Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-31 / 205. szám
1978. augusztus 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tegnap küldöttgyűlést tartott Szolnokon a termelő- szövetkezetek megyei szövetsége. A rendezvényen megjelent Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára, dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Lehoczki Mihály, a TÓT főtitkár-helyettese. Az ülés első napirendi pontjaként az V. ötéves terv eddig eltelt időszakának eredményeiről tárgyaltak a küldöttek, majd pedig az új tisztségviselők megválasztására került sor. A TESZÖV elnöke Bódi Imre, elnökhelyettese Kasza János lett. A korábbi titkár, Sári Mihály helyére, aki külügyi szolgálatot lát el, dr. Kardos Sándort választották meg. Van elegendő jő tüzelő A fűtési idény kezdetéig még másfél hónap hátra van, az idei hűvös nyár azonban megélénkítette a tüzelőanyag-forgalmat. Júliusban például 12 százalékkal többet adtak el, mint az elmúlt év azonos időszakában. Szeptember 30-ig, de legkésőbb a fűtési idény kezdetéig minden megrendelt tüze- zelőnek a pincékben kell lennie, hansűlyozta a Belkereskedelmi Minisztérium a téli áruellátással kapcsolatos állási oglalásában. A tüzelőfuvarozásban kedvezőbb a helyzet a tavalyinál. A belkereskedelmi szállítási vállalatnak jelenleg ezer vagonos kötelezettsége van — a múlt évben ilyenkor 3 ezer vagon volt az „adósság” —, s ezt. rövid idő alatt teljesíti. A készletek is gazdagabbak a múlt évinél, a brikettkínálat jobb, borsodi szén van bőséggel, változatlanul kevés viszont a kiváló minőségű szén. Az igényekhez képest például nincs elegendő lengyel szén, ezért „tisztán” nem is adnak belőle, a korábbiakhoz hasonlóan csak magyar szenekkel együtt árusítják ezt a magas fűtőértékű importtüzélőt. A lakosság téli tüzelőjének jelentős része a kedvezményes vásár eredményeként rpár otthon a pincékben, a kamrákban van. Az „elővásárlással” azon túlmenően, hogy előre biztosította téli tüzelőjét a lakosság, mintegy 125 millió forintot meg is takarított. Műanyagfogantyúk RILSAN műanyagporból készítenek bevonatot az akkumuiátorfülekre a Vasipari Vállalat kunszentmártoni gyáregységében. A fogantyúkból 320 ezer pá. rat készítenek a Villamos Szigetelő és Műszergyar részérél ebben az évben Mezőgazdaság, élelmiszeripar Mérleg az első két év után A megyeszókhely és környéke Szolnokot leginkább ipari létesítményeiről ismeri a közvélemény. Ám ha beletekintünk a megyeszékhely és a város környéki községek feiieisztési terveibe, akkor kiderül, hogy a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak is jelentős szerep jut. Az ötödik ötéves terv első két évében például —, mint ahogyan azt a szolnoki Városi Tanács termelés ellátás felügyeleti osztályán hallottuk — a mezőgazdaság huszonöt, az élelmiszeripar pedig ötven százalékkal növelte termelési értékét. Változott az üzemek vetésszerkezete is: a zöldségfélék csaknem öt, a cukorrépa több mint kilenc, a szálas- és tömegtakarmányok pedig mintegy 19 százalékkal nagyobb területen hoztak termést. SZÉP EREDMÉNYEK A számok, így pusztán magukban, nem sokat mondanának, viszont ha hozzátesz- szük, hogy a gazdaságok, élelmiszeripari létesítmények már most nem sokkal maradnak el az 1980-ra előirányzottaktól, akkor már jól látható az eredmény. A fejlődésnek természetesen előzményei is voltak, erre utal a következő példa. A mezőgazdasági üzemek, a korábbi évekhez hasonlóan, az 1978-as esztendőt is jól megalapozták. A kedvező ősz lehetővé tette, hogy a talajművelést időben és jó minőséggel végezzék el, a tápanyagvisszapótlásra pedig az eddiginél is nagyobb gondot fordítottak. A szakszerű, lelkiismeretes munka aratáskor már meghozta gyümölcsét, s az őszre készülődő határ is szép hozamokat ígér. Az állattenyésztés, a növénytermesztéshez hasonlóan fejlődött. Az 1975-ös esztendőhöz viszonyítva több mint UOO-al nőtt a szarvasmarhaállomány, és igen kedvező a tehénlétszám emelkedése is. Az egy tehénre jutó tejtermelés az elmúlt két évben 600 literrel nőtt, s így az átlag megközelíti az évi 3400 litert. A termelés további javítását szolgálják a tejhasznú keresztezések, 1980-ban a tehenek 40 százaléka a nagyhozamú állatok utódja lesz. Az üzemek, az V. ötéves terv végére a tbc mentesítést is befejezik, a brucellózistól viszont várhatóan csak 1990 körül szabadul meg minden gazdaság. A sertésállomány ugyancsak szépen fejlődik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az üzemeknek itt már semmit sem kell tenniük, tudniillik a számszerű növekedést nem követte megfelelő ütemben a hústermelés. Az is igaz, hogy ezt nagyrészt az új minőségi követelmények hozták magukkal — ugyanis a korábbi 100—120 kilós állatok helyett a 90—95 kilós sertések iránti kereslet vette át a prímet — ám a létszám további emelésére is szükség van. A juhászati ágazat eredményei már most megközelítik az 1980-as célkitűzéseket, s a halhústermelés is az előre elképzeltek szerint alakul. A baromfitenyésztést a fokozatos átalakulás jellemzi: a sokáig egyeduralkodó pecsenyecsirke mellett egyre nagyobb teret kapnak a gazdaságokban a nagytestű szárnyasok, mint amilyen a lúd. MEGTÉRÜLŐ BERUHÁZÁSOK A beruházások közül kiemelkedik a rákóczifalvi Rákóczi Tsz hathektáros „üvegvárosa”, ugyancsak ebben a gazdaságban kezdték meg egy korszerű hagymatároló komplexum építésének előkészítését is. A szolnoki Lenin Termelőszövetkezet 2,5 hektáros fóliatelepet létesített, korszerűsítette paradicsom- előfeldolgozó részlegét, valamint a növény betakarítását. Az előbbi említett üzemben az állattenyésztés beruházásaival is sokat törődtek: borjúnevelőt, tehénistállót és juh- hodályokat adtak át, valamint hozzáláttak egy csaknem 3200 férőhelyes sertés- szaktelep építéséhez is. A tószegi Petőfi Tsz és a Szolnoki Állami Gazdaság a szarvasmarha-istállók és a juhhodá- lyok korszerűsítésén jutott túl, a Felszabadulás Halászati Termelőszövetkezet egy 12 egységből álló ivadéknevelő tórendszert alakított ki. CSAK ÍGY TOVÁBB Az élelmiszer-előállító vállalatok közül talán a húsiparnak kell a legtöbb nehézséggel megküzdenie. Közismert, hogy a sertések és a szarvasmarhák nagy részét nem tudjuk megyén belül levágni és feldolgozni, s mivel területbővítésre egyelőre nincs lehetőség, a megnövekedett feladatoknak belső átalakításokkal és jobb munka- szervezéssel igyekszik eleget tenni az üzem. Jóval kedvezőbb a helyzet a baromfiiparnál, amit mi sem igazol jobban, mint az, hogy a vállalat az újabban ugrásszerűen megnövekedett igényeknek is eleget tudott tenni. Ha nehezebben is, de állja a próbát a tejipari vállalat is. A vásárlók jobb ellátását célozza majd a napi 150 ezer liter tej feldolgozására alkalmas új üzem is, amelynek építését várhatóan jövőre kezdik meg. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Üjszászon épít egy 2 ezer vagonos tárolót. Az egyik fő elképzelésüket, az ömlesztett liszt szállítását már megoldották, és fokozták " a takarmánykeverékek gyártását is, amelyek főképp a háztáji és a kisegítő gazdaságokban keresett cikkek. Olyannyira, hogy az ellátás még a fejlődés ellenére se kielégítő. A sütőipar főképp a választék bővítésére törekedett, jelenleg ötfajta kenyeret, és 37 féle süteményt állítanak elő. Ugyanezt a célt szolgálja a kenyérgyár bővítéseként megvalósuló új süteményes üzem is, amelynek építése előreláthatólag 1979 első félévében kezdődik. A Szolnoki Cukorgyárnak az V. ötéves tervben 270 millió forint áll rendelkezésére, a pénzt rekonstrukcióra költhetik. Az eddig befejezett felújítás tette lehetővé, hogy az 1975. évi 153 napos kampányt tavaly már 133 naposra rövidítették, s lényegesen növekedett a cu- kortelmelés is. A Zöldért Vállalat 300 vagonos burgonyatárolót épített, s úgy tűnik, hogy év végére a dohányfermentáló rekonstrukciója is befejeződik. Középpontban az ember DRÁGA, DE KELL Ügy szokták mondani, hogy az istálló elé kitett hi- - degvizes vödörtől indultunk, és a fekete-fehér öltözőig jutottunk el. Sajnos azonban az egyik nem általánosan múlt és a másik nem általánosan jelen idő. A fejlődés azonban határozottan az utóbbi irányba mozog. Ma az állami gazdaságokban a helyzet valamivel jobb, a téeszekben kicsit hátrébb tart, de az „ősállapotokat” miár nagyon kevés helyen lehet tetten érni. Szinte minden munkahelyen, ahoi erre csak minimális lehetőség is mutatkozott, építettek, felszereltek öltözőket, étkezőhelyiségeket, de melegvizes boylereket is. És nyomban kiderült, hogy a mezőgazdasági dolgozó nem idegenkedik az ilyen „úri nyavalyáktól”. Bent hagyja- miár a munkaruháját, használja a zuhanyt, és amikor kilép a majorból, őt sem lehet az irodistáktól megkülönböztetni, vagyis ugyanaz az helyzet, mint az; ipari üzemekben. Néhány részletkérdésben aizonbkn nem jelentéktelenek a problémák. Ilyen például az étkeztetés. Minden mezőgazdasági munkahely igyekszik ezt megoldani. Nem mindig tudják azonban leküzdeni az anyagi és hatósági nehézségeket. Ha egy téesz vagy állami gazdaság új telepet épít, akkor az állami támogatás magától értetődően kiterjed nemcsak a termelő létesítményekre, de a kiegészítő beruházásokra is. Ha azonban égy régi telepen akar modernizálni, akkor konyhára, ebédlőre stb. már nem kap támogatást. Saját erőből pedig nem bizonyos, hogy meg tudja valósítani. Sokszor azonban ennél is több gondot okoznak a hatósági előírások. Elnézést, ha túlságosan általánosítok, de a gyakorlatban az a nézet él, hogy egy húsz éve működő nagyüzemi konyha olyan, amilyen. De ha újat akarnak építeni, akkor vég- elérhetetlen a KÖJÁL kívánságainak listája. Elzárt terjed újabban az a módszer, hogy a mezőgazdasági üzem inkább a helyi áfész segítségével igyekszik étkeztetést megoldani. Akkor is, ha a kioszt minősége így esetleg gyengébb lesz. Másik nagy gond az úgynevezett „változó munkahe_ lyen dolgozók” szociális ellátása. Minden dűlőút kereszteződéséhez mégse lehet szociális épületet emelni. Sokáig az a nézet uralkodott, hogy aki szántóföll dön, erdőn, paprikatáblán dolgozik, az megérti, hogy nem tudnak róla ugyanúgy gondoskodni, mint a zárt telepeken munkálkodókról. Maradt tehát a nagy fa árnyéka, ahol hűvösre lehet tenni az ivóvizes korsót, el lehet költeni az otthonról hozott hideg kosztot. Csakhogy a táblarendezés során a nagy fát már sok helyen kivágták, és egyébként még az idénymunkások igényei is megnövekedtek. Joggal. Ebben a pillanatban inkább csak próbálkozásokat tudunk sorolni. Az erdőgazdaságokban gyakori, hogy egy régi lakókocsit átalakítanak „szalonkocsivá”, ahol a holmit hagyni lehet, és a dolgozóknak egész hétre konzervdobozokban adják ki a kosztot. Változatos étrendet lehet így biztosítani. A MEZŐGÉP Tröszt egyik vállalata nekirugaszkodott, hogy ugyanezt a vontatható öltöző. és étkezőkocsit újonnan állítsa elő. Kiderült, hogy lehetséges* de egy példány legalább kétszázezer forintba kerül. Ennyit már nem is olyan könnyű áldozni, hiszen nem egy- darabra lenne szükség. Maradt tehát a javaslat, hogy az üzemek maguk gondoskodjanak sátorról vagy faházról, de legyen a változó munkahelyen dolgozóknak is valami helyük a nagy fa árnyékának modernebb pótlására. Magánvéleményem szerint talán nem is kellene mindenütt beruházni, építeni, nagyon sok helyen megtenné, ha egy-egy megüresedett tanyát hoznának rendbe erre a célra. A legújabb időkben ez a probléma hirtelen kiéleződött. A munkaerő fogytával' ugyanis egyre több idénymunkára van szükség, elsősorban a gyümölcsösökben, kertészetekben. Az idénymunkások : katonák, diákok, nyugdíjasok, háziasszonyok, ipari munkások. Rendszerint nem ugyanabban a faluban laknak, és gyakran nem is könnyű rábeszélni őket, hogy vállaljanak, mezőgazdasági elfoglaltságot. Más módszer azonban nincs. Az üzem jól felfogott ér. deke tehát nem csupán az, hogy tisztességgel • fizesse meg ezt a tevékenységet, de az is, hagy gondoskodjék elfogadható munkahelyi viszonyokról. Kétségtelen, hogy drága megoldás, hiszen külön költség a szállítás, külön az elszállásolás stb. Még. is be kell rendezkedni az ilyen típusú munkaerő fogadására, és az üzemhez szoktatására. Bocsánat, ha ez nem szép kifejezés, de arra gondolok, hogy egy diákcsapat egy őszön többé-kevésbé megtanulja, hogyan kell az almával bánni. Nagy előny tehát, ha a következő őszön ugyanaz a diákcsapat jön segíteni, tehát a betanítást már nem kell az abc-vel kezdeni. Ez az iskola azon. ban csak akkor jön el még egyszer, ha előző ősszel nemcsak némi készpénzre tettek szert a fiatalok, de a gyümölcsösben jól is érezték magukat. Földeák Béla KÖVETKEZIK: ORVOS A MEZŐGAZDASÁGBAN . .. Szárító és tároló A Ka-hyb sikere Jói haladnak a ihéesz építőbrigádjai a jászberényi Kossuth Termelőszövetkezet központi telepén készülő szárítóüzem és szemestermény- tároló építésével. A Bábolna—15 típusú szárítót, amely 6,3 millió forintba kerül — az őszi betakarításig elkészítik!, így a közös gazdaság 600 hektárnyi kukoricájának termését már abban száríthatják. A tervek szerint a jövől évi aratásra befejezik az 5,1 millió forintos költséggel épülő 450 vagonos padozatos szemester- mény-tároló építését is. A kaposvári hibridsertést tenyésztő és értékesítő közös vállalkozás (KA-HYB) sikerrel szerepel. A nemzetközi kiállításokon az NSZK- beli Frankfurtban rendezett nemzetközi kiállítás tenyésztési nagydíja után most a csehszlovákiai Nyitrán rendezett nemzetközi mezőgazdasági kiállítás „Aranysarló” nagydíját nyerte el bemutatott tenyészállataival. Az idei második nemzetközi elismerés is a KA-HYB-sertés magas szintű genetikai képességeiről tanúskodik. Magyarországon egyébként már 205 mezőgazdasági nagyüzemmel állnak partneri viszonyban. Ezeknek az üzemeknek a kocalétszáma meghaladja a 90 ezret, ami azt jelenti, hogy a hazai nagyüzemi kocaállományban minden harmadik KA-HYB hibridsertés. Tavaly másfél- millió hibrid hízósertést értékesítettek a KA-HYB-tartó telepek. Hatezer-ötszáz liba tollát fosztják - az idén másodszor - a zagyvarékasi Béka Termelőszövetkezet szolnoki baromfi- telepén B. Á. választottak TESZOV küldöttgyűlés Szolnokon
