Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-20 / 222. szám
1978. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Druzsba URH-, tv-közvetitő lánchoz is készít egységeket a Finommechanikai Vállalat kaposvári gyára. Hamarosan útnak indul a Szovjetunióba ebből a hiradástechnikai termékből egy újabb szállítmány. Az 1980-as olimpia országon (belüli közvetítésénél már fontos szerepet kapnak a Kaposvárott készült berendezések. A képen: A berendezések műszeres bemérése látható Élete követendő példa Hetven éve született Házi Árpád forradalmi munkásmozgalom történetében nem egyedüli az olyan család, mint a Házi testvéreké. A Bihar megyei Komádiból származó Házi. Árpád két testvérével együtt arany betűkkel írta be nevét a társadalmi haladásért- küzdők névsorába. Házi Ferenc, Házi Károly és Házi Árpád egy igen szegény, hatgyermekes szabósegéd fiaiként nőtt fel, árván és nagy nyomorban. Fiatal koruktól kezdve osztályrészükül jutott a nélkülözés és a kemény munka. Házi Árpád már 12 éves korától szabótanoncként kereste szűkös kenyerét. Az 1920-as évek elején mindhárman kubikus munkán dolgoztak a Viharsarokban. A munkabér emeléséért sztrájkot szerveztek és terjesztették a Magyarországi Szocialista Munkáspárt — a KMP legális, fedőszerve — röpcéduláit. Házi Árpádot két bátyja vonta be a munkásmozgalomba. Budapestre költözése után a párt 100% című folyóiratának szavalókórusain, más titokban szervezett kulturális rendezvényeken és a természetjáró baloldali munkások összejövetelein ismerkedett a kommunista tanokkal. Fontos szerepet vállalt sztrájkok, tüntetések szervezésében. Részt vett a Vörös Segély munkájában. Fiatal kora ellenére a fővárosi szakszervezeti mozgalom ismert személye lett. 1930-ban felvették az illegalitásban küzdő kommunista párt (KMP) tagjainak sorába. A következő évben a délpesti kerületeket — Ferencvárost, Csepelt, Kispestet, Erzsébetet — magába foglaló, az illegalitásban „Fecske” néven szereplő városrész pártbizottságának titkára lett. Először 1933-ban vette őrizetbe a rendőrség. Korán megismerte tehát a Horthy- rendszer rendőri módszereit és börtöneit. A rendőri megfigyelés és a letartóztatás veszélyének ellenére folytatta pártmunkáját. Az -Egyesült Szakszervezeti Ellenzék vezetőségi tagja és a Szociáldemokrata Párt tagja, majd annak vezetőségi tag- • ja lett Kispesten, a kommunista párt utasítására. 1942- től illegalitásba kényszerül és innen szervezte az egyes gyárak, üzemek ellenállási csoportjait. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt pestlőrinci titkára, egyben a Pest megyei Nemzeti Bizottság elnökségének tagja lett. 1945 áprilisában nevezték ki Pest megyébe alispánnak. Ezt a tiszté^ 1949-ig, a tanácsok megalakulásáig látta el. Szőkébb hazájában mindenütt ismerték, szerették, tisztelték. Fáradtságot nem ismert, járta a vidéket. Ajtaja nyitva állott minden becsületes ember előtt, aki gondjaival felkereste. Visz- szaemlékezésében leírta, hogy az elsők között, de nem éppen legelsőként már 1945- ben panaszirodát nyitottak a megyénél, ahol az emberek előadhatták ügyeiket és meghallgatásra találtak. A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusán, 1946 októberében szenvedélyes szavakkal szólt a megye életéről. helyzetéről, az ott élő, dolgozó emberekről. „Pest vármegye újjáépítési versenyének lényege az, hogy megindítottuk a tervszerű munkát. A verseny az embereket közelebb hozta egymáshoz, közösségi érzéseket fejlesztett ki bennük. Ennek tudható be az, hogy Pest vármegyében pártállásra és foglalkozásra való tekintet nélkül, erőteljesen résztvet- fek a dolgozók az újjáépítési versenyben.” Beszélt arról is felszólalásában, hogy az értelmiség kinevelése érdekében nagy súlyt helyeztek a népi kollégiumok megszervezésére, arra, hogy minél több paraszt és munkás szegénygyerek kerüljön ezáltal az új magyar értelmiség soraiba. Olyanok, akik sohasem fogják megtagadni származásukat. 1946-tól v°lt a párt legfelsőbb vezető testületének tagja. 1949—1951-ben az Állami Ellenőrzési Központ vezetője, 1951 áprilistól 1952 novemberig belügyminiszter, 1952 novembertől a Minisztertanács elnökhelyettese, majd 1955-től az állami ellenőrzés minisztere volt. Az ellenforradalom után az MSZMP I. kerületi szervezetének munkájába kapcsolódott be, majd a Pest megyei pártbizottságon dolgozott. betegsége miatt 1964- ben nyugdíjba kényszerült. Számos magas kitüntetést; Kossuth- díjat, a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, a Szocialista Hazáért Érdemrendet és még más kitüntetéseket mondhat magáénak. A párt következetes harcosa 62 éves korában, 1970. november 13-án hunyt el Budapesten. V. S. | Cikkünk nyomán \ Megszüntették a „hosszúzást“ a ruhagyárban A múlt héten szóvá tettük lapunkban, hogy a Május 1. Ruhagyár szolnoki üzemében egy alkalommal tizenhat órahosszat dolgoztak a munkásnők, s további ilyen munkanapokat is terveztek. Az ügyben kikértük Árvái Istvánnak, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkárának véleményét, aki azt válaszolta, hogy az ilyen munkaszervezés megengedhetetlen, s az ügyben intézkednek. Ezért kerestük meg most Rehák Józsefet, az SZMT közgazdasági osztályvezetőjét, akire a ruhagyári „ügyet” bízták. — Tény, hogy a napi műszak után még nyolc órát túlóráztak a ruhagyárban — mondotta Rehák József. — Ennek az volt az oka, hogy a vezérigazgató az exporttervek teljesítése érdekében olyan feladat megoldását kérte a szolnoki gyártól, amit az csak túlmunkával tudott megoldani. A vállalat kollektív szerződése szerint negyedévenként 24 túlóra megengedett, ezért, ha az eredeti elképzelések szerint szabad szombaton végeztek volna túlmunkát, nem követtek volna el szabálytalanságot. , így azonban azzal, hogy tizenhat órás munkaidőben dolgoztattak fiatalkorúakat és terhes nőket is, törvény- sértést követtek el, amiért el kell marasztalni őket. Mindehhez az szb-titkár is hozzájárult. az intézkedést testületi ülésen nem tárgyalták meg. A további ilyen eljárásnak egyértelműen elejét vettük. Tudjuk, hogy a szak- szervezetnek fontos feladata a termelést, az exporttervek teljesítését segítő tevékenység, támogatjuk is az ilyen irányú törekvéseket, de nem a dolgozók túlzott igénybevételével. Ez esetben azonban az egésznek az a fonákja, hogy a tizenhat órás munkát nem rendelték el, a dolgozók eev része kérte, a többi pedig nem tiltakozott. Az egésznek az az oka, hogy ilyen esetben közel három rendes műszak bérét keresik meg a sok túlóra révén. A vállalati szakszervezeti bizottságnak a dolgozók egy részének állásfoglalása ellen is fel kellett volna lépnie — javasolva a gyár vezetőinek a jobb programozást, a hatékonyabb munkaszervezést. Sajnálom, hogy a ruhagyárban nem ez történt, ezért következett be törvénysértés, aminek — még egyszer hangsúlyozom — végérvényesen elejét vettük. — sj — A magyar Súlyos Az érdek kölcsönös Az együttműködés gyümölcsöző Népes küldöttség érkezett a közelmúltban a Volán 7. Vállalat Landler Jenő úti központjába. A Szolnoki Cukorgyár vezetői, párt- és szakszervezeti, valamint KISZ-bizottsága képviseleté bén egy kis autóbusznyi ember.. Együttműködési megállapodás értékelésére, az idei szezon közös feladatainak megbeszélésére, s ismerkedésre hívta a gyáriakat a közlekedési vállalat. öt évvel ezelőtt, 1973-ban tíz évre szóló együttműködési megállapodást írtak alá a Volán és a Cukorgyár vezetői. A szerződés egyedülálló volt 1973-ban a hazai cukorgyárak és az autóközlekedési vállalatok kapcsolatában, s ma sincs hozzá hasonló legfeljebb a példa nyomán hasonló törekvés. A megállapodás többoldalú. Foglalkozik a fuvarozás, a fejlesztés, a közös beruházás és a szervezés feladataival. A Volán 7. Vállalat természetesen és elsősorban azt vállalta, hogy komplex szállítással, kiszolgálással biztosítja a cukorgyár egész évi zavartalan munkáját, a cukorgyár pedig megteremti a feltételeket a fuvarozás nagyüzemi rendszereinek alkalmazásához. Az öt év alatt — amióta e szerződés szerint dolgozik a két vállalat — jelentősen megnőtt a közúton szállított cukorrépa mennyisége. A mostani termésből például több mint 350 ezer tonna cukorrépát teherautók visznek — éjszaka — a gyárba. Ez mintegy fele a várható idei termésnek. De nemcsak ez a szállítás a közös érdek. A késztermék és melléktermékek tekintélyes tömegének szállítása is a Volánra vár. A szállítás gyorsabb, minőségileg is jobb bonyolítása érdekében a két vállalat öt év alatt közösen fejlesztette a répaátvevő állomásokat — a Volán elnevezése szerint a „mezőgazdasági közúti pályaudvarokat”. Nyolc nagy átvevő épült, s ehhez a Volán 1 millió 300 ezer forinttal járult hozzá. A pályaudvarok betonplatójáról könnyebb „felmarkolni” a fuvarozóknak a termést, s az onnét szállított répa tisztább, megbízhatóbb minőségű. öt év alatt a két vállalat igyekezett az üres- és állásidőket csökkenteni. A múlt évi kampányban már az 1973. évihez viszonyítva 40 százalékkal kevesebb volt az állásidő. Gyakorlatilag azt jelenti ez, hogy a helyszínen öt markoló kanállal két és fél perc alatt „felkapott” 10 tonna répa a gyárba érve szinte menetrendszerűen áll a vízágyú alá. A szerződő felek érthetően elégedettek az eddigi eredménnyel. Mégis messzebbre néznek, a jövő érdekében igyekeznek újabb, jobb megoldásokat keresni. Az idei kampányban 100 szerelvény, tíztonnás teherautó szállítja a répát. A Volán már 18—20 tonnás szerelvényekre készül, s a cukorgyár kéri az ezekhez szükséges feltételek, a gyári fogadás változtatásának mutatóit. Ha csak ennyi és ez lett volna a napokban tartott közös tanácskozás napirendje, joggal kérdezhetnénk: a politikai, társadalmi szervezetek csupán a közös munka, s a tervek jóváhagyása miatt ültek össze a gazdasági vezetőkkel ? öt év telt el a szerződés aláírása óta. öt év óta harmadszor találkoznak ilyen körben a két vállalat emberei. S öt év alatt sokat fejlődött a két szocialista vállalat közös kapcsolata is. Az idén — a tavalyi példa nyomán — a két vállalat egy- időben szervezi és közösen a kommunista műszakokat. Közös elhatározással a társadalmi szervek bevonásával készítik el a terveket az új termék, az urebetin közúti szállítására. Éjszaka, ősszel-télen nem könnyű nagy terhekkel száguldani az országutakon. Hamar elfárad, kimerül a nehéz volánnál az ember. Kis dolog, de sokatmondó: a forró teát ebben a kampányban az amúgyis éjjel-nappal dolgozó cukorgyáriak kínálják az érkezőknek. Az együttműködési megállapodás persze közös rendezvényekben — mondják, jövőre kirándulásokban is — teljesedik. Igazuk lehet, akik azt mondják: ez a megállapodás jó modellje lehet az ipar és a közlekedési vállalatok eredményesebb kapcsolatainak. Mindkét „fél” örül. hogy ebben a kezdeményező nehéz — de sok eredménnyel máris biztató szerepét vállalták. Uj gépek — tisztább környezet JÓVÁHAGYTÁK A SZÁSZBERKI BERUHÁZÁST Hogy minden viszonylagos, és a rossz után egy kicsit jobbnak mennyire örül az ember, arról Szászberken a Vasipari Vállalat akkumulátorgyárában sokat tudnának mondani. Aki érezte már a bőrén a napi munkában felrakódott. szenny csípését. s azt az elviselhetetlennek tűnő helyzetet is átélte, amikor nem tudta lemosni, annak nem kell különösebben bizonyítani, hogy amit tettek ebben az üzemben, az jelentős eredménynek számít. Tavaly nem folyt víz a gyárban a csapokból. Munkaidő utáni fürdésről alig lehetett szó. Aztán Szolnokról tartálygépkocsiban szállították ki napról napra a szükséges vizet. A fürdőkhöz hasonlóan áldatlan helyzet volt a műhelykben is. Az akkumulátorgyártásnál ólommal dolgoznak. A technológia miatt a malmoknál a por, a golyó- és rácsöntőknél az ólomgőz mérgezte az emberek szervezetét. Hogy az utóbbiaknál kezdjük: a KÖJÁL több alkalommal szűrte az embereket, méréseket végzett, s megállapította, hogy a gyár nem károsítja a környezetét. Megoldódott a vízprobléma is. A Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kibővítette a közeli kutat. A gyár, hogy ne gátolja a község vízellátását, éjszaka tölti fel tartályait, az ipari vizet pedig a Zagyvából szivattyúzza. Fürödhetnek tehát a munkások, s jelentősen megváltozott a kép a műhelyekben is. Kezdjük ott, hogy munkába állt az automata golyóöntő — a vállalat szakemberei készítették és tervezték —. amely kiküszöböli a kézi öntést. Átalakították az őrlőmalmokat, nem lapátolják a munkások az ólomport kisebb edényekbe, hanem a gép egy nagyobb tartályba morzsolja az anyagot. Azt nem kézzel, hanem emelős kocsival szállítják a keverőForgatható asztal segíti a rácsok szerelését Az automata öntőgép mellett kisebb az ólomgőzszeny- nyezés be, onnan a kenőműhelyekbe. Ezzel jelentős létszámot megtakarítottak — a munkásokat áthelyezték a szerelőkhöz. Itt sem kell már emelgetni a húszkilós lemezekkel teli dobozokat, görgőkön továbbítják őket egyik munkahelyről a másikra. Az átalakítást persze csak úgy tudták végrehajtani, hogy megvásároltak egy szabadalmat, az ebben leírt módszer szerint készítik az akkumulátorokat, amelyek gyártása egyszerűbb, minősége viszont a régebbiekhez képest jobb lett. A gépek és a korszerűsítés eredménye: az üzem teljesítette féléves tervét, s várhatóan nem lesz lemaradás az 1978-ra szóló 84 millió forintos termeléssel. (Tavaly 70 milliónyit produkáltak.) Persze az igények még többet kívánnak. Továbblépni csak beruházással lehet. A KGM a napokban hagyta jóvá egy új, 876 négyzetméteres üzemcsarnok építését. Ebbe összevonják, egy helyre telepítik az „akkugyártás” összes munkafázisát. Üj gépeket is vesznek, s beszereznek szennyvíztisztító, valamint légelszívó berendezéseket is. Az utóbbiakkal még jobban védik környezetüket, s dolgozóik egészségét. Várhatóan az üzem teljesítőképessége 40 százalékkal nő, s úgy helyezik el a létesítményt, hogy később bővíteni tudják. A rekonstrukciót saját erejéből valósítja meg a vállalat — az előzetes számítások szerint a beruházás költsége 35 millió forint. H. J. Fotó: N. Zs.
