Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
1978. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP MUNKÁSOK ÉS FŐNÖKÖK (1) Mit várnak egymástól ? Kétszer három monológ Számtalan dolog van, ami a termelést befolyásolja. A technika, a korszerű anyagok, a szervezeti felépítés szerepét ki is tagadhatná. S mindezek mégsem érnek semmit jó emberi kapcsolatok nélkül. A dolgozók egymáshoz való viszonyában pedig kiemelkedő szerepe van a munka irányítói és végrehajtói kapcsolatának. A BVM kunszentmártoni gyárának forgácsoló műhelyében e kérdésről akartunk többet megtudni. Főnökök és beosztottak, fizikai munkások mondták el, hogy mit várnak egymástól. Tudnom kell, hogy csináljam Egy dolgot nem tudnék mondani, ami miatt valakit jó vezetőnek tartok. Többet? — talán. De ha néhányat felsorolok, az is a főnök számtalan tulajdonságát rejti magában. Azért megpróbálom. (A vésőgépen dolgozó esztergályos szakmunkás, aki 13 éve dolgozik a műhelyben, Csík János töprengett így a beszélgetés kezdetén.) Azt hiszem, a legfontosabb dolog az lenne, hogy a közvetlen főnököm iparkodjék: én, a melósl nyugodt légkörben dolgozhassak. Ebbe aztán minden beletartozik. Ügy szervezze meg a munkát, hogy amikor kell, itt {egyen az anyag, ne hiányozzon szerszám. Enélkül nem lehet dolgozni. Azonban a gép mellett álló melósl valamit sokkal fontosabbnak tart: senki ne járjon a nyakára, fölöslegesen ne szóljanak bele munkájába. Szakmunkás vagyok, a hosszú gyakorlat alatt megtanultam, mihez hogyan kezdjek hozzá, hogyan folytassam. Fölösleges a „szájbarágós”. Persze, a főnöknek nagyon fontos feladata a megmagyarázás. Ha nem értek valamit —i előfordul ilyen —, csak hozzá fordulhatok1. Segíteni tudnia kell. Másik, ami most hirtelen eszembe jut: a magatartás. Nekem senki ne akarja kihangsúlyozni, hogy ő a főnök. Észreveszem én magam is. Nem arról, hogy ott akinevezés a zsebében (ettől még senki nem tud irányítani).: Aki olyan posztra kerül, bizonyítsa beosztottainak, vezetésre termett. De ne ám a modorával! Oldja meg jól, amit rábíztak, és ott is tudjon csinálni valamit, ahol a munkás tudománya már megáll. Sokféle emberből Lesz vezető, a közvetlenséget azonban mindnél nagyon fontosnak tartom. Sok múlik a hangnemen a mi kapcsolatunknál. Ha elkezd parancsolgatni, akkor a legtöbbször találok kifogást, amivel zavarba hozom... Közvetlenség azért is nélkülözhetetlen, mert a problémák nagy részét a vezető csak a munkásoktól tudhatja meg. De ki beszélget szívesen egy fölényeskedővei... Persze, a másik véglet, a komázás meg nevetséges. Vagy barátok lesznek, vagy nem. Ez más kérdés. Ki a jó főnök? Igen bonyolult dolog. Éppen e kérdés miatt van rengeteg ellentmondás, súrlódás, amit csak tiszta légkörű vitában lehet megoldani. Dióhéjban próbálok válaszolni. Igazságosság, (legelőször), szakmai hozzáértés, teremtse meg az egyenletes munka feltételeit... No, ilyen tömören nem megy, inkább elmondok egy-két dolgot, amivel talán sikerül megvilágítanom, mit tartok én lényegesnek. Aki ’32-ben lett inas 1932-ben lettem inas, azóta dolgozom, és sok helyen megfordultam. Tudom az itteni, a mostani dolgokat mihez hasonlítani. Akkor, a kapitalista érában a legkisebb mulasztásért a kenyerét veszíthette el a munkás. Óriási és kegyetlen kényszerítő erő volt ez. Éltek is ezzel a hatalommal gyakran. Szinte rettegésben dolgoztunk, kényszerből. Ám mégis megtanultunk: dolgozni, megszerettük a szakmát, szégyelltünk volna a tőlünk telőnél rosszabb mürfv kát kiadni a kezünkből. Nehogy azt higgye, hogy csak azért dolgoztunk, mert különben az utcára kerülünk, és mert a munkavezető szeme állandóan rajtunk volt. Valamiféle munkáserkölcs is hajtott bennünket. Ügy látom — igaz, mások szerint az én összehasonlításom már „öreg” —, ma e-A a fajta öntudat sokkal gyengébb. A régi munkavezető, amit csak lehetett, kivett az emberből. Könnyű dolga volt, féltünk. Szerencsére ez a félelem mára teljesen eltűnt. Sajnos, hiányzik a munkások egymásra figyelése, az összetartó közösség, ahol a fiatalabbakat úgy nevelték, hogy a szakmából a lehető legtöbbet kell megtanulni, és ebben segítettek is nekik, ha lehetett. A közvetlen vezetők közül pedig (akiknek ma az lenne a feladatuk, hogy törődjenek a munkásokkal) sokan csak „irá*- nyítanak”, néhányan a munka legalapvetőbb feltételeit sem teremtik meg: hiányzik az anyag, nincs szerszám. Ezekről a nem túl szívderítő változásokról kell először beszélnünk- Elemezni a helyzetet, ha azt akarjuk látni, hogy a munkás és a vezlető jól együttműködik. A „jó főnök” tulajdonságaira, gondolom, maga is ezért lenne kíváncsi. B. J. (ő kérte, ne írjuk ki nevét) ötvenkilenc éves szakmunkás vélekedett így nyolc hónappal a nyugdíj előtt, mint mondta: „érdektelenül”. Gyalai Mihály fiatalember, 30 éves. 1969 decembere óta dolgozik a forgácsoló műhelyben, azóta munkás, és van mit mondania: Sokat beszélhetnénk az ideális főnökről, csak élő példát nehezen találnánk rá. (Sajnos, ennek csak a fele tréfa.) Beszélni azért megpróbálok róla. Ismerje az embereket — ezt tartom a legfontosabbnak és e tulajdonság hiányában látom rengeteg bai forrását. Van olyan „melós”, aki dolgozni tud, van, aki hízelegni és ezt nem veszik észre. Így az elismerések osztásánál mindenhol nyom mindkét tulajdonság valamit a latban. Rossz főnöknél többet, jónál talán kevesebbet. Pedig hát az üzembe dolgozni járunk... Azután az emberismerethez az is hozzátartozik, hogy a vezető tudja, leivel milyen hangnemben beszélhet. Tudjon a munkással bánni. Vegye észre, milyen viszonyban van egy-eg,y beosztottjával. Másik dolog a szakmai hozzáértés. Legyen több a munkásnál. Nem a gép melletti 'rutinban, a gyorsaságban várunk tőle többet, „csak” tudjon segíteni, ha nem tudok valamelyik feladattal megbirkózni, minden munkát arra a gépre osz- szon, ahol a legkönnyebben elvégezhető. Hát ilyenekre gondolok. Csupa fiatal munkás És van még egy fontos dolog, A mi brigádunk csupa fiatalból áll. Többségüknek van még mit tanulnia a szakmából. A főnöknek biztatnia kellene az embereket, önbizalmat adni nekik. Furcsa dolognak tűnhet, hogy ezt várom, hiszen a munkásnak magának áll érdekében „hajtani”, fejlődni — teljesítményért fizetik. Mégis, ne csak a teljesítményeket számon tartó, a munkát kiadó, a megmunkálás pontosságát méricskélő gép legyen- a főnököm. V. Szász József (A következő részben a munkások közvetlen vezetői beszélnek.) Negyvenötezer pecsenyekacsát - a tavalyi első félévinél 17 százalékkal többet - értékesített az idén a Baromfifeldolgozó Vállalatnál a jászkiséri Lenin Termelőszövetkezet. Ez az első félévre tervezettnél félmillióval több, összesen 1 millió 800 ezer forint bevételt jelentett a közös gazdaságnak (T. F.) Káposzta télre Megnyugtató hír a télre: megkezdődött 3 káposztasavanyítás a Zöldért Vállalat szolnoki központi telepén. A huszonöt asszony napi 180 mázsa káposztát tisztit, darabol és helyez a káposztáskövek alá (K. I.) II gyiimölcsöskert prófétája Ez a nyárvégi szemerkélő eső most különösen jókor jött: kellett az éltető nedvesség a zöldellő kukoricának a cukorrépának. De nem árt a szőlőnek, a gyümölcsfának sem. Szóval jókor jött, mert így legalább Ficsor Dé- nest bräit találtam a szövetkezet központjában. Hisz napsütésben már biztos, hogy kint lenne a gyümölcsfái között a kertészetben. Igen, a fái között, mert a 31 esztendős fiatal szakember, a fegyvernek! Vörös Csillag Tsz kertészeti főágazatvezetője magáénak vallja a barackost, a meggyest, az almást... — Azt kérdi, kitől örököltem a mezőgazdasági munka szeretetét. A két nagyapámtól. Az egyik innét mént nyugdíjba a téeszből, állattenyésztő volt. Hetvenhat éves, de még ma is két tehenet gondoz otthon. Szereti csinálni. Apai nagyapám kertészkedő ember volt, dinnyés. Remélte, hogy három gyereke közül valamelyik az örökébe lép, de mindegyik az ipart választotta életpályául. Az apám itt az örménye- si gépgyárban lakatos, anyám ugyanott segédmunkás. És lettem kertész, az unoka, de ezt szegény mór nem érte meg. Hatesztendős voltam, amikor meghalt. ÉLETÚT — Gyerekkorától kertésznek készült? — Családi házban nőttem fel, tősgyökeres fegyvemeki vagyok. A falusi gyereknek természetes, hogy kapál, és öntöz a kertben... Innét vitt az útja technikumba, a nyíregyházi mező- gazdasági főiskolára, ahol kitüntetéssel államvizsgázott szőlő-gyümölcs termesztésből, üzemtanból. Ennek 11 éve. Az életútja? Sima, mint általában sima annak az ifjúnak, aki tudja, mit akar az életben, aki jó szakember akar lenni, és érte képes küzdeni. Gyakornoki élet a hazai szövetkezetben. .. — Akkor még 1200 forint volt a fizetése egy gyakor- noknák. Huszonkét éves voltam, amikor először vettem fel a 2300 forintos fizetést, mint beosztott agronómus. .. .aztán kétévi katonaság... — Vannak, akik azt mondják, az az idő szakmailag elfecsérelt 24 hónap. Nem így van! Ez a kétév nekem nagy emberismeretet adott, amiből a mindennapok iskolájában ma rendszeresen vizsgáznom kell. .. .aztán beosztott agronómus újra otthon... — Űjább és újabb feladatok, amelyek izgatják, érdeklik az embert. Lekötik az idejét. De azért nem annyira, hogy ne alapítson családot. A feleségem itt a központi óvodában óvónő. Két gyerekünk van már: Henriett most megy elsőbe, Dénes 5 éves. . . .és 1977 szeptember 1-től főágazatvezető... — Mikor kineveztek, örültem, de volt egy kis félelemérzet is bennem. Nagy felelősség jár e feladattal. Megfelelek? Ne értsen félre: ambícióm, akaratom volt. És talán az egészséges félelemérzet kell is, mert így nem lazsál az ember. Bizonyítani akar és elsősorban önmagának. Persze a főágazatvezetői kinevezésem után azt kértem, hogy mentsenek fel a párt- alapszervezeti titkári tisztségemből. Ugyanis 1970_ben lettem a párt tagja, és 1974- ben alapszervi titkárnak választottak. Le kellett mondanom, mert másként nem érvényesülhetett volna az én munkaterületemen a pártel- lenőrzés. Hogyan ellenőrizheti az ember önmagát? FELADAT — Előny vagy hátrány, ha az ember a szülőfalujában lesz vezető, ahol mindenki ismeri? — Nem vallom azt. hogy az ember nem lehet próféta a saját hazájában. Bár én nem készültem „prófétának”. Igaz, ismernek az emberek, sokakkal tegező viszonyban vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet tekintélyem. Az emberek soha nem is akartak visszaélni azzal, hogy engem esetleg még mint gyermeket ismertek. Együtt dolgozunk és a feladatok nagyok. — És ugye szíve szerint valók? — Másként is lehetne? Most összesen 345 hektár gyümölcsösünk van, hétfajta gyümölcsöt termelünk: téli almát, körtét, őszibarackot, cseresznyét, meggyet, szilvát. Ebből 170 hektár a termő gyümölcsös, ez azt jelenti, hogy e«v évben nekünk 2700—3000 tonna termést kell értékesítenünk, és ez 12—14 milliós árbevételt, 2—4 milliós nettó jövedelmet jelent a gazdaságnak. — Kell értékesíteniük? — Igen. Nekem kell ugyanis eladni azt, amit az ágazatom megtermel. Szerencsés ez így, mert termelés, értékesítés összefügg. Ha jót termelünk, könnyű eladni, és így közvetlenül megismerem a partnerek igényeit, érdekeit. Könnyebb alkalmazkodni. Aztán ha az ember belegondol, hogy a jövőben mi vár rá. Ahhoz már papírt vesz elő, arról sorolja, mert nem akar tévedni az adatokban: 1985- re termőre fordulnak az ültetvények, akkor majd évente 6—7 ezer tonna gyümölcsöt kell értékesíteniük évente 400 hektárról. És ez 30—40 milliós árbevételt jelent. — Gépi betakarítást tervezünk. Már vásároltunk egy dán gyártmányú Schumann- típusú rázógépet, akkor 6—7 ilyen fog dolgozni nálunk, és ez magasfokú szervezettséget követel. Tudja, sokszor előfordul, hogy vasárnap otthon előveszem a ceruzát, a papírt és tervezgetek; hogyan is csináljuk majd. KEDVTELÉS-- Kézi munkaerőre alig lesz szükségük. — Csak az almánál. De az sem okoz majd nagy problémát. mert azzal kísérletezünk. hogy széthúzzuk az érési időt. És beszerzőnk majd egy válogatógépet is. Magától értetődően mondja: kísérleteztünk! Igen. ez a kedvtelése. Két üzemmérnök és egy technikus kollégájával saját kísérleteket végeznek a szövetkezetben: az almástermésűeknél a termés- szabályozásra, az almánál termést siettető és késleltető, a csonthéjas gyümölcsöknél ter- méskötődési kísérleteket folytatnak, pozitív eredményekkel. Természetesen van kapcsolatuk kertészeti kutatóintézettel is. Nem titkolja: hiszi, hogy ez a szakmaszeretet, lelkesedés, ami bennük él, biztosíték arra, hogy megoldják a jövő feladatait. Kérdem : és az értékesítés? Azzal sem lesz gondjuk? — Hosszú távra szóló megállapodásunk van a debreceni konzervgyárral, a csonthéjas termések 70—90 százalékát átveszik, és jelentős meny- nyiséget az alma terméséből is. Jó partner a HUN- GAROFRUCT is. Egyébként tisztában vagyunk azzal, hogy a jó termést, a szép gyümölcsöt nem nehéz eladni. Rajtunk múlik minden. Ezért is rendezünk telente szakmai tanfolyamokat, amelyeket a kollégákkal együtt vezetjük. A politikai oktatást azonban nem adom ki a kezemből, mert ott megismerem az emberek gondolkodását, véleményét, és arra egy vezetőnek, ha megakarja állni a helyét, feltétlenül szüksége van. HITVALLÁS — Nem túlzottak a követelményei? — Én nem tartom annak. Igaz, én nem vagyok nyugodt természetű, inkább türelmetlen önmagam és a kollégák iránt. De másoktól sem követelek többet, mint magamtól. Szeretem körülöttem a rendet, a fegyelmet, és ekkora főágazatban, ahol száz ember és sok gép dolgozik, nem is lehet másként. Láthatóan büszke a főágazatban dolgozókra, a négy szocialista brigádra, akik óvodát, bölcsődét, iskolát meszelnek szabad idejükben ha kell, máskor ifjúsági parkot építenek .. .és o'! — Én sem élhetek társadalmi munka nélkül. Itt a község szélén az emlékmű körüli parkot én terveztem, meg a község többi parkját is, és én építtettem is meg. Szerintem egy vezetőnek benne kell élnie a falu közéletében. Kollégáimmal rendszeresen vállalunk TIT-előadásokat, pályaválasztási beszélgetéseken veszünk részt az iskolában, bár a mi szempontunkból nem nagy sikerrel. Évente 1—2 gyerek választja hivatásul a kertészkedést. Szerintem ebben benne van, hogy nagyon sokszor nem is a gyerek, hanem a szülő választ szakmát. És a mezőgazdasági munka valamikor nagyon nehéz volt és nem tudják, hogy ma már nincs szükség olyan nagy fizikai munkára, mint régen, hogy a kertészetbe is betört már a kemizálás, a gépesítés. ELÉGEDETTSÉG Elégedett embernek tartja magát? — Lehet az ember ilyen körülmények között elégedetlen? A biztonságérzetet. az elégedettséget adják a szakma örömei. Aztán adja a családi élet harmóniája, a gyerekek. A fizetésem is jó. a havi 5400 forintból nemcsak kenyérre telik. Van berendezett háromszobás társasházi lakásunk és egy Trabantunk. . . Ebédidőre jár. búcsúzunk. Hazaugrik. szabadságon van az asszony, ma ő főzött. Varga Viktória
