Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-03 / 181. szám
# 1978. augusztus 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A kívülálló számára hát- borzongatóak ezek a kerékbetört, toldalékokból és egyéb „időhúzó feleslegektől” megfosztott mondatok, de- hát a Volán 7-es számú Vál-> lalata egy évvel ezelőtt nem a nyelvhelyesség terjesztése érdekében szerelte fel mind a huszonkilenc szolnoki taxiját URH-berendezéssel. A készülékek egymillió forintba kerültek. A kiadás hamar megtérült, hiszen azóta jelentősen csökkent az úgynevezett üresjáratok száma. Ezen a szombaton Földi Tibor a nappalos diszpécser. Az asztalán két telefonkészülék és egy mikrofonnal felszerelt URH-erősítő. - A kicsiny hangszóróban egymás után szólalnak meg a gépkocsivezetők. — Tizennyolcas tizenhét- negyvenötkor átadta a szolgálatot, mindenkinek jó éjszakát! — Kilences is befejezte a melót, szevasztok! — Köszönöm, vettem, tizennyolcas, kilences, jó pihenést!! — Én meg az új tizennyolcas vagyok, szolgálatba léptem tizenhét ötvennel. — Rendben van, Józsikám, vettem. Balesetmentes közlekedést ! Az őszhajú, kellemes hangú diszpécser fáradhatatlanul válaszolgat, közben jegyzetel egy vaskos füzetbe: mindent pontosan feljegyez. — Ezek a váltás percei — fordul hozzám. — Ebbe a füzetbe beírom, ki mikor kezdte és hagyta, abba a munkát. *,<, — Sokat éjszakázik? — Havonta tízszer. Este hattól reggel hatig. — Fél napot ül egyhelyben, és rekedtre beszéli magát. Nem unalmas? — Unalmas...?! Egyáltalában nem. Különösen: éjszaka nincs időnk unatkozni. Nagy figyelmet kíván huszonkilenc taxit „kézben tartani”, a város minden utcájáról tudni kell, hol van, igyekszem a megrendelőhöz legközelebbi kocsit küldeni a hívásra. — Szervusz Lillácska. — Tessék...? — Megjött a váltásom, Papp Lilla. Ma éjjel övé a diszpécseri szolgálat. Lillácska feltűnően fiatal, csinos lány. Gyorsan megtörténik a váltás. Egy kis túlzással: két korosztály helyeit cserél. — Csak féléve vagyok diszpécser — magyarázza Papp Lilla. — Tud tekintélyt tartani? — Tekintélyt nem az életkorral szerez magának az ember, hanem a hozzáértéssel. Nincs több időnk a beszélgetésre, a két telefon felváltva és egyszerre is csörög. A vasútállomás előtti „droszt”-ban — a szakzsargon így nevezi a taxiállomást — egyetlen Volán taxit sem találok. Nem sokkal háromnegyed hét után négy is befut. Egyszerű a magyarázat: pár perc alatt három vonat érkezett Szolnokra. A taxisok alkalmazkodnak a menetrendhez. Találomra beülök az egyik kocsiba. Gyorsan megmagya/ ' Tanácsi ügyintézés a gyárban A tiszafüredi Nagyközségi Köfcös Tanács V. B. a közelmúltban értékelte a helyi tanácsi szakigazgatási szervek módosított ügyfélfogadási rendjét, az ügyintézések tapasztalatait. A nagyközségi tanácson az eddigi, hagyományos munkaidőn belüli ügyintézés mellett heti két alkalommal reggel héttől este fél hatig nyújtott ügyfél- fogadást is tartanak. Az új rendszer — bár 1976. szeptember 30. óta alkalmazzák — még nem eléggé hatékony. Ezért tovább kell bővíteni az azonnal elintézhető ügyek körét, mivel sok hiányzó okiratot, ekkor már (vagy még) nem lehet beszerezni. Továbbá nincsenek megfelelő tájékoztató és hirdetőtáblák sem. Ugyanakkor kedvezőek a tapasztalatok a tanácsi problémák munkahelyen történő intézéséről. Az Alumínium- árugyárban például nagy népszerűségnek örvend az ott dolgozó munkások ügyeinek intézése, amit esetenként két tanácsi szakember végez a gyárban. bail: ■— dadogja, és közben megtelik a taxi pálinkaszaggal. A gépkocsivezető diszkréten lejjebb tekeri az ablakot. Amikor utas nélkül haladunk a városközpont felé, Serege István kérdezés nélkül mesélni kezd. — Kell ám ehhez a munkához pszichológiai érzék is. Én már messziről megállapítom az integetőről, menynyit ivott’. Ha részegebb az átlagosnál, nem veszem fel. Erre egyébként szabály is van. — Kollégák, a Kossuth téren utasok várakoznak — szólal meg az URH-készü- lék. Valamelyik Volán-taxinak arra akadt fuvarja, a sofőr látta, hogy többen toporognak a Kossuth téri állomáson. (Igazán hasznos találmány ez az URH.) Mire odaérünk, már két másik kocsi is benn áll. Két nagyhajú farmerruhás lép mellénk. . — Átvisztek a Pelikánba? — Persze, szálljatok be — nyitja ki az ajtót Serege István és a szeme sem rebben. — Te hová mész, öreg? — veregeti meg a vállam az egyik ifjú. — A Pelikánba. — Frankó. Akkor te fizeted a taxit. A gépkocsivezető biztatóan rám nevet: semmi vész, balhé nem lesz, a Pelikán előtt mindig cirkál egy-két rendőr. Valószínűleg elfeledkeztek rólam a nagyhajúak, mert két perq jnúlva, (ahogyan megállunk a Pelikán előtt, szó nélkül fizetnek. A borravaló húsz forint. — Valahol fizetés volt — jegyzi meg Serege István, és zsebre gyűri a húszast. Mielőtt elindulhatna, behajol az ablakon egy bozontos fej, a lilára festett ajkak nehezen mozdulnak. A bárból harsogó tárczene, a hölgyből alkoholszag árad. — Szabad? — teszi fel ünnepi mosolyát a nő. — Parancsoljon, éppen kegyedet vártuk. — A szőrös! marad? — érdeklődik felém bökve. — Marad, kézcsókom, ellenőr. — Püff neki, .még jó, hogy nem fakabát. Na mindegy, tőlem ellenőrizhet. Gyerünk a Tiszába. — Mehetünk, de azt hiszem, már bezárt: — Nem baj, én ott lakom. Éjfélig még négy spicces férfit, egy turbékoló - ifjú párt é*s két magányos nőt fuvarozunk haza. — Jól kifogta. Nem minden éjszakánk ilyen sima — sajnálkozik Serege István, amikor beállunk a vasútállomás elé. — És persze nemcsak a záróra utáni vendégek jutnak nekünk. Gyakran kérnek bennünket betegszállításhoz, vagy a hajnali vonatokhoz. Ma éjjel nem történt semmi. Hogy lesz ebből riport? így. Bendó János A laktanya kapujában hosszú hajú lány búcsúzko- dik egy kiskatonától. Meglátja a taxit, még szorosabban simul az egyenruháshoz. Az óra ketyeg ... — Hát qz nem lesz így olcsó... — mosolyog rám cinkosan a gépkocsivezető. A lány végül is kihámozza magát az ölelésből. — A buszpályaudvarra megyek — és behuppan a hátsó ülésre. — Igenis, kezitcsókolom, máris loholunk. — Mikor szerel le a vőlegénye? — fordulok hátra. A csillogó fekete szemek elutasítóan villannak. — Nem a vőlegényem — mondja az utas, aztán valami nagyon érdekeset talál az út mellett, figyelmesen kinéz az ablakon, mintegy jelezve a társalgás végét. — Július 1. óta műszak- pótlékot kapunk. A trösztnél a szolnokiak fizetése a legmagasabb. Az enyém eléri a 4200 forintot. Ehhez jön még a borravaló — mindezt már Serege István mondja, akihez fél kilenc tájban kéredzkedtem be. Ö a 15-ös. Jól keres, pedig csak öt éve taxis. Szemüveges fiatalember toporog tanácstalanul körülöttünk. Feltehetően nem tudja mire vélni, miért ülünk benn ketten. Serege István kiszól: — Tessék csak, szabad a kocsi. A fiú bizonytalan mozdulatokkal beül. — A... a Galamb utcá— Akkor én isi hadd tudjak meg valamit magáról. — Tizenkét éve vagyok taxis, ’52-ben szereztem jogosítványt, balesdtem nem volt soha. — Kocsit kérek, Gábor Áron laktanya — ez már az URH-készülék hangszórója. Básti István felveszi a kis mikrofont. 7*$ -as vagyok, vasútállomás. — 8-as, menjen Gábor Áron laktanya kapujához. — Vettem, Lillácska, köszönöm, indultam. rázom, hogy nem kell „foglaltra” állítani az órát, nem vagyok utas. —( Tudunk magáról —szakítja félbe magyarázkodásomat Básti István, a pepita sávos Zsiguli vezetője. Kék-fehér pepita sávok Keszthely, a Balaton fővárosa Garay. János, híres költőnk rótta ezeket a sorokat: „Kenésétől Keszthelyig terjed el a Balaton; Ott az édenkert kapuja, — Itt az édenkert vagyon!”... Hát lássuk csak, mi is vagyon ebben az édenkertben? Ha valaki Keszthelyt emlegeti, az emberek döntő többségének — legyen az belvagy külföldi turista — rögtön a napsütötte tó szelíd, zöldkék vize, a ihűs habok, a vidám kis hajók, vitorlások, a strand ezernyi öröme jut eszébe. Pedig a Balaton legnyugatibb s egyben déli csücskében elhelyezkedő város nem csak víz, napfény és jó levegő. Nemcsak a fürdőzés paradicsoma. Keszthely a történelmi, irodalmi emlékek, a tudomány városa is! Keszthelyben akkor is lehet gyönyörködni, ha történetesen nincs a fürdőzésre alkalmas idő, ez az a település, ahol több napon át jól elfoglalhatja magát az ember, gyarapíthatja ismereteit. Ha Balátonszentgyörgy felől közelítjük meg a várost, Európa egyik legszebb, védett gesztenyesorán haladhatunk. Nagy táblák hívják fel figyelmünket a fenékpusztai római katonai táborra, amelyet nemrégiben tártak fel. Ha az északi part felől, Győrök irányából érkezünk, utunk ápolt szőlők között, villasorok „árnyékában” vezet az ősi városba. A távolból idelátszanak a keszthelyi hegység sötét, tölgyeséktől, fenyves ligetektől övezett koszorúi. A természeti szépségek mellett megragadó a város lakóinak mediterrán derűje, kedvessége, őket illeti a jog, hogy bemutassák a Balaton „székhelyét”. Koskán László nyugdíjas vasutas, a városi pártbizottság tagja lelkes lokálpatrióta. Azt mondja: „A tisztes, haladó hagyományt ápoló emberek laknak itt”. Valóban. A Kossuth Lajos utcán az üzletek sorát megmegszakítják a műemlékek. Emitt Batsányi János tanult, amott Csokonai Vitéz Mihály szállt meg. Itt született Gold- mark Károly, Nagy Ignác. Az egyik házban lakott As- bóth Sándor a híres szabadságharcos tábornok. Petőfi Sándor feleségének, Szendrey Júliának a szülei pedig a Festeticseket szolgálták. Keszthelyen három múzeum van. A Majormúzeumban a mezőgazdasági kultúra régi, tárgyi emlékeit őrzik, a Balaton múzeumban a tó nö'- vényi és állatvilágát, a halászat eszközeit, a környék néprajzi tárgyait mutatják be. A képtárban Mészöly Géza, Egry József tófestő világában gyönyörködhetünk. A neobarokk 100 szobás Fes- tetics-kastélyben Rákos József a Helikon Múzeum igazgatója kalauzol. Több száz millió forintért állították helyre a hatalmas épületet és még mindig van rajta munka. A lakosztályrész már készen várja a látogatókat. Papucsba bújva lépkedünk, templomi csendben a kék, sárga, lila és piros selyemtapétával borított, eredeti bútorokkal berendezett szobákon át a százezer kötetes Helikon könyvtárig. Az illir származású Festetics család világhírű alkotásokat gyűjtött össze. Itt található •például a magyar felvilágosodás korának teljes irodalma. Festetics György 1797- ben alapította Éurópa első, felsőfokú gazdasági tanintézetét, a Georgikant, s ő rendezte az első Helikon ünnepségeket is, amelyeknek nemes hagyományát nia is folytatják. Szimeiszter János a város díszpolgára arra hívja fel a figyelmünket, hogy Keszthely valamikor a nyugdíjasok városa volt, ma pedig a fiatalok városa, ötezer diák tanul az Agrártudományi Egyetemen, középiskolákban, szakközép- iskolákban. A Helikon ünnepségek alatt az ember azt hihetné, Valamiféle óriási diáktáborba jutott, mert az ország minden részéből ide- sereglenek a kuli túrcsoportok, szavaló és irodalmi körök tagjai. Dr. Kováts Andrást, egyetemi tanárt, dékánhelyettest arra kértük, beszéljen egy kicsit a munkájukról. Mint mondotta, az egyetemen kiemelt, kormányszintű kutató- programot valósítanak meg. Itt foglalkoznak a szocialista nagyüzemek vezetésének kérdéseivel, és a világ nagyobb, hasonló intézeteivel kapcsolatban állnak. Dr. Földes István a városi tanács elnöke a lakásépítésről, a vendéglátóipar fejlesztéséről szólva egyebek között megemlítette a gondokat is. Több szálloda kellene, még több kereskedelmi egység, _ a szolgáltatás bővítése. Természetesen a nagy nyári idegenforgalom miatt szükséges a város élelmiszerellátásának javítása, de ma már a helyi lakosság igényei is megnőttek. Keszthely iparosodik. Itt épül fel a Bakony Művek új Zsiguli gyára. Ide települt az ország egyik legkorszerűbb hús- és tejüzeme. Űj és újabb egzisztenciák teremtődnek, s már itt is kevés a munkáskéz. Keszthelyen évente 3—4 millió forint értékű társadalmi munkát végeznék a polgárok. Műemlékeket csinosítanak, parkokat hoznak rendbe, fákat ültetnek. Az ide nem messze fekvő római erőd, a Valcum útjain érkeztek ide gótok, longo- bárdok, kelták, hunok, avarok, szlávok, magyarok. Az egyik helyi történész szerint „a keszthelyi kultúra népei” mind itthagyták nyomaikat, s a már itt élő népekbe olvadták. A mai asszimiláció eredője a munka, a közös tett a város előrevivéséért, hogy modern otthont adjon polgárainak, jó megélhetést, a látogatóknak pedig valódi édenkertet varázsoljon. Felső képünkön Keszthely - madártávlatból, az alsón a Festetics kastély látható Szűts Dénes Felső képünkön Keszthely - madártávlatból, az alsón a Festetics kastély látható
