Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 9. AZDÁSÁGI FIGYELŐ Elnézik a selejtkárt Az árucikkek gyenge minősége a vásárló szá­mára bosszúságot, idő- veszteséget, utánjárást jelent, a vállalatok szá­mára azonban szervezé­si, gazdasági problémát. Hogyan lehetne elérni a kifogástalan minőséget? A vállalati vezetők egy részének az a véleménye, hogy csak a minőségellen­őrzést kell jól megszervez­nie. s ezzel egyszer s min­denkorra megoldották a problémát. Ám a helyzet nem ilyen egyszerű. A meó csak a tényeket állapítja meg (ha megállapítja!), és természetesen utólag. így feltétlenül helyesebb az az álláspont, hogy a minőség elsősorban gyártási, sőt ter­vezési téma. Ügy is szokták mondani, hogy a minőséget „bele kell tervezni” vagy Példák a megye iparából Nézzük mindjárt a folya­mat elején, a beruházási, fejlesztési döntéseknél. A tapasztalat az, hogy e te­kintetben a minőségbiztosítás szempontjai csak másodla­gos szerepet játszanak. Ez — a kétségtelenül meglévő hibás szemléleten túl —, fő­leg a fejlesztési eszközök szűkösségével magyarázható. A termelés növelésének el­sődleges célja mellett nem futja a minőség javításához elengedhetetlenül fontos be­ruházásokra. Például az egyik faipari szövetkezet jelentős támo­gatással korszerű üzemet hozott létre. Ám raktárra mór nem telt. így kétségte­len, hogy a szabadban tá­rolt, az időjárás hatásának kitett bútorlapokból még a korszerű gépeken sem tud majd kifogástalan minőségű termékeket előállítani. A helyi ipari vállalatok és szövetkezetek a minőségel­lenőrzésre (meó-ra) fordítják a legnagyobb gondot. A leg­több helyen önálló minőség ellenőri szervezet működik az igazgató vagy a műsza­A szabályozás leggyengébb pontja A ueuo megfizeti „bele kell gyártani” a ter­mékbe. Ezért is beszélünk ma már a minőségellenőrzés helyett inkább az összefüggé­sekre utaló minőségbiztosí­tásról, minőségszabályozás­ról. Mit jelent ez? Szerteága­zó feladatokat; a minőség- szabályozás olyan rendszeré­nek létrehozását, mely ki­terjed a vállalat teljes tevé­kenységére, a piackutatástól kezdve a kibocsátott termé­kek használatával, üzemel­tetésével kapcsolatos tapasz­talatok érvényesítéséig, és ezek hasznosításáig. Létezik-e, működik-e a mi­nőségszabályozásnak ez a rendszere a helyi iparban? A közelmúltban ezt vizsgál­ta a megyei tanács vb ipari osztálya az irányítása alá tartozó vállalatoknál és néhány ipari szövetkezet­ben. ki vezető irányítása alatt. A nagyértékű vizsgáló berende­zések hiányát esetenként nagyvállalatok, intézetek se­gítségével hidalják át. így például a Vasipari Vállalat mással végezteti el a he­gesztett szerkezetek röntgen átvilágítását. Az ellenőrzés egyik fontos részterületét — az úgyneve­zett gyártásközi ellenőrzést — azonban már sok helyen nem kezelik jelentőségének megfelelően. Ezzel a selejt- károk csökkenésének olyan hathatós eszközét nem hasz­nálják ki, mely még a gyár­tás folyamatában képes ki­szűrni a hibás termékeket, tehát fölösleges munka és ezzel fölösleges költségek el­kerülését teszi lehetővé. Pe­dig ezt is meg lehetne olda­ni, méghozzá újabb munka­erő-ráfordítás,, „hivatásos” meósok nélkül is. így tet­ték a jászberényi Cipőipari Vállalatnál. Itt a gyártósza­lag meghatározott pontjain a munkásokat bízták meg a hibás termékek kiszűrésé­vel, s ebben természetesen anyagilag is érdekeltté tet­ték őket. Tapasztalataink szerint a minőségszabályozás rendsze­rének leggyengébb pontja a belső információ megszerve­zése és értékelése. A gya­korlatban a minőség figye­lemmel kísérését a többi vállalati folyamattól elsza­kítva, különállóan kezelik. Ez pedig sok káros, követ­kezménnyel jár. Egyébként felfedezhető benne a már említett hibás szemlélet, mi­szerint, ha rendben van a végellenőrzés, nagy baj már nem lehet. Hogy ez mennyire nem így van, bizonyításként em­lítsünk egy példát. Előfor­dult, hogy egy termék al­katrészeit a gyártás folya­mán erősen megkopott szer­számokkal, eszközökkel állí­tották elő a dolgozók. Kö­vetkezésképpen annyira el­tértek a mérettől, hogy már erőszakkal sem lehetett ösz- szeilleszteni őket. Erre a szereidéből visszaküldték az alkatrészeket a gyártómű­helybe, ahoi ki is javították: kalapáccsal, reszelővei, ahogy lehetett. A meó erről persze mit sem tudott, tekintve, hogy a szereidéből kikerült készülékek végülis működő­képesek voltak. Az nem lát­szott rajtuk, hogy javított, üggyel-bajjal összeillesztett alkatrészekből állnak. A minőségi információs kényszerpályák kialakítása (adott esetben az alkalmazott szerszámok vizsgálata) mind­ennek elejét vette volna. Az információk értékelését in­tézkedéseknek kellett volna követni a jobb minőségű szerszámok tervezésére, rendszeres javítására stb. Az említett eset egyéb­ként elég gyakori. A szerve­zési hiányosságok utanjaví- tást, többletköltséget, mun­kaidő-kiesést okoznak. A ve­zetés azonban ezt — megfe­lelő információk hiányában — sokszor nem is tudja, s persze azt sem, hogy tulaj­donképpen mennyibe kerül egy termék. Következéskép­pen abban is tanácstalanok, hogy hogyan csökkentsék a költségeket. A termelés minőségi szín­vonalát átfogóan a minőségi mutató alapján ítélhetjük meg. (A minőséggel kapcso­latos tiszta veszteség osztva az adott időszak árbevételé­vel.) Ez a mutató minél ala­csonyabb értékű, annál jobb minőségi színvonalat jelez. Veszteségarány­mutatók A vizsgált vállalatoknál és szövetkezeteknél 0,6% körül jár az átlag. Ezen belül vég­letnek tekinthető a cipőipar 4—5%-os veszteségaránnyal. Érdekes, hogy ennek ellené­re — vagy éppen ennek ha­tására — tapasztalataink sze­rint itt törődnek leginkább a minőséggel. A legalacso­nyabb minőségi veszteség- aránnyal azok a szövetkeze­tek dolgoznak, — tevékeny­ségük jellegéből eredően is — melyek nagymértékű kooperációt vagy bérmun­kát vállaltak. Még egy érdekes, ám ked­vezőtlen jelenségre hívta fel a figyelmet a minőségi mu­tatók vizsgálata. Arra, hogy a gazdálkodók közel 80 szá­zaléka nem kapott kártérí­tést. Ebből az következik, hogy sem a selejtet gyártó dolgozóikkal, sem a rossz minőségű anyagot, alkatrészt szállító partnereikkel szem­ben nem érvényesítették tör­vényes jogaikat. Ennek oka egyrészt a szállító vállala­tokkal való — helytelenül értelmezett „jó kapcsolat”, másrészt az attól való „féle­lem”, hogy a dolgozók fel­mondanak. ha a selejtkárért felelősségre vonják őket. Palotay Mihály Adatok a népességről Székesfehérvárral hétre emelkedett hazánk százezer­nél több lakossal rendelkező váro­sainak száma. A gyorsan fejlődő Nyíregyháza és Kecskemét lélek- száma is hamaro­san eléri a százez­ret. Ez év elején Magyarország la­kossága 10 671 000 fő volt, majdnem _______ 3 50 ezerrel több, mint 1970-ben. A népesség 52%-a élt városokban, 3,9%- kal több, mint 8 évvel ko­rábban. Budapesten a lakosság 19,6, megyei városokban 8,1, a töb­bi városokban pedig 24,3%-a él. A 14 éven aluliak száma 2 136 000 volt (1970-ben 1981 000) a nyugdíjkorhatá­ron felüliek közé 2 171000 ember tartozott. Az 6 364 000 (6 225 000) fős munkavállalá­si korú népesség 76,1%-a (73,8%-a) aktív kereső. Az aktív keresők 34,7%-a az iparban, 8,2%-a az építőipar­ban, 19,3%-a a mezőgazda­ságban, 8,0%-a a szállításban és a hírközlésben, 9,3%-a a kereskedelemben, 2,6%-a az erdő- és vízgazdálkodásban, Hány népgazdaság van? ' dollár ki­Hatvanmillíó adását tet­te elkerül­hetővé 1977-ben az az intéz­kedéssorozat, aminek célja, hogy a kőolaj-feldolgozásból származó termékeket más energiahordozókkal — így szénnel, földgázzal — helyet­tesítsék. Az energiafelhasz­nálás ésszerűbbé tétele fon­tos népgazdasági érdek ; nép- gazdasági érdekekre hivat­koznak azok a — közületi — fogyasztók, akiknél marad a szén az áhított olajtüzelés helyett, s gazdasági céljaik veszélyeztetésével vádolják azokat, akik nem engedélye­zik az olaj- vagy földgáz- tüzelésre történő átállást. Ezek szerint van egy nagy népgazdaság, s azután sok­sok kicsi, kinek-kinek már- már tetszése szerinti, például műszeripari, textilipari, élel­miszeripari, attól függően, egy-egy cég hol tevékenyke­dik. Az abszurdumig futottunk gondolatmenetünkkel, mert hiszen a műszeripari stb. „népgazdaság” képtelenség. Mégis, a végletesség segit annak a napi tapasztalatnak a megvilágításában, ami ar­ra figyelmeztet, túl könnyen vélik némely termelők, szol­gáltatók, általában gazdál­kodó szervek kizárólagos tulajdonuknak a népgazda­sági érdekeket, s joguknak az így értelmezett érdekek képviseletét, érvényesítését. Holott az egyszeregy az egy; csak egyféle népgazdaság van. Amire mindenki bólo­gat. S azután cselekszik úgy, ahogy addig. Tavaly a bíróságok össze­sen tizenkilencezer gazdasági pert tárgyaltak, s az ún. pe­ren kívüli jogi viták számát ennek többszörösére becsü­lik a szakemberek. Aligha merész megállapítás: a pe­rekben, a vitákban a leg­A kereskedelemben is megjelent a számítás­technika. Szükségessé tette az egyre növekvő forgalom és az admi­nisztrációban mutatkozó munkaerőhiány. Több mint tíz éve, hogy ha­zánkban a KERINFORG (Belkereskedelmi Ügyvi­telszervezési és Informá­ció Feldolgozási Intézet) kidolgozta a kereskede­lem számítástechnikai programját. Azóta beiga­zolódott felmérhetetlen hasznossága, előnye. Legrégebben a Pest megyei Füszért Vállalat, a Bétex, a Piért, az Amfora és a Buda­pesti Füszért alkalmazza. Ma már közismert a Domus Áruház számítógép-rendszere is, melynek előnyeit a vásár­lók tapasztalhatják. Az adatfeldolgozások egy­ségesítése mintarendszereket dolgozott ki a KERINFORG az élelmiszer, a ruházati és az iparcikk-kereskedelem számára;. A nagykereskede­lem a KGST országokban gyártott egységes rendszerű, de különböző teljesítőképes­ségű számítógépeket, a kis­kereskedelem és a vendéglá­tóipar pedig egyelőre a kö­zépgépes adatfeldolgozást al­kalmazza. Jelenleg már épül a KE­RINFORG hatezer négyzet- méter alapterületű új üzem­háza, ahol nagy teljesítmé­nyű NDK gyártmányú (R— 40-es) számítóközpont léte­sül. A beruházás 300 millió forintba kerül. Mielőbbi meg­valósítása sürgető, mert a KERINGFORG csak a számí­tógép kapacitásának növelé­sével képes a belkereskede­lem egyre növekvő igényeit megfelelően kielégíteni. Az áruházba vagy üzletbe lépő vásárló is tapasztaljam számítástechnika előnyeit: az adatok és készletek alapo­sabb ismerete, az információ- feldolgozás áttekinthetőbbé és könnyebbé teszi a kereskedői munkát, így a vásárlók tájé­koztatása pontosabbá, kiszol­gálása pedig gyorsabbá válik. A. T. Összeállította: Palatínus István gyakrabban elhangzó kifeje­zés minden bizonnyal a népgazdaság érdeke, igénye, szükséglete, diktátuma volt. Erre hivatkozott al- és fel­peres, egyik és másik jogta­nácsos, felügyeleti szerv és bíró, s erre hivatkozik az újságíró is, mert hiszen a népgazdaság említése jogos. Csak nem mindenkor, s mindenki által! Nagyon igaza van annak a vezérigazgatónak, aki azt mondta, amikor partnereik­nek nincsenek érveik, vagy kifogytak azokból, akkor ho­zakodnak elő a vélt aduval, a népgazdasági érdek ilyen­olyan értelmű emlegetésé­vel. Igenám, de tiszteletet ér­demlő önkritikával ugyanez a vezérigazgató azt is elis­merte, ő sem jár el másként, ha szorult helyzetbe kerül, summa summarum, divat lett hajigálózni e nagy nyo- matékú kifejezéssel. Ponto­san azért, mert divat, mert gyakori, sokat veszített sú­lyából az ilyesfajta érvelés. Hiszen aki mondja, s aki­nek mondják, egyaránt tud­ja, népgazdaság alatt — nem kivétel nélkül, de leg­többször — az a „picike” népgazdaság értendő, amit a hivatkozó kisajátítani vélt a nagy egészből, ami az „ő” népgazdasága. Más híján macskakörmök­kel jeleztük előbb egyet nem értésünket az ilyesfajta kü- lönbejáratú okoskodásokkal, ám ettől még azok vannak, elhangzanak napról-napra. A nagyvállalat ezt a cimkét használva kísérli meg rátes­tálni a kisebbre elöregedett termelőberendezéseit, s azok­kal együtt a nála gazdaság­talan — de az új helyen sem kifizetődő — gyártást, a ki­csiny cég vastagon fogó ár- kalkulációs ceruzáját véli a népgazdasági érdekeltségtől vezettetni, s az építők, mi­kor csapot-papot otthagyva elvonulnak egy másik be­ruházásra, szintén e jelszó­val teszik. Kikerülhetetlen a forró kása: sokak számára taka­ró lett a népgazdaság emle­getése, takaró mulasztások­ra, melléfogásokra, szerve­zetlenségre, az igények rossz fölmérésére. Igaz, az érde­keltség bonyolult szövevény, mert szálai a társadalmi hasznosságot éppúgy átfog­ják, mint a jó értelmű cso­port- és egyéni érintettséget. Az azonban járhatatlan út, hogy ki-ki tetszése szerint e szövevényből kihúz egy szá­lat, s fölmutatja úgy, hogy másnak tessék, népgazdasá­gi fontosságúnak az, ami szűk csoportot, néhány sze­mélyt képvisel, jelenít meg csupán. sora bizo­Vizsgálatok nyitja: a termelőte­vékenység legsebezhetőbb területeinek egyike az ágaza­tok kapcsolatrendszere, s a vállalatok közötti együttmű­ködés. A zavarok fő forrá­sa az a szemléletmód, mely­nek hirdetői és gyakorlói mindig a maguk népgazda­sági szerepét állítják a fő helyre, nem sokat törődve azzal, e sajátságos, sok sze­replőt befogadó színpadon rajtuk kivül még kik, hol, milyen rendezői utasítások alapján helyezkednek el. Magyarán: akik mást ját­szanak, mint amit játszaniuk kell, azok fölborítják a ren­det, veszélyeztetik az elő­adás menetét. Ezért nem csupán erkölcsi, hanem va­lós, megfogható érdekek fű­ződnek ahhoz, hogy ahol szükség van rá, ott ne csak győzködéssel, hanem más módon is mindenkivel meg­értessék: csak egy népgaz­daság van, s cselekedeteit ennek érdekeihez kell iga­zítania. L. G. «, .jt. A KERINFORG R-20 (szovjet) számítógépterme Több mint 3000 mágnesszalagon tárolják a kereskedelmi válla­latok készleteit és egyéb adatait A Domus Áruházban bútorvásárláskor mire a vevő a pénztárhoz ér, már készen várja a számla a kereskedelemben 17,9%-a a nem termelő ágak­ban dolgozik. Az inaktívkeresők aránya 8,9% (4,3%) ebből 4,6% (2,4 %) gyermekgondozási sza­badságon van. Az eltartottak aránya 15%-ot (21,9%-ot) tesz ki, aminek 7,7%-át (10,1%-át) a tanulók adják. — TERRA —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents