Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-11 / 161. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 11. Kempingtalálkozó Versenyek szárazon és vízen Péntektől vasárnapig Kis­újszállás biztosított otthont az ötödik megyei ifjúmun­kás kempingtalálkozó 160 résztvevőjének. A település strandját kö­rültekintő módon szervez­ték. Az elfolyó és felesleg« víz mesterséges tavat alkot, melynek közepén fűzfás, pázsitos sziget emelkedik, er­re a területre a megnyitó napjára, péntek reggelre a fiatalok a munkásőrség se­gítségével 19 nagysátort „va­rázsoltak”. Ez a hangulatos sátortábor biztosított két és •fél napig otthont, éjszakai szállást a fiataloknak. Az esős időjárás néhányukra rá­ijesztett, és Hegedűs János táborparancsnok nevetve mesélte, hogy a fázósabbak, biztos ami biztos alapon a magukkal hozott kis sátrai­kat is a nagyokban verték fel. Nos, az elővigyázatosság feleslegesnek bizonyult éS-a hűvös idő ellenére már a megnyitó napján melegük volt a táborozóknak. Ugyan­is a Ligeti pályán elkezdőd­tek a sportversenyek. Volt itt grundfoci (26 csapattal), kézilabda-vetélkedő, női és férfi kispályás labdarúgás, lövészverseny. Legnagyobb sikert a női foci aratta. Dél­után vívóbemutató és „vízi mozdulj” következett. Ennek során a két méter 20 centi- méteres mély nagymedence aljáról féltéglákat kellett felhozni a versenyzőknek, de volt csónak és labdaúszó verseny is. Este pol-beat összeállítást tapsoltak végig a résztvevők, és akinek még jártányi ereje maradt, ked­vére mozoghatott a discón. Szombaton valamennyi já­rási, városi delegációt ven­dégül látott egy-egy helybeli vállalat, tsz KlSZ-szerveze- te. A fő cél egymás tevé­kenységének megismerése és a munkahelyi mozgalmi ta­pasztalatok megvitatása volt. a résztvevők címeket cserél­tek, a helybeliek apró aján­dékokkal kedveskedtek a vendégeknek. Délután a fia­talok megtekintették az er­dei tornapályát, elindultak a tájékozódási csapatverse­nyen. Este vörösre tapsolt tenyérrel újráztak a KISZ KB művészegyüttese pro­dukcióinak. Vasárnap reggel korán volt ébresztő. Nyolc órakor a ligeti szabadtéri színpa­don kiosztották a sportver­senyek díjait, majd Ali' Gé­za, a városi KISZ-bizottság titkára zárszavával fejező­dött be a megye ifjúmunká­sainak jól sikerült kisújszál­lási kempingtalálkozója. Persze a program még korántsem ért véget. A fia­talok buszra szálltak, várta őket Törökszentmiklós, a megyei VIT-nap .további szí­nes műsora. egyel VIT-nap Töröks krónikás! hűséggel Három-négy asztal mögött lányok kínálgatják a VIT- emblémás sapkákat, trikó­kat, szatyrokat, különböző mütyüröket. Vevő egyelőre nem nagyon akad, néhány fiú inkább csak évődni áll meg az asztaloknál. Az udvaron Vasárnap, fél tíz múlt pár perccel, a művelődési ház udvarán kisebb-nagyobb cso­portokba verődve nevetgél­nék, heverésznek a mind­jobban unatkozó fiatalok. Tízre tervezik a megnyitót. A stencilezett program szerint ezernél több résztve­vőre számítanak, az udva­ron azonban alig vannak háromszáznál többen. Rövid megnyitó után fel­tolongunk a művelődési ház első emeletére, ahol VIT- mozaik címmel nyílik kiál­lítás. Kiállítás? Tablók áll­nak glédában, kezdetleges rajzokkal, fotókkal. A program a Táncsics úti parkolóban folytatódik. A hevenyészve felállított szín­padon — legalábbis a tér­vek szerint — fiatal, ama­tőr művészeti csoportok ad­nak műsort. Ácsorgás, toporgás, az üres várakozás kínos percei. Végre valaháya a Kőtövis együttes megmenti a helyze­tet, és a tőle megszokott ki­tűnő színvonalon előadja Rákossy Gergely: Daru cí­mű kisregényének feldolgo­zását. Az első percekben ;a pergő, jó humorú produk­ciót mindenki figyelemmel kíséri. Negyedóra múlva lankad a figyelem, többen sétára indulnak. A Kőtövis műsora után az amatőrnek csak nagy jó indulattal ne­vezhető Láma zenekar kö­vetkezik. A zenészek fekete­vörös panchóba öltöznek, ez­zel is jelezve, hogy dél­amerikai muzsikát játsza­nak. A zenekarvezető közös éneklésre szeretné rávenni a közönséget „egy hangú” si­kerrel, vagyis a közönség egyetlen tagja veszi komo­lyan a 'felszólítást. Ö látha­tólag régen kinőtt a KISZ- korosztályból, de ha már itt van... A sportpályán Délután a városi sportpá­lyán folytatódik a program. A szervezés itt már lénye­gesen jobb. A résztvevők száma viszont alaposan le­csökkent. Egyszerre több sportágban is versenyeznek, ki-ki a saját földijeinek szurkol, nem takarékoskod­va a hangerővel. A parkolóban Fél öt körül a város klub­jait látogatják meg, akiknek később megy a vonatuk. Nincsenek sokan ... Fél hét. A Táncsics úti parkolóban felüvölt a beat­zene és áll a bál a környé­ken lakók örömére. Egész nap törtem a fe­jem, mi hiányzik a VIT- napból. Most már tudom, „csupán” a lendület, a fia­talosan pergő szervezettség maradt távol a találkozó­ról... B. J. ÜDÜLÜNK vissza ­Hány és hány számlálás Van egy- egy emberi élet mögött! Ki­sebb jelentőségűek, mint az űrhajók indítása előtt —, de visszaszámlálások ezek is... A várt öröm, a várt esemény késztet bennünket rájuk. A gyerekek megkérdezik szüle­iktől, hogy hányat kell még a aludniuk? A felnőttek határ­időnaplójukra néznek, go- lyóstollukkal merészen át­húznak néhány hetet, hogy ákom-bákomokkal odaróják — SZABADSÁG. A pihenés, az üdülés előtt kezdődik a visszaszámlálás. Ebben az évben a SZOT mintegy 400 ezer dolgozó­nak nyújt kedvezményes üdültetést, a Balaton partján kívül a hegyvidékeken és a gyógyvizek mellett. A válla­lati üdülési és egyéb lehető­ségeket is számítva, össze­sen egymillió ember töltheti szabadságát beutalóval. Kü­lön figyelmet fordítanak a fiatalok pihenésére. Az ál­lam és a szakszervezetek évente mintegy félmilliárd forinttal járulnak hozzá a dolgozók üdültetéséhez, s a vállalatok is sok százmilliót áldoznak arra, hogy minél többen pihenjék ki az egész éves munka fáradalmait. Galyatető akár szimbóluma is lehet az üdülés és a társa­dalmi rendszer kapcsolatá­nak. Hajdanában Horthyék kiválasztott tiszti üdülője volt, ahová csak előkelő szár­mazású magyar meg német tiszti családok tehették be a lábukat. A felszabadulást kö­vetően egy másik, nem ke­vésbé gyűlöletes kiváltságos réteg — az infláció tőzsdelo­vagjai a pénzmágnások, a nagytőkések — foglalták el a Mátra legszebb magaslatát. A tilalomfák ugyan ledőltek, de a megfizethetetlenül ma­gas árak továbbra is biztosí­tották az üdülőhely „elit” jel­legét. „1948 nyarán, egy csütörtö­ki napon avatták aztán az él­munkások nyaralóját — em­lékezik rá jól P. Géza, ott volt ő is az ünnepségen, az volt az első nyaralása életé­ben. „Nemcsak a föld, a gyár, a nép — az üdülés is a miénk lett...” — mondja és szinte népmeséket fon üdüléseiből. Emleget vonatfüttyöt és Ba- laton-parti kártyacsatát, mászkálást az erdőben és táncot egy friss nyári estén — volt kétszer a Balatonon, háromszor a Mátrában, négy­szer a Bükkben, egyszer-egy- szer a Tátrában és az NDK szász—svájci hegyein... Az üdülés hozzátartozik P. Géza és családja életéhez. „Pihen­ni igazán otthon nem lehet” — így hangzik aranyigazsá­ga. Számára ez már olyan természetes, mint a levegő vagy a kenyér. Nyaralt a kül­földre menekült Vida J*snő Munkások a társadalom­biztosításért A magyar munkásmozga­lom történetét a felszabadu­lás óta számos monográfiá­ban, tanulmányban, tanul­mánygyűjteményben és do­kumentumkötetben dolgoz­ták fel. A megjelent mű­vekben azonban csak na­gyon kevés szerep jutott annak a küzdelemnek, ame­lyet a magyar szervezett munkásság vívott a munkás­biztosítás bevezetéséért és fejlesztéséért. Pedig e küz­delem elválaszthatatlan a magyar munkásmozgalom kialakulásától, fejlődésétől és harcaitól. Ä Ezt a sajátos részterületet dolgozza fel Petrák Katalin, a közelmúltban megjelent A szervezett munkásság küz­delme a korszerű társada­lombiztosításért című köny­vében. A Táncsics Könyv­kiadó gondozásában megje­lent tanulmány a kiegyezés­től 1944 végéig kíséri végig a munkásosztály társada­lombiztosítási küzdelmét. síkvölgyi kastélyában, Galya­tetőn, gróf Károlyi Viktor nyolcholdas ősparkjában — sorolni is felesleges a régvolt előkelőségek hajdani rezervá­tumait, ahol a ma már nyug­díjas esztergályos oly termé­szetesnek veszi a kéthetes „tréningruhás” pihenést. Félreértés ne essék, nem holmi népszínmű rikító na­rancssárgájával akarom az üdülés kifestőkönyvét színes­re festeni — csupán vázolni próbálom a lehetőségeket, amelyekkel élünk-élhetünk. Mert néhol mintha a megér­demelt pihenés is kezdene versenyfutássá formálódni. X. úgy mesél tavalyi nyará­ról, hogy fölidéződjék ben­nem néhány Belmondo-film selymes hajú lányokkal, szá­guldó sportkocsikkal, zsaket­tekkel. és valami utánozha- tatlanul édeskés sziruppal, amit giccsnek szokás nevezni. ■■■■MM X-től für­Kérdem dött-e? .Egy­szer beúszott a tengerbe, de rájött, hogy utálja a sós vizet. Kérdem: megnézte-e a halárusokat ? Nem, a belvárosban sétált, Nizzában. Látta-e hajnalban kievezni a halászokat? Nem, olcsó kis szállóban lakott a város peremén, dobókocka nagyságú ablakából tűzfalra látott. A kérdések ugyan kis-N sé kizökkentették szerepéből, de gyorsan visszavedlik újból világfivá, ismét körülcsobog­ja a tenger, bronzbama ar­cán az autóversenyző Fitti- paldiról elnevezett szuper­modem napszemüveg, és a fümekből ismert önelégült mosoly. Irigylem. A fene egye meg, én csak Siófokon voltam. Meleg vízben tapostam egye­nest vagy fél kilométert másztam, míg ellepett a víz. Úsztam pár tempót, körül­ölelt a csönd, de hát Nizzá­ban azért biztosan az is más. Viszonylag jó volt az üdülő­ben a koszt, fürdőszobás, er- kélyes szobában aludtam, de azért Nizzában biztosan az is más. Megnyugodva veszem tudomásul, hogy X. Nizzát csak átutazóban látta, hiszen volt Rómában. Párizsban, Genfben és Zürichben; Münchenen át Bécsen keresz­tül jött haza. örült, hogy a csatlakozásokat elérte — gondolom magamban, s X-et ismét új szerepben __ látom: bőröndjeivel kezében, az út porával és verítékkel arcán. Mit látott? Ócska hotelszobá­kat, néhány belvárosi kiraka­tot, tájakat a vonatablakból. „Sokba került, de megérte...” — helyezi anyagi síkra üdü­lését. „Pihenni meg itthon kell, nem igaz?” A kérdés lóg a levegőben, mert igazat is adok neki, meg nem is. Egy-egy külföl­di út sokat kivesz az ember­ből, való igaz, magam is tu­A következő években hét új hidat adnak át a Dunán és a Tiszán a KPM hadosz­tályának hosszú távú fej­lesztési tervei alapján, er­ről adott tájékoztatást az MTI munkatársának Tréger Herbert, az osztály vezetője. Az országban jelenleg mintegy 12 ezer híd ível át a folyók, vizek, utak és vas­utak felett, ezek megfelelően segítik a közlekedést. Né­hány helyen azonban. fő­ként a Dunán, számuk ke­vés, átlag 80 kilométeren­ként állnak egymástól. A lemaradás csökkentésé­re, a forgalom feltételeinek javítására nagyszabású híd­fej lesztési program kezdő­dött. Eszerint a dunaföldvá- ri hidat felújítják, kiszéle­sítik, Baján pedig 1980-ban kétszer egy sávos modern híd építése kezdődik. Buda­pest felett és alatt a fővá­dom. Lejárja az utazó a lá­bát, hogy minél többet lás­son, minél több élményt föl­szedjen, hiszen ezért indult útnak. De X-nél valahogy nem érzem ezt a világfölfe­dező szándékot. Mintha úti- térképén kipipálná azokat a városokat, melyekben meg­fordult, s ezzel el is lenne in­tézve a dolog. Néhány kiesor- bult élményét köszörüli szün­telen a könyvből, filmekből merített „édes életté”. „Olyanok ezek, mint a smukkos, botfülű hölgyek 'a hangversenytermek páholyai­ban” — véli szenvedélyes tu­rista ismerősöm, aki büszkén nevezi magát országjárónak. A zöld és kék turistajelzések, az eldugott, festői falvak és kisvárosok nagy ismerője ő, aki szabadsága alatt nyakába veszi családjával az országot, s ezer élménnyel tér haza. Kifuserált, öreg gépkocsijába bepakolnak, „ledekkolnak” valahol, hogy onnan cser­késszék be a vidéket. Napbarnította képpel, bol­dogan érkezik, diapozitíveket szorongat, melyekről, az ab­lak felé tartva őket, áradozik. Persze nem merném az ő üdülését sem példának aján­lani — ehhez szenvedélyes kíváncsiság és a természet szeretete kell. Nem minden­kinek ideális a „tréningru­hás” beutaló sem, mint ahogy ezren és ezren indulnak hatá­rainkon túlra, mert az üdü­lés számukra egy idegen or­szág megismerését jelenti. Receptet tehát nem lehet, nem is illik adni. Űtravalóként azonban'még­is valamennyien meghallgat­juk egymás tanácsát. Miért? Mert néha túlságosan kötő­dünk üdülési formákhoz, a „kényelem egyenlő tétlenség” elmélethez, s ha például az aktív pihenésről, uram bocsá’ az ország felfedezetlen tájai­ról hallunk — érdeklődni kezdünk, hiszen nem kell Heyerdahl hajózási tudomá­nya ahhoz, hogy „végigcsu­rogjunk” a Tiszán, legfeljebb egy kis vállalkozószellem. Megválni a megszokottól, a városi zajtól, a lakás négy fa­lától, az egyhangúinak tűnő munkától nemcsak tétlenség­gel lehet — s nemcsak azzal, hogy az üdülőbe „visszük” otthonunkat, úgy élünk, mint odahaza hét végén. Inkább fordítva: az otthoni szabad hétvégeket kellene színesebbé tennünk minél több közös ki­rándulással, utazással... üdülünk, pi­Utazunk, henUnk. Itt a nagy nyári szabadságolások ideje. Haj­dan a „Dagályt”, ma már a Balatont is „néplavórnak” nevezzük. Ez nem is olyan negatív jelző, mint ahogyan véljük. Inkább: vívmány. Tamás Ervin rost átölelő autópálya híd,- jait a következő évtizedben alakítják ki. Részben a meg­levő budapesti hidak te­hermentesítését szolgálja majd a leendő gabcsikovo— nagymarosi vízierőmű rend­szer kiépítése kapcsán meg­építendő korszerű közúti híd is. A * Tiszának a Dunához képest kevésbé mostoha a hídhelyzete, itt átlag 30—40 kilométerre követik egy­mást. Mégis a forgalom nö­vekedése, az úthálózat fej­lesztése újabbak építését sürgeti. Ennek megfelelően megkezdődött a kétszer egy sávos csongrádi közúti híd pilléreinek alapozása. A ter­vek szerint 1980-ban adják majd át a forgalomnak. Sze­geden épül már az ország második leghosszabb. 700 méteres hídja (a leghosz- szabb az Árpád híd, 927 mé­ter) az úgynevezett északi Tisza-híd. Hídépítési program a Dunán és a Tiszán Eit a trikót megvenném, ha lenne pénzem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents