Szolnok Megyei Néplap, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
1978. július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Két új birkahodályt épít az idén ezerkétszáz birka elhelyezésére a karcagi Május 1. Termelőszövetkezet épitőbrigádja. Az acélvázas nád- és műanyagboritású hodályok gyorsan építhetők A NEB megvizsgálta II műszakpótlék bevezetésének tapasztalatai Alig találni olyan két vagy három műszakban dolgozó munkást, aki ne fújná a Minisztertanács tavalyi 15-ös számú rendeletének - amely a műszakpótlékokról szól - lényegét. A határozat ösztönzi a vállalatokat, s azok dolgozóit többek között a gépek jobb kihasználására, a termelési tartalékok érvényesítésére - úgy, hogy az üzemi létszám nem nő. A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tavaly, s az idén megtartott vizsgálatában azzal foglalkozott: betartják-e a vállalatoknál a rendeletben előírtakat, s vajon ez a bérpolitikai intézkedés meghozta-e a hozzáfűzött reményeket? A gyárakban, az üzemekben ismertették a dolgozókkal a határozat lényegét, megjelenése előtt és után is, s többségüknél a kollektív szerződésben „rögzítették” a járandóság nagyságát. Ennek összege általában a munkabér 20—30 százaléka között mozog. (A vizsgált vállalatok közül néhány, így például a Tiszmenti Vegyiművek régebben már fizetett a munkásoknak pótlékot, de egy sem adott többet, mint amennyit a rendelet megállapít.) Bevezetésénél a gazdálkodó szervek különböző bér- fejlesztésekkel számoltak. A tényleges bérszínvonal-növekedés a vizsgált tizenöt ipari üzemben — figyelembe véve a második és harmadik műszakra szóló kiegészítést — a minimális 5,6 százaléktól kezdve a 20,4 százalékig terjed. A legtöbb helyen jól megszervezték a pótlékok elszámolásának rendjét, így a Tisza Cipőgyárban a számfejtést külön ügyrend szabályozza, ezzel ellentétben a Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat mezőtúri gyárában a kiegészítések meghatározásának és ellenőrzésének módszere hosszadalmas, bonyolult, (Elszámolással összefüggő panasz munkaügyi döntőbizottsághoz nem került — a Kontakta Alkatrészgyár takarítóinak és portásainak reklamációja is hamar megértésre talált.) A rendelet célja, hogy a több műszakos szervezéssel újabb és újabb gépeket állíthassanak munkába az üzemek, s még jobban használják ki a régieket. A népi ellenőrök vizsgálta vállalatok közül jelentős állóeszközfejlesztést kevesen hajtottak végre. A Tisza Cipőgyár egy nagyobb értékű talpfröccsöntő gépet vásárolt, ez három műszakban dolgozik. A Járműjavító Üzem 28 szerszámgépet vett, amelyek zöme azonban egy műszakban működik. Az állóeszköz-kihasználás mutatója a kapott adatok alapján 13 vállalatnál átlagosan 1,7 százalékkal nőtt. Néhánynál ennek értéké tavaly csökkent az 1976 évihez képest r— így például a SZIM karcagi gyárában vagy a jászberényi Cipőipari Vállalatnál — azért, mert itt a beszerzett gép- és berendezésállomány valamelyest jobban nőtt, mint a nettó termelési érték. A műszakpótlékok ellenére a KAEV 8-as számú mezőtúri gyárában nagy a munkaerő- hiány, létszámcsökkenés miatt a nagy értékű berendezésekhez nem tudják a szükséges kezelő személyzetet biztosítani. Itt-ott — sajnos nem mindenütt — beigazolódott, hogy a minisztertanácsi határozat a gépek jobb kihasználását szolgálja. Karcagon például a SZIM gyárában tavalyelőtt 60,3 százalékban kötötték le a gépek teljesítőképességét, tavaly ez az érték 10,1 százalékkal nőtt. A Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyárában a fejeszterga, a lemezegyengető vagy a hidraulikus fűrészgép kihasználásához hasonló foglalatosságé üzemeknek bérmunkát vállaltak. A martfűi Tisza Cipőgyárban a rendelet nyomán azt várták, hogy az egy műszakban üzemelő tü- zödei összeszerelő szalagoknál két műszakban haladhat a munka. Ezt nem sikerült megvalósítani, mert csak három tüzőnő kérte áthelyezését kétműszakos munkarendre. A NEB vizsgálat egyebek között megállapította, hogy az ellenőrzött vállalatoknál a rendelet hatálybalépése után két műszakos munkára átlagosan az összlétszám tíz százalékát csoportosították át. A három műszakos és folyamatos munkarendet vállalók aránya viszont jelentősen nem változott. A határozat hozzájárult a munkaerőmozgás csökkentéséhez, a törzs- gárdatagok számának növeléséhez, és segítette a több- műszakos munkahelyeken a helyettesítések megoldását. A termelő kapacitások emelkedésénél azonban jelentős változást nem hozott. H. J. Orvosok, gyógyszerészek kitüntetése Semmelweis Ignác, a nagy tudós születésnapja alkalmából orvosokat, gyógyszerészeket és egészségügyi szakdolgozókat tüntettek ki tegnap az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Semmelweis-termében. Az ünnepségen — amelyen megjelent Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára — Schultheisz Emil egészségügyi miniszter köszöntötte a kitüntetetteket, méltatva áldozatos munkásságukat, a szocialista egészségügy megvalósításáért kifejtett tevékenységüket. Ezt követően a miniszter átadta a kitüntetéseket. Szolnok megyéből Kiváló orvos kitüntetést kapott dr. Halász Sándor, a tiszaburai községi tanács körzeti főorvosa. — Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapott Gaál Imréné, a kunmadarasi körzeti orvosi rendelő körzeti nővére és Szűcs Józsefné, a ' tiszaugi járási szociális otthon gondozónője. Afrikai szakszervezeti delegáció a megyében A magyar szakszervezeti mozgalom tevékenységét tanulmányozza egy néhány napja hazánkban tartózkodó afrikai küldöttség, amelynek huszonegy tagja — nyolc afrikai ország képviseletében — tegnap megyénkbe látogatott. A délelőtti órákban Szolnokon az SZMT székházában Árvái István, az SZMT vezető titkára tájékoztatta a vendégeket a mozgalom időszerű megyei feladatairól, a szakszervezeti munka tapasztalatairól, majd válaszolt kérdéseikre. Az afrikai küldöttség tagjai délután Rákóczifalvára, a Rákóczi Tsz-bé látogattak. Kazánház rekordidő alatt A MEZŐGÉP Vállalat ci- bakházi gyáregységének építőbrigádja — rekordidő —• három és fél hónap alatt elkészítette az üzem központi fűtéséhez szükséges kazánház épületét. Az 1,3 millió forintos beruházás műszaki átadása a héten megtörtént, júliusban kezdődhet a technikai szerelés. Az idén mintegy 5 millió forintot fordít a gyár a fűtés korszerűsítésére, amelynek befejezése áthúzódik a jövő évre. de ősztől egyes üzemrészekben már radiátorok ontják a meleget. Az eleven jog fája a politika szilárd, ott az intéz- Ahol mények is szilárdak, s a jogalkotás kedvező körülmények közt folyik. Ezt az összefüggést látjuk megnyilvánulni napjainkban abban a korszerűsítő, jogfejlesztő alkotói kedvben, amelyet főleg a nagy társadalmi kérdések jogi megoldását segítő törvényelőkészítő és törvényhozó munkában figyelhetünk meg. E pillanatban például az új BTK tervezetének társadalmi vitája folyik. Ha van jelentése József Attila „eleven jog fája” kifejezésének, úgy ez a jelentés ma valósul meg igazán: az „eleven jog fája” nem más, mint a nép, a társadalom, amely magának és magáért szerzi a jogokat. Akarata, közerkölcsi normái, érdekei, igazságérzete kell, hogy visszatükröződjön abban, ami később mint „államrezon”, mint az állam törvénytárába és jogszabály-gyűjteményeibe beiktatott paragrafus társadalmunkban szabályozó erővé válik. A jogalkotás társadalmi szélesítése, a népnek, a társadalomnak mint jogalkotó és jogfejlesztő erőnek működtetése éppen úgy fényt vet a szocializmus demokratikus lehetőségeire, mint például a társadalom és a gazdaság tervszerű fejlesztésének ténye. Ez a folyamat, azonban nem egyszerű és nem mentes ellentmondásoktól sem. A törvények, különösen a nagy társadalmi horderejű törvények korszerűsítése vagy újak megalkotása folyamán még jobban vannak intézményes biztosítékok arra, hogy azok körültekintőek, sokoldalúak — s ami nem lényegtelen — végrehajthatóak legyenek. A jogszabály-alkotás soklépcsős rendszerében azonban már különböző feszültségek munkálnak. A jogszabályok olyan hálót alkotnak, amelyeken nemcsak az akadhat fenn, ami közellenes és ellentétben van törvényeink szellemével, hanem az is. ami megegyezik vele, de nem egyezik meg más, azzal kellően össze nem hangolt jogszabállyal. S megfordítva is: átcsúszhat szemein nemcsak a helyes, a közérdeket és a társadalmi igazságot szolgáló, hanem a vele ellentétes is, ha nem a jog, hanem a jogászkodás kerekedik felül. Vagyis nagyon sok függ értelmezőitől, végrehajtóitól, ismerőitől. S bizony, hány és hány esetben lehetséges, hogy végrehajtják ugyan a jogszabály betűjét egy munkajogi, kereskedelmi, vállalati, vagy ingatlanügyi jogvitában, de nem annak szellemét. S még csak nem is mindig az elfogultság, egyoldalú érdek győzelmeképpen, hanem egyszerűen azért, mert igazgatási és jogi apparátusaink még mindig mértéktelenül túl vannak terhelve, s még mindig felettébb bonyolult, nehézkes az ügymenet, akkor is — vagy éppen akkor — ha szabályosan eleget akarnak tenni valamilyen formai előírásnak. Nem olyan régen éppen egyik megye földhivatalainak tevékenységét összefoglaló jelentését böngészve találkoztam egy elgondolkoztató számmal: évenként hatvanezer határozati döntést kell a megye területén működő földhivataloknak meghozni! Például csak olyan apróság1 miatt is, hogy tízezrével kellett egyszeri térképszerkesztési hozzájárulási határozatot kibocsájtani. Ugyanennek a megyének éves földhivatali ügyiratforgalma két esztendő alatt tízezerrel növekedett és meghaladja a százezret, Ha országunk tizenkilenc megyéjére gondolunk, nem kell nagy számolás hozzá, hogy belássuk: csupán egyik közigazgatási hivatali ág majd kétmilliós nagyságrendű ügyiratforgalmat bonyolít le. Jóllehet igen különböző nagyságrendű és horderejű ügyekről van itt szó, de tömegük néha aggasztó. Ezek nem új felismerések, és a tanácsi apparátusok például úgy védekeznek ellene, hogy újraszabályozzák és radikálisan csökkentik a saját hatáskörükbe tartozó adatszolgáltatási kötelezettséget. Egyszerűsítési eljárásokat vezetnek be a jog- alkalmazásban, ahol ezt a törvényes előírások lehetővé teszik. Az bizonyas, hogy ezen a téren még rengeteg tartalék van feltáratlanul, s csupán a mennyiségi halmaz csökkenése is javára válik a gyorsabb, hatékonyabb és humánus döntéseknek. De a legkorszerűbb és legracionálisabb ügymenet és ügyintézés is kevés, ha nincs legalább ilyen változás a mentalitásban, a jogszolgáltatók és jogalkalmazók szemléletében — szocialista értelemben. Beszéljünk őszintén. A fiatal igazgatási vagy gazdasági jogi szakemberek, néha túlságosan is könnyen és hamar elvesztik azt az eleven, humánus, lényegre törő jogérzéküket, amelyet magukkal hoznak. Nemcsak azt a kellő rutint, gyakorlatot szerzik meg, amely elengedhetetlen a gyors és határozott munkához, de olykor meglepően hamar átveszik sokan a leg- rágósabb, legnyakatekertebb hivatali stílust, azt, ami még bőven található a hivatalokban. Könnyedén tapad a jogászkodó mentalitás, a paragrafusok horgaiba akasz- kodó, az eleven ügytől eltávolodó szemlélet is, amely bürokratává formálja a tegnap még eleven, természetes gondolkozá- sú embert. Márpedig csak ez utóbbi típus az eleven gondolkodású, az aki megérti és átérzi, hogy a papír csak akkor ér valamit, ha mögötte nem vész el, a szemhatárról az ember és az ügy, a szocialista jog- tartalma. tapad e mentalitás, azért Könnyen is mert szinte minden jogalkotó intézményünk roppant szorításban van a rázúduló feladatoktól. S könnyen azért is, mert látszólag az hatékony, aki hivatala, vállalata, intézménye sokszor szűkén vett érdekei szemszögéből viszi dűlőre az ügyet, s nem, annak a jogelvnek és jogszellemnek a győzelmeképpen, amelynek a szocialista társadalom a forrása. S természetesen nemcsak fiatalokról van szó. Róluk csak azért kell külön említést tenni, mert ők azok, akik ebben a folyamatban a jövőt is képviselik, s amit ma az egyszerűbb, hatékonyabb, humánusabb szocialista államról álmodunk, tervezünk, akarunk, jórészben nekik kell megvalósítaniuk. Hiszen nemde ők az eleven jog fájának friss hajtásai? Rózsa László Talajjavítás — műszerekkel Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok gazdaságosabb termelését segítik elő azok a talaj- és takarmányvizsgálatok, amelyeket a Tolna megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásán végeznek. A talaj és takarmányminták sokrétű vizsgálatát korszerű műszerek segítik. Képünkön: Kemény Sándorné a fehérjemeghatározás befejező fázisát ellenőrzi
