Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-31 / 205. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 31. PAKISZTÁN a fegyverek csendje Az indiai szubkontinens egyik stratégiailag legfon­tosabb államában, Pa­kisztánban 1978 hátralevő hónapjaiban döntő ese­mények várhatók. A lénye­ges kérdést úgy lehet meg­fogalmazni: fenn tudja-e tartani hatalmát a pakisz­táni katonai kormány - és melyen eszközökkel. o Emlékezetes, hogy a Pa­kisztáni Néppárt volt vezető­jét, Ali Rhuttő miniszterel­nököt 1977. július 5-én eltá­volította tisztségéből egy ka­tonai puccs, amely a hadse­reg uralmát teremtette meg az országban. A katonai jun­ta vezetője Ziaul Hak tábor­nok lett. Bhutto uralma kül- és bel­politikában sok negatív té­nyezőt tartalmazott. Annyi azonban tagadhatatlan, hogy a földesurak, a bigott moha- medén főpapság és a nemzet­közi monopoltőke hármas be­folyása alatt sínylődő ország­ban kísérletet tett bizonyos államigazgatási és gazdasági reformok — ezen belül föld­reform és részleges államosí­tás — végrehajtására. A pa­kisztáni közállapotok figye­lembevételével magának a reformprogramnak a meg­kezdése sem történhetett meg önkényuralmi eszközök alkal­mazása nélkül. Ez (és mégin- kább természetesen maga a reform) kiváltotta Bhuttoval szemben a mohamedán fő­papság és a monopoltőkés- feudális kaszt gyűlöletét. Voltaképpen ennek a két áramlatnak a koalíciója lett a katona puccs hatalmi hát­tere. o Eredetileg a katonai junta 1977 októberére választásokat ígért. Ezt azonban kénytele­nek voltak elhalasztani, mi­után az ország nagyvárosai­ban lezajló tüntetések és az általános politikai feszültség világossá tette, hogy tovább­ra is a Néppárt Pakisztán legnagyobb tömegerővel ren­delkező, s valójában egyet­len modern pártja. Ez a fel­ismerés egyébként nem csak a választások elhalasztásához vezetett, hanem ahhoz is, hogy Bhuttót bíróság elé ál­lították és különböző korrup­ciós akciók, valamint politi­kai gyilkosság vádjával már 1978 márciusában halálra ítélték. Az ítéletet a politikai rob­banástól félve mindeddig nem hajtották végre. A po­litikai robbanástól való félel­met fokozta, hogy éppen Bhutto fellebbviteli tárgyalá­sának időpontjában zajlott le az afganisztáni fordulat, amely igen kényessé tette Pakisztán belső helyzetét is. Az ország nyugati tartomá­nyaiban ugyanis az afgánok­kal rokon pathan törzs él. Afganisztán nem nyilvánít területi igényeket Pakisztán­nal kapcsolatban, de támo­gatja a pathanok ama évti­zedes törekvését, hogy a pa­kisztáni kormánynak ebben a helyzetben tartózkodnia kel­lett minden olyan lépéstől, amely túlságosan kiélezné az amúgyis feszült politikai helyzetet. Ezért maradt el mindeddig a halálraítélt Bhutto kivégzése. Ziaul Hak tábornok végül augusztus 23-án, az előző katonai kor­mány helyett új kabinetet alakított. Ebből a kormány­ból a Bhutto féle Néppárt képviselői természetesen ki­maradtak, s a miniszteri tár­cákat a tábornokot támogató jobboldali Pakisztáni Nem­zeti Szövetség tagjai kapták. o Ezzel párhuzamosan foly­tatják Pakisztán „iszlamizá- lásának” folyamatát. (Ehhez szaúd-arábiai „vallási szak­értők” nyújtanak segítséget.) A mozdulatlanság politiká­jával látszólag ellentétben áll, hogy a Ziaul Hak kor­mánya 1978 decemberére he­lyi választásokat hirdetett. Ellenzéki körök azonban fel­hívták a figyelmet arra, hogy ezeket a választásokat a had­sereg fegyvereinek árnyéká­ban tartják meg. Ráadásul; számítani lehet arra, hogy a helyhatósági -- választások megtartásának ürügyén az egyszer már elhalasztott és elvben 1979 áprilisára ígért parlamenti választásokat is­mét leveszik a napirendről. o Mindez azt tükrözi, hogy a pakisztáni katonai uralom eredendő gyengesége miatt kénytelen a politikai mozdu­latlansághoz és a reakciós mohamedán vallási befolyás erősítéséhez folyamodni Nyílt kérdés természetesen, hogy a gyakorlatilag föld alá szorított Néppárt tömegeinek feszítőereje és az afganisztá­ni változások hatása meddig teszik lehetővé a „fegyverek csendjének” fenntartását. — Je — Majd kétezerben El kell gondolkodni egy új ENSZ-kiadvány lapjai fe­lett. Rafael Satas, a világ- szervezet egyik népesedéspo­litikai intézményének veze­tője mutatta be az új köny­vet, amely nem jóslásokat, hanem komoly, tudományos felkészültséggel összeállított prognózisokat tartalmaz a holnap városairól. Elképesz­tő számok sorakoznak egy­más után. A most 15 millió embernek otthont adó To­kió—Yokohama városkomp­lexum — már senki sem be­szél csak Tokióról! — most még 16,3 millió lakost fogad be, 2000-ben viszont már 26 millió ember városóriása lesz. A kiadvány egyik feje­zete azzal a vízióval feje­ződik be, hogy a XXL szá­zad végén az emberiség a jelenlegi négymilliárdról ti- zenkét-tizenötmilliárd főre növekszik. Az ember nézi a számokat, arra gondol, hogy most, 1978-ban 250 millió la­kosa van a nagyvárosok pe­remén éktelenkedő bádog-, deszka- és papírviskókból ál­ló nyomortelepeknek, ötszáz­millió ember képtelen a lét- fenntartásához szükséges élelmiszert megszerezni, az­az állandó éhséqhelyzetben él és nyolcszázmillió az írni- olvasni nem tudók száma. Salas szerint ha a városba- áramlás riasztó üteme lelas­sulna, ha a mezőgazdasági tudomány új eredményeit. el lehetne juttani a fejlődő or­szágok falvaiba, nem lenne élelmezési gond, s talán csök­kenne a bódévárosok iszo­nyú zsúfoltsága is. „Város­szörnyek helyett virágzó nagyfalvak” — javasolják a szakértők. Ám a tőkés rend egyelőre a városok növeke­dését hozza. Mikor érti meg az emberiség, hogy húsz- meg harmincmilliós városokban élni nem, csak vegetálni le­het? ló hírnév Viola Billings beperelte Arabella Randolphe írónőt. 26 millió dollárt követel, mert Randolphe kisasszony most megjelent regényében (címe: A vámpír) a fősze­replő neve — aki fölöttébb kalandos életű, férfifaló és vérszívó vámpír — Viola Billings és lakcíme ponto­san megegyezik a kerese­tet benyújtó Viola címével. Az írónő ügyvédje közöl­te: pusztán véletlenről van szó. A követelés dolgában gyorsan kell döntenie a bíróságnak, ugyanis a va­lódi (tehát nem a regény­beli!) Viola Billings most töltötte be a kilencvenedik életévét, és bár rendkívül érzékeny Jó hírnevére, úgy érzi, hogy bizonyos idő múlva már „olyan korba kerül, amikor nem a jó hírnév a legfontosabb’*. Tényleg, meddig kell egy hölgynek jó hírnevűnek lennie? II LA CARTE GYEREKET ÉTLAPRÓL! Egy kanadai és egy francia orvos békákkal folytatott kí­sérletezései során arra a fölfedezésre jutott, hogy az ivadékok nemét tetszés sze­rint szabályozhatják. Dr. Jacques Lorrain montreali és Joseph Stolkowski pári­zsi professzor egybehangzóan állítja: „Módszerünk 81 szá­zalékban eredményes!” Ez azt jelenti, hogy száz kísér­leti béka esetében csupán tizenkilenc ebihal lett az, ami eredetileg szeretett vol­na lenni. A többiek, szám szerint nyolcvanegyen, or­vosi parancsra vették föl nemüket. Miben áll a két franciaaj­kú biológus módszere? A békákat meghatározott étlap szerint táplálták, az étrend­del szabályozták a születen­dő ivadékok nemét. Ebből pattant világraszóló ötletük: ha a békák ennyire enge­delmesek, miért ne lehetné­nek hasonlóan befolyásolha­tók az emberek, akik — rá­adásul — még szuggerálha­tók is, hiszékenyek is? Ka­nadában 175, Párizsban 27 asszony bizonyíthatja — je­lentette be Lorrain és Stol­kowski doktor — a módszer eredményességét. Eredetileg 216, illetve 31 leendő kis­mama nevezett be a tenge­ren túl és innen az „eszem a gyermekem neméért” című mozgalomba. A leendő lá­nyos mamák étrendjének kö­zéppontjában tojás, tej, jog­hurt és sajt állt, a fiús anyu­káknak viszont férfias diétát írtak elő a doktorok: sört, bort, sós burgonyát. Az evést a sikeresnek kí­vánt (hogy is mondjuk?) ak­ció előtt hat héttel kell megkezdeni. E másfél hónap alatt (legalábbis otthon) apu­ci is „diétázik”, ugyanis az orvosok ezt is előírták. Sajtónyilatkozataikban az orvosok fölvilágosítással is szolgáltak egyedülálló mód­szerük mibenlétéről. A ma­gyarázat lényege: Az egyol­dalú táplálkozás olyan vál­tozást idéz elő az anya szer­vezetében, hogy az vagy csak a lány, vagy csak a fiú ihletést részesíti előny­ben. A két francia nem az el­ső, aki „biztos” receptet ta­lált (tálalt?) föl a titkok tit­kára. Bármely genetikus ka­pásból legalább tucatnyi hie­delmet tudna fölsorolni pél­daként arra, hogy miként próbálták, ajánlották eleink megváltoztatni a természet törvényeit. Magam is hal­lottam egy elterjedt (közép­kori) fiúreceptet: a telihold idejére tervezett nászéjszaka előtt oroszlánvér és vörös­bor keverékét kell innia a férjnek. Kipróbálni, sajnos, nem tudtam, mert másfél évtizeddel ezelőtt még hi­ánycikk volt az oroszlánvér, a vörösbort viszont nem szeretem, ég tőle a gyom­rom. Pechemre aznap kez­dődött a hetes eső (igazi nászutas időjárás). Egyéb­ként lányunk született. A LOMBIKBÉBI után be­jelentett ö la carte-bébiknek, pontosabban a módszernek nem sok jövőt jósolok, mi­Mexikó olajvagyona Az amerikai Wall Street Journal feltételezései szerint, a Campechei-öbölben felfede­zett új tengeri olajlelőhely Mexikó potenciális olajkész­letét mintegy 22 milliárd ton­nára növeli, s ezzel erősen megközelíti a világ legna­gyobb ismert készletével — 23 milliárdot — rendelkező Szaúd-Arábiát. A mexikói olajtermelés a század elején kezdődött a Tampico körzetében feltárt mezőkből. 1908—1928 között indult meg a termelés aTux- pan környéki kutakból. Eb­ben az időszakban az ország olajtermelése elérte az évi 25—28 millió tonnát, és ezzel — hacsak rövid időre is — a világtermelésben a második helyet. 1952—1956 között újabb kutató tevékenység eredmé­nyeként jelentős mezőket si­került feltárni Tuxpantól— Veracrúzig a szárazföldön és a tengerben egyaránt. Az 1960-as évek elején végzett selfkutatás újabb gaz­dag lelőhelyeket eredménye­zett Tuxpantól K-re a Mexi­kói-öbölben. 1975-ben a feltáró munka szenzációs felfedezést hozott. Minatitlan-Ciudad Pemex közötti térségben. A trópusi őserdőben levő mezők olaj­kincsei két év alatt meghá­romszorozták Mexikó olaj­készleteit. A jelenleg feltárás alatt ál­ló Campechei-öbölben levő olajmező vagyona a szakem­berek véleménye szerint jó­val nagyobb a korábban fel­tételezettnél. — TERRA — Hessen előtt, botrány után Döntő ősz az NSZK-ban Hans Filbingert stuttgarti bársonyszékéből végül is a Hessen felől közeledő fuvallat repítette ki. Persze szó sincs itt vala­mi valódi széljárásról á két nagy nyugatnémet tartomány kö­zött.. A politikai légáramlatok és időjárásváltozások azonban nagyon is közrejátszottak Baden-Württemberg tartomány mi­niszterelnökének, a Kéreszténydemokrata Unió (CDU) egyik elnökhelyettesének bukásában. Mert maga az a tény, hogy a világhírű haladó író, a nyugatnémet jobboldal ál­tal gyűlölve rettegett Rolf Hochhuth megírta a Die Zeit című tekintélyes heti­lapban dr. Filbingerról, hogy Hitler vakbuzgó hadbírója­ként a háború legutolsó he­teiben is halálos ítéleteket hozott és hajtatott végre a „zászlót elhagyni próbáló” katonákon, még nem lett volna elég a „szörnyűséges jogász” (Hochhuth megfogal­mazása) szépen ívelő politi­kai karrierjének megtörésé­hez. A kereszténydemokraták­nál ugyanis nem éppen új­donság a náci múlt, hiszen volt olyan kancellárjuk is, Kiesinger személyében, aki­ről köztudott volt, hogy ak­tívan tevékenykedett a Har­madik Birodalom egyik mi­nisztériumában. Ez tehát még ma sem lehet valóban döntő szempont, amit az is mutat, hogy a CDU hóna­pokon keresztül támogatta a magát serényen mentegető politikust. Annál inkább fontos volt viszont a nyu­gatnémet pártok között ki­éleződött politikai harc je­lenlegi állása, amelyben mind kellemetlenebb teherré- És mondd, anyukám, biztos vagy benne, hogy fiunk születik? után bízom az emberiség fe­gyelmezetlenségében. Te>- gyük föl, ha a diétát meg­tartják is a hölgyek, a sze­relmi koplalást ugyan ki bírja sokáig?! Kulcsár László vált Filbinger személye — saját pártja számára. Az idei és a jövő esztendő ugyanis a tartományi vá­lasztások évei az NSZK-ban, s az első két összecsapás most tavasszal Hamburgban és Alsó-Szászországban máris a várakozásokon felül fe­szült helyzetet teremtett. A bonni kormánykoalícióban résztvevő Szabaddemokrata Párt (FDP) ugyanis mindkét tartományban elvesztette parlamenti képviseletét, minthogy nem érte el a sza­vazatok 5 százalékát. Ez pe­dig azt jelentette, hogy az országos parlament egyik házában, a tartományi kép­viselőkből álló Szövetségi Tanácsban (Bundesrat) a jobboldali pártszövetség, a CDU—CSU tovább növelte, már amúgyis jelentős több­ségét. Márpedig mivel a szociál­demokrata-szabaddemokrata kormánynak az 1976-os vá­lasztások óta a másik —te­gyük hozzá mindjárt: a fon­tosabb — házban, a Szövet­ségi Gyűlésben (Bundestag) mindössze 8 fős. tehát mini­mális a többsége, a bonni kormányzatnak bizony egy­re nehezebb keresztülvinnie politikai elképzeléseit. A jobboldal előretört, aminek fő oka az, hogy a szavazók elégedetlenek a koalícióval, az ország gazdasági problé­mái, a milliós munkanélkü­liség, a nyugdíjpénztárak ij’esztő kiürülése, valamint persze a terrorizmus elleni eddig eredménytelen harc miatt. A következő stáció pedig Hessen lesz, amely az adott körülmények között sorsdön­tő lehet mindkét tábor szá­mára. Ha ugyanis az FDP októberben is úgy jár, mint tavasszal, akkor az uniópár­tok megszerezhetik a Bun­desrat helyeinek kétharma­dát, s ez valósággal megbé­níthatja a központi kor­mányt. S bár Hessenben, mint a szociáldemokraták régi bázisában ma is a kor­mánypárt irányít, a szociál­demokratákat bomlasztó bel­ső nézeteltérések, a válasz­tói elégedetlenség nyomán nem elképzelhetetlen, az sem, hogy az ellenzék döntő áttörést tud elérni. Ebben az esetben viszont akár két év­vel a soronlevő parlamenti választások előtt megbuk­hat a kormány. Nagy hát a tét, s ezt jól látják mindkét oldalon. Sen­ki nem mer tehát, akárcsak a legcsekélyebb mértékben sem kockáztatni. Mindkét fél igyekszik elkerülni, hogy újabb rosszpontokat szedjen össze a két old,al között inga­dozó szavazópolgároktól. Ez motiválta Filbinger bukásit is. A náci múlt még min­den bizonnyal elment volna, ha a baden—württembergi kormányfő nem keveredik újabb és újabb hazugságok­ba. Mint a szövetségi köz­társaság igen magas közjogi méltóságának viselője, s párt­jának a jövő évi államfővá­lasztáson is esélyesnek te­kintett jelöltje mindenkép­pen a CDU presztízsét csor­bította, személyes szavahi­hetőségén túl, pártjának hi­telét is rontotta. Súlyos kö­lönc lett tehát, éppen a hesseni szelek erősödésével arányosan növekvő mérték­ben. Buknia kellett. A Filbinger-intermezzo azonban alapvetően nem vál­toztatta meg az őszi nagy csata előtti erőviszonyokat. A koalíció kétségtelenül bajban van, mert két év alatt nem sikerült megfelelően orvosol­ni az ország gondjait, s ez­zel visszaszerezni a válasz­tók bizalmát. Erre mutat, hogy a tavaszi tartományi választásokon feltűnő sikert arattak az úgynevezett kör­nyezetvédő csoportok, amely­nek pusztán a szavazópolgá­rok a hatalommal szembeni általános elégedetlenségéből kovácsolták az erőviszo­nyokat megzavaró politikai tőkét. Ma már pár százalé­kon múlhat minden és a környezetvédők elsősorban a koalíció pártjaitól hódítanak el szavazatokat. A kulcskér­dés Hessen előtt továbbra is az, hogy a szabaddemok­raták magukhoz tudnak-e térni. Hiszen a három évti­zede a két nagy között egyensúlyozó, a mérleg nyel­vének szerepére áhítozó FDP létezésének szükséges­ségét is megkérdőjelezné egy újabb fiaskó. Noha arról ma még nincs szó, hogy az FDP eltűnjön az apró pártok kö­zött. az nem kétséges, .hogy további gyengülése a szociál­demokrata-szabaddemokrata kormányzás végét jelentheti az NSZK-ban. • Mert a választók többségé­vel együtt az FDP-re nyo­mást gyakorló nyugatnémet nagytőke is egyre erőtelje­sebben követeli egy biztos, szilárd többségű kormányzat megteremtését, aminek nem elképzelhetetlen útja, hogy az uniópártokkal a legutób­bi választások óta mind in­tenzívebben flörtölő FDP a jövőben a jobboldalt segíti nyugodt többséghez. Ennek pedig nemcsak az NSZK, hanem a nemzetközi enyhü­lés folyamata is minden bi­zonnyal kárát látná. Avar Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents