Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-12 / 189. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 12. M. Korunk kukoricái A kukorica nemcsak a legfontosabb abraktakarmány, hanem zöld szára, dús levélzete, érésben lévő csövei a legnagyobb tömegű és legértékesebb abraktakarmányt adják. Csalamádénak termesztve is kitűnő zöldtakarmány. Beérett szára töréskor levágva egyenlő értékű a gyenge szénával és cellulózé gyártásra is alkalmas. I A szesz- és keményítőgyártásnak is fontos alapanyaga a szemeskukorica. Csutkája nemcsak tüzelőként, hanem a gombatermesztés tápközegeként és trágyaanyagnak felhasználható. A keményítőben, zsírban és cukrokban egyaránt gazdag lisztjét, a pattogatni való kukoricát és a csemege- kukoricát már régóta használják közvetlen emberi táplálkozásra. Üj abban egyre nagyobb tért hódít étrendünkben a csövesen és morzsolva konzervált kukorica is, éppen az említett beltar- talmi értékei és sokoldalú felhasználhatósága miatt. Apró cspvű változata feltűnt már, mint díszkukorica. A többféle takarmányozási, ipari és humán célú hasznosíthatósága miatt érthetően a kukorica termőterülete a legnagyobb, az utóbbi években már évről évre másfél millió hektár körüli. Az összes szántóföldi termőterületünknek több mint a negyed részét kitevő kukoricavetéste- rületet figyelembevéve igen nagy jelentőségű, ha akár csak egyetlen mázsával emelkedik a rajta elért átlagterméshozam. A terméshozam- növelés lehetőségét bizonyítja többek között az, hogy amíg az országos termésátlag a 40 mázsát nem sokkal haladja meg, nem is egy gaz- daságfocin. a félszáz mázsánál is jóval magasabbak a terméshozamok kukoricából. Ez egyrészt igazolja annak a megállapításnak a jogosságát. amely szerint a kukorica termelésére fordított eszköz- és anyagértékek növekedését az eddig elért hozamnövekedésekkel összehasonlítva, nem lehetünk egyértelműen elégedettek az eredményekkel. Másrészt viszont biztató kilátás a jövőre, hogy a termő- területek a továbbiakban csak legfeljebb mérsékelt növekedése mellett is nagyarányú termésnövekedést lehessen elérni. Abban azonban, hogy a kukoricatermelés termelékenysége lényegesen javuljon, s a terméseredmények a legkisebb ráfordítással, a lehető legmagasabb szintet érjék el, több tényezőnek is fontos szerep jut. Közülük kiemelkedik a területi koncentráció és az ezzel egyre jelentősebb teret hódító nagyteljesítményű technikai eszközök, továbbá a korszerű tápanyagvisszapótlás, növényvédelem és gyomirtás, vagyis az iparszerű termelési rendszerek elterjedése. Semmivel sem kisebb jelentőségű azonban az eddigieknél is hatékonyabb, korszerű növény- nemesítői munkával megalapozható kedvező fajtaellátás. A kukorica egyik — feltehetően legősibb alakot mutató — kezdetleges csőmaradványát, az amerikai Tehu- acan-völgyben lévő barlangok konyhahulladékainak tanulmányozásakor találtak meg. Az időszámításunk előtti 5200—3400-ra tehető kultúrába vételéről a napjainkig eltelt sokezer esztendő alatt mind megjelenésében, mind értékes tulajdonságaiban sokat változott, számottevően nemesedett. Módosulása olyan nagymértékű volt, hogy a ..prototípust”, vagyis sem a vadon termő alakját, sem nagyon közeli rokon faját nem találták meg eddig. Egyedül a kulturművelés biztosította a fennmaradását. A ma kívánalmainak legjobban megfelelőek, a nagy termőképességű, szárszilárd, gombabetegségeknek jól ellenálló és a hazai éghajlati adottságoknak leginkább megfelelő középérésű fajták. Viharellenállóság mellett szárazságtűrésük a leglényegesebb a hazai viszonyok között. Az már régi felismerés, hogv a rövidebb tenyészidejű fajták jobban tűrik a szárazságot, szárukon kevesebb levél képződik, ezek is keskenyek, bőrszövetük fedőrétege vastag, tehát kevesebb vizet párologtatnak. A szárazságtűrő korai fajták azonban kevesebbet teremnek, mint a víz- igényesebb. dús levelű későbbiek. A viharellenállóság is összefügg fajta, és alaktani •sajátosságaikkal. Az erőteljesebb gyökérfejlődés, a szilárd szár, a csövek egyforma magassága a száron, általában növeli a viharellenállóságot. Mindezek és esetenként még más elvárások elérése érdekében is századunk első feléig a hagyományos, vagyis ..tiszta fajták” előállítására törekedtek. Napjainkban viszont a fajtatiszta kukoricafajták jelentősége inkább már csak a hibridkukoricák előállításában jelentkezik, amelyek csaknem teljesen kiszorították a köztermesztésből a tiszta fajtákat, miután a II. világháborút követően az USA-ban és nem sokkal később világszerte bebizonyították nagyobb termőképességüket. Jelentős területen hazánkban is már 30—32 hibridet termesztenek. S az ezzel kapcsolatos szakadatlan ne- mesítési erőfeszitések eredményeként évről évre javuló fajtaválaszték lehetővé teszi azt is, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink az adottságoknak megfelelő hibridekét vonják termesztésbe, velük megalapozva a még jobb terméseredményeket. K. L. Patinás palackok Nem ritkiaság. hogy n tenger mélyéről ókori amforák — nagy, kétfülű korsók —, vagy többszáz éves palackok kerüljenek elő, bormaradvánnyal a „gyomrukban”. Előfordulhat, hogy ezek közül egyik-másik még el is fogyasztható, ha nincs is élvezeti értéke az egykori italnak. Azt mondják, minél régebbi a bor, annál jobb. Ez azon ban csak legenda. De vajon miért van az, hogy a vendéglátó házigazda pincéje legrégibb, többnyire sokévtizedes borával kedveskedik vendégének? A magyarázat kézenfekvő: minél régebbi a bor, annál kevesebb van belőle, s csak ezért — kizárólag ezért — értékesebb. Ezzel kapcsolatban senkit ne tévesszen meg az, hogy a külföldi árveréseken sokszor igen magas áron cserél gazdát egy-egy öreg butélia. Ezek tartalmát soha senki nem kóstolja meg, tehát csak ritkaságként, muzeális értékként vehetők számításba. Minden bornak van bizonyos fejlődési vonala, mondják a szakemberek. A nehéz bor lassabban érik, de ha elérte beérésének csúcsát, tovább nem javul. Ha viszont levegő éri. nyomban hanyatlani kezd. Dehát mikor; ó a bor? Az első fontos tudnivaló, hogy bizonyos szőlő- illetve borfajták egyáltalán nem kívánják az ójelleget. A homoki szőlőkből készült köny- nyű asztali borok például annál jobbak, minél frissebbek, üdébbek, minél jobban őrzik) a szőlő ízét, zamatált. Az óbornak való nehezebb. minőségi borokat néhány hónappal szüret után még semmi esetre sem szabad palackba tölteni. Igaz, a bor fejlődésében ekkor mélypont következik, de 2— 5 év múlva eljut a második csúcspontra. Addigra a már korábban elveszett szőlőA tenger mélyéről előkerült, több száz éves butéliák aroma helyett kialakul az úgynevezett ászokolási íz és illat, az óbor lényege. De ezt is csak úgy lehet megőrizni, ha a megfelelő időben palackoznak. A hordóban ugyanis ezután már romlik a bor, a palackban viszont egy ideig még tovább javul. Alkotórészei összeérnek, finomodnak harmonikussá válnak —, így fejlődik ki az ászokízből a palackíz és aroma, ettől lesz o bor igazi óbor. Már az ókorban is kedvelték Milyen a jó görögdinnye? A görögdinnye kétségtelenül az egyik legkedveltebb gyümölcsféle. Különösen addig keresett, üdítő „gyümölcs'', amig a csemegeszőlő nagyobb tömegben meg nem jelenik a piacon. Tápanyagtartalma kicsi, de étrendi hatása jó és bőséges frissítő létartalma, valamint kellemes ize miatt szívesen fogyasztjuk. Héját a konzervipar cukrozva értékesíti. Méltán kedvelték és termesztették is már az ókori görögök és rómaiak. Egyiptomban még korábban, i. e. 1500 évvel már szántóföldön termesztették és rendszeresen foglalkoztak a nemesítésével. A hazai első írott emlék, amelyben a görögdiny- nyéről említés található, 1544-ből való, és a XVII— XVIII. századtól kezdve már több leírása ismertté vált. Azóta szinte fogalommá vált nemcsak itthon, hanem a szomszédos országokban ás a „csányi dinnye”. A legutóbbi években tízezer hektár körüli a vetésterülete. Ezen a szerény, 140 qha átlagterméssel számolva is közel százötvenezer mázsa az évi dinnyetermésünk, különösen kedvező évjáratban. Az utóbbi évtizedekben azonban mintha csúfot kívánt volna űzni a görögdiny- nye a rajongóival. Az asztalunkra került dinnyék nagy része ugyanis még a legigénytelenebb ízlésűek számára sem bizonyult valódi csemegének. „Mi történt a dinnyével?”, ostromolták a többé-kevésbé illetékeseket a fogyasztók. „Leromlottak a régi fajták, minti a burgonyánál” — volt a lakonikus és egyáltalán nem megnyugtató válasz a hozzáértők részéről. Régen a nagy, egyenként 10—15 kilósra hízó dinnyéket termő fajták termesztését helyezték előtérbe. Ennek oka az a tévhit volt, hogy csak a nagy dinnye lehet igazán jó. Egy-egy család azonban 5—6 kg dinnyénél többet nem fogyaszt el egyszerre. Ha tehát 10—12 kg-os dinnyéket árulnak, vagy felvágott részeket kell vásárolni belőlük, amelyeknek szállítása körülményes, közben szennyeződhet és betegségterjesztővé is válhat, vagy az egészben megvett dinnyéből megmaradt részt kell eltenni későbbre. Ez utóbbi nem is egyszerű feladat, mert a háztartási hűtőszekrénybe nemcsak méretei, hanem illata miatt sem igen helyezhető el felvágott dinnye. A dinnye felvágott állapotban állás közben sa- vanykás, poshadt ízt is kaphat. Az érzékenyebb gyom- rúaknál az állott dinnye bél- bántalmakat okozhat. e Mindezek miatt is helyesebb a kisebb fajták termesztésére törekedni. Ennek érdekében a hazai dinnye- nemesítők hasznos úttörő munkát végeztek. Ma már a külföldi eredetűek mellett olyan hazai előállítású fajtákkal rendelkezünk, amelyek átlagos terméssúlya 4— 6 kg körüli. A formájuk kedvező, kissé megnyúlt- gömb alakú. Terméshéjuk vékony, színük sötétzöld, egyenletes vagy csíkos. Húsuk vörös vagy élénkpiros, de legalábbis mély rózsaszínű, kivéve az ugyancsak kiváló szentesi fajtát, amelynek húsa aranysárga. Izük kellemesen vagy kimondottan édes a 7 százalék körüli cukortartalom miatt. A hús állománya kellemesen omlós, eloszlóan szemcsés, esetleg kemény és nem hajlamos öregedésre. A mag kicsi és sötétbarna, méginkább fekete színű. Az új, kis fajtáknak a termőképessége is lényegesen jobb, mint a korábbi fajtáké. Rövidebb idő alatt is fejlődnek, a legkorábbi — előnevelt palántás termesztés esetében — már 75 nap alatt beérlelhetik termésüket. W» A nemesítők azonban tovább fáradoznak azért, hogy az eddigieknél is tökéletesebb fajtákat hozzanak létre. A legfontosabbnak tekintik továbbra is a bő termőképességet, az inkább több, kisebb, de egyöntetű és korai termésképzés elérését. Ez társuljon biztonságos, jó terméshozammal, amiért fontos a szárazságtűrés és a betegségekkel — elsősorban a tőpusztító fuzarium és a) le- lombtalanító kolletotrichu- mos levélfoltosság — szembeni ellenállóság. A héj vékony legyen, de szívós is, ne repedjen könnyen, ami a jó szállíthatóság és tárolhatóság alapfeltétele. A sötétpiros, bőlevű, kellemesen édes, zamatos hús csak kevés apró magot tartalmazzon, méginkább megnélküli legyen A külföldi és. a hazai ne- mesítési tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a felsorolt célkitűzéseket leg- inkáüb a heterózist eredményező fajtakeresztezésekkel és a magnélküli, ún. triploid dinnyék előállításával valósíthatók meg. A magnélküli dinnye előállításával a japán nemesítők értek el különösen szép eredményeket. Ezek a magnélküli, vagy csak igen kevés, mindössze a szokásos egyhuszadát-egy- hatvanadát, vagyis 10—20 fejletlen, kis fehér magot tartalmazó dinnyék étkezési minősége kiváló, súlyuk 3,5 —5 kg. Alakjuk gömbölyded. Vékony, bár kemény, világoszöld a héjuk. Erőteljes növekedésűek, bőtermők és betegségekkel szemben ellenállók. Érésük is elég. gyors. o A dinnye érettségének egyébként az egyik legbiztosabb jele, ha kopogtatásra tompa, mély hangot ad. Sokszor azonban csalódás is érhet, mert a belülről repedt dinnyék) is mély hangot adnak. Az éretlen dinnye hangja csengő, éles. Az élrés jele az is, ha a terméshez legközelebb levő- kacs sárgul, vagy már elszáradt. Az érett dinnyén kevesebb harmat képződik, mint az éretlenen. Az érettség megállapítása azért is fontos, mert a görögdinnye nem képes utóérésre, túléretten viszont elveszti ízletességét, belseje üregessé, rostossá válik. (K. L.) Földművelés a magasból Szerelik az új repülőgépet a gyárban A rádiószondák és a repülés Több évtized óta rendszeresen kis rádió_ adóval ellátott ballonokat bocsájtanak fel nagy számban a magas légkörbe az atmoszféra kutatására és állapotának állandó szemmel tartására az időjáráselőrejelzés érdekében. Az utóbbi időben több ízben felvetődött, hogy az ilyen, úgynevezett rádiószondák veszélyeztethetik a repülőgépeket, különösen a sugár, hatjásúakat. Előfordulhat ugyanis, hogy beléjük ütköznek. Ezért többen a rádiószondák fel- bocsájtásának abbahagyását sürgetik, arra is hivatkozva, hogy a rádiószondák korszaka egyébként is lejáróban van. Ugyanis mind több megfigyelést mesterséges holdak végeznek el, egyre tökéletesebb mérésekkel, továbbá nagy lehetőségek rejlenek az infravörös sugarakkal történő szondázásban is. Nemrég az amerikai állami légkörkutató központ munkatársai azt indítványozták, hogy az Egyesült Államok időjárási szolgálata szüntesse be ennek a ma már feleslegessé vált kutatási módszernek az alkalmazását. Szovjet és lengyel repülőgép- tervezők néhány évvel ezelőtt új mezőgazdasági géptípust fejlesztettek ki. amelynek gyártására a mieleei repülőgépgyár — ahol a felvétel készült — Is berendezkedett. Az M—15 rendkívül szokatlan, merész konstrukció. Ez a világ első olyan mezőgazdasági repülőgépe, amelynek sugárhajtású gázturbina a hajtóműve. Az AI—25 típusú turbinát a 12,5 méter hosszú, 5,2 méter magas. 22 méter szárny- hosszúságú gép kabinjának tetején helyezték el a tervezők. A 2,2 tonna szórandó anyag befogadására alkalmas tartályokat a kettős szárnyak közé. két- oldalra építették be. Az alacsonyan lévő két tartály a földön oldalról könnyen hozzáférhető, s mindkettő egyidejűleg tölthető. Így egy gép naponta 35—40 tonna műtrágyát vagy más anyagot is kiszórhat. Ha a gép tíz méter magasan repül, a szóróanyag terítési szélessége 60—70 méter, ami az eddigi legjobb gépek szélességének is kétszerese. A Szovjetunió nagyméretű mezőgazdasági tábláit az M—15-ösök rendszeres és tömeges szolgálatba állítása után úgy tervezik kialakítani, hogy azok hossza megegyezzék az egy-egy felszálláskor a teljes kiszórás megtörténtéig átrepült talajcsík hosszával. A nagy táblák mindkét végén berendeznek majd kis töltő repülőterecskéket. így a gép mind az oda-, mind a visz- szaúton terheléssel repül, dolgozik majd. Az M—15-ös füves talajon is könnyedén fel- és leszállhat; a gép orrkerekes, ami nagyban elősegíti földi mozgását, s ez a töltéshez való beállásnál különösen fontos. A géptervezők gondoltak rá, hogy a gázturbina kompresszorából sűrített levegőt lehessen elvezetni a tartályokba, amivel gyorsítható a kiszórás, illetve fokozható a kiszórt anyag porlasztása. A pilóta a szórandó — sokszor mérgező — anyagoktól távol, kitűnő körülállást nyújtó, zárt kabinban vezeti az óránkénti 140—180 kilométeres sebességgel haladó gépet.
