Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. július 23. Remsey Flóra: Növények Kemény Dezső: A farkas, a kecske és a káposzta ár hullámverése is M elsimult a távolodó kompnak, mire a parthoz értek. A szőke belegyalogolt a vízbe, tűnődve megállt. A szakállas ránézett a lányra, lassan vetkőzni kezdett. — Mit csinálsz? — Átúszunk. — Mára elég volt a hülyeségekből — mondta a lány. — Ha most kettesben volnátok, eszedbe sem jutott volna ez a zseniális ötlet. Ha én nem volnék itt, akkor bekéredzkednétek valahol éjszakára, vagy keresnétek egy rokonszenves szénaboglyát. De pechetek van: itt vagyok. A lány olyan hangon beszélt, mintha előre látta volna, hogy az utolsó kompról is le fognak maradni. Leült a fűbe. lábát kinyújtotta, hátratámaszkodott. A szőke kilábolt a vízből. — Nem maradhatunk itt éjszakára. — Neki mondd — intett a lány a szakállas felé. A szőke morgott valamit, és leült. A szakállas visszabújt ingébe, és ő is leült. A lány a túlsó partot nézte. Lehetett vagy ötszáz méterre. A víztükör sima volt, rezzenés nélkül verte vissza az égbolt kékjét. A Nap lassan baktatott a horizont felé. A két fiú, egymásnak félig hátatfordítva, némán ült. m — Egyébként — mondta a lány jó tíz perc múlva — ha én nem volnék itt, akkor már régen otthon volnátok. Illetve... Akkor el sem jöttetek volna. Na, okosok? A két fiú durcásan hallgatott. A lány folytatta. — Az egyik nyolc méter magasból akar fejest ugrani másfél méteres vízbe, a másik odaállít a fához, mert ő úgy tud célozni, hogy a tőre pont a derekam mellett fog beleállni a fába. Ha az egyiktől cigarettát kérek, a másik röhög. Ha a másikkal táncolok, az egyik pánikszerű sebességgel megiszik egy deci vodkát. Hülyék. Csak tudnám... — nem fejezte be a mondatot, felugrott, lefutott a vízhez. A fűzbokrok mögött mintha evező villant volna. Most megint. És újra. — Kajak!... Bár kétszemélyes lenne... — és elkiáltotta magát. — Hahó!... Legyen szíves!... A kajak orra kibukkant a bokrok mögül. Barnára sült középkorú férfi ült a hátsó ülésen; az első üres volt. A lendület néhány méterrel feljebb vitte a kajakot, futása lassult, majd libegve megállt a térdi érő vízben. Gazdája félig hátrafordulva kérdően nézett a lányra. — Lemaradtunk az utolsó kompról. Nem lenne szíves. .. — Hányán vannak? Egyszerre csak egyet tudok, persze... Mi az, a barátai haragban vannak egymással? A lány nevetett. A két fiú, egymástól tisztes távolságban, leballagott a partra; várakozóan álltak. A kajakos férfi is elnevette magát. — Hát tessék hölgyem és uraim, ki jön elsőnek? Nekem gyakorlatilag mindegy. Elméletileg is — tette hozzá. — Tehát? A két fiú összeszorított szájjal hallgatott. A lányt nézték, mintha néma megegyezés jött volna létre közöttük: válassza ki a lány, kit küld át, kivel marad itt a parton, amíg fordul a kajak. Mert egy forduló körülbelül húsz-harminc perc. A feny lehunyt szemmel gondolkozott egy pillanatig, hirtelen mozdulattal belépett a vízbe. A férfi bólintott. — Magam is azt hiszem,' hogy ez a helyes sorrend. Nőké az elsőbbség... Vigyázzon, ült már kajakban? A lány egymásba akarta dugni a két félevező nyelét, de a férfi rászólt, i — Hagyja csak, tegye be a kajak orrába. Hány kiló? ötvennégy? ötvenhat? Eny- nyi ballaszt nem fog ártani. És ne higgye, hogy ez a révészkedés valami nagy áldozat tőlem. Háromszor fordulok, az körülbelül három kilométer, annyit még úgyis lehúztam volna ma. — Tréningben van? — kérdezte a szőke, csak épp hogy mondjon valamit. Á férfi belehúzott, és visszaszólt. — öntréningben. Maga el sem tudja képzelni, hogy az ember a sportot önmagáért csinálja? Gondolkozzon csak ezen: úgy fokozni a teljesítményt, hogy nincs edző, nincs közönség, nincsenek ellenfelek, nincs kalóriapénz és nincs érem, csak maga a sport. Na, viszontlátásra. A lány a folyó közepén megszólalt. — Fizetni nem tudunk. — Ha azt hiszi, hogy pénzért csinálom ezt a komplex szállítmányozást, akár vissza is fordulhatok. A lány hallgatott. Kezét a vízbe lógatva nézte a folyó testébe vájódó öt palaszürke barázdát, és a peremükön már pirosán megcsillanó napfényt. A túlsó parton kilépett, várakozóan nézett a férfira. Az benyúlt a deck alá, öngyújtót és cigarettát kotort elő, a lány felé dobta. — Hogy el ne unja magát, amíg visszajövök. Melyiküket hozzam? — A lány vállat vont. — Szóval mindegy? Rendben van. ásodik fordulóra a M szakállast vitte át. A hosszú fiú gör- nyedten ült az első ülésen, bocskora madzagra kötve lógott a nyakában. Valami végeláthatatlan, szöveg nélküli dallamot fütyürészett egész idő alatt. A férfi félúton feljebb igazította a kajak orrát és megszólalt. — Maga sem sokkal beszédesebb, mint a barátnőjük. A szakállas olyan hirtelen mozdulattal fordult hátra, hogy a kajak megbillent. Ne ugráljon, a keservit! Mindenáron fel akar fordítani? — A szakállas tovább fütyürészett, a férfi csendesen hozzátette: — Ha van hozzá kedve, megtanítom az eszkimófordulóra, de ahhoz ötliteres tüdő kell. A fiú abbahagyta a fü- tyürészést. — Mennyit keres maga havonta ? — Mért érdekli? — Nem érdekel. Csak a társalgás kedvéért kérdeztem. Engem a pénz nem érdekel. — Mi érdekli ? A fiú tovább fütyülte a magáét ott, ahol abbahagyta. Fütyült egészen a túlsó partig. lány térig vízben állva várta őket. S ahogy a szakállas kiszállt, magától értetődően beült a kajakba. A szakállas úgy nézett utánuk, mint aki nem érti még, de akiben már lassan'lassan kezd felderengeni valami... Kilencven számból ötöt eltalálni,, ez a lottó... De valami ilyesmi... — Mért ült vissza a kajakba? — kérdezte a férfi. A lány nem felelt. A férfi folytatta. — Mondja, szereti a találós meséket? Hogy lehet négy embert úgy párosítani, hogy az összes lehetséges esetek közül kettő ne jöjjön létre? — A lány még mindig hallgatott. — Azt hiszem, a barátai megnyugodtak egy kicsit. — A lány mozdulatlanul ült. és most már a férfi is hallgatott. A szőke egy kicsit idegesen toporgott a víz szélén. — Ennyire szeretsz kajakozni? — Ülj be már — mondta a lány. A Nap korongját már csak a sugártörés emelte a horizont fölé, amikor a férfi újra visszatért az innenső parton magányosan várakozó lányhoz. A parti erdősáv árnyékot vetett a vízre — mintha grafittal satírozták volna be a tükörsima felület szélét. Távolról kotrógép dohogása hallatszott, a vonólánc sírva futott a vezetőkerék vájatában, azután csend lett. A lány ösz- szeborzongott, és a déli szél — mintha csak erre várt volna — hirtelen feltámadt, apró hegyes hullámokat szaggatva fel a folyó tükréből. — Szóval ismeri a csali mesét — mondta a férfi csendesen. — A halásznak át kell vinnie a túlsó partra a farkast, a kecskét meg a káposztát. Sem a farkas, sem a káposzta nem maradhat egyedül a kecskével. A lány idegesen felnevetett. — Szóval én volnék a kecske? — És én a halász. — És mi a mese vége? A férfi kilépett a kajakból, beledugta a lapátot, két karral átölelte a könnyű alkotmányt, és kitette a partra. A lány néhány másodpercig szótlanul nézte a férfit, ahogyan felfelé halad a fák között az alkonyaiban, azután elindult utána. z indítóház előtti téren legalább ötven ember álldogált, beszélgetett, cigarettázott. Áron az ajtó közelében letette a sporttáskáját, rágyújtott, és várta, hogy történjék valami. A garázsokból mint álmos, dühös óriások farol- tak ki a zömök Ifák, a hosz- szú orrú Csepelek, kékes füstöt bodorítva maguk előtt. A vasúti töltésen tehervonat zakatolt az Alföld felé. Az utolsó vagon lépcsőjén feketeruhás fékező kuporgott, vörös jelzőzászlaját ütemesen lengetve. Túl a drótkerítésen, a vágóhíd felé igyekvő teherautó platóján egy barna ló álldogált. Nyugtalanul rángatta köteleit, fényes szőre alatt, vibráltak a hatalmas izmok. Áron-korabeli srác csak kettő akadt. Az indítóház oldalánál guggoltak egymás mellett. Kikopott Lee-far- mer feszült a combjukon. Áron felkapta a táskáját, és közelebb húzódott hozzájuk, de nem vették észre, elme- rülten beszélgettek. Menetlevelet lobogtató sofőrök siettek az indítóház felé, lökdösődve, nevetgélve, versenyezve, ki ér oda előbb. Figyelte az arcokat, hátha talál egy ismerőst, akivel elmehetne, lehetőleg valami távoli fuvarra. Pécs, Kaposvár, Sopron környékére. — Ne álld el a napot előlem, haver... — szólt rá az egyik guggoló. Nem durván, inkább szándékolt udvariassággal. Ahogy az erősek szólnak a nyilvánvalóan gyöngébbhez. Áron kényelmesen mozdult arrébb, jelezve, hogy szívességet tesz. — Nagyot slukkolt a cigarettából, a csikket mesz- szire pöckölte. — Üj vagy itt, haver? — kérdezte a másik srác. — Az. — Áron bólintott. — Ülj már le, kiért állsz jót? — nevetett a saját viccén az erőszakosabb figura, és helyet csinált Áronnak kettejük között. Ügy ülve lekezeltek. Áron megkínálta őket cigarettával, és elszót- lanodva nézték az indítóház előtti nyüzsgést. Egy férfi csatos üvegből bort kínált körbe a haverjainak, ketten nagy nevetéssel birkóztak. Egy teherautó egészen a várakozó emberekig tolatott, hogy megijessze őket. De senki nem figyelt rá, talán már megszokták az autók közelségét. — Ma jöttél először? — kérdezte Ottó. — Igen — válaszolta Áron.-r Ez az első munkahelyed? Áron nevetett, és jobban megnézte a srácot. Ügy tippelt, kilenckerületi lehet, azok kezdik mindenkivel ilyen harapósán. Sokáig nem felelt neki, hagyta, hogy feszengjen. — Munkahelyből ez már a tizedik, haver — mondta végül is gúnyosan. Nevettek együtt. — A Beatlest szereted? — kérdezte Ottó, mintha csak jópajtásairól lenne szó, olyan aggódással a hangjában. — Persze hogy szeretem őket — sóhajtott nagyot Áron. Eldúdolták együtt a Nehéz nap éjszakáját. Mindig így megy, gondolta Áron szomorúan, aztán jön majd a kérdés, hogy Omega meg Liversing, meg Fradi, és a végén any- nyit fogunk tudni egymásról, hogy nosza. — Meddig ülünk itt. mit gondoltok? — kérdezte gyorsan, nehogy valóra váljanak aggodalmai. — Kilencre mindenki elkel, ne majrézz — mondta Ottó. Egy idősebb sofőr állt meg előttük. — Szegedre kéne valaki — mondta. Nem mozdultak. — Nekünk megvan a fuvarunk — mondta Ottó halkan. — Egész hétre, szakikám! — tette hozzá Laci diadalmasan. Áron nem szólt semmit, hagyta hogy elmenjen a sofőr. — Mi az, haver, neked Szeged már nem is kell? Párizsba akarsz menni? — kérdezte Laci. — Állandó sofőrötök van? — kíváncsiskodott Áron. Megfigyelte hogy a legtöbb sofőrhöz már előre odasietnek a rakodók jelentkezni. De csak ritkán paroláznak egymással. Közben a birkózás kezdett elfajulni. Egyre vörösebb képpel gyúrták egymást. A többiek körbe- állták a két birkózót és szurkoltak nekik. Egy öltönyös férfi vetett véget a játéknak. — Mint a gyerekek! — kiabálta, miközben szétválasztotta őket. — Mint a gverekek! — A birkózók engedelmeskedtek neki, és külön-külön elvegyültek a többiek között. — Ez valami góré? — kérdezte Áron, Ottó felé fordulva. — Nem látod rajta, haver? — felelt Laci helyette. — Lehetne Albert Flóri is, ha az lenne —- nevetett nagyot Ottó. Mózes Lajos: A legújabb helyek fortélyai — Van valami bajod Albert Flóriánnal? — kérdezte vészjóslóan Laci és felállt. — Nincs nekem vele semmi bajom, hacsak neki nincs velem — Ottó még jobban nevetett. — Ez valami régi történet lehet — gondolta Áron —, hogy eny- nyire mulatnak rajta. — Neki veled, te féreg... — hajolt le Laci, és meg- legyintette Ottó fejét. — Azt sem tudja, hogy a világon vagy, te tróger! — nevetett. Ottó alig lehetett idősebb Áronnál egy-két évvel, de az arcán kirajzolódtak a később majd elmélyülő ráncok. Hosszú haját nemrég vizezhette, egyenesen a válláig csüngött alá. Laci röviduüú trikóra vetkőzött. Karján friss tetoválás. a sok régebbi kékszínű között. — Nusi — olvasta el hangosan Áron. Laci gyorsan reagált. — Talán ismered a Nu- sit, haver? — kérdezte mé- zes-mázosan. Áron nevetett. — Annyi Nusi van — mondta szelíden. — De ez a Mester utcá- nab lakik, haver. — Akkor nem ismerem. — Szerencséd, hogy nem ismered, mert egy dög — mondta Laci szomorúan. Egy fejjel lehetett magasabb Áronnál, de vészesen gyerekarca volt. Mint egy nagyranőtt csecsemő, úgy nézett ki. A haját félrefésülve viselte, vastag hajtűvel megtűzve. A karján rengeteg tetoválás. Indiánfej, APÁM, ANYÁM, MARI, javítóskereszt, öt vonalkával körülvéve, öten voltak haverok, gondolta Áron. — Nyíregyháza! — kiáltotta egy sofőr. Többen jelentkeztek rá. Egy hajlott hátú, hórihorgas férfit választott, együtt mentek el. — Ezek a durungok nagyon összetartanak — mondta Laci megvetően. — Mentem már együtt azzal a fószerral, de többet nem indulnék el vele, az biztos. — Miért? — Mert durung. Mindig csak a téeszcsé, meg miért van olyan hosszú hajam, meg nem félek-e, hogy buzinak néznek, szóval ilyesmik. Meg smucig is. Svar- coltunk tíz zsák krumplit, kapott érte egy ötvenest a másik durungtól, de nekem egy felest nem fizetett volna belőle. Vigyázz rájuk nagyon, haver. Elsősorban jegyezd meg, hogy nekik is kötelességük rakodni. ha ketten mentek. Ha látják, hogy új vagy, megpróbálnak majd kihasználni. Utaztál már? — Az Akövvel, de sok helyi fuvar volt. Gondoltam, szétnézek az országban. Télire meg elmegyek melózni valamelyik jólfű- tött gyárba. A Hőpalackba, Ott fürdőruhában járnak műszak alatt a csajok. Olyan meleg van, hogy néha sok is. — Sosem leszel törzsgár- datag, haver. — Ráérek az utolsó harminc évemet egy helyen lemelózni — vonta meg a vállát Áron. Apjával sok vitája volt emiatt. — „Nősülni is ráérek tíz év múlva” — mondta anyjának. — „Majd meglátod, fiam, egyedül leszel!” —válaszolta az anyja. Már ritkult a tömeg az udvaron, sókan elkeltek. Ritkábban jöttek a sofőrök is az indítóházhoz. A ga- Tázs ajtajában megjelent egy öreg férfi és slaggal mosni kezdte a követ. Két férfi snúrozott. Forintosokkal dobáltak a zsinórra. Aztán az első összerázta, és feldobta magasra a pénzeket. Többségre játszottak. Ha a fej volt több, akkor a rázóé lett mind, ha írás, akkor a másik dobta fel őket. Áron szeretett játszani, de nem akarta otthagyni Lacit. — Csak kamuból játszanak!, ne higgy nekik — figyelmeztette Áront, összejátszanak. A végén meg elosztják a pénzt. Ottó elment fuvart szerezni Áronnak. — Szereztél a srácnak fuvart, Alvarez? — kérdezte gúnyosan Laci, amikor visszatért. — Ottó bácsi mindent elintéz, édes fiam. — Pápára lesz fuvarod — szólt Áronhoz —, ecetet visztek. Hárman lesztek, a sofőr, te és valami Albert nevű pasas innen a kilenckerületből. — Meg a Gubera Vera. a nagynénéd, hogy ne unatkozzanak — csattant fel Laci, és egy kisebb kővel megcélozta Ottót Áron feje felett. A követ már régóta őrizgette a markában, csak az alkalomra várt. Áron mosolygott rajtuk. Gondolta, eljön majd az idő, amikor ő is kitalálhat néhány apróságot Laci számára, hogy könnyebben teljen az idő. — Tényleg Pápa? — Az, komoly. Mindjárt jön érted a srác. Ismerjük, jó fej. Csak hát Vasasdrukker, az az egyetlen testi hibája. Te milyen drukker vagy, haver? — Angyalföldi létemre milyen drukker lehetnék? — kérdezte Áron. — Hát Fradi! — válaszolták egyszerre. Nevettek. — Mert ha Vasas-drukker lennél véletlenül, isten ne adja, akkor még szólhatok a srácnak, hogy ne vigyen magával, mert skarlátod van... — fenyegetőzött Ottó mélyre torzítva a hangját. — &ijnos... — ingatta a fejét Áron. — Azt nem szeretem ezekben a Vasas-drukkerekben főleg, hogy olyan fanatikusok — mondta Ottó kényeskedve. — Hagyd, ha angyalföldi, akkor jogos... — Na üsse kő... Egyszer mi is tehetünk jót az ellenségeinkkel. Ott jön, haver, a sofőröd. Menj, aztán vedd el feleségül! A sofőr már messziről nyújtotta kezét. — Dániel vagyok — mondta hadarva. Nem viselt nagy hajat, de egy kicsivel mégis hosszab- bat az átlagosnál. — Menjünk, haver, a külső garázsnál áll a járgány megrakodva. ekezelt Ottóval és Lacival, és sietett a sofőr után. Az a baj, gondolta, hogy ezek a játék-fanatizmusok könnyen csapnak át igaziba. A sofőr bevárta a kapunál. Egymás mellett siettek tovább. — Milyen drukker vagy, Áron? — Vasas — felelte az igazsághoz híven. — Az az igazi! Jól van! És a Beatleséket szereted? — Igen. — És a Liversinget? — őket is. — Nagyon jól megleszünk! — hadarta a sofőr, és gyengéden hátba vágta Áront. — Akár a világ végére is elmehetünk ketten! El hát — gondolta Áron szomorúan —, feltéve, ha tényleg mindketten Vasasdrukkerek vagyunk, szeretjük a Beatleseket és a Liversinget, és talán az Omegát is, és a vérünkben van a csavargás, nem pedig a sorsunk elől menekülünk az útra.
