Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-03 / 181. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 3. A bolsevikok pártjának születése 75 évvel ezelőtt volt az OSZDMPII. kongresszusa . mint po­„A bolsevizmus utatni “““““eszme­áramlat és mint politikai párt 1903 óta áll fenn” —ír­ta; Lenin. Az új típusú politikai párt az Oroszországi Szociálde­mokrata Munkáspárt II. kongresszusának eredménye­ként és következményeként jött létre. A kongresszus 1903. július 17-én Brüsszel-, , ben kezdte meg tanácskozó*- ' sát titokban. A rendőrség mégis tudomást szerzett ró­la, és emiatt a küldöttek Londonban folytatták majd fejezték be a munkát augusz. tus 10-én. A kongresszuson 43 küldött vett részt, 26 szervezet képviseletében, 51 szavazati joggal. Az OSZDMP II. kongresszusához hasonló pártrendezvényt nem talál­hatunk addig az orosz for­radalmi mozgalom történe­tében. Mind a nagyszerű elő. készítés, mind pedig a kép­viselet teljessége és a meg­vitatandó kérdések széles köre tekintetében új színt hozott a mozgalomba. Az 1890-es évek közepé­től az orosz proletariátus már számottevő politikai erőként szerepeit az ország életében. A párt megalaku­lásával pedig egyre inkább a dolgozókat irányító-befo- lyásaló erővé vált. A párt programjában a munkásosz­tály, a nyomorban tengődő paraszti tömegek, de az el­nyomott nemzetiségek is megtalálták titkolt vágyaik kifejezését. A munkáspárt arra hívta fel a tömegeket, hőgy döntsék meg a cáriz­must, demokratizálják követ­kezetesen és folyamatosan az állami és a közéletet. Har­coljanak a szocialista forra­dalom győzelméért, a prole­tárdiktatúra megvalósításá­ért. A társadalmat a szocia­lizmus elvei szerint építsék fel. Mindezen célok és azok következetes képviselete bi­zonyította, hogy az Oroszor­szági Szociáldemokrata Munkáspárt volt az egyetlen olyan párt Oroszországban, amelynek tevékenysége teljes mértékig megfelelt a nép és az ország érdekeinek. Ugyan­akkor a párt nem volt még mentes az oroszországi mun­kásmozgalom korábbi gyer­mekbetegségeitől, de a szá­zadfordulón felerősödött op­portunizmus és revizioniz- mus hatásaitól sem. Az OSZDMP II. kongresszusá­nak az volt a legfontosabb feladata, hogy a párt osz- tályharcos folyóirata, az „Iszkra” által megjelölt és kidolgozott elvi-szervezeti alapokon megteremtse a va­lódi, az igazi forradalmi munkáspártot. A kongresszuson a párt programját a lenini fogal­mazásban fogadták el. A program eredeti tisztaságá­ban vette át a Kommunista Kiáltványnak a proletárdik­tatúráról szóló tételét. Cé­lul tűzte ki a nemzetiségek (egyen jogúsí.tásáti, a feuda­lizmus maradványainak fel­számolását, a nagybirtok je­lentős részének közcélokra történő elkobzását. A párt szervezeti szabály­zatának tárgyalásakor két álláspont képviselői csaptak össze a vitában. Lenin azt hangsúlyozta, hogy a pártnak a munkásosztály élcsapatá­nak kell lennie, ezért a párt­tagságot szigorú feltételek­hez kötötte. Trockij, Martov és társaik azzal érveltek, hogy a szigorú pártfegyelem eltaszítja az értelmiséget. Kö­vetelték például, hogy min­den sztrájkoló a párt tagjá­nak tekinthesse magát, sezt a szervezeti szabályzatban is rögzítsék. A szervezeti sza­bályzat vitájában az oppor­tunistáknak sikerült megin­gatniuk az „iszkrások” egy részét, így elérték, hogy a szervezeti szabályzatot Mar­tov fogalmazásában fogad­ták el. A továbbiakban azon­ban megváltoztak az erő­viszonyok. Mivel két „öko­nomista” küldött és a zsidó nacionalista munkásszövet­ség, az úgynevezett Bund küldöttei elhagyták a kong­resszust, Lenin követői ke­rültek többségbe. A többség megváltoztatta az „Iszkra” addigi szerkesztőbizottságát. Martov lemondott szerkesz­tőségi tagságáról. A kisebb­ség a Központi Bizottságban szerzett három helyét áten­gedte a lenini többségnek. A kongresszus így végered­ményben a következetes forradalmi irányzat képvise­lőinek győzelmével ért vé­get. A leninistákat ettől kezdve bolseyikoknak, az opportunistákat pedig men- sevikeknek nevezték. (Bol- sinsztvo = többség, meny- sinsztvo = kisebbség.) A bolsevik szó ettől kezdve ejyet jelentett, egyértelmű lett a munkásosztály, a kom­munizmus ügyéhez mindvé­gig hűséges, következetes marxista forradalmár fogal­mával. A forradalmi marxista párt, a bolsevik párt meg­alakítása az OSZDMP II. kongresszusának legfőEb eredménye. Az oroszországi munkásmozgalom hosszú és nehéz utat tett meg, amíg eljutott a mozgalom legma­gasabb formájához, az ön­álló politikai párthoz. Ezt a pártot a lenini „Iszkra” ál­tal kidolgozott eszmei és szervezeti elvek alapján hoz­ták létre. Fő káderei harc­ban megedzett hivatásos for­radalmárok voltak, vezetői pedig a lenini bolsevikok. . munkás^ II nemzetközi mozgalom számija is világtörténelmi jelentőségű az OSZDMP II. kongresszu­sa. Fordulópontot jelent a mozgalom történetében. A Lenin vezette orosz bolsevik marxisták adtak végre helyes választ a korabeli munkás- mozgalom legfontosabb problémáira. így lett a leg­következetesebb és legforra­dalmibb marxista irányzat a bodsevizmus. S ez a Párt volt a szubjektív feltétel, amely döntően hozzájárult a Nagy Október győzelmé­hez és a szocializmus fel­építéséhez a Szovjetunióban. Vida Sándor Mit akar Peking Tokiótól? Peking szavait és cseleke­deteit elemezve, nemcsak Japánban, hanem másutt is keresik a választ a kérdésre: vajon a kínai vezetők csak­ugyan az általánosan elis­mert nemzetközi jogi elvek alapján kívánják-e megkötni Tokióval a béke és a barát­sági szerződést? Nos, a jelek arra utalnak, hogy Pékinget egész más „elvek” vezérlik. Kína minden áron rá akarja erőszakolni a japán félre a „hegemónia közös el­ítélésérői” szóló tételt, amely­nek éle egyértelműen a Szov­jetunió ellen irányul. Teszi ezt annak ellenére, hogy a Szovjetunió nemzetközi te­vékenységében, az . együtt­működés fejlesztéséért, a kölcsönös bizalom erősítésé­ért száll síkra, fejti ki erő­feszítéseit. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy Kína követelése Japán­nal szemben a pekingi veze­tés általános szovjetellenes irányvonalának alkotó ele­me: Tokiónak olyan szerepet szán, amely teljesen idegen Jápán nemzeti érdekeitől. Kézzelfogható bizonyíték er­re, hogy Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyet­tes nyugati politikusokkal találkozva nemegyszer két szovjetellenes tengely kiala­kítását sürgette. Az egyik tengely Nyugat-Európa és az Egyesült Államok, a másik pedig Kína és Japán lenne. A koncepció földrajzi iránya több mint nyilvánvaló. Ám ez az eszme nem aratott osz­tatlan 6äkert. A józan gon­dolkodású washingtoni, to­kiói és nyugat-európai állam­férfiak nem lelkesednek az ötletért, sőt Peking minden „figyelmeztetése” ellenére —, ha nehezen is — folyik a párbeszéd az újabb SALT- megállapodásról a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között, tárgyalnak a közép­európai haderők csökkenté­séről Becsben és a szovjet— japán kapcsolatok sem tor­pantak meg. Az enyhülési folyamat nyilván nem elégíti ki a pe­kingi vezetők igényeit, érde­keit, ezért igyekeznek meg­gátolni a nemzetközi légkör javulását. Ebből a szem­szögből kell vizsgálni a szen- kakui incidenst is, amikor, mint ismeretes, felfegyver­zett kínai „halászhajók” je­lentek meg Japán parti vi­zein. Peking ezzel demonst­rálta Tokiónak, hogy milyen módszerekre kész a vitás kérdések megoldása érdeké­ben. Tokióban jogosan vető­dött fel a kérdés: ha a kínai vezetők most a „barátsági szerződés” megkötése előtt is nyíltan megsértik az ország területi integritását, hogyan fognák viselkedni majd ka­tonai megerősödésük . után ? Érdemes emlékeztetni arra, hogy Peking régóta kacsingat a japán szigetekre. Már Mao elnök utalt arra, hogy Kína néhány év múlva felkészül egy partraszállásra Japán­ban. Ez a kijelentés nem ke­rülte el a világsajtó figyel­mét, hiszen Mao az Egyesült Államokat és a Fülöp-szi- geteket is az expanzió cél­pontjaként jelölte meg. Más esetekben — Thaiföldet, Bur­mát is, vagyis a volt elnök hódító ambíciói nem ismertek határt sem keleten, sem nyu­gaton. A mai pekingi vezetés el- határólhaitná magát ezektől az elgondolásoktól, e helyett azonban nemzetközi lépései­nek alapját lényegében a sa­ját akarat erőszakolása, és a zsarolás képezi. A thaiföl­di kormányfőre például — legutóbbi pekingi látogatása idején — akarták ráerősza­kolni a kínai vezetők a há­rom világ elméletét, azt hangsúlyozva, hogy a délke­let-ázsiai országok fő feladaT ta a Szovjetunió elleni harc. A thaiföldi küldöttség azon­ban ebbe nem egyezett bele, s sok más ázsiai vezető is szembehelyezkedett a Peking által erőszakolt szovjetelle­nes koncepciókkal. A gya­korlat azt mutatja, hogy Pe­king — a szovjetellenesség zászlaja alatt — lényegében más népek felett szeretne uralkodni, élezi a nemzetközi élet ellentmondásait és alá­aknázza a nemzetközi bizton­ság pilléreit. A Szovjetunió a közel­múltban Japánt is figyelmez­tette erre a veszélyre: Kína a „hegemónia közös elítélé­séről” szóló záradék erősza­kos elfogadtatásával szov­jetellenes és egyúttal hala­dásellenes irányvonalra kí­vánja téríteni Japánt. A Szovjetunió nyilatkozatában természetesen határozottan utalt arra is, hogy ha Japán teljesíti Peking követelését, a szovjet fél is kénytelen lesz levonni a szükséges következ­tetéseket és módosítani po­litikáját Tokió irányában. A. Fantov Mongóliái kopek Magyar segítséggel épült fel a szonginói biokombinát A számok és a tények tükrében Lengyelország és a többi KGST-tagország között egy­re aktívabbak a kooperációs kapcsolatok. Lengyelország­nak jelenleg 75 többoldalú és több mint 200 kétoldalú kooperációs szerződése van a KGST-tagországokkal. A je­lenlegi ötéves tervidőszak­ban e szerződések keretei­ben Lengyelország árufor­galma több mint négyszere­sére növekszik, s ezen belül a szakosított termékek há­nyada 28 százalékra nő. * * * Jelentősen bővült a licenc- kereskedelem Csehszlovákia és a többi KGST-tagország között. Tavaly Csehszlovákia 20 licencet adott el és 24-et vásárolt. Ezeknek több mint a fele a kohászatot, a vegy­ipart, a gépipart, az építő­ipart, és a szállítást érinti. * * * A nyikopoli (Szovjetunió) „Lenin” építőipari gépgyár­ban önjáró nagyfeszültségű hidraulikus emelők gyártá­sát készítik elő. amelyek új­donságnak számítanak. Az új gépeket teleszkópos eme­lőszerkezettel látják el, amely 25 tonna súlyt 32 méter ma­gasra tud emelni. Az új gé­peket a Szovjetunió és Len­gyelország fogja gyártani. A két ország között megoszla­nak a feladatok: az emelő- szerkezeteket és az alvázakat a lengyel gépgyártók szállít­ják a Szovjetuniónak, a Szovjetunióban viszont a platók készülnek és a be­rendezések egyéb elemei. * * * A Herbert Waraikéról el­nevezett erfurti „Umform­technik” kombinát (NDK) a különböző lemezmegmunkáló aggregátok, technológiai vo­nalak és berendezések leg­nagyobb szállítója. Termé­keit a világ ötven országába exportálja elsősorban azon­ban a Szovjetunióba. A Nem­zetközi Beruházási Bank a vállalatnak hitelt nyújtott, amelynek segítségével a '-kombinát évi 11 százalékkal növeli árutermelését. A kombinát a KGST-tag- országok 17 kutatóintézetével működik együtt. Ax NDK segítségével építették fel o korszerű Ulánbátor! szőnyeggyárat Magyar közreműködéssel épfiit fel o mongol főváros ruhagyára I A gyerekek korán megtanulnak lovagolni Mongóliában

Next

/
Thumbnails
Contents