Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-17 / 220. szám

1978. szeptember 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egzotikus növényekkel Álmodni tudni kell egdöbbentő álmom M volt. Azt álmodtam, | hogy gyanútlanul ki­nyitottam kedvenc újságomat, s annak fő oldalán, öklömnyi betűk hirdették a kormány határo­zatát, amely a néptömégek követelő óhajának kénytelen kelletlen eleget téve elren­delte, hogy Magyarországon ezekután tilos evéssel ünne­pelni. Amikor idáig jutottam álmaim újságja sorainak ol­vastán, ifielkordult a gyom­rom, mint veszély esetén a riasztócsengő, de szemem el­szántan futotta tovább a so­rokat. Melyek szerint: a húsvé- tot például úgy kell ünne­pelni, hogy nem sütünk bejglit, kétfélét, nem főzünk töltöttkáposztát, nem főzünk sonkát, csak keménytojást és nem iszunk bort, sört, pá­linkát, konyakot, vodkát, whiskyt, csak Márkát, hogy legyen elég kupakunk az év végi nagy Márka-kupak nye­remény sors|olósához, amit természetesen ismét nem evéssel ünnepelünk majd. A határozat érvényes a kará­csonyra, a május elsejére, az április 4-re és minden va­sárnapra. Mondtam is reggel, ébredés után a feleségemnek, hogy mit álmodtam, és mit szólna hozzá, ha lenne egy ilyen ha­tározat. Akkor nem kellene megfőzni a sonkát húsvétra, elkészíteni a kétféle rántott halat és a mákos gubát ka­rácsonyra, meg a kocsonyát és... — Benőhetne már a fejed lágya — intett a feleségem józanságra, majd nagyot só­hajtott, mert megszokta sze­gény mellettem, hogy szak­mámból kifolyólag még ál­maim fantáziái is kibírha- tatlanok. —■ Itt van — nyomta ke­zembe a listát, amelyen je­lentős tételek szerepeltek az élelmiszerek világából, s amelyeknek egy nem kevés­bé jelentős tételét nekem kell megvásárolnom. — Mit szólna hozzá, hogy­ha. .. — mondtam az álmom az eladónak az üzletben, aki kedélyesen, göcögve, de ki­csit gyanakodva nézett rám, majd nem mulasztotta el megjegyezni: — De jó humorának tet­szik lenni, hiába, aki ugye újságíró, annak aztán van fantáziája.. . Tehát akkor egy sonka kérem, igen az­tán. . . — Maga őrült? — Le ne írjon ilyesmit, még azok ott* fenn komolyan veszik — hördült fel Pipás Berci bor­pince tulajdonos, amikor mondtam neki, hogy mit ál­modtam, miszerint ezentúl úgy ünnepelünk, hogy se töl­töttkáposzta, se bor, meg se más, mert az az egészség... — Van benne valami... Nem, nem az álmában, ha­nem abban, hogy az ilyen rendelkezések csak haszná­ra lennének a mind jobban elhízott hazámfiainak — mondta az orvos, amikor el­meséltem az álmom, majd kíváncsian, de kissé idegesen hozzátette, kérdésnek szán­va: — És mondja már ké­rem, azt nem álmodta, hogy a hétköznapokra hogyan szólt az az álombéli- kor­mány határozat? — Nem doktor . úr... Az álombéli határozat kifeje­zetten a vasár- és ünnepna­pokra szól. — Még szerencse.. . a hét­köznap mégiscsak több, mint az ünnep — tette hozzá és elindult a büfé felé. Megéhe­zett az álmomtól. őst ismét este van, M fekszem az ágyon, várom az álmom. Azt szeretném álmodni, hogy a Magyar Tu­dományos Akadémia határo­zatba hozta, miszerint a két­személyes sertéscsülök, a marhapölköilt és túróscsusza fogyaszt, míg a pirított gríz kemény tojással kimondottan súlyos veszélyeket rejt ma­gában az elhízást illetően. A bor, meg a whisky máj- erősítő hatása is egyértel­műen kimutatható, szemben a Márka szőlőlével, amely már több ember idült halá­lát okozta. Hja, álmodni tudni kell! Gyurkó László Bővítik a tiszakiirti arborétumot Tíz hektárral bővítik a Tiszazug legszebb természeti ékességét, a tiszakürti arbo­rétumot. A már körülkerí­tett új területre a világhírű szarvasi arborétum szakem­bereinek irányításával a leg­különfélébb lombosfa, illet­ve fenyőfajtákat, egzotikus növényeket, cserjéket tele­pítenek. A jelentős részben külföldről behozott egzotikus növényeket fajták szerint, rendszerezve telepítik, hogy néhány évtized múlva a szép természeti látvány mellett tanulmányi célokat is szol­gáljanak. A megyei tanács támogatásával végzett fej­lesztés keretében egy speciá­lis növényház tervei is elké­szültek, amelynek a külön­leges növények szaporításá­ban lesz majd szerepe. A múlt századbeli Bolza kastély körüli parkból kifej­lesztett gyönyörű arborétum számos egzotikumot, termé­szeti, esztétikai látványos­ságot .kínál a természet ked­velőinek. Az arborétum büszkesége az egyik tisztá­son álló igen szép hazai ko­csányostölgy, amelynek a törzsök mérete 450 centimé­ter. Egyedüli idős példány hazánkban az amerikai bí­bortölgy. A mocsári ciprus, a hatalmassá nőtt évszázados Tiszafa, a 20 méter átmérőjű lombkoronával díszlő nehéz- szagú boróka, a magastörzsű és kúszó cserjefélék ugyan­csak e különleges növényi gyűjteményt, a Tisza-menti flóra kincsei közé tartoznak. A sok szép természeti lát­ványt ujjakkal gyarapítják majd a tiszakürti arboré­tumban végzett újabb telepí­tések. Gyarapodó Besenyzög Felújították a vízmüvet Napközi otthon öregeknek Négy és félmillió forint értékű társadalmi munka Ifjúmunkásoknak Munkásvédelmi vetélkedők A KISZ-bizottságok szer­vezésében megyénk vala­mennyi ifjúkommunista alapszervezetében megrende­zik a fiatal munkások mun­kavédelmi vetélkedőjét. Jászberényben, a Hűtőgép­gyárban a pénteken megtar­tott városi döntőn mérték össze tudásukat az üzemi versenyekről továbbjutott fi­atalok. Az ifjúságpolitikai és szakmai kérdésekből álló vetélkedőn a hat jászberé­nyi üzem tíz csapata közül első helyezést ért el a Hűtő­gépgyár célgépüzemének kis kollektívája; a fiatalok a győzelemmel megszerezték a jogot arra, hogy részt vegye­nek a novemberben sorra ke­rülő megyei munkavédelmi vetélkedő döntőjén. Jászárokszálláson tegnap délelőtt a Lehel klubban tar­tották a községi versenyt. A kisújszállási városi dön­tőt szintén tegnap rendezték meg a Faipari Vállalatnál. Lakás az építőknek A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat a mun- káslakás-építési akció kere­tében 119 lakás építését tervezi 1980-ig Szolnokon a Csokonai és a Szántó kör­út térségében. A jövőre át­adandó 56 lakás alapozását a közeli hetekben megkezdik; 63 otthont pedig 1980-ban adnak át az építőknek. Nem messzire a megye- székhelytől éli mindennapos, csendes életét a négyezer la­kosú Besenyszög. Az elmúlt évek során a település több új létesítménnyel gyarapo­dott és gazdagodik napjaink­ban is. Legjelentősebb a vízmű rekonstrukciója volt. A fel­újítás 5,5 millió forintba ke­rült. A község határában fúrt, 1500 liter'perc teljesít­ményű termálkút vize végre elegendő a lakosság ellátásá­hoz és a minősége is jó. A vízmű üzempróbája már megkezdődött. Októberben nyitják meg az öregek napközi otthonát, amelyet egy régi épületből alakítanak ki mintegy 120 ezer forintos költséggel. Az új otthonban húsz idős ember tölti majd napjait. A község tíztantermes ál­talános iskolájának felújítá­sát — még az ötvenes évek­ben épült — 1976-ban kezd­ték meg. Az elmúlt két. év­ben mintegy 660 ezer fo­rint költséggel korszerűsí­tették a fűtőberendezést, ki­cserélték a vízvezetéket, a tantermeket műanyag pad­lóval látták el, megjavítot­ták az épület tetőszerkeze­tét. Megfelelő környezetet ala­kítottak ki a temetőben a gyászszertartásokhoz, és 1980-ig megépítik a tavaly elkészült új ravatalozóhoz vezető 400 méteres szilárd burkolatú utat is. A közsé­gen átvezető műút felújítá­sa után — amelyet a KPM Közúti Igazgatósága és a község közösen végeztet el, — most a legfontosabb fela­dat a járdaépítés. Még az idén 50 ezer forintot fordí­tanak erre a célra. A körülményekhez képest a községben kielégítő a la­kossági szolgáltatás színvo­nala. Modern ABC-áruház — tavaly hozták rendbe —, iparcikküzlet, vendéglő, két zöldségbolt: a szolgáitató- házban cipőjavítás, női fod­rászat, GELKA-begyűjtő, és Patyolat-részleg áll a lakos­ság rendelkezésére. Besenyszög fejlődésében nagy szerefpet vállalt a la­kosság is társadalmi munká­jával. Tavaly 4,5 millió fo­rint értékű közös munkát végeztek a településen. A társadalmi munkák értéke alapján a besenyszögi Köz­ségi Tanács tavaly és tavaly­előtt megkapta a megyei ta­nács településfejlesztési ver­senyének második díját. A kitüntetéssel együtt járó összeg egy részéből még az idén telket vásárolnak, ame­lyen majd — előreláthatólag 1980-ban — óvodát építenek kétszáz kisgyermek számára. V. E. Fegyuertarsak gyakorlaton hajnalban A diverzánsok szerepére a néphadsereg egyik légide- szant egységének katonái vál­lalkoztak. — Közreműködésükkel gyakorolja egyik századunk a harcra való felkészülést, az ellenség felderítését és segí­tőinek mozgás közbeni fél­számolását, — ismerteti az éjszakai gyakorlat célját Hi­deg András, a szolnoki váro­si munkásőr zászlóalj pa­rancsnoka, — továbbá a biztosítási és bekerítési vonal kiválasztását, az álcázást, az elsősegélynyújtást, a tűzfe- gyelem betartását, az együtt­működést. Harangozó József század­parancsnok és törzse meg­kapja a parancsot a milléri Tisza-gát és a nagykörűi út által határolt térségben fel­fedezett fegyveres „diver­zánsok” elfogására. A század gépkocsioszlopa rövidesen útnak ándul. Hi­deg az éjszaka, metsző szél vág a teherautók ponyvái alá. Napközben lövészeten volt a század, jókora út áll már mögöttük. Senki nem szól­hatna semmit, ha valamelyik munkásőr az otthon után só­Paiancsnokok megbeszélése hajtozna. De senki — még a nők sem — nem sóhajtozik, mindenki végzi a dolgát. A „diverzánsok” körül be­zárul a gyűrű, megkezdik működésüket a<. ellenőrző- áteresztő pontok, melyeken rendőrök is közreműködnek. Egy csoportjuk megfigyelő­ként is részt vesz a gyakor­laton, hogy elfogulatlanul szemlélve azt elmondja ta­pasztalatait. Ez is hozzátar­tozik a fegyvertársak együtt­működéséhez. A biztosítási és a bekerí­tési vonal elfoglalása, az „ellenség” figyelőjének elfo­gása után megkezdődik a „diverzánsok” felszámolása. Kattognak a géppisztolyok, kontráznak a golyószórók, fergeteges roham után tör­ténik a terep átvizsgálása, illetve a bekerítésből kitört „ellenség” elfogása. • Roham Munkában a rádiós Mire a nap melegíteni kezd, vége a gyakorlatnak. A jól végzett munka tudatá­ban hallgatják iá munkás­őrök a zászlóaljparancsnok értékelő szavait. A harcszerű mozgás, az összeköttetés ja­vításában van még tennivaló, alapvető célját azonban el­érte a gyakorlat. Megmutat­ta, mire képes a század — önbizalmat nyújtva ezáltal a munkásőröknek. Ez a gyakorlat bizonysá­gul szolgált az egység kivá­ló fegyelmi helyzetéről, ma­gasfokú harckészültségéről, újabb példával tanúsítván azt, hogy a testület megfelel hivatásának. S. B. Fotó: P. L. Mi legyen a szabálytalan ablakkal? Megy a panasz vándorútra Sokszor és sokan írtak már a tanácsi ügyintézés kacskaringóiról, útvesztőiről. Ha nem is gyakran, de elő­fordul, hogy egy-egy ügy nehézkesen intéződik. A pa­naszos tollat ragad, és leve­let ír az illetékeseknek. Ha úgy véli, hogy személyes ügyét nem kezelik kellő fon­tossággal — avagy nem kap orvoslást jogos sérelmére, akkor ez a levelezés hóna­pokat vehet igénybe. Egy ilyen — a kívülálló számára ugyan nem túl jelentősnek látszó — ügyről szereztünk tudomást. A jászberényi Városgaz­dálkodási Vállalat a helyi kiskereskedelmi vállalat megbízásából elvégzett egy felújítási munkát. Ennek során egy tűzfalon —• amely egy magánház zárt udvará­ra néz — két szellőzőabla­kot szabálytalan módon megnagyobbítottak. A szel­lőzőkből kétszárnyú, nagy felületű ablakokat vágtak. A panaszos az elmúlt év márciusában levélben for­dult a jászberényi Városi Tanács műszaki osztályához, amelyben az eredeti állapot visszaállítását kérte. Kérel­mét jogosnak találván a mű­szaki osztály határozatban kötelezte a kivitelezőt a hi­ba helyrehozatalára. A Vá­rosgazdálkodási Vállalat 1977 május derekán fellebbezést nyújtott be a megyei ta­nácshoz, amely új határo­zat meghozatalára adott uta­sítást. De csak szeptember­ben. A fellebbezés ugyanis szeptemberben került a me­gye illetékeseihez. (A múlt év szeptemberétől a mai na­pig a műszaki osztály — nem tudni, miért — új hatá­rozatot nem hozott. A panaszos első levele óta fél év telt el. Türelme el­fogyván, most a megyei ta­nácstól kért segítséget. Dr. Sebők György osztályvezető 1978. január 31-én tíznapos határidővel megnyugtató vá­laszt kért a jászberényi Vá­rosi Tanács elnökétől. Az elnök közel kétszáz napot késett a válasszal. (Az osz­tályvezető levele augusztus végén került az asztalára. Addig vajon hol volt?) Ha a dátumokat figyelem­mel kísérték, könnyen kiszá­míthatták, hogy az ügy más­fél éve kaesküringózik bár­miféle érdemleges intézkedés nélkül. A Városgazdálkodási Vál­lalat — a kivitelező — mű­szaki vezetője elismerte, hogy az ablak magassága és rendeltetése szabálytalan, hiszen az előíráskonak nem felel meg. A munka viszont kész, időt, anyagot és pénzt áldoztak rá. A tanács mű­szaki osztályával együtt úgy gondolták, hogy a jelenlegi állapotból kiindulva próbál­nak megoldást keresni. Az­az egyezkedni utólag a pa­naszossal. Az egyezség — úgy tűnt. — májusban meg­született: a két ablakot rá­csos fatábiával látják el. Ez mindenki számára megnyug­tató megoldásnak ígérkezett. Ha a rácsom felkerültek vol­na. Mert még most, szep­tember derekán sincsenek a helyükön. Elöljáróban • elmondtam, hogy az ügy nem nagy hord­erejű — a kívülállóknak. Akinek a hátán csattan az ostor, az érzi, mekkora az ütés — tartja a mondás. Másfél éve húzódik, nyú­lik ez az ügy. Az a kisgye­rek, aki azon a napon szü­letett, amikor a panaszos el­ső levelét megírta, ma már beszélni is tud. Ebben a do­logban azonban nincs vál­tozás. Hogyan adhatott a Város­gazdálkodási Vállalat műsza­ki vezetője engedélyt egy eleve szabálytalan átépítés­re? Miért nem döntött sen­ki, aki illetékes? Sorolhat­nám még a kérdéseket... Hortobágyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents