Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

1978. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7. expressz- program Különvonat a Duna-kanyarba Szeptemberre is gazdag programot szervezett a Szol­nok megyei fiataloknak az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda kirendeltsége. A jövő hónap közepén kü- lönvonattal ötszázan utaznak a megyéből a már hagyomá­nyos „Őszikék a Dunaka­nyarban’ elnevezésű verőce­marosi találkozóra. A részt­vevőknek discóval egybekö­tött ismerkedési est. zebegé- nyi, esztergomi és visegrádi kirándulás, műsoros tábor­tűz ígér maradandó élményt. Ugyancsak szeptemberben kerül sor az idei karcag-be­rekfürdői ifjúsági klubtalál­kozóra. Ezen a módszertani előadások mellett szellemi vetélkedők, vízi ügyességi versenyek és a VIT-Kupa megyei döntői szerepelnek a programban. Űj szászon pe­dig szeptember végén ren­dezi meg az Expressz a ta­valy első alkalommal nagy sikert aratott erdei sportna­pot. Évről évre egyre több köztéri szoborral gazdagodnak az or­szág parkjai és közterük tei. Ezeket a szobrokat a Képzőmű­vészeti Kivitelező Vállalat Barabás utcai szoboröntödéjében készítik. Képünkön Borsos Mikiás: „Budai Nagy Antal" cimű alkotásán az utolsó simításokat végzik Az új tankönyvek nyomában n pedagógusok már javában tanulmányozzák Néhány hét múlva újra megszólalnak az iskolacsen­gők, benépesülnek az osz­tálytermek. A diákok még élvezik a pihenést, a tábo­rozást. a nevelők viszont már forgatják a tankönyveket. A Tankönyvkiadó a nyári vakáció alatt hatezer peda­gógus címére postázta a könyveket, munkafüzeteket. Hogy miért e szokatlan gyor­saság? Az általános iskolák első osztályaiban szeptem­bertől az új oktatási-neve­lési tervek szerint tanítanak a nevelők. Az elsős tanköny­vek mintapéldányai megta­lálhatók megyénk iskoláiban is, a felkészülés azonban mégsem zavartalan. — Sajnos, olyan kevés pél­dányban kaptuk meg a köny­veket, hogy nem tudtuk mindegyik érdekelt pedagó­gus kezébe adni — panasz­kodik Mack Sándorné, a kunhegyesi Kossuth úti ál­talános iskola titkára. — Három első osztályt indí­tunk száz kisdiákkal; vala­mennyien óvodások voltak, tehát jól felkészítették őket az iskolára. Hogy a tanítóink is jól felkészülten várják a leendő tanítványokat, mun­kaközösségi foglalkozásokat tartunk még a tanév előtt. Közösen feldolgozzák majd az új tananyagot, megvitat­ják a legjobb módszereket. — Én meg majd hallga­tom a többieket — jegyzi meg Sziki Andomé napközis ne­velő — ugyanis nem láttam még a könyveket. Mondják, hogy a tananyag nem telje­sen új. Három éve vagyok az alsó tagozatosok napkö­zis nevelője, a gyakorlat re­mélhetőleg előnyömre válik majd. — Ha lenne tankönyve, lapozgatná? — Ha nem lennék pedagó­gus, akkor is szívesen ol­vasnám el valamennyit. Az új oktatási-nevelési tervek bevezetését olyan nagy ér­deklődés kíséri, hogy sze­rintem még az is kíváncsi az új tankönyvekre, akinek semmi köze sincs az iskolá­hoz. Másrészt az új ABC-s könyvről csupa felsőfokon beszélnek, akik már ismerik; minden eddiginél tartalma­sabb, színesebb, szebb kiál­lítású — hallom mindenfe­lől. így vélekedik Tolnai Jó­zsef, a nagyiváni általános iskola igazgatója is. — Ilyen szép könyvből öröm lesz majd a tanulás, s a tanítás — mondja. — Nem tudom megmutatni a könyveket, mert az első osz­tályban tanítóknál vannak július eleje óta. Mindenki­nek jutott — bár egy pél­dánnyal kevesebbet kaptunk. A kunmadarasi iskola segí­tett ki bennünket; náluk ugyanis még fölösleges pél­dány is akadt. — Hogy haladnak a fel­készülésben? — Gyakran teszem fel a kérdést a pedagógusoknak én is, ha összetalálkozunk. A válaszok nem adnak elége­dettségre okot. A nevelők lelkesedéssel tanulmányozzák az új könyveket, de a ké­zikönyvek, útmutatók híián nehezen haladnak, ponto­sabban sokat töprengenek azon. hogyan lehet ezt vagy azt a csupa képből álló ol­vasmányt megtanítani a leg­gyorsabban, s a lehető leg­alaposabban. A tankönyv a különböző segédanyagok nél­kül önmagában kevés a fel­készüléshez. Minden nap be­megyek az iskolába, megjöt­tek-e már a kézikönyvek, de eddig még nem hozta a pos­tás. Szeptembertől nemcsak az általános iskolákban, hanem a szakközépiskolák első osz­tályaiban és a szakmunkás- képző intézetek második osz­tályaiban is új tankönyvek­ből tanulnak a diákok. A szakmunkásképző iskolákban a közismereti tantárgyakból az első évfolyamokon az el­múlt tanévben vezették be az új oktatási-nevelési terve­ket. — Nincs jobban előkészít­ve az idén sem a tantervek bevezetése, mint tavaly — vélekedik Dénesné Zvolinsz- ki Margit, a szolnoki 633-as sídámú Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatóhelyet­tese. — Az előző tanévben a Pedagógus Továbbképző Intézet szervezett egy há­romnapos tanfolyamot a má­sodik osztályokban közisme­reti tárgyakat tanító pedagó­gusoknak. A tanfolyamnak egyetlen szépséghibája, hogy akkor még meg sem jelen­tek az új tankönyvek. — Most már megjelentek. — Még nem minden tan­tárgyból kaptuk meg a köny­veket. Magyar szakosaink például, ha a szabadságuk egy részét feláldoznák a tan­könyv tanulmányozására — nem tudnák, mert eddig az még nem érkezett meg. A Pedagógus Továbbképzőben szeptember elején ismét há­romnapos tanfoyamon vesz­nek részt nevelőink, remél­hetőleg akkor már lesznek tankönyvek, kézikönyvek, se­gédanyagok. Így is valószí­nűleg ugyanúgy lesz, mint tavaly; az első évfolyamon tanítók egy órával jártak előbb a diákoknál, legalább­is addig, míg el nem készül­tek a sok éveleji adminiszt­rációval, s végigvehették a tananyagot. A gyakorlottabb pedagógusok bizonyára si­kerrel megbirkóznak majd idén is a feladatokkal, de a kezdőknek nem lesz könnyű. Egyébként is nehéz helyzet­ben vagyunk, a szakmunkás- képzés sok változáson ment át az utóbbi években, talán jobb lett volna az új okta­tási-nevelési tervek bevezeté­sével várni még a mi isko­láinkban. T. G. Úttörőknek Népművészeti tábor Hangszerkészítés, pásztor- kunyhó-építés, a népi kultú­ra hagyományainak ápolása — az élő népművészet el­kötelezett ifjú híveinek, ezer úttörő és kisdobos tíznapos találkozójának ad otthont augusztus 16-tól a csillebér­ci úttörőtábor. A II. népművészeti úttörő­táborban a pajtások megis­merkednek a kézműves mes­terségek alapfogásaival. S maguk is készítenék kisebb alkotásokat agyagból, gyé­kényből, fűzvesszőből, szö­vőfonalból, nádból. fából, mákgubóból. A műhelytit­kok elsajátításában a fiata­lok népművészeti stúdiójá­nak tagjai segítik a kis kéz­műveseket. A táborozás ide­je alatt a népi kultúra más ágaiba is betekintenek: csil­lagnéző sétán idézik fel az ősi világképet, népi sportjá­tékokban versengenek. s megpróbálkoznak a dunán­túli ugrós tánclépéseinek „ellesésével” is. A közművelődés „kényes” forintjai Manapság alig van olyan nagyobb szabású kulturális kezdeményezés, kisebb vagy nagyobb közművelődést szolgáló beruházás, amely­nek tervében ne lenne vala­mi hasonló passzus: „a prog­ram, rendezvénysorozat meg­valósításához — illetve a lé­tesítmény építéséhez, fel­újításához, berendezéséhez x ezer forint központi tá­mogatásra van szükség”. S van is honnan, miből kérni. Az országos közművelődési alapon kívül külön alappal rendelkezik a Kulturális Minisztérium, sőt minden megyei tanács is. Ha kellő­képp tud indokolni — bár­melyik intézmény fenntartó szerve nyújthat be igénylést. Hiányt pótol s újat teremt Lényegét tekintve mind­egyik központi forrás azonos célok: közművelődési politi­kánk céljainak valóra váltá­sát szolgálja. A központi tá­mogatások jóvoltából az elmúlt esztendőkben Szol­nok megyében is egy sor in_ tézmény korszerűsítésére, berendezésére kerülhetett sor, és új közművelődési for­mák, rendezvénytípusok ho­nosodhattak meg. Csak egyetlen város, Karcag mű­velődési központja például 1977-ben 100 ezer forintot kapott kiállítási apparátus beszerzésére a megyei ta­nács közművelődési alapjá­ból. Az előző évben a Kar­caghoz tartozó berekfürdői klubkönyvtár berendezését segítette ugyancsak a megyei tanács. Az idén a város könyvtára kapott 150 ezret az olvasóterem berendezésé­re. A jászberényi városi könyvtár az országos köz- művelődési és a minisztéri­umi alapból összesen 250 ezer forinot kapott ebben az év­ben, az összeget a zenei rész. leg és a reprodukciógyűjte­mény bővítésére fordíthat­ják. A karcagi könyvtárban a lehetetlen állapot leg­alább átmenetileg megoldó­dik, Jászberényben pedig az eddig is magas színvonalú munka válhat árnyaltabbá. A tiszaburai művelődési ház cigányklubja 30 ezer forin­tot kapott, a tiszafüredi já­rás cigánygyerekek számára rendezhet 70 ezer forintból olvasótábort. Sorolhatnánk a példákat tovább is. Ehe­lyett inkább az egyi^ „meg­segített” tanács közművelő­dési szakemberének szavait idézzük: „a központi forin­tok hiányt pótolnak vagy újat teremtenek”. IKiylik „stílusai” Eddig szinte ideális a kép. Az egyik oldalon vannak az intézmények — valamilyen helyzetben, állapotban — a másikon, a központi pénzek, amelyekre számítani lehet. Számítanak is. A helyzet „kitermelt” egy sajátos —. esetenként torzulásoktól sem mentes — szemléletet a, le­hetséges igénylők (személy szerint közművelődési szak­emberek) körében. Lássunk példákat! A község határá­ban két külterületi klub áll. Valóban csak áll. elhanya­golt. korszerűtlen, közműve­lődésre alkalmatlan mind­kettő. Benyújtják az igény­lést új berendezésre, felsze­relésre való pénzre. Elfogad­ják, hiszen valóban nehéz helyzeten kell segíteni. A felszerelést; annak rendje- módja szerint megvásárol­ják. Az elszámolásnál kide­rül: valóban szükséges esz­közöket vásároltak. Más lapra tartozik, hogy ezeknek a tárgyaknak jelentős része eddig nem kjerült ki a kül- texületi klubokba, hanem a belterületi intézményt szol­gálja. A „próba-szerencse” stílu­sú vállalkozásokra is van példa. Szokatlanul nagy ösz- szeget igényelt egyik intéz­ményünk meglehetősen kez­detleges stádiumban levő csoportja támogatására. Fel­tehetően azzal a szándékkal, hogy úgyis „meghúzzák” az eredeti összeget, de még a jóváhagyott is jelentős lesz. A támogatást nem kapták meg, mint ahogy nem kapott az a nagyközség sem, amely egy szakmailag kidolgozatlan vetélkedő jellegű program­hoz kérte a központi segítsé­get. S ha ügyesebben „tupí- rozzák” az indoklást, vagy „beférnek” a keretbe, mert kevés az igénylő? Megkapják, s ezzel valahonnan, ahol na­gyobb szükség volna rá, elve­szik a pénzt. Az igénylők „természetraj­zát” kiegészítik a „notórius” támogatáskérők. Kevésbé fontos, ,s rendszerint az ötlet szintjén megrekedt elképze­lések megvalósításához is ké­rik a pénzt. Kisközség — dűlőfélben lé­vő könyvtárral. Tavaly az or­szágos közművelődési alapból 150 ezer forintot kapott a fa­lu, amiből rendbe hozták az épületet. A megyei tanács közművelődési alapjából több, mint 20 ezer forintot fordíthattak volna a könyv­tár bebútorozására. Egy he­lyi eredetű váratlan ötlet nyo­mán aztán színes televíziót vásároltak, mondván milyen sikere lesz annak a futball- vb idején. A világbajnokság­nak vége. a könyvek pedig azóta is egymás hegyén-hátán vannak. A megyei tanács ter­mészetesen nem fogadta el a tv-vásárlásról szóló számlát, most a községi tanácsnak ön­állóan kell gondoskodnia a könyvtár berendezéséről. A fegyelmezetlenség következ­ménye oktalan huzavona, nem beszélve a könyvtári el­látás akadozásáról. Erkölcsi kérdés is Ahol nem igénylik? Akad­nak olyan helyek, ahol az il­letékesek nem is ismerik a lehetőségeket. Tájékoztatási hiányosság vagy figyelmet­lenség van a háttérbe. Más­hol korrektül végiggondolva, önkritikusan latolgatva dön­tik el: nem kérnek. Erre az önkritikus magatartásra van szükség akkor is, ha valami­kor mégis támogatási kérel­met készítenek. A forint kényes jószág, bár­hol van. A közművelődésben is óvatosan, nagyon megfon­toltan kell vele bánni. Az ál­lami kezelésű közművelődési alapok egy-egy megyére jutó része is milliókat tesz ki. Hogy ez a pénz akkor és oda kerüljön, ahol és amikor a legnagyobb szükség van rá, nemcsak azok felelőssége, akik döntenek a felosztásról, hanem azoké is, akik bead­ják kérelmeiket. Sz. J. Iskola — angol építési módszerrel ***** A Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat megvásárolta az angol Brockhouse-dasp rendszerű építési technológiát, amely elsősorban közösségi épületekhez alkalmas. Elsőként Székesfe­hérvárott, a Vorosilovgrádi lakótelepen készült el egy tizenhat tantermes általános iskola ezzel a technológiával R sport himnusza A sportfilm címszót hiába olvassuk el a filmlexikon­ban. A montreali olimpiai játékokról készített filmre nem illik a lexikon egyik meghatározása sem. Jean- Claude Labrecque és alkotó­társai többet akartak az egyszerű dokumentálásnál, a versenyek, a színes kavargás megörökítésénél. A küzdel­mek drámai pillanatait rög­zítették inkább kameráik­kal. Kiválóan felkészült, nagy akaraterejű tehetségek hősi bukásait, rettenetes harcban kivívott győzelme­ket látunk alig egy-egy szó­val kommentálva. Mert a film lényegét a bravúros fel­vételek, egészen különleges beállítások képezik. Az öt­tusázó Maracskó Tibor ar­cát látjuk rossz lovaglása után, később Sasics Szve- tiszlávét a futás utáni oxi­génhiánytól szenvedve. A kubai Silvio Leonard a száz­méteres síkfutás esélyese volt, de sérülés miatt nem jutott a döntőbe. A döntőt a trinidadi Crawford nyerte, Silvio fájdalmasan egyedül, könnyekkel küszködve figye­li az eredményhirdetést. Alekszejev arca az edzőte­remben készített képsoro­kon. Utolsó gyakorlata előtt behunyja a szemét: a gyer­mekarcú óriás gondolatban már a 255 kilós súllyal vi­askodik. A felvételek, a beállítások felejthetetlenek, s a zene is fontos szerepet játszik egyes jelenetekben. Így lett a film a maga nemében tökéletes, méltó emlékmű a hajdan himnuszokban énekelt játék­nak, a sportnak. — sz —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents