Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
1978. június 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Bényi László festményeiből nyílt kiállítás a Csók Galériában, Budapesten. Képünkön a Sárga ház c. alkotása Hová! merre Szigligeti? Vakáció! Június 3-án hosszú szünetet jelzett a csengő minden általános iskolában. A gyerekek nagy örömére megkezdődött a nyári vakáció. Három hónap iskolaszünet! A vonatokon már délután megjelentek az „első fecskék”; nyaralni induló gyerekek apukával, anyukával, kitömött bőröndökkel. Sokan a falun élő nagyszülőkhöz utaztak. Ez a legegyszerűbb megoldás. A nagyszülők örülnek a városon élő unokának, a gyerek jól érzi magát, megerősödik a jó levegőn, a szülőknek pedig egy csomó gond lekerül a válláról. Hogy mik ezek a gondok? Hová tegyem a gyereket? — Nálunk nincs nagymama és nincs olyan ismerősünk sem a városban, akire rábízhatnánk a gyerekeket a vakáció idején, — mondja a szolnoki Kiss Jánosné. — Igaz, most már csak hagy- ján! Jancsi az idén végezte a hetediket, Erik ötödikes volt. Nagy fiúk tudnak magukra vigyázni, de azért mégis nyugtalan az emberi Egész nap egyedül, felügyelet nélkül vannak. Lemennek az utcára, vagy ha a strandra mennek ki, ott történhet valami bajuk... Törtem a fejemet nyári programokon. Végül úgy alakult, hogy a fiúk úttörőtáborba mennek Salgótarjánba, és SZOT üdülőbe a Balaton-partjára. Ez még egy hónap sincs... És a többi idő? Rendelet szerint a 14. életévüket be nem töltött gyerekek nem vállalhatnak munkát. A 12—13 évesek többségének pedig nemcsak a képességük van meg ehhez, de a tapasztalatok szerint szívesen is dolgoznának nyaranként két-három hetet. Ez az iskolák nevelési céljainak elérését mindenféleképpen segítené, hisz munkára nevelni legjobban munkával lehet. A Szolnok megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet idén először állított össze listát arról, hogy hány munkahely tart igényt a diákok szünidei munkájára. Pontos adatok r* mesének arról, hogy az általános iskolások közül hányán jelentkeztek, de az érdeklődés egy iskola példáján is jól lemérhető. A Tallinn körzeti általános iskola végzős nyolcadikosainak 50 százaléka dolgozik a nyári szünidő egy részében. Az igazgatói iroda ajtaján azonban évek óta kopogtatnak a 6—7. osztályos gyerekek is munkavégzési engedélyért. Sajnos hiába. Jól jön nekünk az építőtábor A Tallinn körzetben maradva, egy jó kezdeményezésről is beszámolhatunk. Nyaranként az általános iskola ad otthont a szolnoki építőtábornak. Szakmunkás- tanulók, középiskolások érkeznek a városba, hogy az Vakáció? építkezéseket segítsék. Elkerülhetetlen, hogy a lakótelepi gyerekekkel találkozzanak. S ha már így van, miért ne töltenék együtt szabad idejük egy részét? Közös sportolással. Lakótelepi csapatok küzdenek meg foci, kézilabda, kosárlabda, asztalitenisz mérkőzéseken az építőtábor lakóival. Igaz, ez csak a fiúknak jelent hasznos időtöltést. És a lányok? — Nézők vagyunk a kerítés mellett és szurkolunk a srácoknak — mondja Deb- reczeni Györgyi tizenhárom éves. — Ha megunjuk elmegyünk a strandra a barátnőmmel, beszélgetünk, tol- ioslabdázunk. Néha olvasok is. Egyébként reggel ott a cédula az asztalon. Anya felírja mit vegyek a boltban, mit főzzek, mit kell a lakásban elvégezni. Nem vagyok már dedós Szolnokon körülbelül nyolcezer általános iskolás korú gyerek él. Elméletileg, minden rászoruló diák helyet kaphat a nyári napközis táborban. Ezzel szemben több éves tapasztalat az, hogy csak az alsótagozatos gyerekek töltik ott a nyár nagy részét. Nyolc-kilenc évvel ezelőtt háromszázötvenen—négyszázan, idén már hatszázan lesznek a tiszaligeti strand területén levő tábor napközisei. Varga Judit mondja: — A szüleim napközibe akartak dugni, de addig könyörögtem, amíg elálltak szándékuktól. Jövőre leszek nyolcadikos, nem vagyok már dedós. Valami lesz Ügy tűnik a napközis táborok nem túl vonzóak a kamaszgyerekek számára. Hogy miért? Szerintük túlságosan sok kötöttséggel jár, sok a gyerek egy csomóban, ráadásul náluk sokkal kisebbek. Egyszóval kár erőltetni, úgysem éreznék ott jól magukat. A napközis tábor nyári programjairól, különböző gyermekműsorairól, amelyeket az úttörőház és a művelődési központ szervez, ők sem és a szüleik sem tudnak semmit. Őszintén szólva mi sem sokat, ugyanis a programtervek még nem készültek el. (!) így tehát vajmi kevés szerepük lehet abban, hogy a táborokat vonzóbbá tegyék. Mint ahogy arról sincsen tudomásunk, hogy azok a gyerekek, akik nem lesznek a napközis tábor lakói, milyen programok között válogathatnak a nyáron. Az elmúlt évben a Komarov-te- remben néhányszor filmvetítés volt számukra, az idén is „lesz valami”, csak — ilyen szervező és tervező munka után — valószínűleg közönség nem. Már tanévközben gondolni kellett volna a nyárra, számolni a diákok megnövekvő szabad idejével és kellőképpen felkészülve —, mint ahogy ez a közművelődési intézmények dolga is — hozzájárulni annak hasznos, tartalmas eltöltéséhez. Török Erzsébet Befejeződött a tanítás a középiskolákban Szeptember 4-én kéz dftdik az új tanév Az általános iskolásoknak már egy hete tart a nyári vakáció, tegnap pedig befejeződött a tanítás a középiskolák I—II—III. osztályosainak is. A bizonyítványosztásra mindkét iskolatípusban június 12—20. között a tanévzárókon kerül sor. Már ismertté vált a jövő tanév beosztása is. Az oktatási miniszter utasítása értelmében az 1978/79-es tanév szeptember 4-én a tanévnyitó ünnepéllyel kezdődik. Az első tanítási nap szeptember 5-e. Az általános iskolások és a gyógypedagógiai intézmények tanulói 1979 jú- nius-15-ig tanulnak. A közép, iskolák I—II—III. osztályosainak június 9-én lesz az utolsó tanítási nap, a IV-esek pedig május 12-én ballagnak. Az érettségizők írásbeli vizsgái a középiskolákban május 14-én, a dolgozók középiskoláiban pedig május 28-án kezdődnek. A közös (írásbeli éré tliség i - fe Lvéte 1 i vizsga időpontja: május 21— 22. A téli szünet az alsófokú és a középiskolákban 1978 december 22-től 1979 január 3-ig, a tavaszi szünet 1979 április 5-től április 17-ig tart. n kérdés rántsem költői, s ha nem isi ebben a formájában, de a lényegét tekintve ebben az értelemben gyakorta felvetődik a színház életében előállott változások után, drámai nyelven szólva a várható, de mégis robbanásszerűen bekövetkezett fordulat teremtette helyzetben. Beszédtéma az igazgatói irodában éppúgy, mint a színházat szerető-féltő közönség körében. Természetes a nyugtalanító bizonytalanság érzése: vajon színházunk meg tiídja-e továbbra is őrizni kivívott szakmai rangját, magas művészi színvonalát; vajon sikerül-e az új vezetésnek olyan körülményeket kialakítania — objektív és szubjektív értelemben —, amelyek lehetővé teszik a magasrendű színházi gyakorlat, a nemes hagyományokat megszülő művészi munka folytonosságát. Schwajda György igazgató, aki alig két hónapja vette át, évad közben,, a társulat irányítását, sokkal köznapibban fogja fel, amikor a címben szereplő, kissé „fennkölt” kérdéssel kopogtatok be hozzá. Helyzetéből adódóan rengeteg a tennivaló, de világszemléletétől is távol áll az effajta pátosz, az álemelkedettség. Jól bizonyítják ezt drámai művei, amelyekben egyaránt jellemző a dolgok, események groteszk, sőt olykor abszurdba, hajló szemlélete és ábrázolása. Igaz. szerzőként saját színházában csak gyerrnekdarabokkal jelentkezett, például az Egércirkusszal, de Bohóc című színpadi játékát Veszprémben, a Mesebeli Jánost Békéscsabán vitték színre, s a Segítség bemutatója épp most tavasszal volt Miskolcon. „A Puntila úrral most június közepén a Nemzeti Színházba megyünk, A nap gyermekeivel közvetlenül a fővárosi vendégjáték után Galacba utazunk romániai szereplésre. Közben pedig tovább tájolunk a Bugrisok- kal, a Januárral pedig Kunhegyesre látogatunk. Változás ide, változás oda: az életnek mennie kell.” A beszélgetés során azonban mégiscsak kiderül, hogy a máskor ilyenkor megszokott bölcs számvetés és ter- vezgetés légköre helyett az izgalmas finálé feszült atmoszférája uralkodik a színházban. Amit az igazgatóból feltörő keserűség is igazol, amikor megjegyzi, hogy: szegényembert az ág is húzza. S azokat a megbetegedéseket, illetve súlyos balesetet említi — Lázár Katinak, aki minden előadásban szerepel, filmfelvételen a bokája sérült meg súlyosan —, amelyek következtében a színház csak többszörös beugrásokkal tudja életben tartani előadásait. „Sajnos ilyen és hasonló okokból kellett lemondanunk az évad utolsó, zenés bemutatójáról is. Amit azért is sajnálunk, mert régi jó szokás színházunkban, hogy az évadot jelentős zenés játékkal zárjuk. De ha kényszerű okokból a Tűzijáték elmaradásával most csorba is esik az évad programján, gondoskodunk róla, hogy közönségünk semmiképp ne rövidüljön meg szórakozásában. Ősszel a bérleten kívül külön zenés játékkal szolgálunk — kárpótlásul.” S a direktor gondolatai már akaratlanul is a jövőbe kalandoznak. Elképzelésekről, tervekről esik szó, gondolataival szinte fennhangon a jövőt tapogatja. S mindabból, amit megfogalmaz, az új vezetés művészi alapállásának, hitvallásának lényege is kicsendül: az eddigi jó hagyományok vállalásával tovább járni a gondolatiságában izgalmasan mai, politikai tartásában következetes színház útját. „Az elképzeléseink között újabb Gorkij-bemutató, a Hamis pénz magyarországi ősbemutatója is szerepel, hisz a Gorkij-játszásnak éppúgy hagyományai vannak már színházunkban, akárcsak Shakespeare-nek.” Példakéntai éfTn igazi közönségsikert aratott Gorki j-bemutatóját említi a direktor, A nap gyermekeinek általános elismerést kiváltó előadását. „A mai magyar drámához sem akararunk hűtlenek maradni. Örkény Vérroko- nokjának szolnoki előadásával a dráma értékeinek, talán eddig rejtve maradt értékeinek felfedezését is szeretnénk nyújtani, és igazi színházi csemegének ígérkezik, úgy gondolom, Shakespeare Velencei kalmár című drámájának premierje — a színház régi dédelgetett álma — a címszerepben vendégként Major Tamással. A testvéri szocialista országok drámairodalmát ezúttal a lengyel Mrozek Tangója képviseli — először magyarul Szolnokon.” Hagyomány, elért művészi színvonal, jó szokások — művészi értelemben — szinte visszatérő motívumai beszélgetésünknek. Valahogy az az érzése az embernek; új vezetésről van szó, de a „régi” színházról beszélünk. Schwajda György számára mindez természetes is, hisz négy éven át, 1974 óta, amikor Székely Gábor hívására, zsebében friss diplomával dramaturgnak Szolnokra érkezett, azóta maga is szellemi részese volt a színházi műhelymunkának, kivette részét a színház jelenlegi arculatának megformálásából is. — Névtelen munkásként, hisz a dramaturg sohasem szerepel az előadások színlapján, nyilvánosan. Vallja is: Nem az az elsőrendű dolog most, hogy az új vezetés új elveket kovácsoljon, hanem, hogy a jól kialakított, a gyakorlatban már kipróbált művészi célkitűzések további érvényesítéséhez megteremtse a szükséges feltételeket a jelenlegi új helyzetben. „Voltak és még vannak nehézségeink, elsősorban a társulat építésében, hisz az eltávozottak helyébe új színészeket kellett keresnünk, szinte az utolsó órában. Még most is tárgyalunk művészekkel. Arról nem is szólva, hogy az új játékrend. a repertoárrendszer jövő évi bevezetése egyébként is szükségessé tette a társulat bővítését. Űgy-ahogy már egyenesben vagyunk. Tizenhat új színész szerződött hozzánk, köztük hét most végzett főiskolás, három fiú és négy lány, továbbá Koós Olga Kecskemétről, Margittay Ági a József Attila Színházból, Szabó Ildikó a Nemzetiből és lesz új tagunk Pécsről, a Népszínházból. És amikor arra gondolunk, hogy lesz-e elegendő erő elképzeléseink megvalósítására, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik továbbra is vállalták Szolnokot.” Kétségtelen, az új társulat létrehozása kulcskérdés ma a színházban. Minthogy azonban a színház nem csupán szellemi műhely, hanem termelő üzem, amelynek igazi műhelyekre is szüksége van, s az ide érkező új színészeknek elhelyezéséről is gondoskodni illik,, nem kevés gondot okoz ez az egyébként a szokásosnál is nehezebb évadot záró színházban. „E pillanatban még éltet bennünket _a remény, hogy szeptemberben valóban beköltözhetünk az új ,Jcisegítő” épületbe. Bár a jelekből ítélve, dhogy fogynafc a napok, reményeink is úgy csappannak meg. Mi mindenesetre bízunk, hisz a jóleső bizalom légkörében építgetjük a jövőnket, a megye és a város pártós állami vezetői mégértő figyelemmel kísérik munkánkat, bízunk tehát, hogy ha szükséges, tanácsi segítséggel úrrá tudunk lenni felmerülő lakásgondjainkon, s újabb épület-átadási határidőkre sem kerül sor.” Érthető az igazgató gondja, hisz a színház valóban csak akkor tud élni, szabadon lélegezni, ha szükség nem szorítja, ha korlátok — akár technikaiak is — kényszermegoldásokra nem kötelezik. A tárgyi feltértelek megteremtése különösen hangsúlyossá váltak most, amikor az előadásokon túl egy igazán nagy premierre is készül a színház. „A repertoár-műsorrend minden bizonnyal színháznak és közönségnek egyaránt előnyösebb lesz, mint a régi. A színészeknek nem kell sorozatban akár harminc estén is át ugyanazt játszaniuk, ugyanazzal a fizikai megterheléssel, például az Athéni Timont, egymás után har- mincötször, micsoda megterhelés, s a közönségnek is gazdagabb lehetősége nyílik a választásra, hisz komoly dráma és könnyedebb zenés játék, vagy épp komédia, 'egymást váltogatják majd a műsoron belül. Sőt, minthogy egy-egy sikeres előadásunkat akár egész évadban is műsoron tarthatjuk, a nézőnek, ha elszalasztottá is a bemutatót, később is alkalma nyílik az előadás megtekintésére. Legalább olyan izgalommal várjuk ennek a premiernek a sikerét, mely kezdetben kisebb nehézségeket okozhat, mint egy-egy előadásunk fogadtatását.” meglepő, hogy amikor általában a színházakban ilyenkor, júniusban a számvetés, az elmúlt évad értékelése szerepel a napirenden, ezen a beszélgetésen kevesebb szó esett a múltról, az is csak utalásokban, a jövő függvényében, jóllehet kétségtelenül sikeres évad van mögöttünk. olyan színháztörténeti jelentőségű bemutatóval is, az évad csúcsteljesítménye, mint a Boldogtalanok. A napi gondok is a távlat tükrében mutatkoznak meg, hisz ha a színház új vezetése a régit meg nem is tagadja, sőt, erényeit vallja, új helyzetben mégiscsak egy új színház van kibontakozóban. Valkó Mihály A Budapesti Műszaki Egyetem épületgépészeti II. tanszékén kutatómunka kezdődött a napenergia minél gazdaságosabb és célszerűbb hasznosítására, A különleges világítástechnikai méréseket hat méter átmérőjű kupolába épített mesterséges égbolt alatt végzik. Képünk a tanszék laboratóriumában készült
