Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 30. Utcák, terek, szobrok A z UNESCO felhívására minden évben világszerte megrendezik a képzőművészet világhetét. Az idei eseménysorozatban ezúttal az utcák, terek, parkok művészete áll majd az ünneplés középpontjában. Azok az alkotások, amelyeket naponta látunk, amelyek kedves ismerőseinkké, szűkebb-tágabb környezetünk szimbólumaivá váltak. A hétköznapokat szépítő köztéri alkotások sok Szolnok megyei város és község parkjait, ligeteit, sétányait is díszítik. Képeinken ezek közül mutatunk be néhányat. (Címképünk: Ispánki János Arany János szobra Kisújszálláson). Nagy Zsolt felvételei A történelmi múltat idéző Radnai Béla szolnoki Damjanich-emlékmüve Pásztorlányka. Somogyi Árpád szobra Karcagon Ápolónő gyermekkel. Simon Ferenc alkotása a szolnoki egészségügyi szakiskola udvarán A pásztorok védőszentjének, Szent Vendelnek szobrát 1866-ban állították fel Jászberény határában A tiszaföldvári gimnázium szép parkjában méltó helyet kapott Papi Lajös Kopernikusz portréja Nagy István Kőkecskéje a szolnoki Ságvári körúti óvoda udLenin-szobor Szolnokon. Kocsis András alkotása A kisújszállási főtér központjában áll Tápay Antal lovasszobra varának dísze — emellett a gyerekek kedves játékszere Borbereki Kovács Zoltán Aratók c. domborművé a szolnoki Damjanich Múzeum folyosóján MŰVEZETŐK Avagy cintányér között /Bvegök Ezek az emberek vagy asz- szonyok általában nem ordítoznak, még ha úgyis hírlik néha róluk. Egyesek véleménye szerint, két cintányér között ők a levegő — ha az egyik közelít a másikhoz: szorulnak. A hasonlat sántít, mint általában a hasonlat — mert ha egyezik a „lent” és a „fent”, könnyebb a dolguk. Faggatva őket a mindennapokról szemvillogtatást, fog- csikorgatást várunk. Ez is a felszín, hiszen ugyanúgy mint más, megadással tűrik sorsukat, végzik munkájukat. Különleges életek, érzések leírása helyett következzék néhány vélemény. Az elbeszélők művezetők. KÉT FIGYELMEZTETÉS Mércse Lászlóné, a Fékon Fehérneműgyár kisújszállási üzemében nem titkolt idegességgel nyomkodja a főkapcsoló billentyűjét. Vihar van, s időnként áramszünet. A műhelyben fülledt meleg, az asszonyok, lányok izgatottan pillantanak fel néha a gép mellől. Pár mondat a csendes szobában elhangzottak közül: — Akkor vagyok ideges, ha nem halad a szalagon a munka. Ilyenkor állnak az én beosztottjaim is, a vasalók, a befejezők. Pénzük bánja a kényszerpihenőt. Régen velük együtt gépen dolgoztam; tudom, milyen érzés, ha csorog ki a borítékból a forint. Bár nem feladatom, de ha nincs mit vasalni, lemegyek a szalag végére buzdítani, ha úgy tetszik, nógatni. — Fiatalasszony. Honnan a tekintély az idősebbek s a még fiatalabbak előtt? — Arra gondol, hallgatnak-e rám? Azt mondtam, hogy dolgoztam a gyártás minden pontján. Ismerem a műveleteket, a munkafázisokat, ezért veszem észre, ha kihagyott valaki egy mozzanatot. Előfordul az ilyen, hogy jobban haladjanak. Kérlelhetetlenül visszakozót kell fújni — mondom nekik, jobb még most átdolgozni, mintha a meó, netán a vevő adná vissza. Aztán előfordul fegyelmezés is. Mondok egy példát. Kevés anyag jött a szalagról. Azt mondják az asszonyok, ők ezt nem csinálják, hisz egész nap olyannal dolgoztak, amivel sok az aprólékos munka, nincs meg a pénz. Mondom, örüljünk, hogy van mit csinálni, és kiadtam az utasítást: dolgozzanak. Két asszony kiült a pádra .. . Ebből lett a figyelmeztetés. Aztán van mozgóbér- elvonás például.'... Kényelmetlen az ilyen nekem is. — Nem tart attól, hogy fegyelmezés után odébb áll az illető? — Álljon ... Joga van hozzá, úgy mint a munkához. Megjegyzem, én főleg idősebb asszonyokkal dolgozom, többségük nem ül a varrógép mellé, mert nem lát már olyan jól, mint egy fiatal. Korosabbak, tehát véletlenül se buliból járnak dolgozni .. . Keresni akarnak. Az utasításokra terelődik a szó. Akad közöttük olyan is, amely íróasztal mellől jő, de a szalagon a vasalógépek mellett bebizonyosodik: élet- képtelen. Ez is hozzátartozik a munkás-vezető kapcsolathoz, mint a következők: — Nézze, én magánügyekkel id foglalkozom. A nők közlékenyek, számon tartják egymás búját-baját. Az egyik asszony teljesítménye lecsökkent tegnapról mára. Félrehívom: kérdezem, mi baj ? Válik ... Nem terhelem túl munkával, nem nyagga- tom. van elég gondja. Aztán előfordul, hogy Juliska pletykál, vagy a másik, a harmadik. Itt ezt is el kell intézni. Munkás-vezető kapcsolata. Hogy az utóbbiak figyelnek az előbbiekre; köztudomású. Példa bizonyítja, ennek ellenkezője is igaz. Az építőknél történt: két éve jött a felelős vezető, elterjedt a híre, menni készül. Az egyik brigád sokszorosan kitüntetett vezetője felkereste: „szóval, hogy is van ez? Jövünk meg megyünk . ..” SZEMÉBE VÉGIáK Pincze Imre, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője némi gondolkodás után ennek magyarázatát fogalmazza: — Az építőiparban mindenki tudja, szabadban dolgoznak az emberek. Kánikulában szúrja őket a nap, őszszel veri a szél, az eső, tapad csizmájukhoz a sár. Olyan nyersek, mint a természet. Itt nincs az, hogy „megfúrom a főnököt”, vagy hogy hajbókolnak előttem, s mögöttem meg megy a susmus. Nyílt sisakkal játszik mindenki. A vezetőnek, ha butaságot csinál, szemébe vágják: hülye vagy... de ha tenni kell, végzik munkájukat, csak annyit szólnak — rendben, főnök. — Számít a hangnem? — Lefelé is, felfelé is. Van olyan munkás, akinek azt kell mondani: maga pedig most azonnal megcsinálja ezt, meg azt, a kutyamindenit. Van, akinek csak szólok: Józsikám, ez lesz a dolgod, ért belőle. A problémákat felfelé néha „csomagolni” kell, hagyni, mintha rájönne a saját találmányára az illető. Nálunk nem szokás az igazat elhallgatni, persze ehhez nem tartozik hozzá az asztalcsapkodás. Minden héten kooperációs értekezletet tartunk, elmondhatjuk a véleményünket. Mondhatjuk? — kell mondani.. — Előttünk haladnak a panelesek, utánuk következünk mi, bennünket követnek az asztalosok, a kőművesek. Ha az én csoportjaim lazítanak, akkor nem halad az ő munkájuk sem. Néha van is hajtás ... — Mikor? —- Hát most a Széchenyi lakótelepen dolgozunk. Az egyes,| kettes ütem átadása előtt meg kellett nyomni a gombot. Még éjszaka is dolgoztak az embereim. — Nem lehetett könnyű rábeszélni őket. — Gondolhatja, nem az én két szép szememért jöttek. Hajtott a munka bennünket, és hogy őszinte legyek, túlórapénzt is kaptak. Az előbbi kooperációs tanácskozásra visszatérve — itt megállapodunk a tennivalókban és a határidőkben is. Egy épületnél, ha a festés rossz például, hiába dolgozott jól a gázszerelő, csak szidják az építőket. A művezető s a munkás egymásra utalt, hiszen víz- vagy gázszerelésnél nem lehet hibázni. Ott csak minőségi munka van, és semmi más, mert az emberéletbe kerül. Nem is ezen vitatkozunk, hanem a hogyanról. Elkeserítő, ha sokszori szájbarágós után sem úgy csinálják, ahogyan az ember akarja. De az se szívderítő, ha nincs éppen anyag. Néha fel is csattan az ember, aztán később átgondolja, mi volt a jó meg a rossz mondandójában. Este például lefekvés után lepergeti az aznapi filmet... Hogy a bosszúságok ellenére szép ez, azt akkor érzem legjobban, amikor a fiammal utazom. Jó mondani egy épületre: igen, apa is csinálta. RZ UVEGKflLITKflK Való igaz, aligha gondolunk arra télen, vajon mi melegíti a húszfokos hidegben a panelezőket, mit érez a kétszázadik méter papír felragasztása után a tapétázó. Mire gondolhatott vajon rohantában az a pár kőműves vagy burkoló, mit kiálthatott ugyanakkor a hatodik emeleten hegesztő gázszerelő, amikor a földszinten kigyulladt az apparát acetilénes tartálya. Mit érzett annak az építkezésnek művezetője, aki mindezt látta, s a másik szerelő, aki hidegvérrel elzárta a palack csapját. Rávághatjuk, ezért kapják a fizetésüket... Rávághatjuk? Szó sincs hősiességről. Emberek, dolgoznak. Néha „megy” a tréfa a művezetőnek is. Mint a Járműjavító üzem új Diesel-csarnokában, amit pár hete adtak át. A művezetők magasba épített üvegkalitkát kaptak szobául. Innen látni minden terület minden munkahelyét. Ügy becézik: akvárium. Januárban kezdődött meg a költözködés, márciusban kérdezték is a munkások: mikor telepítik már be oda a „krokodilokat”. Az első, aki beköltözött, Ondók István művezető volt: — Bosszankodtunk az üvegkalitkák miatt. Nem azért, mert kilátni rajta, az jó. Néha viszont nekünk, művezetőknek is meg kell fogni egy-egy géprészt, segíteni a munkát. -Ilyenkor az ember, ha feljön, megmosná a kezét, de nincs hol. Szóltunk a szak- szervezetnek: nemsokára lesz. — Pár perce említette egy rossz emlékét újságcikkel kapcsolatban... Elmondaná? — A költözés után jelent meg. Félreérthették talán ? Mindenesetre arról szólt, hogy kész a hajtóművekhez a próbapad. Hát nincs kész. Ha tegnap működött volna már, akkor is késő lenne. Nem mindegy, hol derül ki: milyen munkát végeztünk. Valahol a síneken, az üzemtől 100 kilométernyire, vagy itt, a csarnok hajójában, ahol sebességváltóktól kezdve irányváltókat és hajtóműveket javítunk. Kell ez a munkánkhoz, mint a sok-sok alkatrész. Román mozdonyokat is felújítunk, — ezeknél az utóbbiból alig van pótlás, többet szét kell szedni, hogy egy fődarabot megjavíthassunk. Ez lényegesen több munkát jelent — teljesítménybérben dolgozunk, nem mindegy tehát^ hány plusz százalékkal zár a csapat. — -Jk bosszúságokról esáB# eddig szó, beszélne a sikerekről? — Talán a leglényegesebbet: sikerült úgy átköltözni az év elején a régi helyünkről ide — szakaszosan —, hogy sem a termelés, sem az emberek fizetése nem érezte meg. — Az íróasztalán iratcsomók ... Sok az adminisztráció? — Lehetne kevesebb is. Ha a raktár kiépül teljesen, nem lesz majd annyi járkálás a vételezések miat* a papírmunka is csökken. Sok időt vesz el a tervezés, a munka- folyamatok kialakítás^. Aztán órákat kell szánni néha olyan kellemes kötelességre, mint például a jutalom vagy a fizetésemelés elrendezése, összeülünk a szakszervezet képviselőivel, eldöntjük, jogunk ez is, mint a büntetés, a figyelmeztetés. R JOGOKON TÚL Az értelmező szótár azt írja róluk: a műhely vagy a gyártási részleg vezetésével megbízott műszaki dolgozó, aki a gyártásvezetés — lásd: „fent” — és a műhely — lásd: „lent” — közötti kapcsolatot tartja fenn. Továbbá megjegyzi, hogy minisztertanácsi határozat szabályozza jogaikat, kötelességeiket. Arról nem szól — kevés erre egy lexikonnyi hely — oktatók, pedagógusok, nevelők is egyben, keménykezű megkö- vetelők, (apáskodók), megértők, néha lelki szennyestartók, diplomaták, hasonlattal élve két cintányér között levegők — a művezetők. Hajnal József
