Szolnok Megyei Néplap, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-16 / 219. szám
4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. szeptember 16. A tiszta vizekért Hatalmas szennyvizülepitö berendezések A felszíni vizek elszeny- myeződése új fejezetet nyitott számos tudományág történetében. A szennyvíztisztítás mint új, alkalmazott tudomány egyre jelentősebb lett. Az ipar és a mezőgazdaság, a közművesített várostelepülések rohamos fejlődése rá- kényszerítette a mérnököket, higiénikusokat, hidrobiológu- sökat, vegyészeket, hogy feltárják a szennyvíztisztítás lehetőségeinek llegkülönbö- zőbb módszereit. A vízfolyások öntisztító képességének felhasználása a szennyvizek biológiai tisztításában csak addig a határig terjedhet, amíg a befolyó szennyvizek mennyisége és minősége összhangban van a víz élővilágának elbontó, illetve az elbontott szerves anyagok raktározó képességével. Ha ez nem biztosítható, kimerül a vízfolyás öntisztító képessége. Ennek az állapotnak azonban nem szabad bekövetkeznie a vízfolyásban, mert nagyrészt elpusztítja annak hasznos halállományát, másrészt ebben az esetben, ha ivó- vagy iparivíz kivételre kerül sor, nagymértékben megnövekszik a vízfolyásból vett víz tisztítási költsége, a szennyvízzé alakult vízfolyás azonban már az emberi életre is veszélyessé válik. A szennyvizek biológiai tisztítását tehát más módon kell megoldani, ha a szennyvizeket befogadó vízfolyás nem bír már el több szennyvízterhelést. Biológiai szennyvíztisztító berendezéseket kell építeni, de ezek működésének egyik előfeltétele, hogy a tisztításra kerülő szennyvizekhez ne kerüljenek olyan szennyvizek, amelyek a berendezés működését biztosító élővilágot elpusztítják. A biológiai csepegtető testekben történt biológiai szennyvíztisztítás lényege, hogy a különböző rendszerű ülepítő berendezésekben jól ülepített szennyvizet minél nagyobb felületre osszák szét, minél több levegővel érintkezzék^ a szennyvíz. A benne oldott szerves anyagokat ä nagy testfelületeken kialakult baktériumhártyák baktériumtömegei felfalják, átalakítják és a vízből kivonják. Szabálytalan időjárás Növekszik a légkörben a széndioxid mennyisége Hazánk időjárása rendkívül szeszélyes és változatos. Nincs olyan esztendő, amelynek időjárása egy másik év időjárási történetével mindenben megegyezne. Ez is a magyarázata, hogy miért nehéz nálunk az időjárás előrejelzése, különösen hosszabb távra. De bármennyire szabálytalan is az időjárás lefolyása az egyes években, jól felismerhető az év felosztása a négy évszakra. Ez persze így van az egész Mérsékelt égövben. Az élet szempontjából az. a legmegfelelőbb, ahol váltogatja egymást a négy évszak hőmérsékleti alapon, így mindig változatos az időjárás, sohasem egyhangú és természetesen ez a legegészségesebb is. A négy évszak közül a tavasz a legszélsőségesebb és legváltozatosabb és időbeli határa is a legbizonytalanabb. A „csillagászati tavasz” március 21-től június 21-ig tart, tehát 93 napot foglal magában. A napéjegyenlőséggel kezdődik, amikor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka. Tőlünk délre, a Földközi-tenger környékén pontosan akkor érkezik meg a tavaszi időjárás is, olyannyira, hogy a római birodalom virágzása idején fényes ünnepséggel köszöntötték. A mi éghajlati körülményeink között a „meteorológiai tavasz”-! három kerek hónapnak vesszük, március 1-től május 31-ig. A sokévi átlagok szerint ugyanis a napi középhőmérséklet március 1-én emelkedik a 3 fok fölé és május végén éri el a nyárias értéket, a 20 fokot. Az is előfordulhat persze, hogy már februárban beköszönt a tavasz, de léhet. hogy csak áprilisban vagy májusban. Már arra is volt példa, hogy februárban megjött a tavasz, minden kizöl- dült, virágba borult és visz- szaesés nélkül jött a nyár. Májusban arattak és augusztusban megvolt a szüret. A tél azonban rendszerint nem könnyen adja át a helyét a tavasznak. A korai kitavaszodás után gyakran visszatér, olykor nagy károkat okozva. A tavaszt talán az április jellemzi a legjobban. Ez az átmenet a télből a nyárba, és ilyenkor „minden megtörténhet”. Éppen a szeszélyes időjárásról nevezik az áprilist a „bolondok hónapjának”. Szeszélyes, bolondos, mint az áprilisi időjárás — szokták mondani. A változások igen gyorsak és szélsőségesek. Hó, havaseső, dara, jégeső, zápor és csendes eső néhány óra leforgása alatt váltogatja egymást. Ennek oka, hogy a légkör ilyenkor még kevéssé melegedett át, a magasban igen hideg van. Az áprilisnak ez az arca az idén is megmutatta magát. A napi középhőmérséklet a tavasz kezdetétől annak végéig 5 fokról 20 fokra emelkedik. A relatív nedvesség 75 százalékról 65 százalékra süllyed. A bo- rultsági arány 65 százalékról 50-re csökken. A napsütés tartama pedig 4 óráról 9 órára növekszik. A lehetséges napfénytartam már igen jelentős, 11 óráról 16 órára növekszik. Az utóbbi évtizedekben kb. egyhónapos eltolódás tapasztalható időjárásunkban. A december őszies lett, a március télies, ez a változás az 1910-es évtizedben indult meg. Oka valószínűleg az, hogy a napfénytevékenység az utóbbi 100 évben jelentősen megnövekedett, és erős széndioxid-dúsulás figyelhető meg az iparosodás miatt. Az újabb feltételezések szerint a márciusi időjárás száraz vagy nedves volta dönti el az év további csapadékosságát. Száraz ‘március —■ száraz év, ennek a valószínűsége oly nagy, hogy minden 5 eset közül négyben számíthatunk rá. K. G. Természetvédelem a Szovjetuniéban A sztratoszféra szennyeződése Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata az a fontos okmány, amely a természeti környezet védelme területén folytatott sok évi törvényhozó és gyakorlati munka eredménye, hangsúlyozza, hogy 1974-től kezdve a Szovjetunióban távlati és évi terveket dolgozzák ki, a természeti kincsek ésszerű kinasználására és a természet védelmére. Ez szerves része lesz az ország népgazdaságfejlesztési állami terveinek. A Szovjetunió tapasztalata azt mutatja, hogy a szocialista gazdálkodási és állami tervezési rendszer feltételei között sikeresen megoldhatók a természetvédelem és a természeti kincsek újratermelésének időszerű problémái. Az új határozat pontosította azon minisztériumok és szervezetek funkcióit, amelyek természetvédelmi munkát végeznek országos méretekben. A nagyobb ipari üzemek ontják a levegőbe - több egyéb anyag mellett - a metánt is így például a Szovjetunió Tatajjavítási- és Vízgazdálkodási Minisztériumát megbízták a vizek felhasználásának, a víztárolók szeny- nyeződéstől és kiapaszt ástól való védelmének állami ellenőrzésével. A mezőgazda- sági minisztérium ellenőrzi az országban a földtörvény megtartását. Az erdőgazdaságügyi állami bizottság felelős az erdők produktivitásának újratermeléséért és növeléséért, valamint a Szovjetunió erdőkincseinek az erdőtüzektől való megvédéséért. 1974-től kezdve a természeti kincsek ésszerű felhasználásával és újratermelésével kapcsolatos összes intézkedések az ország történetében első ízben bekerülnek az állami népgazdaságfejlesztési tervekbe, amelyek a Szovjetunióban törvényére jűek. A határozat a konkrét intézkedések egész sorát jelölte meg a városók közegészségügyi helyzetének megjavítására: a zölddel beültetett területek — parkok, közkertek, sétányok — bővítését; 1974-től kezdve hulladékfeldolgozó és hulladékégető üzemek építését; a nagy városokban és ipari központokban az ipari hulladékanyagok központi gyűjtésének, eltávolításának és ártalmatlanná . tételének megszervezését. Lassanként már közhellyé válik, hogy az emberiség fokozatosan beszennyezi egész földi környezetünket. Az ipar és a közlekedés rohanó fejlődése egyre több nemkívánatos anyagot juttat a termőtalajba, a folyó- és az állóvizekbe, a világtengerekbe és leginkább a levegőbe. Egyre égetőbb feladattá válik környezetünk természetes állapotának visszaállítása, a környezetvédelem. • Ma már ott tartunk, hogy nemcsak közvetlenül azt a levegőt kell megvédenünk a beszennyeződéstől, amelyben élünk, és amelyben lélegzőnk. Kiderült, hogy nagyfokú szennyeződés veszélye fenyegeti még a légkör magasabb rétegeit, a sztratoszférát is. Sztratoszféra a földi légkörnek az a része, amely kb. 11 ezer kilométer magasságban kezdődik a fejünk felett, és 55 kilométer magasságig terjed. Az alatta elhelyezkedő légköri tartománynak a neve troposzféra. Amikor a sztratoszféra létezését a századfordulón felfedezték, csakhamar felismerték: a sztratoszféra és a troposzféra között különbség van, mégpedig az, hogy a troposzféra a légkör erősen szennyezett része, a sztratoszféra pedig sokkal tisztább, hiszen ott hiányoznak a felszálló légmozgások, amelyek az alsó szennyezett levegőt a sztratoszféra belsejébe emelhetnék. Ma azonban már nem ez a helyzet. A sztratoszférát szennyezhetik kivételesen erős vulkánkitörések, azonkívül a sztratoszféra szennyeződésének másik forrása a világűrben keresendő. Földünk légkörébe mindennap óriási mennyiségű meteor-por hull. Ez a Földön kívüli eredetű finom por hosszú ideig lebegve marad a sztratoszférában. És bármennyire távol van is tőlünk a sztratoszféra, az ember tevékenysége is erősen veszélyezteti az állapotát. Az ipari termelés során meglehetősen sok metán kerül a levegőbe. Feljutva a sztratoszférába bomlani kezd, amely vízgőz képződésére ad lehetőséget. Kiszámították, hogy a sztratoszféra jelenlegi vízgőztartalmának nagy része a földről felszálló metánból származik. Fel kell ezért készülnünk, hogy a sztratoszféra eredeti állapota fokozatosan átalakul, amelynek súlyos következménye lehet az emberiségre nézve. Ipari zajok A zaj az emberben kellemetlen érzést okoz, mindenképpen fárasztó és pszichi- kailag idegesítő, elvonja a figyelmet a munkától. Zaj hatására a szervezet működésében átmeneti változások vagy ‘ maradandó károsodások alakulhatnak ki. A hang valamely rugalmas közegben (pl. levegőben) terjedő olyan mechanikai rezgés, amely hallásérzetet eredményez. A zaj különböző frekvenciájú és erősségű hangok rendszertelen keveréke. Magasságát a frekvencia, erősségét a hangnyomás határozza meg. A különböző rezgésszámú hangokra a hallószerv nem egyformán érzékeny, ezért az egyforma hangosságú, de különböző frekvenciájú hangokat különböző erőssé- gűeknek érezzük. A különféle iparágak munkafolyamatainál keletkező zajt összefoglalóan ipari zajnak nevezzük. Időbeni lefolyás alapján állandóak vagy folyamatosak, illetve időszakosak vagy impulzívek lehetnek a zajok. Az impulzív zajok ritmusosan vagy váratlanul jelentkeznek. Az egyes üzemek zajának jellegét a munkafolyamatokhoz használt gépek és eszközök hangjának a keveréke és a munkahely akusztikai viszonyai (hangelnyelés, hangvisszaverődés) adják. Ennek megfelelően az üzemi zajt vagy állandó m'd- rajnak vagy időközönként visszatérő zajnak, de sokszor nem várt időben keletkező erős csattanásnak halljuk. A zaj okozta hallásromlás nem gyógyítható, ezért legfontosabb tennivaló a megelőzés. Ennek legalapvetőbb követelménye annak a zajszintnek az ismerete, amely még nem okoz zajártalmat. A zaj- terhelési hatásgörbe megadja azt a legnagyobb zajszintet, amelyet az átlag érzékenységű ember adott frekvencián és adott időtartam alatt több évtizeden keresztül elviselhet a hallás károsodásának kockázata nélkül. A káros zaj elleni megelőzés elsősorban műszaki fejlesztési tevékenység. Képünkön: a korszerű textilgyár zajszintje — a halkabb gépek és a gépterem hangelnyelő berendezései következtében — jóval alatta van a küszöbértéknek.
