Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
1978. július 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Agria 78 “———————^ w Játékszín a gótikus palota udvarában Régi mesterségek utcája az Dobó téren Egerben csütörtökön délután szakadt, vigasztalanul ömlött az eső. Mire a rendezők, szervezők átálltak az esős helyzetnek megfelelő tervre, egycsapásra ragyogó napfény öntötte el a várost. A várban a gótikus palota előtt felállított színpadon ismét munkához láttak a disz- letezők. a Dobó téren jókedvű tömeg verődött össze. Sok érdeklődőt vonzott a régi mesterségek utcája, ahol fiatal népművészek — cserepesek, fonók, szövők, mézeska- lácsosok. kosarasok — kínálták portékáikat. Induljunk hát el, nézzük, mi mindent kínált az „Agria ’78” első napja. A képtárban — a Premysli Vajdasági Múzeum és a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága között kialakult jó kapcsolat eredménye — a „Ha- licsi ikonok” címmel nyílt kiállítás. A Dobó téren Jónás Zoltánnak, az egri Műsorrendező Iroda vezetőjével beszélgettünk, aki elmondta, hogy ebben az évben Szolnok környékéről és a Jászságból sok egyéni és csoportos jegyigénylés érkezett az „Agria ’78” rendezvényeire. A legtöbben az „Agria Játékszín” előadásaira kíváncsiak. — Egy gyakorlati kérdést. Mennyibe „kerül” az idei „Agria 78”? — Várhatóan egymillió forintba. A pécsi, a gyulai, a szentendrei szabadtédi rendezvényekhez képest mi nagyon kevés támogatást kapunk. Szerencsére a bevételek csaknem fedezik a kiadásokat. Ez egyúttal jól kifejezi az „Agria ’78” eseményei iránt megnyilvánuló érdeklődést. Robogó szekéren, hajdani vándorkomédiások módjára Cserépvásár a Dobó téren érkezik a térre a Színművészeti Főiskola hallgatóiból álló együttes, hogy a rögtönzött dobogón eljátssza a „Kocsonya Mihály házassága” című XVIII. századi vaskos humorú, de tanulságokban bővelkedő, vérbő komédiát. Sok százan állnak a téren, s nagyszerűen szórakoznak a főiskolások szívből jövő játékán. A közönség a műsor után nem oszlik szét, hanem megy mindenki a várba, ahol a palota gyönyörű kivilágított épülete előtt megkezdődik az „Agria Játékszín” első előadása. A tiszteletre méltó hagyományoknak megfelelően a játékszín idei műsorán is légi magyar darabok szerepelnek. A nyitó estén kettő is: ismeretlen XVII. századi magyar szerző Constantinus és Victoria játéka, valamint Simái Kristóf 1792-ben irt, itt A szerelemféltők címmel játszott komédiája. ' Hálás szerepekben, kitűnő színészeket láthattunk: Körmendi Jánost, Szacsvay Lászlót, Lehóczky Zsuzsát, Bencze Ilonát és másokat, s hallgathattuk a Tolcsvay- együttes kellemes zenéjét. A színikritika bizonyára talál majd — méltán — dramaturgiai, rendezői, játékbeli hibákat, kivetni valókat; mégis — a tapsokból lehetett erre következtetni a közönség véleménye az volt: remekül kezdődött az „Agria ’78”. S föltehetően jó lesz a folytatás is, hiszen augusztus 20-ig egymást érik a szórakozást, kikapcsolódást ígérő események a végvári vitézek hajdani városában, amely ezekre a napokra egyetlen hatalmas teátrummá változott. Szabó János Fotó: Pusztai Jelenet a Constantinus és Victoria előadásából Együtt s nem egymás nélkül Bistey András „ösz- szeláncolva" című kötetében a kilenc év terméséből összeválogatot t novellákban az emberi problémák iránt fogékony, a novella műfaji követelményeit kitünően ismerő. igen jó íráskészséggel rendelkező író mutatkozik be. Bistey András nem tartozik a sűrűn publikáló írók sorába. Az Alföldben, a Forrásban, a Jászkunságban, s ritkán a helyi lapban közolt novellái azonban önmagával szembeni igényességét tükrözik. Ezt az igényességet érezzük első önálló kötetében is. Címadó novellája, de az egész kötet az emberek ösz- szeláncoltságát, determinált egymásra utaltságát érzékelteti. Pontosabban azt, hogy az embereknek együtt, s nem egymás nélkül, vagy éppen egymás ellen kell vagy kellene élniök. Ezt a gondolatot — ha úgy tetszik írói ars poeticát — erősíti a novellák többségének tartalma. A Baleset öregasszony-hősét nem bántja senki, csak éppen gyötrő gyászában sem osztozik más. Még csak el sem marasztalható, hivatalnok-udvariasság, hivatali közöny veszi körül, miként a Búvárharang magányos két öregjét. Befelé fájó, gyermekkori emléket idéz a mondandójában e sorba illő „De el ne igya!” c. írása. Az egymás kezét tétován, és sokszor hiába kereső ember magányossága is visszatérő témája Bistey novelláinak. Az Egy szál dróton tanyasi tanítója a véletlenül bekötött telefon huzalján, míg a kötet címadó novellájának idős Ida nénije a fiatal albérlő házaspár anyáskodó kiszolgálásával próbálja keresni s megtalálni az utat „lélektől-lélekig.” Az emberi kapcsolatok torzulását, a kegyetlenségbe Bistey András könyvéről torkolló kivagyiságot, az önzésből fakadó elembertelene- dést tükrözi Az utolsó óra c. novella. A kis kötet hátlapján lévő bemutató sorok között olvashatjuk: „Sokat köszönhet Hemingway lecsupaszított, lényegre törő írásművészetének is”. Ebben a novellában valóban érezhető — s az önkéntelen párhuzamban nyilván a szituáció is közrejátszik — a nagy író „szellemujja”. Sajátos helyet foglal el a novellafüzér szemei között a Látogatás, az Áradás és az Akvárium. Élményi anyagot nyilván a szerző újságírói tapasztalatai szolgáltattak hozzájuk. Emberi arcok villannak fel bennük, magatartásformák rajzolódnak ki több-kevesebb élességgel. A szinte hűvös tárgyilagossággal megírt sorokból minden didaktikus betét nélkül is érezzük az írói állásfoglalást. Nem említve néhány gyengébbre sikerült, erőltetett konfliktusú írást (Az üdülés utolsó napja. Gyere velem Viareggióba), érdemes felfigyelni novelláinak arra a körére, amelyben a hősök valamilyen formában már szembefordulnak az egyéniséget elnyomó, a konformista vagy éppen jogfosztó környezettel. Az Oroszlánketrec lázadó, mert az ostobaságnak ellentmondó hősét agyonveri a keretlegény-lel- kületű főetető. Az utolsó harc mindent vesztett fiatal partizánjának a forradalom győzelmének eredményét lefölözök elleni lázadása értelmetlen gyilkosságba fullad. Minden bizonnyal a szerző külföldi élményeiből rakódott össze az új, hangvételű kötetzáró írás, a Szent Hilári- on megkísértetései. Egy utcai tüntetést az idegen városban pusztán szemlélni akaró küld,földi hőse — lelkiismerete szavának engedve — beavatkozik a hatalom által üldözöttek érdekében. Mintha a babitsi „vétkesek közt cinkos, aki néma” gondolat öltene itt testet kiteljesítve azt az írói mondanivalót, hogy nem elég csupán együttérezni a szenvedőkkel, a magányosokkal, az élet szélére kerültekkel. de tenni is kell értük, s méghozzá értelmes emberi cselekvéssel. A szerző meleg ember- szeretetet sugárzó novelláskö- tete ezzel válik a szocialista humanizmus gondolatának hordozójává. Bistey történetei legnagyobbrészt hétköznapiak. Könnyűszerrel nyomon követhetők. Ha sarkít, vagy tudatosan elidegenít, mindig a mondandó érdekében teszi. Jó érzékkel kelti fel és tartja ébren írásaiban, a novellákban annyira szükséges drámai feszültséget. Filmszerű vágásai, lényegre szorítkozó, érdekes párbeszédei az olvasó fantáziáját továbbműködésre késztető, sokszor sejtelmes befejezései a sokszor aprólékos, de mindig pontos megfigyelésekről tanúskodó realista stílussal együtt is mutatják a modern írót. Külön is érdemes szólni a környezet- és lélekra.jz helyenként megkapó összhangjáról pl. a Balesetben vagy az Egy szál dróton-ban, vagy Az utolsó harc-ban. Bistey András első novel- láskötete azon túl, hogy egy nagyon rokonszenves emberi és írói magatartást, egyértelmű humanista állásfoglalást tükröz, jogos várakozást kelt az olvasóban további, mai életünk kérdéseit emberi viszonylatokban felmutató, s kicsit talán bővebben áradó írások iránt. Szurmay Ernő „Másvilági” útravaló a sírokban A szolnoki Damjanich János Múzeumnak 1974-ben jelezték, hogy Jánoshida határában szántás közben régi cserepek kerültek elő a földből. A múzeum régészei még abban az évben megkezdték az ásatást, s kiderült, hogy egy késő bronzkori halomsíros temetőre bukkantak. A temető feltárása idestova négy éve folyik, s mivel valószínűleg több száz sír húzódik a jánoshidai földek alatt, esztendők telnek még el a munkálatok befejezéséig és tudományos értékeléséig. — Jánoshidán százhetven sírt tártak fel eddig. Az ásatásokat ebben az évben is Csányi Marietta régész vezeti. A sírokban talált leletek egyértelműen a késő bronzkori temetkezési szokásokra utalnak. Melyek ezek a szokások? — kérdeztük. — Nagy halomsírokban helyezték el a halottak hamvait tartalmazó urnákat. A köréjük rakott többi edény nyilván a másvilági útrava- lót tartalmazta. Érdekes megfigyelni, hogy a halott- hamvasztás nem szüntette meg a másvilágra szánt mellékleteket, tehát hittek a „lánggá vált” halott további életében is. A jánoshidai temetőben csontvázas és szórthamvas sírokat is találtunk. Ez utóbbinál a halott hamvait nem urnába, csupán egy gödörbe szórták. Meglehetősen sok gyereksírt tártunk fel. A leletek bizonyítják, hogy a csecsemők holttestét nem hamvasztották, a testet urnába helyezve temették el. Bár a temetkezési szertartások nagyjából egyformán zajlottak, különbség figyelhető meg a gazdagok és a szegények temetkezésében. Bizonyos sírokat árok veszi körül. Az urnákat az így körülzárt térben helyezték el. Következtetéseim szerint ezek a gazdagabb emberek sírjai. Ennek a szokásnak egyébként vallásos, babonás vonatkozásai is vannak. — Milyen tárgyak kerültek elő a sírokból? — Az urnák mellett díszített bögrék, fazekak maradványait találtuk. A csontvázas sírokból bronzból készült használati eszközöket, fegyvereket. — például egy nagyon míves, tömör markolató tőrt — karpereceket, gyűrűket hoztunk felszínre, Nagyon érdekes leletre bukkantunk az egyik sírban: tengeri csigákból készült nyakékre, tengeri kagylóra, s ugyanabból a sírból egy borostyán csüngő is előkerült. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy a Kárpátmedence kapcsolatai ebben a korban sokfelé elágaztak. Északra éppúgy vezettek utak (borostyán), mint a Balkán felé (tengeri kagyló). A feltárás során olyan nyomokra bukkantunk, amelyek arra utalnák, hogy a temető csontvázas sírjait kirabolták, s elsősorban az arany tárgyakat vitték el. Ennek ellenére négy sírban találtunk aranykarikát. Értékesek a felszínre került urnák is. Egy csaknem épen maradt, több mint fél méter magas, 28 centiméter szájátmérőjű urna került elő például. Csányi Marietta és munkatársai az egész temetőt fel szeretnék tárni. A munka előreláthatólag még három évig tart, A régészek tehát tovább faggatják a múltat, s a leletek válaszolnak. Jánoshida határának évezredes titkák megfejti az ember. T. E. Fotó: K. I. Tíz vidám nap Ábrahámhegyen Nyári színház Pécsett A pécsi nyári színház kiemelkedő eseményére került sor tegnap: megkezdődött a Pécsi Balett kéthetes előadássorozata. Az első alkalommal három balettet mutatott be az európai hírű együttes — reneszánsz, barokk és modern zenére ko- reografált műveket, A nyári színház első évadjára újjászületett Pécs régi szabadtéri színpada a négytornyú székesegyház mellett, s a Szabadtéri Táncszín nevet kapta, mivel itt kelnek életre a színház fő műsorai: az oratórikus balettek. A megyében élő állami gondozott gyerekek közül 200—250 nyaralhatott eddig évente a megyei tanács áb- rahámhegyi üdülőjében, a Balatonnál. Iskolai szaktá- boros gyerekekkel kerültek össze, addig ismeretlen nevelők ülgyelnek rájuk. Ettől a nyártól már beosztás szerint kapott lehetőséget a megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet az üdültetésre. Több turnusban előbb a nevelőotthonokban gondozottak — Homokról száz fiú, Kisújszállásról száz lány és harminc fiú, Karcagról huszonegy lány és Tiszakürtről hatvanöt fiú — élvezik a nyár örömeit az otthonokból ismert megszokott nevelők felügyelete alatt. Az utolsó csoportban, augusztus elsején százötven, nevelőszülőknél élő gyerek ind.ul Ábrahámhegyre, őket a helyi gyermekvédelmi felügyelők kísérik. Hajókirándulással, nagy túrákkaL strandolással töltik el a tíz vidám napot. Az idén feltárt lemetőszelvény Csányi Marietta az ásatás egyik legértékesebb leletével; az óriás urnával
