Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-14 / 164. szám
1978. július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tisza mellől Duna-partra Régen volt ennyire mozgalmas élet a leányfalui általános iskolában és hatalmas kertjében. Odabent 24 kisdiák dalol a Ribáreseta szánról, azaz a kishalász álmáról. a jókora halról, amelyet megfogott, megsütött, de mielőtt megehette volna, nagyot csobbant a víz, meglökte a csónakot és felébredt a kishalász. Ki-kite- kintgetnek az udvarra, a piros, sárga, kék, zöld sátrak felé, ahol gyerekszemnek oly izgalmas dolgokat művel csaknem héttucat kisdobos és úttörő. A szerb-horvát nyelvművelő tábor résztvevőit (mivel ők az épületben laknak) nagyon érdekli, mi történik a sátrak körül. Egyetlen vigaszuk, hogy majd ők is mennek úttörőtáborba. Egy gyerek — egy tyúk A kertben naphosszat szól az Abba, az Omega, a Bony M és az Express együttes. Tóth Ferenc, a zenefelelőssé előléptetett szülő cseréli a szalagokat a Tiszasülyről érkezett gyerekek kívánsága szerint. Az úttörőrendőrök felügyelte kapu mögött, a nagyon rendben tartott sátortáborban, zeneszó mellett ki-ki teszi a dolgát. Néhányan Bartók András- né és Kovács Lászlóné szakácsnőkkel szorgoskodnak a konyhává alakított, a ceglédi katonáktól ajándékba kapott rajsátorban. A hatalmas fazekakban gulyásleves, a lábosokban háromféle gyümölcsszósz készül. Az óriási adagba beleszámolták már a repetát is. Odébb képeslapokat írnak Tiszasülyre. Csupa szépet és jót visz a posta a Dunakanyarról. Még távolabb az udvar legeldugottabb zugában nagyobbacska lányok tyúkokat, csirkéket, kakasokat etetnek — ünnepi ebéd lesz belőlük. — A kis farmot mi hoztuk magunkkal a rengeteg zöldséggel, krumplival, cukorral, liszttel együtt. A hazai tojásból' mindegyikünknek jut minden napra legalább egy. Egész pótkocsival való élelemmel érkeztünk — mondja Peresztlényi Endré- né, a Móra Ferenc úttörő- csapat és egyben a tábor vezetője. — Hogy esett a Választásuk az otthonuktól legalább 150 kilométernyire eső Leányfalura? — A szomszédunkban, Kőtelken táboroztak a leányfalui gyerekek, összebarátkoztunk, felajánlották udvarukat és mi jöttünk, sátrat vertünk tizenegy napra, öt szülő és öt gyerek előbb útnak indult, a felszerelésekkel és a csapatot már kész tábor várta. Vendéglátóink kölcsönadták a palackos gáztűzhelyeiket, így könnyebben, gyorsabban készül az ebéd. A gally- és fagyűjtés helyett játszhatunk. Használhatjuk a napközi konyha kisgépeit és esős időben a tornateremben tartjuk az asztalitenisz, a sakk, a rajz és KRESZ versenyeket. Csak soha ne essen — koppant hármat a tábori asztal lapján a tanárnő, nem szeretünk a falak között! Csillagportya-riadó Míg beszélgetünk, sorra érkeznek a piros nyakkendő- sok vissza a faluból. Izgalommal mesélik, mit derítettek ki útjukon, a csillagportyán. Hasznos Márta és hat társa híres embereket keresett Leányfalun. — Elhatároztuk, bemegyünk a tanácsházára és kérünk címeket. így találtuk meg Karinthy Ferenc, Puszta Sándor házát. Aláírást is hoztunk tőlük — lobogtatják örömmel a füzetlapokat. Aztán még érdekességként hozzáteszik, milyen sok híres ember járt Karinthy házában. Fel is írták nevüket, a verandán levő oszlopra. Délután Harsányi Gábor színművészhez és Pusztai László labdarúgóhoz kopogtatunk be. Gyűlik a jó pont, azaz a csillag. — Mi meg felkutattuk a falu értékes épületeit. A templomot, Gyulai Pál üdülőjét, Móricz Zsigmond házát találtuk meg első napon — mondja Nagy Tünde és Horváth Veronika. Aztán a tanács vezetőitől kapott térképet büszkén felrajzszege- zik a tábor közepén álló falitáblára. Tempózók Néhány nagyobb lány kisdobosokkal érkezik és miután megmondják Makai Sándor és Kovács Zoltán őrnek a jelszót, beléphetnek a táborba. A Fővárosi Kézműipari Vállalat tiszasülyi varrodájának meósa Frikk Katalin és varrónője, Székely Erzsébet mint ifjúvezető segédkezik a pedagógusoknak. A kicsiket hozták vissza úszásoktatásról, örül majd a papa, mama, ha úszni tudó kisgyerekeket lát viszont. Hogy mi volt a legnagyobb élmény, arról egyöntetű a táborlakók véleménye: a parlamenti séta, az éjszakai riadó és visegrádi számháború. Az éjszakai riadón, valóban késő este úgy 11 körül, kereste a tábor apraja-nagy- ja a játékból elrabolt és eldugott csapatzászlót. Hegyen, völgyön kúsztak, másztak a felderítők, bevilágítottak elemlámpájukkal minden bokorba, mígnem ráakadtak a lobogóra. Ezután következett a táborozás legizgalmasabb zászlófelvonása. A Szolnok mellől érkezettek 19-én szedik fel sátrukat. felrakodnak a Palotási Állami Gazdaságtól kölcsönkapott hárem autóbuszra és irány Tiszasüly. Már egy-két nap eltelte, után nyugodtan üzenhetem Tiszasülyre, hogy máris sokszorosan kamatozott a Béke- Barátság Tsz és a Szőke Tisza Áfész tájbor ozáshoz nyújtott anyagi segítsége. Udvardi Gyöngyi lllEB-wizsgalat a jászsági uadásztarsasagoknál Feltárt hiányosságok, szabálytalanságok „Elhanyagolt vadállomány, pontatlan nyilvántartások, emelkedő reprezentációs kiadások, csökkenő fogolyállomány, hajtói bérek kockás papíron, vásárlások magán- személyektől.” A jászberényi Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság megállapításai a járás vadásztársaságainak egyesületi, pénz- és vagyongazdálkodásáról. A járás területén több mint 100 ezer hektáron 380 taggal 9 vadásztársaság működik. Állóeszközértékük megközelíti az 5 millió fo-’ rintot, a forgóeszközé a 800 ezret. Átlagos évi bevételük eléri a 10 millió forintot, kiadásaik ennek függvényében változnak. Jelentős vagyon, értékes vadállomány, számottevő pénzösszegek, álló- és forgóeszközök. Megőrzésük fegyelmezett munkát, a MÉM, a MAVOSZ utasításaiban, a vadásztársaságok alapszabályában előírt pénz- és vagyongazdálkodást követel. Hogyan tartják be ezeket az utasításokat? Erre kerestek választ a népi ellenőrök a jászfelsőszentgyörgyi Vörös Sarok, a jászjákóhalmi Béke, a jászkiséri Lenin és a jászladányi Aranykalász vadásztársaságoknál tartott vizsgálataik során. Megállapították: a vadász- társaságok nem készítenek hiteles jegyzőkönyvet közgyűléseikről, minek következménye, hogy a hatóságoknál vezetett személyi nyilvántartások hiányosak. A MÉM tavaly módosította a vadgazdálkodásról, a vadászatról szóló korábbi rendeletét, a módosítást egyetlen vadásztársaság sem hajtotta végre. A korábbi vizsgálatok során már feltárt — azóta isismétlődő hiányosságok: a nyilvántartások, különösen a pénztárkiadási bizonylatok pontatlansága, a termelt és vásárolt takarmányok készletbevételének elhanyagolása. Szabálytalanul dokumentálják — esetenként egy darab kockás papíron — a hajtők részére elszámolt és kifizetett béreket. Megsértik a bizonylati fegyelmet az egyéb személyi kiadások elszámolásánál,,, a különböző munkákra alkalmazott személyek bérének kifizetésénél. Indokolatlanul sok a magánszemélyekkel végzett gépkocsijavítás, a magánszemélyektől az alkatrész-beszerzés. Szabálytalan a reprezentációs kiadások elszámolása. A vadászvacsorák költségeit például egy alapbizonylaton a vadászok és a hozott vendégek vacsoraköltségét együtt számolják el. Ezzel is magyarázható, hogy helyenként a reprezentációs kiadások 1 év alatt 15—16 ezer forinttal növekedtek. A vadásztársaság intéző bizottsága nem határozza meg egyértelműen a házi pénztárban tartandó pénz legmagasabb összegét. Egy- egy házi pénztárban — a vagyonvédelmi előírásokat figyelmen kívül hagyva — ők több héten keresztül 40—50 ezer forintot tartanak. Vizsgálataik során a népi ellenőrök megállapították, hogy a vadásztársaságok nem fordítanak megfelelő figyelmet a vadgazdálkodási tervek végrehajtására. Az elmúlt 4 év alatt 30 százalékkal emelkedett a kilőtt őzek száma, az őzállomány viszont csak 1 százalékkal növekedett. Károkat okoznak a vadásztársaságok azzal, hogy elhanyagolják — a fá<|án kivételével — az állomány vér- frissítését. Az elmúlt 4 évben a vérfrissítésre kibo- csájtott nyúiak száma 50 százalékkal csökkent, a fogolyállomány „felfrissítésére” a vadásztársaságok semmiféle intézkedést nem tettek. Ugyancsak káros mulasztás, hogy néhány vadásztársaság vadkímélési helye több mint 10 éve ugyanazon a területen van. Az ilyen „belterjesség” amellett, hogy tartósan kárt okoz valamelyik tsz-nek, csökkenti az állo- 'mány ellenállóképességét, a korcsulás veszélyét hordozza. A NEB a vizsgálatok befejezése után ankétot rendezett a vadásztársaságok vezető tisztségviselői részére. Az ankéton résztvevő VT- elnökökkel, -titkárokkal, gazdasági vezetőkkel és vadászmesterekkel ismertette és elemezte a vizsgálatok során szerzett tapasztalatokat. A feltárt hiányosság megszüntetésére javaslatokat terjesztett elő, hangsúlyozva a tervszerű belsőellenőrzés szükségességét. Javasolta, hogy a városi tanács vb és a Járási Hivatal igazgatási osztálya az eddigieknél rendszeresebben ellenőrizze a vadásztársaságokat. I. A. Lencse végen a vadvilág Mosdás Az erdő csendje tele titokkal: A lombok közt elsuhanó őzek, a bokrok alatt csibéit vezető fácántyúk vagy a sűrű galy- lyak árnyékában hűsölő fekete vaddisznó csíkos malackáival, mind-mind az életerőtől duzzadó természet Vadvilágát tárják elénk, ha nyitott szemmel, figyelemmel követjük a csapásokat, becserkésszük az erdőt. Pihentet, rengeteg élményt nyújt a természetszerető embernek egy-egy erdei séta. A Magyar Vadászok Országos Szövetségének lapja — a NIMRÓD — az idén is meghirdette fotópályázatát a csendes vadászoknak, akik kétcsövű puska helyett fényképezőgéppel a vállukon járják az erdőt, ellesve a rókacsalád életéből egy pillanatot, vagy a szarvasbőgés legizgalmasabb perceit: két bika verekedését. Mindezt lencsevégre kapva megörökítették, s az így elejtett zsákmánnyal hatvanhár- man szerencsét próbáltak a közelmúltban. A zsűrit ugyancsak próbára tette a beérkező több mint ezer pályamű, nehéz volt a sok remek fotó közül kiválasztani a legkitűnőbbeket. A nagy „sláger” a szarvasbika mellett most számos kép érkezett az erdő-mező apró lakóiról is: nyuszi, nyest, görény, nappal sétálgató borz is került „terítékre” A magyar vadvilág rejtett életét• feltáró gazdag képanyag július 21-től egy hónapig látható Budapesten, a Mezőgazdasági Múzeumban (Városliget).
