Szolnok Megyei Néplap, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

1978. augusztus 13.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Sistergős portrék

A kunmadarasi étteremben a zenét a Balázsi—Varga

duó szolgáltatja. Gyorsan követik egymást a számok, s a pergő ritmusú dallamokat lassú akkordok váltják. A két muzsikus szinte észre sem veszi, máris tíz óra. Még egy búcsúdal, majd lehúzzák a redőnyöket — és a pincérek mái- a napi bevételt számolják.

Varga Tóth Imre letakarja a dobot, s néhány perc múlva léptei a keskeny betonjárdán kopognak. Egyedül lakik albérleti szobájában, felesége, lányai Mezőkövesden. Fél tizenegy mire hazaér, de pihenés helyett ekkor kezdődik a második műszakja.

— Amolyan későn kelőfekvő zenészember vagyok. Messze sodort a szél szülővárosomtól Mezőkövesdtől, hiszen oda megyek, ahol zongorista is akad.

Szobája, annyiban különbözik az átlaglakásoktól, hogy a falakon fumérleme- zek, rajtuk közismert színészportrék, emberarcok, utcarészletek. A vonalakat nem ecsettel viszi a lemezre, képeit rendhagyó módon alkotja.

— Kövesden négy éve láttam egy ismerősömnél, hogy

négyvoltos trafóval felizzított egy vékony huzalt, és sistergős rovátkái után mesefigurák keltek életre a fumérlapon. Tetszett az ötlet, megpróbáltam, de nekem nem vált be. Vékony volt a drót, erősebb karcokat nem bírtam szántani.

Mutatja fesitő eszközét, ami mindössze egy nyakban elfűrészelt evővilla. Hevenyészett vázlatot készít a nyírlemezre, majd, a fémvillat gázlángon melegíti. Ha izzik, koromfekete barázdát, ha hűl világosabb, barnább nyomot harap a fába. Hibázni tilos, hiszen egyetlen rossz vonal, és letörölhetet- lenül torz a mű.

— Tájképeken tanultam, majd portrékat, idős matyó nénik vonásait vittem lemezre. Kezdetben rengeteget kínlódtam, nehezen szoktam az ezeretet, a fát, az anyagot. Később államférfiak képét is megörökítettem: Leo- nyid Brezsnyevét, Kádár Jánosét, Lázár Györgyét.

Mutatja a köszönő leveleiket. Brezsnyev elvtárs portréját Pavlov nagykövet vette át, s a kép ma is a budapesti szovjet nagykövetség vitrinjét díszíti. Kétméteres mezőkövesdi utcarészletét a

zánkai úttörővárosnak ajándékozta.

— Tudom, most azt gondolja, valami célom lehet, hogy vezető államférfiakat is ábrázolok. Pedig eddig se a képzőművészetből éltem, és ezután is a zene jelenti számomra a kenyérkereseti forrást. Tisztelem, becsülöm őket, ezért örökítettem meg az arcvonásaikat. Ugyanúgy lerajzoltam a szomszéd Pista bácsit, Mari nénit, fába égettem tipikus mezőkövesdi, kunhegyesi utcarészleteket. Az államférfiak portréi csak töredékei az eddig elkészült, közel 600 darabos gyűjteményemnek.

Varga Tóth Imre részt vett az Alkotó Ifjúság pályázatán. képei sikert arattak. Volt már kiállítása is, és megfordult a filmgyárban, hogy Antal Imre kommentálásával filmre vették, ahogyan Vitrai arcképét viszi lemezre. Jelenleg öt képét zsűrizi a budapesti Ipar- művészeti Vállalat. Tudomása szerint hasonló „sistergős” portréfestő technikával csak a lengyelek dolgoznak.

Mindezek igazolására néhány sor Kádár János leveléből: „Tisztelt Varga Tóth Elvtárs! Tudatom, hogy október 11-én kelt, szíves levele és a mellékelt kép címemre megérkezett. Figyelmességét, jókívánságát őszintén köszönöm. Bár általában nem szokásom, hogy személyemet ábrázoló bármilyen tárgyról véleményt mondjak, ezúttal azonban az ön munkájának eredetisége arra késztet, hogy gratuláljak annak technikai kiviteléhez”.

D. Szabó Miklós

I

Mennyit kerestek, mH tenuHek7

„Nyári gyerekek” Jászberényben

Tavalyi vagy még régebbi ismerősként várják a minden nyáron pontosan érkező „szünidősöket” és a velük jövő, első alkalommal munkát vállaló „egy hónapra belépőket”. A régiekkel már számolnak, tudják, mit várhatnak tőlük. Akiket először fogadnak, azoktól tartanak egy kicsit, találgatják: mennyire verik majd fel az üzem megszokott csendjét. Augusztusban mégis nehezen búcsúznák tőlük az öreg szakmunkások, a gyerekek lépteit vigyázó brigádtagok és a csoportvezetők, az üzemvezetők.

A Hűtőgépgyárban ezen a nyáron több mint kétszáz, szünidős diákot foglalkoztattak egy-egy hónapig. Könnyű, de ügyességet és pontosságot igénylő munkát bíztak rájuk. Ilyen volt a szifonfej-szerelés, a szifontestek szalagra rakása, csomagolása, a hőcserélők fűzése és összeszerelése.

Mennyit kerestek és mit tanultak? Erről beszélgettünk a legtöbb szünidős diákot foglalkoztató Hl. üzem vezetőjével, Fehér Istvánnal és az üzem egyik legrégibb „nyári gyerekével” Pethő Attilával.

— Bevált módszerünk, hogy olyan munkát bízunk a gyerekekre, ami nem terheli meg őket, de próbára teszi ügyességüket, szorgalmukat. Tudjuk azt is, hogy nyári munkavállalásukkal az üdüléshez vagy kiránduláshoz, egy kerékpár vagy magnó vásárlásához akarnak pénzt keresni. Van, aki az egyetem első évében jelentkező kiadások fedezéséhez akar némi alapot szerezni. Teljesítménybérben

dolgoztak, átlagkeresetük elérte a havi 2 ezret, a legszorgalmasabbak 2500 forintot vettek fel az elszámolás napján. Másik szempont, hogy tapasztalatokat szerezzenek, ismerkedjenek meg a munkával, a munkásélettel. Ügy beszéltünk velük, mint felnőttekkel — ami, természetes hiszen legtöbbjük úgy is viselkedett, — amikor gondjaink támadtak, nekik is elmondtuk, mindig értettek a szóból, ha szükség volt rá, ugyanúgy „rávertek” mint az öreg dolgozók. A napokban vette fel a munkát az idei utolsó csoport. Akik elmentek, úgy búcsúztak, hogy jövőre is szeretnének visszajönni és ugyanabban a brigádban dolgozni. Örömmel várjuk őket.

Pethő Attila az általános iskola utolsó évében jelentkezett először munkára a III. üzembe és az idén, az érettségi vizsgák után még „rávert” egy hónapot.

— Szeptembertől az egyetemen folytatom a tanulást, ha minden jól megy és úgy sikerül, ahogy tervezem, imint programozó matematikus jövök majd vissza a Hűtőgépgyárba. Vissza, mert az elmúlt 5 évből az az 5 hónap amit itt dolgoztam, idekötött. Itt tanultam meg, hogy szükség van a munkámra, hogy érdemes jól és becsületesen dolgozni, itt kérdezték meg először, hogy „mit szólok” hozzá. Nem tudom még, hogy mint programozó matematikus hasznosíthatom — e valaha a hőcserélők fűzése és összeszerelése során szerzett tapasztalatokat. Biztos vagyok viszont abban, hogy örök és hasznos élmény marad az, hogy a csoportvezető nekünk, „nyári gyerekeknek” is elmondta: két nap alatt 5 körléghűtőt kell elkészíteni, különben csúszik a terv. Amikor pedig elkészültünk a munkával, nekünk is szólt az elismerés, hogy jól van fiúk, úgy dolgoztatok, ahogy kellett.

Gömöri Sándor, harmadikos gimnazista az utolsó turnusban dolgozza le az egy hónapot, az Aprítógépgyár asztalosüzemében. A ládák szegelése a fő feladata, de mint régi nyári műszakosra, már a kisebb javítási munkákat is rábízták. A gyár az idén ötven szünidős diáknak — többségében a gyári dolgozók gyerekeinek — biztosít egyhónapos munkát.

— Reggel 6-tól délután 2- ig tart a munkaidő, meg kell dolgozni a pénzért, de szívesen tesszük, mert tudjuk, hogy szükség van a munkánkra, s azért is, mert sohasem éreztük, hogy „csak megtűrnek” bennüket. Tavaly 1600 forintot kerestem, az idén 2 ezer forint körüli fizetést remélek. Jól jön a pénz, lesz mire elkölteni, és jó tudni, hogy olyan munkáért kaporrí, aminek a vállalat is hasznát veszi. Jó érzés az is, hogy amikor nyári munkára jelentkeztem — ez így van már harmadik éve — az asztalosműhelyből felszóltak a munkaügyi osztályra, hogy a Gömöri Sanyit az idén is az asztalosok mellé osszák be.

— illés —

IMicgiárgyalta a tanács

Hogyan élnek a munkások Mezőtúron ?

Az iparfejlesztés során a harmadik ötéves terv időszakában 1100, a negyedik ötéves terv idején pedig 1500 új munkahely létesült Mezőtúron. Ennek eredményeként a munkásság meghatározó szerepet tölt be a város életében. Létszáma meghaladja a foglalkoztatottak 61 százalékát. A városban előállított új érték kétharmada az üzemekből származik. Új munkaerőknek a termelés szolgálatába való állítására, azonban számottevő mértékben már nincs mód.

Gondot okoz a termelésben, hogy még mindig alacsony a szakmunkások aránya a betanítottak és a segédmunkásokhoz képest, — annak ellenére, hogy az utóbbi évek során létszámuk 47 százalékkal nőtt. Ugyanakkor a szakmunkások körében tovább emelkedett a szakközépiskolát végzettek aránya. Az elmúlt tanévben a helyi mezőgazdasági szak- középiskolában levelező tagozaton huszonhatan, a szakmunkások középiskolájában negyvenhatan. gimnáziumban harminchaitan tanultak a szakmunkások közül.

Kevés a szakember

Az ilyen kedvező jelenség mellett negatívan hat, hogy lassú ütemű a szakmunkás- utánpótlás. Ilyen irányú tanulmányokat mindössze kétszázharminc fiatal folytat.

A munkássá válás folyamata hosszú, s ezernyi feladatot adó. A város iparában dolgozók harminc százaléka például nem végezte el az általános iskolát Az ilyen tények alapján csak dicsérni lehet a művelődést

elősegítő kezdeményezéseket. Azt például, hogy a művelődési központ a tananyaghoz kapcsolódó előadássorozatot indított amellett hogy szervezte a beiskolázást szerszámkészítő és művezető tanfolyamnak adott, otthont. A TIT, a városi könyvtár, az ifjúsági klubok sajátos lehetőségeik szerint jól segítik a szocialista brigádok tudatformálását.

I bérszínvonal alakulása

Bár az utóbbi években a nők Mezőtúron is tömegesen álltak munkába, — a negyedik ötéves terv során például ezren helyezkedtek el a város iparában — képzettségük sok kívánnivalót hagy maga után. Ezért különösen magas közöttük a betanított munkások aránya.

Bár jelentősen növekszik a város munkásságának bére, — 1975-höz viszonyítva 7,2 százalékkal nőtt, — a bér- színvonal alakulása néhány helyen alacsony. Amíg például a téglagyár dolgozóinak bérszínvonala meghaladja a 35 ezer forintot, a Kontaktáé pedig megközelíti azt, a Tisza Cipőgyár helyi üzemében 28 ezer, a szőnyegszövőben pedig 25 ezer. Elgondolkodtató az is, hogy a nők bérezése még mindig nem "éri el a hasonló munkakörben dolgozó férfiak bérét. A központi intézkedések ellenére sem támogatják kellően minden munkahelyen a szülési és gyermekgondozási szabadságon lévőket. Így sok fiatal- asszony kimarad a fizetés- emelésből, a jutalmakból, a különböző kitüntetésekből.

Az üzemek szociális létesítményekkel való ellátása általában jónak mondható. Rendszeresen 'korszerűsítik a szociális létesítményeket, bölcsődei és óvodai helyeket váltanak meg. A Tisza Cipőgyár helyi üzeme saját erőből épített egy ötvensze- mélyes óvodát az üzem területén és fenntartását is hatékonyan segíti. A feldolgozó Ipari Szövetkezet két lakás átalakításával biztosít ötven óvodai helyet.

Üzemi konyha csak két helyen van, tanácsi koordinációval ezért terveznek az ipartelepen létrehozni egy újabbat..

II lakáshelyzet javításáért

A gazdasági vezetők — a város párt- és tanácsi szerveinek ösztönzésére is '— egyre hatékonyabb intézkedéseket tesznek a munkakörülmények javítása és korszerűsítése érdekében. A Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezet például átalakítja gal- vánüzemét, a Kontatota helyi gyáregysége pedig megszünteti azt. A kézi és a nehéz fizikai munkák csökkentése érdekében mind több kis- és célgépet szereznek be.

A városi tanács és az üzemek jelentős erőfeszítéseket tesznek azért, (joggal summázta ezt a héten tartott tanácsülés) hogy javuljon a munkásság lakáshelyzete. Az érvényben lévő tanácsrendelet szerint az elosztható lakások ötven százalékát a fizikai dolgozók és a termelést közvetlen irányítók, harminc százalékát pedig a fiatal házasok között osztják ki.

S. B.

Tovább épül a lubileumi park

Annak idején lapunkban többször szóvátettük, hogy minél előbb létesüljön a szolnoki József Attila úti lakótelepen játszótér. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára elkészült a — több ezer óra társadalmi munkával létesített — Jubileumi pihenőpark és játszótér.

Az idén folytatódik a társadalmi munka: szeptembertől újabb játszótéri felszerelések, pihenőpadok felállítására kerül sor, de jelentős parkosítási munkát is tervez a tanács. Eddig már számos vállalat, üzem, intézmény szocialista brigádja, munkahelyi kollektívája jelentkezett társadalmi munkára.

Hétfőn

K

1

ISZ-esek

indulnak

Tallinnba

Huszonhárom KISZ-es indul a megyéből holnap reggel vonattal Tallinnba. Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda által szervezett tíznapos programjuk legmaradandóbb élménye bizonyára a tallinni városi Komszo- mol-bizottságon megrendezésre kerülő baráti találkozó lesz. A Szolnok megyei fiatalok — akik mindannyian az 1977—78-as mozgalmi évben végzett kiemelkedő KISZ- munkájukért jutalomként utaznak a Szovjetunióba — Moszkvába is ellátogatnák, ahol üzemlátogatáson vesznek részt.

Jellemzés

Ezekben a napokban sok helyen várták izgatottan a fiatalok a postát. Kis borítékot hoz-e vagy nagyot? Sikerült-e a felvételi vagy nem? Akárcsak tavaly, a pályázók nagy része idén is csalódott, hisz a 16 000 férőhelyre több mint 36 000-en jelentkeztek. Az eredményt néhányan már korábban is tudták, a vizsgák során világosan kiderült, alkalmasak vagy nem a választott pályára.

Az itt következő eset csak egy a sok közül. Kommentár nem kell hozzá, csupán mielőbbi intézkedés, hogy hasonló példákkal jövőre ne találkozhassunk.

A felvételi bizottság elnöke, mielőtt beszólíttatná a következő vizsgázót, előveszi a jelölt dossziéját és felolvassa a középiskolából beküldött jellemzést a bizottság tagjainak.

„Szülei... másodikos korában határozta el, azóta tudatosan ... tudományos műveket, folyóiratokat, napilapokat ... emlékezőtehetsége fejlett, memóriája megbízható... ahogy látóköre szélesedett, egyre inkább aktivizálódott ... rendkívül értékes emberi tulajdonságai... áldozatkészség ... szilárd akarat... önálló, marxista nézetek ismeretén alapuló meggyőződése, emberekhez fűződő példamutató viszonya említendő... jellemes. távlatokban gondolkodó.'.. élénken foglalkoztatják művészeti, szociológiai, világnézeti kérdések ... tisztelettudó, udvarias, társaival törődő... pályaválasztásával egyetértünk, kérelmét támogatjuk...”

A jellemzés felolvasása élénk derültséget kelt. „Ki ez a szuperember? Minek jön az egyetemre, mit fog itt csinálni? Már megint egy sablonos jellemzés”. A bizottság felbolydul. Kíváncsian várják a jelöltet.

Vékony, magas lány lép be az ajtón. Ideges, fáradt az arca. Ahogy leül a bizottság elé, látszik, táncol a kezében a ceruza.

— Olvastuk a jellemzésében, hogy sokat foglalkozik a szakirodalommal — érdeklődik az elnök. — Említene néhány művet?

A lány erősen gondolkodik, aztán nagy nehezen megemlít egy könyvet. Az elnök tovább kíváncsiskodik. Hasonló eredménnyel. A bizottság összenéz. A matematika tanár veszi át a kérdező szerepét. Előveszi az írásbeli dolgozatot. Csóválja a fejét.

— Maga erre a dolgozatra jelest kapott a középiskolás tanárától, holott ez csak közepest ér. Kétszer is átnéztem. Mit gondol, hogyan lehetséges ez a különbség?

A lány nem gondol semmit, nem érti, miért packáznak vele. A bizottság tagjai ismét összenéznek. Minden világos. A jellemzés és a jellemző tanárok is tisztán állnak előttük. Most már a jellemzetten a sor. Megkezdődik a tényleges felvételi. Egymást követik a gazdasági- társadalmi kérdések, és a válaszokból kibontakozik a tényleges kép. A lány tudása jobb a felvételizők többségénél. Sőt, határozott gyakorlati érzéket árul el, ami a pályán nagyon fontos. Az összbenyomást azonban kedvezőtlenül befolyásolják a kezdeti jóindulatú érdeklődésre adott válaszok.

Amikor kilép a tanári szoba ajtaján, a többiek köré tódulnak! Mit történt, mesélj! Ö azonban csak széttárja a karját. Tanácstalan. Sok mindent nem ért. Mindenki segíteni szeretett volna neki, a jellemzést író tanárok, a dolgozatot javítók, a felvételizők. Mégis érzi, továbbtanulása bizonytalan...