Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-06 / 157. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 6. 4Szovjet—amerikai viszony z utóbbi hetekben az A amerikai politikában mindjobban kikristályosodó változások igen komolyan megterhelték a szovjet—amerikai kapcsolatokat. E változások lényegét abban lehet összefoglalni, hogy az amerikai vezetésen belüli (és nyilvánvalóan az őszi részleges választásokkal is kapcsolatos) harcok során azon csoportok képviselői kezdenek felülkerekedni, amelyek alá akarják ásni az enyhülést. Ennek számos jele van. Így az Egyesült Államok halogató, sőt obstrukciós magatartása a hadászati fegyverek korlátozását célzó szovjet—amerikai SALT-egyez- ménnyel kapcsolatban; időhúzás és késlekedés a bécsi, közép-európai haderőcsökkentésről folytatott tárgyalásokon. (Annak ellenére, hogy a szocialista országok új, messzemenően kompromisszumos javaslatokat nyújtottak be.) Része ennek a politikának az a törekvés, amely az amerikai hatalmi célok érdekében nyíltan ki akarja használni Peking élesen szovjetellenes kurzusát. Végül: általános világpolitikai értelemben Washington újabban az „árukapcsolás” politikáját folytatja. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi kérdések megoldását függővé akarja tenni a nemzeti felszabadító mozgalmaknak nyújtott szovjet támogatás megszüntetéséről. Ennek a kurzusnak veszélyességére a Pravda és a szovjet központi lapok június 17-i közös szerkesztőségi cikke hívta fel a világ figyelmét. A cikk megjelenése óta eltelt néhány nap eseményei igazolták azt a tényt, hogy bizonyos zavar és pozícióharc van az amerikai politika útjain. Ugyanakkor azt is jelezték, hogy a helyzetben lényeges módosulás nem következett be. Ami az amerikai belpolitikai küzdelemre vonatkozik, az általános értékelés világszerte az volt, hogy általában Vance külügyminiszter és a SALT-tárgyalások amerikai delegációját vezető Wamke képviselik a kormányban a józanabb, kiegyensúlyozottabb megközelítést. A „kemény vonal” szószólójának mindenekelőtt Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadót tekintik. Ez természetesen csak vázlatos és személyekre „kihegyezett” felosztás. Valójában az amerikai uralkodó körökön belül létező és egymással harcoló két áramlatról van szó. Az elnök ellentmondásos külpolitikája e két áramlat harcának hullámzását tükrözi. Éppen Carter meglehetősen agresszív hangú június 7-i, Annapolisban tartott beszéde késztette a szovjet politikát arra, hogy felhívja a figyelmet a „kemény vonal” előretörésének nemzetközi veszélyeire. Ez volt a június 17-i szovjet állásfoglalás háttere. A legutóbbi napok jelzései egymásnak ellentmondóak. Június 20-án Vance külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottsága előtt beszédet mondott. Nem minden él nélkül hangsúlyozta, hogy Carter elnök nevében beszél. Felszólalásának tónusa azonban eltért az annapolisi beszéd hangjától. A hangsúlyt nem annyira a szembenállásra, mint inkább a közös pontok keresésének szükségességére helyezte, és elismerte, hogy a Szovjetunió „továbbra is a megállapodások és az enyhülés útját járja” Nyomban felvetődött a kérdés: ha ez az Egyesült Államok külügyminisztere szerint így van, akkor mivel indokolható az annapolisi beszéd és a „kemény vonal” előretörése? Aligha csodálható, hogy Vance beszéde után a Kongresszusban újra felmerült a követelés: végre magyarázzák meg az egymásnak ellentmondó hangvételű, ma- gasszintű külpolitikai nyilatkozatok „titkait”. Nyilvánvalónak tűnik, hogy Carter a Vance beszéd jóváhagyásával taktikai lépésként az annapolisi kirohanás által okozott károkat akarta némileg csökkenteni. Ez a lépés azonban nem különösebben meggyőző, miután egész sor ellentmondásos akció követte. Így például az elnök a Vance-beszéd napján javasolta, az amerikai „polgári védelmi szervezet” megerősítését, annak ellenére, hogy ezt nemcsak Wamke leszerelési főmegbízott, hanem Brown hadügyminiszter is ellenezte. Az adott helyzetben egy ilyen javaslat csakis az amerikai belső légkör élesítéséhez vezethet, ami megkönnyítheti a „kemény vonal” híveinek manipulációit. Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy az amerikai politika továbbra is ellentmondásos és a legutóbbi napokban — cselekedetekben is megnyilvánuló — kedvező változásra nem került sor. Jelezte ezt Brezsnyev Minszkben mondott beszéde is. Az. SZKP főtitkára azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „nyilvánvalóan nem kíván konstruktív módon közeledni a leszerelés feladatainak megoldásához” és, hogy rövidlátó és veszélyes módon „magas szinten és meglehetősen cinikus formában” megpróbálja kijátszani „a kínai kártyát”, a Szovjetunió ellen. Brezsnyev-beszéd napján a Pravda is visszatért az utóbbi napok eseményeire. Végső következtetése az, hogy az Egyesült Államok „továbbra is megkerüli a lényeges kérdéseket és nyilatkozatai úgy látszik elsősorban a washingtoni politika veszedelmes tendenciái miatt aggódó közvélemény megnyugtatására szolgáinak”. — i. — e. — Stramberk városkát festői fekvése miatt gyakran „morva Bet- lehem”-nek nevezik. A gótikus vártorony alatt elterülő különleges városka feltűnően hasonlít a bibliai Betlehemhez, ahogyan azt a régi népi faragásokon ábrázolják. Ha Stramberk látképéhez hozzávesszük a környező tájat is, nem is csodálkozunk azon, hogy a várost 1969- ben védett müemlékegyüttessé nyilvánították. S ha meggondoljuk, hogy a gyönyörű rétek és erdők néhol egészen a város központjáig húzódnak, ötlik fel bennünk a kérdés: létezhet-e füstös és túl zajos évszázadunkban ideálisabb környezetű város Csehszlovákiában? Termő sivatag Kuba A „hatodik csúcs palotája” Havannában most elsősorban a VIT-re készülnek, de már gondolnák a jövői évre is. 1979-ben. a kubai főváros lesz a színhelye az el nem kötelezett országok csúcskonferenciájának. Az 1960-ban Belgrádban létrehozott szervezet, mely eddig Kairóban, Lusakában, Algírban és Colombóban tartotta legmagasabb szintű tanácskozásait, először rendezi államfői értekezletét a nyugati féltekén. Külön jelentősége van annak, hogy a választás éppen Kubára esett. A szocialista szigetország kormánya és népe mindent elkövet, hogy méltó otthont adjon majd e ta~ nácskozásnak. A párt és kormány döntése értelmében külön palota épül a hatodik csúcs céljaira. Az építkezés 1977 augusztusában kezdődött el az Ötödig sugárúton, mely Havanna legfontosabb útvonala, s amelynek pálmafákkal szegélyezett útjai az egykori, kiváltságosok városrészébe vezetnek. Azon a helyen, ahol a palotát építik, egykor a Country Club terült el, vagyis az a sportlétesítmény, ahová egyszerű kubaiak a Batista-időkben legfeljebb csak labdaszedőként tehették a lábukat. A palota egy nagy központi épületből áll majd. Konferenciatermét kétezer küldött befogadására méretezték, s mellette kisebb tanácskozótermeket alakítanak ki. Az egész épületet a legmodernebb technikával szerelik fel: a delegátusok egyszerre hat nyelven hallgathatják a beszédeket és vitákat, s az újságíróknak is biztosítják a távközlés minden vívmányát. Arra is gondot fordítanak: olyan palotát építsenek, amely a modern építészeti elveket egyesíti a kubai népi hagyományokkal. így á hatodik csúcs palotája szervesen beleilleszkedik majd a havannai városképbe és vonzó idegenforgalmi látványosság lesz. Az is természetes, hogy a hatodik csúcs elmúltával a hatalmas épület nem marad kihasználatlanul. Itt tartja1 majd a nagy tanácskozásokat és koncerteket, színházi előadásokat. Noha a palota még épül, azok, akik a csúcskonferencia idején ott dolgoznak, mint eligazítok, tolmácsok, szakácsok, takarítók stb., máris külön tanfolyamokon sajátítják el mindazt, amire ehhez a munkához szükségük lesz. A vendéglátók azt szeretnék, hogy minden küldöttség otthonosan érezze magát a kubai fővárosban, s ezért a tőlük telhetőt meg is teszik. Á. I. A Szovjetunióban a sivatagok és félsivatagok 300 millió hektárnyi területet foglalnak el, ami az ország területének 14 százaléka. A sivatagok 94 százaléka három közép-ázsiai köztársaságban, Kazahsztánban, Türkméniá- ban és Üzbegisztánban terül el. A sivatagok meghódításával a Szovjetunióban nemcsak Közép-Ázsia és Kazahsztán, hanem Moszkva, Leningrád. a Baltikum, a Kaukázison túli terület tudósai és szakemberei is foglalkoznak. A birtokbavétel komplex módon történik, az öntözőrendszerek építésével egyidejűleg folyik a hatalmas földrajzi területek gazdasági lbirtokbavétele is. A száraz övezetek tanulmányozása és teljes művelés alá vonása céljából 1962- ben Ashabádban létrehozták a Türkmén SZSZK Tudományos Akadémiájának Sivatagi Intézetét. Ez az ország egyetlen ilyen jellegű intézete, rajta kívül a világon mindössze öt hasonló intézet található. — Fő feladatuk — mondja Abdurahman Ovezlijev, az intézet igazgatója —. hogy tudományos prognózisokat készítünk a száraz övezetekben a természeti egyensúly megbomlásának káros következményeiről, és ugyanakkor hatékony eszközöket dolgozzunk ki a sivatagok elleni küzdelemben. Ügy tervezzük, hogy a jövőben évenként 20—30- ezer hektár sivatagi földet hódítunk meg a mezőgazdasági termelés számára. A Szovjetunió sivatagos területei ma földgázt és kőolajat, gyapotot és karakül- juhot adnak az országnak. A száraz övezetek jelentős részét legeltető állattenyésztés és földművelés céljaira használják fel, a földek öntözésével. A nyersanyagkitermelő ipar a sivatagban, a feldolgozó ipar az oázisokban működik. Az egykori karavánutak helyén sok ezer kilométer hosszúságú gáz- és kőolajvezetékeket, csatornákat, valamint vízierőműveket és villamos távvezetéket építettek. A Szovjetunió sivatagi területeinek legnagyobb fo- lyói, a Szír-Darja ésazAmu- Darja nem tudták a földeket bőségesen öntözni. Az emberi kézzel alkotott vízi utak, a Karakum-csatorna (a világ legnagybob mesterséges folyója) az Amu-Bu- harai, a Nagy Északi és a Dél Ferganai-Csatorna, az Éhség-sztyeppei, a Karsi- és más csatornák, valamint a számtalan víztároló az utóbbi húsz évben 1 millió hektár sivatagi föld öntözését tette lehetővé. A sivatagok olyan földekké és ültetvényekké alakulnak át, ahol gyapotot, gyümölcsöt, szőlőt, citromot, rizst termesztenek. A Szovjetunió a világ legnagyobb gyapottermesztő országa és egyike annak a kevés számú országnak, ahol finomrostú gyapotcserjét nevelnek. A gyapotot, amely Türkméniában évi 1 millió tonna terméshozamot ad, az Az Éhség-sztyeppe öntözése nemcsak gyapotot és gyümölcsöket jelent, hanem megszámlálhatatlan juhnyájat, tejgazdaságokat és méntelepeket is „40 éves Türkmén SZSZK" kolhoz polietilén melegházai „llpasági” szabadság nőtlen férfiak számára is Oz amerikai gazdaság viszonya a „vadházassághoz“ Az amerikai népszám- lálási hivatal szerint jelenleg 1,3 millió amerikai él együtt törvénytelenül más nemű személyekkel. Ez a szám az 1970-es jelentés kétszerese. Az effajta életközösségek gyors növekedéséhez hozzájárult a jövedelemadó-tarifa, mely nagyobb mértékben terheli a mindkét részről kereső házaspárokat, mint az élettársakat, akik külön adóznak egyformán magas jövedelmük után. Carter elnök figyelmeztette a szövetségi alkalmazottakat, hogy „ne éljenek bűnben”, és segítséget ígért a következő adóreform esetén. Tekintélyes szociológusok azonban úgy vélik, hogy a meglazult erkölcsök és a felelősségtől való félelem fenn fogja tartani a „vadházasságra” való hajlamot. A konzervatív konszernek nem hajlandók tudomásul venni a vitatott társadalmi változást. Amerika legnagyobb légitársasága, az United Airlines például nemcsak a leányanyáknak biztosítja a férjezett munkásnőket megillető összes kedvezményt, hanem a leendő apának is rövid „apasági” szabadságot ad, tekintet nélkül arra, hogy házassági kötelékben él-e az új polgár anyjával vagy nem. Másrészről a bankok, olajtársaságok és gépgyárak, melyek arra érdemes munkatársaikat jutalmazásképpen vagy ösztönzés gyanánt víkendre vagy nyaralásokra hívják meg, kizárólag { házastársakra korlátozzák vendégszeretetüket. A család költözési költségeit csak annak az áthelyezett munkatársnak térítik meg, aki házasság- levelet tud felmutatni. A Xerox társaság ezzel szemben élettársakért is fizet, amennyiben az áthelyezés olyan szövetségi államból történik, mely elismeri a „házassági köztörvényt”. Ez egy történelmi, jogi következményekkel ellátott „vadházasságot” szentesítő köztörvény, mely fennmaradt a Nyugat egyes helyein. Kaliforniában 1895- ben törölték el. Az életbiztosításokat, melyekhez a munkaadó biztosítási díjjal járul hozzá, többnyire minden további nélkül egy közelebbről meg nem határozott, harmadik személy javára is meg lehet kötni. Egy társaság házasulatlan, hitelképes pároknak is nyújt kölcsönt; természetesen mind a ketten kezeskednek a teljes hitelért. A pénzügyi kötöttségek 'nem ritkán tovább tartanak, mint a szívek laza szövetsége. egykori homoksivatagok helyén takarítják be. A sivatagi legelők adják a kara- külprém 100 százalékát (ez a világ asztrahánprém-előál- lításának 55 százalékát jelenti). A karaküljuh tenyésztésével párhuzamosan intenzíven fejlődik a tevetenyésztés is. Az intézet kidolgozta az egykori „silány” földek helyén telepített bekerített legelők technológiáját. A sivatagot szakaszonként felszántják, fekete sócserjével, seprűfűvel és gumós periével vetik be. Amikor a vetések felserdülnek, a legelő; szakaszokra 200—300 juhot engednek be, ahol 15—20 napig legelnek, majd egy másik legelőparcellára mennek át, az előző szakaszon pedig helyreállítják a fűállományt az újabb juhnyáj fogadására. Ez a technológia 1980-ig, a tizedik ötéves tervidőszak végéig Üzbegisztánban mintegy 3 millió hektár sivatagi legelő felújítását teszi lehetővé. A sivatagok őslakói nem ismerték a hal ízét. Ma a víztárolókban és a mesterséges folyókban pontyot, harcsát tenyésztenek. Jól hozzászokott az új környezethez a fehér amúr is. Irina Mgerjan
