Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-06 / 157. szám
1978. július 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tül m megyehatáron Békés újra békés Portrészobrászat Egerben a Megyei Művelődési Ház támogatásával öt éve működik a Fiatal Alkotók Köre, ahol szakszerű irányítás mellett ismerkedhetnek meg a fiatalok a portré- szobrászattal, fazekassággal és a festészettel. HÁZALÓ DIÁKOK Mit rejtenek a pincék és a padlások? Néprajzi gyűjtés Törökszentmiklóson Megyek a vasútállomástól befelé, a főtérre. A Kossuth Lajos utcán csinos könyvespavilon. — Van valamije Békésről, ha más nem, egy prospektus is jó lesz. Barna hajú fiatalasszony néz ki a kisablakon. — Sajnos, nincs. — Nem baj — mondom csak úgy magamnak —, majd a könyvesboltban biztosan találok. — Nincs könyvesbolt — szól ki az ablakon. — Helyesebben most ez a könyvesbolt. Csodálkozom. A nő jobbra mutat. — Ott volt, a művelődési központ földszintjén a szép könyvesboltunk. A múlt héten ki kellett költöznünk nekünk is. A földrengéssel életveszélyessé vált az épület. — Az első, a június 22—i hajnali volt a legszömyűbb mondja a könyvpavilonba települt Lévai Lászlóné. — Az volt a legnagyobb baj, hogy kora hajnalban mozdult meg a föld, azj emberek álmukból riadtak föl. A mi családi házunkban is megmozdult minden. Az üvegajtós könyvszekrény, a csillár. Hálóingben, mezítláb futottunk az utcára. Ahogy felocsúdtam, mentem vissza a köntösömért, papucsért, hát újabb mordulás. Csúnya hangja volt. A szobában meg úgy hullott a mennyezetről a mész, mint a nagy tél idején a hó. Bizony másodszor is mezítláb futottam ki a házból. Fegyelem és figyelem Hetipiac van Békésen. Járok a földre rakott portéka között. Gyönyörű paprikák, érett paradicsomok, gondos tisztítás nyomát mutató újkrumplik. Őszibarack, nem is kevés. Egy öregember előtt megállók. —■ Nézze már, vigye már — mondja —*, igazán nem adom drágán, tizenötért mérem kilóját. Sietnem kellene haza, mert várom a kárbecslőket. De hát egyik kárt ne tetézze a másik, ugye, a gyümölcs megérett a fán. Nyári almát méretek, s az eladója, középkorú asszony is sietne. — Maga is a kárbecslőket várja — nem akartam tréfálni, csak mondtam. Az asszony összeráncolja a szemöldökét, s viszakérdez: — Nem idevalósi, ugye? — Nem, én messziről jöttem. szegedi megbízottja a piac bejáratánál körberakta a házak alját szép festményekkel. — Kérem szépen — mondja —, a szépet az ember nagy bajában is megnézi. Csak kedvet szeretnék csinálni, változtatni ízlést, otthoni hangulatot. Nem köny- nyű, de most is megállnak, érdeklődnek, nézik. Fegyelmezett, figyelmes emberek a békésiek. Ügy hallottam, nem volt pánik. Milliárdnyi kór A tanácsháza bejáratánál felirat hirdeti, hogy kárbejelentés a földszint 33-as szobában. Az iroda ajtaja tárva, nincs is értelme becsukni, jönnek, mennek a károsultak. Zokogó idős nő kapaszkodik az íróasztal szélébe. Leültetik, felírják a nevét, a címét. Mondja, a biztosítósok már voltak, de úgy érzi, nincs igazuk. És gorombia is volt az egri ember. Azért tudja, hogy egri, mert megkérdezte, honnét jött, hon- nét hozta a keménységet. Az ügyintéző tovább nyugtatja. Hamarosan fölkeresik. Megyek utána. A zokogása nem csillapul. Tóth Margit nyugdíjas szülésznő Kalász utca 30. szám alatti kis házában június 22-én hajnalban bezuhant a kémény a hálószobába. — Előtte jöttem haza a szívszanatóriumból — mondja. — A világon senkim nincs, s az egri ember azt mondta, ötezer forintnyi a károm. És közben megnézte már egy mérnök úr is, s azt mondta, keressek helyet a jó szomszédoknál, mert nagyon veszélyes. Azóta szomszédoknál alszom. — Csak tíz családot kellett szükségotthonba — iskolai tantermekbe — költöztetni. Nem tudják, hányán alszanak rokonoknál, jó szomszédnál. Némelyik utcában katonai sátrak állnak az udvarokon. Az biztosabb, mint a sérült ház. Azt mondják, a kárt teljesen sohase fogják fölmérni. Milliárdnyi lehet. Vámos László, a tanács elnökhelyettese szomorkodik. — A' békési ember úgy ragaszkodik a városához, az otthonához, hogy szinte csoda. Itt a negyedik ötéves terv ideje alatt 1444 lakás épült. Zöme családi ház. Nálunk az OTP-ben száz forint betétre 150 forint „kivét” jut. Kölcsönre épültek, szépültek a békési házak. Most az már a mai napon bizonyos, hogy kétszázat teljesen újra, vagy újjá kell építeni. Szobájában szárnyas ajtót nyit. A tanácsterem. Gyönyörű alkotás. Mennyezetén jó méternyire repedések, ujjam beférne, nem is a legkisebb. — A boltozat, a tartók — mutatja körös-körül. Alapos helyreállításra van szükség a gimnázium épületén, de szinte minden köz- intézmény károsodott. — Tudja, az a legnagyobb bajunk, hogy mindössze egy kétszázötven létszámú építőipari szövetkezetünk, meg egy költségvetési üzemünk van. A szövetkezet épít lakásokat is, a költségvetési is rááll a helyreállításra, de akkor is kevés. Főleg a tizenhat tantermes iskola miatt vagyunk bajban, őszig a Békés megyei ÉPSZER felépít nálunk ugyan egy 8 tantermest, de akkor is, hogy lesz? Eddig is délelőtt, délután tanítottak. És a kisebb iskolák is károsodtak. Eddig háromezer lakossági káresetet jelentettek. Mégha a magánkisipar besegít, akkor se leszünk meg a magunk erejéből őszre. Akkor pedig fedél kell. És jött a belvíz A múlt héten két nap alatt 70 milliméter csapadék esett. Elsőfokú belvízvédelmi készenlétet rendeltek el. Azóta háromszáz ház belvízkáros is. Az állam segít. Gyors ügyintézés jellemzi a biztosítót, a takarékpénztárt. A környező megyékből segítséget küldtek, például kárbecslőket. Megyek az állomáshoz, a muronyi kisvonathoz. Az ÁFOR kis háza tetején csinálják a kéményt. Emberek, kocsik építőanyaggal megrakottan járnak. Aládú- colás. támogatás az öreg házak falainál. A muronyi vonatról ahogy visszanézek, látom ám, hogy az emeletes vasútállomás tetején egy fiatalember tornázza magát a gerinchez, a kémény tövébe. Békésen építenek, javítanak. Földrengés volt, nem is ogy. Sóskúti Júlia Petróleumlámpák, cserépedények, elemi iskolai számtankönyv 1880-ból, hasonló korú vasalók, szemüvegek — csak néhány nagy becsben tartott tárgy abból a gazdag néprajzi anyagból, amit a megyei honismereti tábor diákjai gyűjtöttek Törökszentmiklóson. A legnagyobb trófea egy lőcsös kocsi, még egyelőre a gazdájánál várjá, hogy a gyerekek elszállítsák főhadiszállásukra, a középiskolai kollégiumba. A diákotthon olyan, mint egy múzeum. A hatvanhat középiskolás és szakmunkástanuló itt raktározza, leltározza a padlásokról, pincékből összeszedett — a háziak szemében lim-lomot. — Volt példa arra is, hogy olyan tárgyat is nekünk ajándékoztak, amit még használtak. Egy idős néni azt a köcsögét adta oda, amiből még aznap is a tejet itta — meséli Szüle Borbála, a jászapáti gimnázium negyedik osztályos tanulója. A tárgyi emlékek mellett népszokásokat, régi történeteket is gyűjtenek a diákok. Bak Mária, a kisújszállási gimnázium és szakközépiskola tanulója a lakodalmi szokásokról faggatta a város idős embereit. — A mai esküvők, lakodalmak szinte már semmit sem őriznek a régi szokásokból, — összegzi tapasztalatait, — s éppen ezért nagyon érdekes volt meghallgatni a visszaemlékezéseket. A diákok öt csoportban — muzeológusok irányításával — kutatják a város néprajzi hagyományait. Feldolgozzák az egykori summások, cselédek életét, a népi táplálkozást, a földrajzi nevek eredetét, az állattartás hagyományait, a népi építkezést, a különböző társadalmi rétegek erkölcsi normáit, viselkedését. felkutatják a már kihalófélben levő mesterségek művelőit, kosárfonókat, citerakészítőket, mézeskalács osokat. A honismereti tábor gondolata nem új. Országosan több ízben is összehívták már a honismerettel foglalkozó diákokat, két évvel ezelőtt például Karcag adott otthont a középiskolások táborának. A kedvező tapasztalatok alapján az idén a megye középfokú oktatási intézményeiben tanuló fiúkat, leányokat Tö- rökszentmiklósra hívták ösz- sze. — A tábor létrehozásának kettős célja volt — mondja Gulyás Éva, muzeológus, a tábor vezetője. — Az egyik: Törökszentmiklós néprajza a legkevésbé ismert, feldolgozott terület a megyében. A diákok által összegyűjtött tárgyi és írásos emlékek a város honismereti kiállítását gazdagítják majd, s remélhetőleg a városban eltöltött tíz napból néhány dolgozat is napvilágot lát az évről évre meghirdetett diáknapokon. Másrészt a tanulók megismerkednek a múlt szokásaival, idős emberekkel beszélgetnek, szélesedik a látókörük, az összegyűjtött ismeretek révén könnyebben sajátítják el a történelmet, jobban megértik a népi ihletésű irodalmi műveket. A tíz nap programjában a gyűjtés, a „házalás” mellett előadások, szemináriumok is helyet kaptak. A fiataloknak többek között dr. Vargyas Lajos, a magyar folklór Európa szerte híres tudósa tartott előadást az alföldi népballadákról, a Hortobágy pásztorainak ősi szokásairól, hitvilágáról pedig dr. Barna Gábor, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi intézetének munkatársa. A táborozok karcagi kirándulás keretében találkozhattak Kántor Sándor Kos- suth-díjas fazekassal is. i A több mint hatvan lelkes diák írásos és tárgyi gyűjtéseiből július 4-én kiállítás nyílt a törökszentmiklósi művelődési központban. — tg — — Akkor örüljön, , hogy maga nem élte át a föld haragját. Itt akár hiszi, akár nem, a legtöbben mentünk kárt jelenteni. Akinek az elsőnél csak kicsit repedt a ház fala, vagy mozgott a kémény, a múlt hét péntekje után már nagyobb volt a baja. A piacon meg se próbálom figyelni, csak hallgatom a beszélgetéseket: — Mondom az asszonynak, lehet, hogy aZ új tévé hátulja leesett? Nem ette tán meg a fene, selejtet vettünk volna? Akkor nyikorog ám. meg kivágódik a nagyszekrény ajtaja. A lányaim szaladtak az udvarra, s kiabálnak, apus, anyus jöjjenek, gyorsan kifelé, mozog a föld!... — Nálunk, kérem alássan csak a lépcsőház fala repedt meg egy kicsit. A csillár táncolt. A feleségem, hogy beteg, ezért nagyön megijedt ... — Jöttek volna az unokák nyaralni. Mondtam az öregemnek, sürgönyt kell feladni. Ugye, sose lehet tudni. El is küldtük és ugye, pénteken jött a második ... Az első a város központjában a Richter-skála szerint 4,5 erősségű volt, A második, a június 30-i 3,5— 3,8 közötti. i A hetipiacon minden a szokásos, csak a beszélgetések kanyarodnak minduntalan vissza a szerencsétlenséghez. A Képcsarnok Vállalat [3J Gyorsan véget ért az ilyenkor szokásos séta az üzemrészekben, laboratóriumokban, a vendégek kötelességszerűen is, meg őszintén is megcsodálták a tágas, légkondicionált, patikatiszta csarnokok szinte zajtalanul dolgozó am- pullatöltő, szérumkeverő automatáit, a pirulapréseket, rámosolyogtak a fehér fityu- lás, fehér köpenyes lányokra az exportcsomagolóban, aztán átvonultak a központi irodaépületbe. A tanácsterem előterébe. Itt állófogadás — hidegbüfé. márkás italok, cigaretták, szivarok, kis ajándéktárgyak — a nagy és világhírű magyar vegyigyár vezérigazgatója szeretettel üdvözli a nemzetközi gyógyszervegyészeti szimpózion résztvevőit, és reméli, és szeretettel, és biztos benne, és a jövőben is... Koccintások. Tessék átfáradni a tanácsterembe, helyet foglalni a kényelmes fotelekben, a csa- vartlábú asztalkák körül. Alacsony dobogó a terem végén, sietős léptekkel arra tart egy harminc év körüli csinos, szőke, határozott fellépésű nő. Kezében papírlapok. Lazacszürke ruha, friss frizura, törékeny alkat. Odaáll az emelvény szónoki asztala mögé, rövid üdvözlet, bemutatkozás, majd minden cécó, körülményeskedő bevezetés nélkül a tárgyra tér. Kürti András: Csodák a színházban Tömören, szinte szárazon beszél. Angolul. Egy kísérletről, annak eddigi tapasztalatairól. És már az első mondatok után megszűnik a teremben a duruzsolás, a világ legkülönbözőbb tájairól összese- reglett két tucat tudós ki- gyúló szemmel, fokozódó érdeklődéssel hallgatja az előadót. Rövid az expozé, tíz percig sem tart, doktor Vahal- la Anna, a gyár kutatócsoportjának vezetője már le is ült, már golyóstoll a kezében, körülnéz, van-e kérdés, felkeltette-e a kollégák érdeklődését a téma? De még mennyire hogy felkeltette! Valóságos nehéztüzérségi ostrom alá kerül a vegyésznő. pillanatok alatt vagy húsz kérdés zúg feléje, olykor egymást keresztezve, pedig a tudósnép általában kínosan udvarias. — Jól értettem? — firtatja mély basszus hangon Johens professzor Dániából, s előredűti oroszlánfejét, hogy majd egy kötőszót se mulasszon el a válaszból. — A kolléganő azt állítja, hogy ennek a mestabin nevű új szernek a segítségével korlátlan mennyiségben rögzíthetők az emléknyomok az idegrendszerben ? Fejét tagadóan csóválva jegyzi föl a kérdést az előadó, de még le sem írta teljesen, Georgi, Blagoev, hetvenéves, Állami díjas egyetemi tanár Szófiából, nyújtózik a sarokban. Mindkét karja a magasban, még ujjait is billegeti, mint kisdiák, aki mindenáron föl akarja hívni magára a tanító néni figyelmét, mert világfontos a mondanivalója. — Mondja csak kislány — kérdi egészen fölajzva —, kipróbálták már magasabb rendű emlősön, netán csimpánzon, esetleg emberen is a'mestabin hatását? Vagy az eddig hallottak csak tengeri malacokra és egyéb kisebb, metszőfogú, patáskör- mű rágcsálókra vonatkoznak? És egyáltalán ... — Tulajdonképpen — szakítja félbe nem egészen ildomosán, de tudományos izgalmával magyarázhatóan bolgár pálytársát Thomas Hinkes angol küldött — az önök csoportja kizárólag csak az öregkori feledékenység, e gyorsuló feledési folyamat lassítását elősegítő gyógyszer előállítását tűzte célul, amikor nekilátott a mestabin kísérleteknek? Vagy szóba kerülhet a felhasználhatósági kör bővítése? Amnéziára gondolok például. Időben körülhatárolt emlékezetkieséses betegek, tüneti pszichózisok gyógyítására, valamint ... — Egy szót sem szólt, asz- szonyom. a mellékhatásokról! — vágott Hinkes szavába a tanácskozás belga vendége, doktor Brenkoen. — Ez itt alapvető! Mutatkoznak-e élettani mellékhatások a mestabinnal kezelt kísérleti állatoknál? És ha igen. milyen jellegűek? Még percekig záporoztak a kérdések, doktor Vahalla Anna rezzenéstelen arccal rótta föl egyiket a másik alá, mikor csönd támadt, felnézett. — Biztosan én követtem el hibát az ismertetésben — kezdte szerényen a válaszadást —, talán annak következménye, hogy a kollégák többsége félreértett, s általában túlértékeli e szer jelentőségét, legalábbis a kísérletek jelenlegi stádiumában. Pedig célom az előzetes informálással csupán az volt, hogy egyeztethessük munkánkat azokkal. akik esetleg hasonló témával foglalkoznak, illetve szakmai tanácsot kapjunk további tevékenységünkhöz. Különösen azért, mert még állatkísérleteink nagyrésze is előttünk van, csak néhány ponton szereztünk a mestabinról teljesen megnyugtató ismereteket. Emberre gyakorolt hatásának kipróbálásáról természetesen még hosszú ideig szó sem lehet. Nemcsak azért, mert a munka jelenlegi tapasztalati anyaga alapján effajta kísérlet nem volna etikus, hanem egyszerűen szamárság és felelőtlenség lenne ilyen óriási kockázat idő előtti vállalása. Csoportunk mindössze any- nyit állít, hogy a mestabin kétségtelenül megfelel annak a funkciónak, amelyet a nevével is igyekeztünk kifejezni. Memória stabilizator, mestabin, emlékezet rögzítő. Rögtön hozzáteszem, hogy nem általános emlékezetrögzítő, a hatására csak az az ismeretanyag, élményanyag, szellemi és fizikai tudás, feltételes reflex konzerválódik, amelyet a mestabin kúra alatt, tehát egy meghatározott időszakban közöltünk a kísérleti egyedekkel. Következésképpen ered,éti, gerontológiai célunkat, az öregkori feledékenység fékezését nem értük el vele, erre nem alkalmas. Viszont elképesztően nagy az az emlékanyag, amelyet a mestabinnal kezelt állatok a kúra ideje alatt rögzítenek. Erről van szó mindössze ... (Folytatjuk.)
