Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
1978. július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / T NEM SZAKRENDELES Beszélgetés dr. Forgács Iván egyetemi tanárral az egészségügyi ismeretterjesztésről A MUNKÁSMÜVÉLŐDÉS MŰHELYEI Nem látványosan, de hasznosan Szolnokon tartotta tizenegyedik országos vándor- gyűlését a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egészségügyi választmánya. A háromnapos konferencián előadások hangzottak el a könyezetvédelem, a közlekedés egészségügyi kérdéseiről, valamint az egészségügyi ismeretterjesztés módszertanáról. Ez utóbbi témakörben tartott igen érdekes előadást dr. Forgács Iván, a budapesti Orvostudományi Egyetem tanára, a TIT fővárosi egészségügyi szakosztályának elnöke. — Miért különbözik az egészségügyi ismeretterjesztés módszertana a többi tudományétól? — kérdeztük dr. Forgács Ivántól a tanácskozás szünetében. — Az egészségügyi ismeretterjesztés célja a betegségek megelőzése, az egészséges életmódra nevelés. Az előadó vagy a tanfolyamvezető felelőssége óriási, hiszen nem öngyógyító embereket kell nevelni, s az előadás nem töltheti be a szakrendelés szerepét sem. A hallgatóság összetételét, előképzettségét ismerve olyan ismereteket kell nyújtani, elsajátíttatni, amelyek segítenek a betegségek megelőzésében. Az egészségügyi témájú előadások módszertana azért különbözik a többitől, mert az ember közvetlenül érdekelt, róla van szó. S, hogy hogyan beszéljünk egy-egy témáról, hadd világosítsam meg egy példával. Ha a dohányzás káros hatásairól akarunk szólni, akkor semmiképp sem az az eredményes ha a statisztikára hivatkozunk, miszerint a dohányosok között gyakoribb a rákos megbetegedés. Helyette inkább javasoljuk, hogy ne dohányozzon a hallgiatö egy hétig s tapasztalni fogja: jobb lesz a közérzete, reggelenként nem a köhögés ébreszti fel. Az egészségügyi ismeret- terjesztés legfontosabb része a gyakorlat. Hadd említsek ismét egy példát. Ha az elsősegélynyújtásról tartunk előadást, az ismeretek átadásán túl meg kell tanítani azt is, hogy mi a teendőnk a gyakorlatban, hogyan végezzük el a szerencsétlenül járt ember életrekelté- séf. Az elméleti tudás önmagában kevés. — Ki tartson egészség- ügyi ismeretterjesztő előadást? — Semmiképpen sem csak az orvosok. Egy-egy témát mindig az dolgozzon fel, aki a legjobban ért hozzá. A gyógyszerekről például ' a gyógyszerész, a csecsemőgondozásról a védőnő, a növényvédőszerek káros hatásairól pedig az agrármérnök. — Örök vita az iskolákban az egészségügyi felvilágosítás, ismeretterjesztés. — Szerintem itt is az a legfontosabb elv, hogy az világosítsa fel a gyerekeket, aki a legjobban ért hozzá: a biológus, az osztályfőnök vagy az iskolaorvos. Elképzelhetőnek tartom, hogy az osztályfőnök, bár nem szakember, mégis eredményesebben végzi el ezt a feladatot, mint más, hiszen ő ismeri leginkább a gyerekeket, ért a nyelvükön. — Az orvostudományi egyetemeken felkészítik-e a hallgatókat ismeretterjesztésre? — Most már mind a négy egyetemen megalakították a TIT csoportokat. A tapasztalatok szerint a hallgatók körében népszerűek ezek a csoportok, szívesen tartanak előadásokat, tematikákat állítanak össze. Egyébként a tanterv is előírja, hogy előadásokat kell tartaniuk a hallgatóknak. — Milyen helyet foglal el a TIT munkájában az egészségügyi ismeretterjesztés? — A tudományos ismeret- terjesztésen belül megfelelő arányban foglalkoznak egészségügyi kérdésekkel. Nem hiányzik az érdeklődés sem, az emberek szívesen meghallgatják az előadásokat. Rendszerint azonban csak egy-egy betegség, — amiben esetleg szenvednek — érdekli őket. Ha valakinek például reumája van, akkor minden ezzel kapcsolatos előadásra elmegy, más betegség szinte nem is érdekli. A jövőben olyan sorozatokat állítunk össze, amelyekben az előadások szorosan egymásra épülnek, s általános képet adnak a helyes, az egészséges áetmód- ról, a betegségek megelőzéséről. T. G. L ucien Hervé, a magyar származású Franciaországban élő fotóművész képeiből rendeztek kiállítást Budapesten, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítási termében. A művész ezt a címet adta kiállításának. Egy modern XVI. századi város, Fatenpur Sikri, a mogulok ősi fővárosa. A környező házak lakói, s a gyár dolgozói tudják: a szolnoki vegyiművek művelődési háza reggeltől késő estig nyitva van. Egy félórát vagy egy fél napot — kinek mennyi az ideje — megtervezve vagy ötletszerűen, kellemesen, kényelmesen, kulturált körülmények között el lehet ott tölteni. A megye- székhely délutáni, esti kulturális lehetőségeit ismerve, a rendszeres nyitvatartás puszta tényét fontos dolognak kell tekinteni. Persze korántsem ennyi a szép környezetben álló, jól fölszerelt, tágas létesítmény jelentősége. Jó mecénás agyár A Tiszamenti Vegyiművek; ben több mint kétezerötszá- zan dolgoznak. A művelődési ház elsőrendű feladata: az európai hírű gyár dolgozóinak lehetőségeket biztosítani szórakozásra, művelődésre, önképzésre. Emellett a művelődési ház ad otthont a különböző szakmai tanácskozásoknak, a KlSZ-alapszerveze- tek és a szocialista brigádok rendezvényeinek, a nem köz- művelődési jellegű tanfolyamoknak is. Több esztendő tapasztalatai alapján sikerült olyan működési rendet kialakítani az intézményben, amely lehetővé teszi, hogy egyidejűleg több, más-más típusú rendezvényt! foglalkozást lehet zavartalanul lebonyolítani. Az udvaron és az előcsarnokban a fiatalok labdajátékokkal szórakozhatnak, a földszinti klubszobában asztali játékok, magnetofon, lemezjátszó színes televízió, újságok, folyóiratok várják a látogatókat. Ugyanebben a klubszobában időnként képzőművészeti kiállításokat rendeznek, önálló helyisége van a fotó-, a képzőművészeti és a csillagász szakkörnek, a tanfolyamok foglalkozásait ugyancsak külön termekben tartják. Mindez kitűnő fölszereléssel kiegészítve. A nagyteremben esténként mozifilmet vetítenek, s helyet kapott az épületben egy csaknem 8 ezer kötetes könyvtár is. A feltételek ilyen szintű biztosítása az üzem érdeme. Igaz, kötelessége is. Az a rugalmas forma, ahogy a gyár fenntartja a művelődési házat, követendő példa lehetne. Három Sándor, az intézmény igazgatója így beszél erről: — A költségvetésünk 330 ezer forint, nem nagy. De ebből semmit sem kell fenntartásra költeni, ezt az összeget teljes egészében a tartalmi munkára fordíthatjuk. A fenntartást, az eszközök vásárlását ugaynis a vállalat közvetlenül — a mi jelzésünk után — biztosítja. A kisebb- nagyobb átépítéseket, javításokat elvállalják a szocialista brigádok. Ne mondjak egyebet, az udvaron álló csillagda épülete és berendezése alig néhány ezer forintba került, a digitális órától a szétnyitható tetőszerkezetig minden társadalmi munkában készült. Hozzá kell tennem, ritkán kérünk, rendszerint a kollektívák ajánlkoznak, kérdik nincs-e szükség valamire. Házigazda: a brigád Ennek a szellemnek megfelelően tükröződnek a gyár dolgozóinak kívánságai a művelődési ház programjában. Elsősorban a szocialista brigádokkal vannak az intézmény munkatársai úgyszólván mindennapos kapcsolatban. Bizonyos időközönként a népművelők elkészítenek egy bőséges ajánló jegyzéket, amelyből a brigádtagok „kimazsolázhatják” a nekik tetsző programokat, és hozzáte- hetik a saját kívánságaikat. Hogy mennyire komolyak ezek a kérések, jól jellemzi a következő példa. Népszerűek az író-olvasó, közönség-művész találkozók, rendszeresen kérik is a brigádok a művelődési házat, hogy rendezzen. De az a brigád, amelyik kérte, vállalja a mozgósítást, a „házigazda” szerepét is. Nagyjából ugyanilyen „kívánság-alapon” rendeznek évente több alkalommal hob- by-kiállítást is. Szakkörök és tanfolyamok A szocialista brigádok művelődésének segítése természetesen csak része — fontos része persze — a művelődési ház tevékenységének. Beépül ez abba az összetett rendszerbe, amely minél változatosabb lehetőségek biztosításával igyekszik az önművelés igényét ébresztgetni vagy elmélyíteni. Jó szakkörök működnek a művelődési házban: a csillagászati és a fotószakkör országos viszonylatban is az „élmezőnyhöz” tartozik, s egyre elmélyültebb a képző- művészeti kör munkája is. Közkedveltek a tanfolyamok: a közelmúltban szabás-varrás tanfolyam fejeződött be, s jelenleg négy csoportban tanulnak nyelvet. A martfűi művelődési központhoz hasonlóan a vegyiművek művelődési háza is afféle „kis IBUSZ” szerepét tölti be. A gyár két autóbusza hetente viszi a dolgozókat kirándulni. A kirándulások előkészítését, az útvonal, a program kidolgozását a népművelők végzik. Nem látványos, de nagyon hasznos, értékes munka ez is. Közelebb a városhoz Furcsa, hogy — a vegyiművek dolgozói és a lakótelepen élőkön kívül — a szolnokiak közül nagyon kevesen látogatják ezt az intézményt. Igaz, nem is nagyon ismerik. Egy kicsit nagyobb propaganda könnyen változtathatna ezen. Sajnálatos, de nem szükségszerű következménye ennek a viszonylagos elzártságnak, hogy a város közművelődési szakemberei, klubvezetői, körvezetői sem kísérik figyelemmel, mi minden történik a vegyiművek művelődési házában. Pedig a nagyobb nyitottság elérése, de a módszerek cseréje, frissítése érdekében is szükség volna erre. Sz. J. Szombathelyen Ajándék a múzeumnak Roger Marlin du Card, Paul Valéry levelei Előkészületek a képtár építésére Átlépte a 3000-et a kétéves szombathelyi Képtárépítő Egyesület taglétszáma. Der- kovits szülővárosa társadalmi összefogással teremt otthont a szocialista képzőművészetnek. A 3000 egyéni tagon kívül 333 szocialista brigád, 97 intézményi közösség is támogatja a maga nemében egyedülálló kezdeményezés megvalósítását. 164 vállalattal és szövetkezettel öt évre szóló megállapodást kötött az egyesület, amelynek értelmében évente meghatározott összegű anyagi támogatást adnak, viszonzásul dolgozóik képző- művészeti ismeretterejsztés- ben részesülnek. A hazai művészek is az ügy mellé álltak. 133 képzőművész ajánlotta fel egy-egy munkáját; amelyet aukción értékesítenek és a képtár számlájára befizetnek. Előadóművészek, együttesek eddig összesen 41 előadást adtak a képtár javára. A hatmillió forint értékben kibocsátott téglajegyből eddig két és negyedmillió forint értékű talált gazdára. A különböző forrásokból összesen 20 millió forint gyűlt össze. Az Isis szentély melletti telken, ahol oszlopokon áll majd a képtár, a tervezett ütemben folytatják a régészeti feltárást. Az építkezés előreláthatóan 1979-ben kezdődik. Nemes gesztus: Gereb- lyés László özvegye a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozta az író gazdag kézirathagyatékát, irodalmi, szerkesztői munkásságának dokumentumait. Önzetlenül, elenszolgáltatást nem várva gazdagította a közgyűjteményt. Jóllehet napjainkban, amikor az irodalmi történeti emlékeknek oly nagy az anyagi értékük, tekintélyes összegért értékesíthette volna a több kötetnyi dokumentumot. Ő azonban előzőleg gondosan rendezte, helyére tette a kéziratokat, leveleket, feljegyzéseket. Olyan adatokat, összefüggéseket tárt fel, amelyekben senki más nem igazodott volna el. A monográfiaírók, kutatók e dokumentumokat tanulmányozva megismerkedhetnek az antológiák és az 1957-ben újjászervezett Nagyvilág szerkesztőjével, művelődésügyünk diplomatájával, aki a párizsi Magyar Intézet igazgatójaként jelentősen hozzájárult a magyar—francia kapcsolatok fejlesztéséhez, a világirodalom hazai megismertetéséhez. A Gereblyés-hagyaték lap- , jai nem annyira külön-külön, hanem együtt, összességükben sokatmondóak. Neves írók, politikusok, művészek levelei vallanak irodalmi életünkről, az alkotók gondjairól, kiterjedt baráti, szerkesztői kapcsolatokról. — Nagyon köszönöm, hogy elküldte verseit. Igaz gyönyörűséggel olvastam őket — firtal Szerb Antal 1937 nyarán Gereblyés Lászlónak. Péchy Blanka levelében fájlalta, hogy hátat fordított a pódiumnak, pedig szívesen tolmácsolta volna Gereblyés László verseit. Gyergyai Albert — az öreg barát — szeretettel üzente: „ez a virág vigye meg Néked a jó egészséget és a tavaszt”. A monográfiaíróknak, történetkutatóknak talán érdekesek lehetnek Füst Milán kategorikus szavai is: „Csak így jelenhet meg ...” Vagy Német László, Illyés Gyula, Illés Endre, Gellért Oszkár, Németh Andor, Passuth László sorai. Roger Martin du Gard, Paul Valéry, Jacques Chabanes és más francia írók levelei szintén nem a szenzáció erejével hatnak. Az emberi hangot közvetítik az olvasónak.
