Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
1978. július 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Adám, hol vagy? Már napok óta keresem, hiába. Járom az ismerős utakat, időnként úgy vélem, nyomában vagyok, aztán sehol semmi. Tegnap mondta egy jó ismerős, hogy hiába is keresgélek, egyelőre úgyse találom. Tűnőben, mint .a férfiúi egyenjogúság. Ez az ismerős persze férfi volt, roo- pant sajnálta magát, valamint egész nemét. — Már innét is kiszorultunk — sí- ránkozta. — Hát a férfiaknak ez se kell? Nem tudom, mi minden nem kell még nekik, de nekem most sürgősen szükségem lenne rá. Időnként ugyanis kénytelen a nő — ara, feleség, anya — a férfidivatot is észrevenni, s néhány divatos holmival felújítani a család ruhatárát. Kérdezem: hol tegye- vegye, ha szolnoki? Menjen a Dáma boltba? Minek, ott férfidivatnak nincs helye! Menjen odébb, a készruhába? Ott legfeljebb nagykamasznak kap valamit. Menjen a Sztárba? Azt mondták, talán ott megtalálom. Mentem. Alig találtam. A férfiingek osztályán ugyanis még vásárolni szerettek volna vagy hárman, így én már alig fértem. A legfelső „szinten” pedig alig pár négyzetméternyi helyen láttam csak Ádámnak való ezt, azt. Ott is a nők, a gyengébbik nem volt fölényben — hajaj, de menynyire. A Centrum se vigasztalt, mert a férfidivatingek között minduntalan a csecsemőholmikhoz tévedtem, valamint azokhoz a kecses tartókhoz, amelyek férfiaknak tényleg- egyáltalán nem szükségesek. Férfidivatáru-üzlet Szolnokon? Ádám-áruház? Akárkit kérdeztem, hírét se hallotta. Csak mindentudó Róza néném — most múlt hatvanéves — bizonygatta, hogy évekkel ezelőtt volt egy, „srévizavé” a főpostával. Róza néném mondta azt is, hogy hajdanán, fiatalasszony korában is volt minden valamirevaló áruházban „úridivat” osztály. Mivel azonban Róza néném szerint hol van már az az idő — én megelégednék férfidivattal is — csak megyek, csak keresek tovább. Mígnem megdühödve, családom férfitagjait utasítom. Ádám-bolt hiányában járjanak ádámkosztüm- ben. Úgyis — hírlik — jön már a kánikula. Akkor meg kell annál divatosabb és lezserebb? — só — Szociális létesítmények milliókért A tervezett ütemben halad az öt évre szóló fejlesztési program megvalósítása a jászszentandrási Haladás Tsz-ben' A programban a szinte valamennyi üzemágat érintő beruházások között fontos helyen szerepelnek a dolgozók ellátását, élet- és munkakörülményeinek javítását szolgáló fejlesztések. Az idén' több mint 4 millió forint költséggel új szociális létesítmény épül a tsz központi telepén. Korszerű szociális épületet kapnak a gazdaság szakosított tehenészeti telepén dolgozó tenyésztők, gondozók. A központi szociális létesítményben kap helyet a korszerűen felszerelt üzemi orvosi rendelő, a fürdő és öltöző. Mellette épül a telep központi fűtését biztosító, nagyteljesítményű kazánház. A szarvasmarha-telepen hideg-melegvizes fürdővel, fekete-fehér öltözőkkel és egy szépen berendezett ebédlővel ellátott szociális épület kerül rövidesen tető alá. A kivitelezők —■ a tsz építőrészlege és a Jászsági Építőipari Szövetkezet — a létesítmények átadását az év végére ígérik. Paradicsompalánták kiültetése után többféle módon ihasznositják a fóliasátrakat a tiszafüredi Hámán Kató Tsz kertészetében. Négyezer négyzetméteren szegfüdugványokat hajtatnak, a virágokat pz Óbuda Tsz-ben értékesítik majd. Mintegy 1500 négyzetméternyi fóliasátor alatt kísérleti dinnyetermesztést folytatnak. iA Budapesti Kertészeti Egyetem irányításával húszféle, konténerekből ’futtatott dinnyefajtából állítanak elő hibridmagot. A kertészetben elkel a sok dolgos kéz, százezernél több szegfűtö közül kell kiszedni a gyomot (Fotó: Temesközy) Lyukas hónapok * Rakodásfejlesztésre kapott mintegy húszmilliós beruházási hitelt a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat szolnoki üzeme. Az összegből négy elölvillás és egy oldalvillás targoncát vásárolnak a 'tervezett híddarun felül Ebéd a tarlón — Negyven lakatosnak vagyok a művezetője és közülük most négy van szabadságon. Nem sokan hiányoznak. Igaz, több pihenő embert huzamosabb ideig el sem bírnánk. A termelési programot nyáron is be kell tartani — mondta Czinglér István, a Ganz Vili szolnoki gyárának művezetője. A brigádon múlik Nyár van, a pihenés hónapjai. A legtöbb ember a napsütéses hetekre tartogatja évi szabadságának többségét. Üdülni indulnak, vagy éppen dolgozni: családi házat is csak jó időben lehet építeni, a kertekben is ekkortájt van a legtöbb munka. A „szabadság-hullám” miatt azonban az üzemben sem állhat a munka, Magyarországon még alig van példa olyan vállalatra, ahol néhány nyári hétre telMessziről csak annyit látni, hogy a búzatáblán mozognak a gépek. Ez pedig azt jelenti, hogy itt valami nincs rendjén. Hiába delelt a Nap, még nem jött volna meg az ebéd? — Nem bizony! — állítja halkabbra a John Deere kombájn motorját Soós József. — De nem is fog — mondja nevetve, — mert mi járunk be kosztolni a tsz étkezdéjébe. Csak jobb ott asztalhoz ülni, mint itt kinn a piszokban kanalazni. Én is csak azért eszem táskából, mert a múlt héten, amikor még a lucernát vágtam, éjszakás voltam, és így nem váltottam ebédjegyet. Soós József keze már a- sebességváltón. — Kerülök még néhányat, amíg megjönnek a váltósok — szól oda búcsúzóul. — Olyan jó itt a búza. hogy néhány forduló után tele van a magtartály. A váltósok „civilben” a karcagi Mezőgazdasági Szak- középiskola negyedikes tanulói, nyári gyakorlatukat töltik a Május 1. Termelő- szövetkezetben. Félmeztelenül, fülig szutykosan ugrálnak le a pótkocsikról. — Húsleves, túróscsusza és meggy — sorolják az aznapi menüt, s már rohannak is, hogy leváltsák az első számú kombájnost. Csak Fekete Antal, Rácz Imre és Forgács Mátyás marad kinn a dűlőúton néhány percre. — Tapasztalatgyűjtésre nagyon jó alkalom az aratás — magyarázzák. — Ráadásul még pénzt is kereshetünk. A tsz tíz százalékot ad, azt a „mesterek” húsz százalékkal megtoldják, úgyhogy mire levágjuk a gabonát, 1500—2000 forintot is összekombájnolhatunk. A leendő érettségizett szakmunkásoknak csupán egy bánatuk van: nekik csak régi, SZK 4-esgépek jutottak. Bezzeg a bések! Azok már SZ 6-os, Claas Dominátortés John Deeret is vezethetnek. — Az is igaz viszont, — ismerik be végül —, hogy ők már az őszi betakarításban is részt vettek, s így joggal bízhatnak rájuk ilyen spéci szerkezeteket is. A véletlen összehoz egy ilyen, szerencsés diákkal is. Vígh László úgy fordul rá a búzára, hogy abban még a legszakképzettebb kom- bájnos se találna sok kivetnivalót. vezetőség* titkára mondja, amikor megtudja, hogy a megyében az elsők között láttak hozzá a kenyérgabona aratásához. — Később nagyobbak a veszteségek, és ha egy hirtelen meleg egyszerre érleli be a fajtákat, akkor 2700 hektáron csak a szem peregne. A párttitkárt a tízéves fia is elkísérte a tarlóra. Most szakértő módjára turkálja a kombájnszalmát. — Nem szórnak a gépek — néz föl az apjára. — Na, fiam még csak az hiányozna, hogy szórjanak is! — csóválja a fejét Dómján Sándor és elindul az út szélén álló motorkerékpárjához. Vígh László is siet vissza a vezetőfülkébe, nem akar elmaradni a többiektől egy pillanatra se. A tarlón most már csak Fási László lánctalpasa tétlenkedik. — Ez a jó — sóhajt a traktoros — bárcsak be se kellene indítanom. Ez viszont egyelőre csupán óhaj, mert a föld annyira lágy, hogy mélyen mintázzák a keréknyomok. — Megállapodhatna már az idő, eleget esett! — vélekedik Olajos Mihály, aki a szállításban dolgozik. — Látja, — mutat a kövér kalászokra — a termés az meglehetős, csak ez a cudar időjárás ne lenne. A puha talajjal is sok bajunk van, de még ennél is bosszantóbb, amikor a búzát felveri a zöldje, mert így sokat romolhat a minőség. No, de ez már így van, — teszi hozzá elgondolkodva, —ezen már nem változtathatunk. Az azonban rajtunk múlik, hogy ami megtermett, azt betakarítjuk-e. — Nem várhattunk tovább, inkább szárítóra visz- szük a szemet — ezt Dómján Sándor, az üzemi párt— Ma már. vagy tíz, tizenkét tartállyal telivágtam, — büszkélkedik újdonsült ismerősöm. — Szeretem ezt a gépet, simogatja végig a szemével a csendesen durú- zsoló Claas Dominátort — értek is hozzá. Már persze a kisebb hibákhoz, — pirul bele a hirtelen kiszaladt szóba — szóval, ha a szükség úgy hozná, azokat akár magam is kijavítanám. jesen elcsendesednek a-* gépek, rövid időre „szélnek eresztik” az embereket. — Egy kilenctagú brigádban vagyok lakatos. Akár hiányzik valaki, akár nem, a tervezett munkákat be kell fejezni. Talán amikor a vezetők meghatározzák, mikor mit kell megcsinálnunk, bekalkulálják a nyári hiányzásokat is, ám a „csökkentés” nem túl nagy. Vigyáznunk kell hány embert engedünk el pihenni. Hosszabb időre háromnál többen nem mehetnek szabadságra — mondja Simon István lakatos, hegesztő társa, Borsányi Károly pedig hozzáteszi: — Bármily sok a munkánk, aki üdülni akar menni, vagy külföldre, azt mindig elengedjük. A nyolc órában jobban ráhajtunk, ha nagyon kell, más brigádoktól kérünk embereket. Amikor meg végképp nincs más, túlórázunk. Bejövünk szabad szombaton is dolgozni. Néha persze más megoldást is találunk. Például tavaly egyik társunk építkezett. Két hetet akart kivenni, ezt viszont nem bírta volna el „szabadságolási tervünk”. mások is pihenni akartak, vagy a ház körüli munka sürgette őket. Nem maradt más hátra: megbeszéltük: az építkezőnek a brigád segít alapozni. Egy hétvégén elmentünk, a legsürgősebb munkákat megcsináltuk és egy héttel kevesebb szabadszüksége pár napra. Jórészt a brigádokon múlik hát az üzem zavartalan nyári munkája. A művezetők tanúsíthatják, hogy alig van beavatkozásukra szükség, a munkások mindent elintéznek maguk között. Még az év elején készített szabadságolási ütemterv számonkérése is elmaradhat. Annak ellenére, hogy nagyon ritkán tartják be a „menetrendet”. — Hiábavaló lenne mereven ragaszkodni az év elején bemondott szabadságos napokhoz — magyarázza Juhász Imre, a forgácsoló üzem művezetője. — Nálunk a munkások többsége öt-hat napnál több pihenőt ritkán vesz ki egyszerre. Két-három hét szabadságukat darabokban töltik el, különböző hónapokban. Azt viszont senki nem tudja előre, mikor lesz szüksége pár napra Szabadság „darabokban” A munkások zöme csak több éves szünetek után megy hosszabb időre üdülni. A pihenőnapjukat különben „darabokban” veszik igénybe. Két-három napot íratnak ki a ház körüli munkákra. a bejárók a háztáji művelésére, a részesben vállalt hagymaföld kapálására. Igaz, a néhány napos hiányzások többsége is a nyárra esik, a társak mégis köny- nyebben várnak, ha tudják, pár nap múlva rájuk kerül a sor és a sürgős otthoni munka elkezdése még akkor sincs későn. — Meg senkinek nem jut annyi pihenőnap, hogy nyakra-főre „szabira” járjon. A többségnek jutó két vagy három héttel nagyon takarékosan kell gazdálkodni, hogy mindenre jusson belőle. A tizenöt-húsz napok kényszerű (kert, háztáji, építkezés), önkéntes felapró- zásával szinte súrlódások nélkül . dolgozik az üzem nyáron is. A bentmaradók- nak több munka jut, mint „rendesen”, de átcsoportosításokkal, túlórázásokkal a távollevők munkáját is vállalni tudják. Legalább is a lakatosok. Náluk a különböző feladatok között nincs túl nagy különbség. A munkások „cserélhetők”. Sokkal jobban kell ügyelni a hiányzásokra a forgácsoló üzemben. Itt speciális gépek is dolgoznak, kezelésükhöz csak két-három ember ért. Helyettesíteni alig lehet őket. Ha a négy, karusszel esztergához értő közül egy kiesik, a hiányt sokkal nehezebben pótolják, mint a lakatosoknál. Egy kicsivel többet A csúcsesztergán dolgozó munkások viszont a forgácsoló üzemben sincsenek annyira egymásra utalva, ők már húszán vannak, sokkal egyszerűbb a feladatok elosztása, ha valaki néhány napra elmegy. Mindenki többet vállal egy kicsivel: — Előfordul, hogy egyszerre két különböző gépet is kezel egy-egy forgácsoló — meséli egyikük. — Mód van rá, csak megfelelő darabokon kell egy időben dolgozni, hogy amíg az egyik „forog”, a másik munkánál az ellenőrzéseket, beállításokat elvégezhessük... így, vagy másként, többet dolgozva a pihenés „lyukas” hónapjaiban megy a munka. VSZJ.
