Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. augusztus 13. Demográfiai napló Az „Északi fény" villamos erőmű vezérlőpultja Az „Északi fény" nevet viselő úszó villamos erőmű a Tyumenyi Hajóépitő Gyár kikötőjében »« ULPOLITIKAI Gazdasági együttműködés Helsinki után Már maga a villamos erőmű elnevezése — „Északi fény" — is arról tanúskodik, hogy az északi emberek számára készült. Ezeket az úszó erőműveket a szibériai Tyu- meny város hajógyárában építik. Elkészültük után oda irányítják, ahol központi vil- lamosenergia-ellátás szükséges, de valamilyen okból a villamosvezetékek elvezetése nem volt lehetséges. A tyumenyi hajóépítők által készülő legújabb úszó villamos erőmű az első darabja annak a sorozatnak, melyet földgázzal kívánnak működtetni. Mint ismeretes, a szovjet emberek jelenleg a Távol- Észak, Szibéria és Távol-Kelet természeti kincseinek kiaknázását célzó nagyjelentőségű program megvalósításán dolgoznak. Többek között Nyugat-Szibériában ebben az ötéves tervben is folytatódik A három évvel ezelőtt lezajlott helsinki tanácskozás komoly, türelmes, a felek érdekeit figyelembe vevő, a realitásokat tükröző, nagyszabású politikai munka befejezése volt, amely kedvező feltételeket teremtett egyebek mellett a gazdasági együttműködéshez. Azóta az európai országok gazdasági kapcsolatai a világátlagot meghaladó ütemben fejlődtek. Ezt bizonyítja, hogy jelenleg a KGST és a Közös Piac tagállamai között az áruforgalom nagyobb, mint mondjuk az EGK és az Egyesült Államok között. Az összeurópai együttműködés keretében jelenleg olyan jelentős tervek valósulnak meg, mint a II. transzeurópai gázvezeték, az Irán— nyugat-európai gázvezeték, a Kámai Autógyár, a Szta- rooszkolszki Fémkombinát, tovább bővül a lengyel réz- és szénlelőhelyek kiaknázása, befejezéséhez közeledik az Adria Olajvezeték, stb. Fejlődött a kelet—nyugati ipari kooperáció is: az egyezmények száma ma már meghaladja az 1200-at. Intenzívebbé vált a tudományos-technikai együttműködés, amelynek bizonyítéka például az űrben végzett közös szovjet— amerikai, szovjet—francia kutatómunka. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a Helsinki záróokmány aláírás után jelentős mértékben aktivizálódtak azok az erők, amelyek minden áron el akarják temetni az enyhülést, vagy legalábbis olyan engedményekre szeretnék kényszeríteni a szocialista országokat, amelyeknek semmi közük nincs'a két társadalmi rendszer államai közötti kapcsolatok normalizálásához. Ellenkezőleg! A szocialista országok ellen irányuló katonai politikai és ideológiai nyomás eszközeként kívánják felhasználni azokat. Ráadásul a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést akadályozó diszkriminizációs rendszert is szeretnék fenntartani — mindenekelőtt az Egyesült Államok és a Közös Piac köreiben. Ügy látszik vannak, akik Nyugaton szívesen elfelejtenék a nemrég kapott történelmi leckét. A szocialista országokra már több alkalommal nehezedett különböző nyomás, ám a kiábránduláson kívül ez semmilyen ered- „ ménnyel nem járt. A Szovjetunió például tudományos, ipari és katonai területeken egyaránt gyorsan fejlődött az embargó éveiben, de a többi szocialista ország szakadatlan fejlődése is szemléletesen bizonyította, hogy az ellenük viselt gazdasági háború reménytelen vállalkozás. A szocialista országok természetesen az együttműködés hívei. A kontinensen nagy érdeklődést váltottak ki például a Szovjetunió javaslatai az energetika, a közlekedés és a környezetvédelem területén folyó együttműködés összeurópai tanácskozásainak összehívására. Egyre világosabbá válik ugyanis, hogy e problémák minden országban léteznek és megoldásuk kollektív erőfeszítésekkel lehetséges. A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok bővülése — mint látjuk — hosszantartó, objektív tendencia, amelyen belül természetesen lehetnek visszaesések, ám ez mit sem változtat e kapcsolatok elkerülhetetlen jellegén. A hosz- szútávú együttműködés területén az érdekek egybeesnek a tudományos-technikai haladás objektív folyamatával. Egyszersmind az egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvein nyugvó kapcsolatok bővülése a feszültség enyhülésének jelentős tényezője. A más társadalmi rendszerű államokkal aktív, kölcsönösen előnyös együttműködésre törekvő szocialista országok tehát méltóképp járulnak hozzá e fontos történelmi folyamat megvalósulásához. Nyikolaj Smelev az ország legnagyobb területi-termelő komplexumának, a legfontosabb kőolaj és földgázkitermelő bázisának a létrehozása. A tervek szerint 1980-ban ezen a területen 300—310 millió tonna kőolajat és 125—155 milliárd köbméter földgázt kell kitermelni. Az ország földgáztermelésének növekedését mindenekelőtt a nyugat-szibériai lelőhelyek biztosítják. Az egyik ilyen földgázmezőn — Uren- gojban — működik majd a Tyumenyben jelenleg épülő és gázzal fűtött villamos erőmű, az „Északi fény”. Tavasszal a szibériai folyók felolvadása után ez az erőmű több mint háromezer kilométeres út után az Északi- Sarkkör közelében a Pur folyón vet majd horgonyt. Turbinái látják el árammal a kutakat, építkezéseket és a lakótelepüléseket. Fűtőanyagként az urengoji földgáz szolgál. APN—KS Harmincötmillió lengyel 1978. január l-én Lengyel- országnak 34,9 millió lakosa volt, közülük 20 millió városi, 14,9 millió vidéki lakos. A demográfusok szerint ez év második negyedében születik meg Lengyelországban a 35 milliomodik állampolgár. 1944 óta Lengyelország lakosságának száma 12,2 millióval nőtt. A lengyel népességszám évente 1 százalékkal növekszik. Lengyelország a Szovjetunióval, Spanyolországgal és Romániával együtt az olyan európai országok közé tartozik, amelyekben a leggyorsabb a népesség növekedése. Az abszolút népességszámot tekintve Lengyel- ország Európában a hetedik helyen áll a Szovjetunió, az NSZK, Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország és Spanyolország mögött. Az urbanizálódás indexe 1977 végén 57,3 százalékos volt Lengyelországban. Ebben a vonatkozásban Lengyelország Európában a 12. helyen áll. Az urbanizálódás hasonló szintet ért el Ausztriában, Finnországban, Svájcban, Olaszországban és Magyarországon. A fejlődő ur- banizálódási folyamat Lengyelország egyik legjellemzőbb vonása. A második világháború után az ország ur- banizálódási szintje alacsony volt, mivel a háború főleg a városokat sújtotta és azok lakosságát (a háború alatt mintegy 6 millió lengyel meghalt.) A lengyel demográfiai fejlődés intenzitását nagy mértékben befolyásolta az újonnan kötött házasságok és az újszülött gyeriftekek számának dinamikus növekedése a háború után. Ez főleg az ötvenes évekre vonatkozik, amikor a népességszám növekedése a legnagyobb volt az egész háború utáni időszakban. Ennek kihatásaként 1971 és 1975 között (amikor a háború utáni években született fiatalok betöltötték 18. életévüket, tehát elérték a munkaképes kor alsó határát) az ország munkaképes korú lakossága több mint 1,8 millióval növekedett. Ez a növekedés a jelenlegi ötéves időszakban már jóval lassúbb, a nyolcvanas években pedig munkaerőhiányra lehet számítani. Mivel a háború után született fiatalok házasulandó korba léptek, az újonnan kötött házasságok száma 1965 és 1975 között 200 000-ről 330 000-re emelkedett és ismét nőni kezdett az újszülött gyermekek száma. A Lengyel Statisztikai Hivatal adatai szerint 1977-ben 667 000 gyerek született, tehát minden ezer lakosra mintegy 19,2 újszülött gyermek jutott, valamivel kevesebb, mint 1976- ban. Körülbelül ugyanilyen mértékben csökkent a népesség természetes növekedése is, ami azonban nem esett a 10 ezrelék alá. .Lengyelország lakossága „fiatal”, ami azt jelenti, hogy viszonylag nagy a gyerekek és a fiatalok részaránya. A legújabb adatok szerint a lengyeleknek mintegy fele nem idősebb 28 évesnél. Demográfiai értelemben véve az ország „legfiatalabb” részei a nyugati és az északi (területek. Ez abból adódik, hogy a háború után a migráció nagyrészt ezekre a területekre irányult. Lengyelország egy másik (jellemző demográfiai jelensége — ami egyébként a világ országainak többségében tapasztalható — az idősebb korcsoportokba tartozó lakosok számának növekedése, ami elsősorban vidéken jelentkezik. Lengyelországban a férfiak átlagos életkora az ötvenes évek elején 58,6 év volt, jelenleg csaknem 67 év, a nőké ugyanebben az időszakban 64,2 évről 74 évre emelkedett. Építi az ifjúság 'Csehszlovákiában számos olyan jelentős gyár, ipartelep van, amely előtt ott a tábla: „Építette az ifjúság”. Az első ilyen ifjúsági építkezés 1949-ben kezdődött, amikor Közép-Csehországban Klica- va falunál duzzasztógátat létesítettek. Azóta a fiatalok építettek kohászati kombinátot, vasútvonalat és hőerőművet is. Jelenleg a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség védnökségével a Prága melletti Melnikben épül az első csehszlovák 500 megawattos energiablokkal ellátott hőerőmű, az ország hatodik ötéves tervének legnagyobb beruházása. Összeállította: Constantin Lajos Képünkön: Frantisek Stovik ifjúsági munkabrigádja'!/ szereli az erőmű hűtőtornyát (Orbis - KS) —fl csalódás lejtőjén India gazdasága az idén látványos fejlődésnek indult: gabonából rekordtermést — 125 millió tonnát — takarítottak be. Az államkassza devizatartalékai, hála a külföldön dolgozó indiai vendégmunkások hazautalásainak és a megnövekedett exporttevékenységnek, mintegy hatmilliárd dollárt tesznek ki, s rekordösszegű a takarékbetétállomány is. Mielőtt a belső politikai klíma vizsgálatára térnénk át, érdemes mindjárt szólni az imént vázolt gazdasági kép árnyoldalairól. Igaz ugyan, hogy az idei gabonatermés négy millió tonnával haladja meg az 1975. évi rekordtermést, de az ország lakossága, amelyet manapság 650 millió főre becsülnek. is 22 millióval nőtt azóta. A mezőgazdasági termelés jelenlegi szintje tehát most sem mentesíti Indiát az éhezéstől: az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete. a FAO becslése szerint legalább 240 millióra tehető azoknak a száma, akik nem ehetnek kétszer napjában. Ráadásul az étolaj, a cukor, a hüvelyesek, a textíliák és más alapvető fogyasztási cikkek árai is emelkedtek. Tavaly az egy főre eső nemzeti jövedelem 1,4 százalékkal növekedett, miközben a kormány bérbefagyasztó politikája következtében a munkások bére a legtöbb iparágban stagnált, és jelenleg sem emelkedik. Pedig a Dzsanata Párt nem ezt ígérte a tavaly márciusi választások előtt. Akkor azt hirdette, hogy csökkenti a városok és a vidék közötti különbségeket, növeli a mezőgazdasági termelést és a termelékenységet, új munkahelyek millióit hozza létre a falvakban és kielégíti a legalapvetőbb egyéni szükségleteket. A választók igent mondtak erre az európai mércével mérve szerény, de Indiában nagyon is vonzó programra. Az idő múlásával azonban a tömegeken egyre inkább erőt vett a csüggedés, amely- lyel a becsapottság és harag érzése párosult. A felgyülemlett feszültség egyre sűrűbben okoz komoly nehézségeket az osztályok. felekezetek, kasztok, stb. labirintusát alkotó szubkontinensén. És nem is csak a gazdasági problémák miatt. Azok, akik bíztak abban a Dzsanata-ígéretben, hogy visszaállítják a demokratikus jogokat, szintén hamar kiábrándultak. A kormány gyorsan visszakanyarodott ahhoz a tekintélyuralmi elvhez, amelyet az előző, kongresz- szuspárti kabinet követett uralma utolsó éveibe ni Morardzsi Deszai, a Dzsanata pártkoalíció és a jelenlegi kormány vezetője nyíltan kijelentette, hogy például a sztrájkjog nem tartozik az alapvető jogok közé. A társadalmi robbanások ebben a helyzetben igencsak megszaporodtak 1978-ban. íme, egy — nem teljes — csokor belőlük: Amritsar szövetségi államban szikh-szek- ták ütköztek össze s húsz halott maradt a porondon; Nadurban gazdag parasztok tiltakoztak a villanyáram-díjszabás emelése ellen: kilenc halott; Uttar Pradesh állam egyik kisvárosában a hinduk és a mohamedánok csapiak össze vallási okokból: 16 halott; a Nadhya Prádesh-i ércbányák sztrájkoló munkásai kézitusába keveredtek felügyelőikkel és a sztrájktörőkkel, amibe a rendőrség beavatkozott: 50 halott; egy Lucknow melletti mezőgazdasági iskolában — utóbb nem sikerült rekonstruálni, hogy miért? — összetűzésekre került sor, amelyek „lecsendesítésére” ugyancsak beavatkozott a rendőrség, a végeredmény több mint száz halott... „Túl sokat várnak el tőlem, és egyszerre” — panaszkodott nemrég a 82 éves Deszai kormányfő, majd hozzátette: „Csak nem gondolják, hogy máról-holnapra megváltoztathatok mindent?” Nos, ezt ma már valóban senki sem gondolja komolyan Indiában. Azon azonban sokan töprengenek — joggal, hogy 16 hónap alatt miért nem tett egyetlen érdemi lépést sem választási ígéreteinek valóra váltására? Pálfi Viktor
