Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
1978. június 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanműhely épül a Karcagi Általános Technika Ipari Szövetkezetben. A 630 négyzetméteres, könnyűszerkezetből készülő épületet központi támogatásból építik úgy, hogy még az idén megkezdődhet benne a tanítás Fénnyel, hanggal Automata tüzörök Automata tűzőröket állítottak munkába a szegedi textilművek kártolójában. A rendkívül érzékeny jelzőberendezés akikor is működésbe lép, ha valaki a gép mellett cigarettára gyújtó Ilyen fegyelmezetlenség természetesen nem fordulhat elő, annál nagyobb tűzveszélyt jelentenek a gépek, berendezések súrlódási hője, szikrák, vagy más technikai okok. Minden gépnél elhelyeznek ilyen készüléket, mégpedig a gyapothulladékot elszívó csővezetékben. A véletlenül lángrakapó gyapot legcsekélyebb füstjét „megérző” készülék kicsinysége ellenére nagy hatáskörrel rendelkezik: fényjelzéssel és kürtszóval] riasztja a tűzoltóságot. Ugyanakkor „intézkedik” a tűz terjedésének megakadályozásáról: azonnal lezárja a veszélyes csőszakaszt, így az égő gyapot nem juthat az összefüggő elszívórendszerbe. Az automata tűzőreéget a következő napokban bemutatják a pamulipar szakembereinek, s a tapasztalatok alapján az egész iparágban bevezetik a hasznos módszert. Nem tapsokért N ehéz úgy cselekedni napról-napra egy közösségen belül, hogy az mindenkinek tessék. Hajiunk arra, amit szálkaként s gerendaként szokás emlegetni, azaz önmagúnk túl- s mások leértékelésére. Meglehet persze, a gunyorosság mögött az irigység lapul. A minap a végszerelde üzemvezetőjével beszélgettünk, az anyagellátás buktatóiról, a fegyelem megkövetelésének vélt s valódi akadályairól, amikor egy fiatalember ránk nyitotta az irodának csak nagy jóakarattal nevezhető lyukacska ajtaját. Az üzemvezető lehunyta a szemét, s megfeledkezve rólam, sóhajtva kérdezte: — már megint milyen zűr van Bátor Benő?! A harminc év körüli férfit nem izgatta különösebben sem az idegen jelenléte, sem a furcsa név. Rákezdte, s mondta a magáét. Megint nincs fölkészítve az anyag a szerelőszalag tálkáiba, három pneumatikus szerszám nem működik, holott ő már két napja megmondta, gondoskodni kell a műszerész helyettesítéséről. .. Az üzemvezető elnézést kért, s távozott; siet vissza. Fél órát vártam rá. Addig volt időm, s okom is töprengeni, vajon mikor, kicsodák, miért ragasztották emberünkre a Bátor Benő csúfnevet, mert abban, hogy nem ez a becsületes polgári neve, egy pillanatig sem kételkedtem. Az üzemvezető visszatérte után még több okom teremtődött a morfon- dírozásra, mert beszélgető partnerem arca paprikavörös volt a méregtől; fölhúzták. Bátor Benő is, meg a művezetője szintén, aki tényleg nem gondoskodott a_pneu- matikus szerszámok mellé műszerészről, dehát akkor is... S ömlött belőle a panasz, elsősorban Benőre, aki ugyan a szereidében a három legjobb munkás közé tartozik, de soha semmit nem hagy szó nélkül, kritizál, javasol, magyarán mondva, az embernek az idegeire megy. S a csúf név? Külön történet. Akkor kapta, amikor fölállt a_ munkásgyűlésen, __s_tömör m ondatokkal elsorolta miért maradt el a tervteljesítéssel a végszerelde, s ha ezen, meg azon nem változtatnak, akkor nem lesz másként a következő tizenkét hónapban. Képzelheti — bök felém a hangsúly kedvéért az üzemvezető —, egyenest a vezér- igazgatónak címezte, aki ott ült az elnökségben a meghívott vendégekkel... Elképzelem. S ahogy elképzelem, egyre barátságosabb arccal áll előttem ez a Bátor Benő. Sok társa van, s öröm, hogy ennyien vállalják a korántsem hálás szerepet, még akkor is, ha siker és kudarc egyaránt kijut nekik, hiszen némelyek tényleg nem szeretik azokat az embereket, akik az idegeikre mennek; igazat beszélnek, a dolgokat a nevükön nevezik. Örökös elégedetlenek lennének, nem értik meg a nehézségeket? Illúziókat kergetnek? Vagy egyszerűn nem hajlandók beletörődni abba, hogy valami gyatrábban menjen, mint ahogy mehetne? Az utóbbi kérdésben benne a felelet, hiszen pontosan erről, egy magatartásmódról van szó. Bátor Benő, s a hozzá hasonlók magatartása az, ami nilkül egyetlen termelői szf "vezet —, de tágíthatjuk a Kört, egyetlen közösség — sem létezhet, mert bírálataik, javaslataik a célok és a lehetőségek, a feladatok és a feltételek viszonyát, arányát világítják meg, azaz a ténylegesen elértet az elérhétővel szembesítik. Igényesek környezetükkel, de úgy, hogy elsősorban a saját tetteiknek mércéje magas, azaz nemcsak a kritikához értenek, hanem — és elsősorban — a munkához is, s éppen ezért__tudják_kitap intani a fájó pontokat, s azt szintén ezekre mi lehet a gyógyír. Nyugtalanságuk nem egyéni indíttatású, hiszen az eseték _ túlnyomó részében ők a gondokkal — éppen tudásuknál, rátermettségüknél fogva — úgy-ahogy megbirkóznának. Társaikért, a közösségért, a kollektív célok elérhetőségéért emelnek szót tehát, nem pedig tapsokért. T ermészetes mozgásterük, cselekvési közegük az, ami másoknak furcsaság, ok a meghökkenésre, a csúfolódásra, a gyermeteg nyelvöltögetésre. Szó sincs arról, hogy bátornak tartanák magukat, s hi- valkodónak mutogatnák — tagadhatatlanul létező, s ezért figyelmet érdemlő — sebeiket. Kötelességtudatuk munkál bennük, az a meggyőződés, hogy jó ügyet nem lehet fél kézzel, felületes szóval, és cselekvéssel szolgálni; két kéz kell ahhoz, s olyan szó, aminek a példamutató tettek adják a meggyőző erőt. Mészáros (Ottó Mintegy félezer hízott marhát értékesít az idén a jászapáti Velemi Tsz. Takarmánykiegészítésként 500 va-f gon szenázst készítenek a közös gazdaság legelőinek fűterméséből. Képünkön.: lánctalpassal tömöritik az első kaszálású szecskázott füvet a téesz kettes kerületében (Fotó:T. F.) Harminc éve történt II két munkáspárt egyesülése Harminc éve, 1948 júniusában a magyar munkásosztály nagy történelmi győzelmet aratott. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt véget vetett a magyar munkásmozgalom több évtizedes kettészakítottságának, marxista— leninisa program alapján egyesült. Most, harminc év múltán e történelmi esemény jelentősége, tanulsága minden korábbitól jobban és világosabban áll előttünk, értékeit még nagyobbra becsüljük. előzményei Az egyesülés visszanyűlnak a Tanácsköztársaság időszakára, a Horthy-fasizmus elleni éles osztályküzdelmek évtizedeire, a felszabadulást követő első évek nagy politikai csatáira. „Végigtekintve a munkásmozgalom, ' fejlődésének történelmi korszakait — mondotta Kádár János egy nyilatkozatában — megfigyelhető, hogy a két munkáspárt, a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülésének kérdése, az egyesülés szükségessége általában két szélsőséges esetben kerül napirendre. Vagy a forradalmi fellendülés időszakában, amikor a munkásosztály számára lehetőség nyílik a hatalom átvételére, vagy a munkásosztályt fenyegető végveszélyben, amikor a burzsoázia ellenforradalmi támadása különösen kiéleződik”. A magyar munkásmozgalom 1919 tavaszán nemcsak az Októberi Forradalmat követte elsőként, hanem saját sorainak kettéosztottságát — a forradalmi feladatoktól megrettent és a burzsoáziával együttműködő szociáldemokrata magatartás miatt keletkezett szakadást is elsőként szüntette meg. A két párt egyesülése döntő feltétele volt 1919-ben is a hatalom megszerzésének. Az egyesülés módja nem minden vonatkozásban felelt meg a marxista—leninista osztálypolitika követelményeinek, történelmileg mégis helyes és szükségszerű volt. Később ugyan az ellen- forradalom felülkerekedése és a jobboldali szociáldemokrata vezetők proletár- diktatúra-ellenessége újra előidézte a magyar munkás- mozgalom szakadását, az egység eszméjét, emlékét nem lehetet kitörölni a munkásosztály tudatából. Az egység gondolata és az erre irányuló politikai törekvések nem voltak zavartól, problémáktól mentesek. A kölcsönös vádaskodások, a szociáldemokrata vezetők jobboldali szárnyának anti- kommunizmusa, esetenként a kommunisták szűkkeblűsége időnként sok nehézséget és politikai kárt okozott. Ennek ellenére a munkásmozgalomban többé-kevésbé mindig élt az a felismerés, hogy a burzsoá kizsákmányolás és a fasiszta önkény elleni harc sikere a munkásság egységes fellépésétől függ. A munkásegység és a szolidaritás eszméje végig megmaradt a magyar munkásmozgalom legnemesebb és legmaradandóbb értékének. Ápolásában, fenntartásában és erősítésében egyaránt kivették részüket kommunisták és szociáldemokraták. Amikor a két világháború között a totális fasizmus hazai térhódítási kísérletei, majd a német fasizmus előretörése és az új világháborús veszély fenyegetett, különös erővel és súllyáT került ismét napirendre a munkásmozgalom egysége, mint minden haladó, demokratikus erő összefogásának elengedhetetlen alapja. E felismerésben döntő fordulatnak számított a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa 1935-ben. A munkáspártok akcióegysége Európa több országában jelentős politikai sikereket eredményezett és különösen a második világháború éveiben parancsoló követelménye lett az antifasiszta küzdelemnek. A kommunisták és a baloldali szociáldemokraták antifasiszta összefogásának jegyében számos sikeres akció született. Például á Népszava 1941. évi karácsonyi száma, az 1942-es évi közös tüntetések. Európában minden náci megszállás alatt levő országban, Magyarországon is bebizonyosodott, hogy a burzsoázia válságának végső óráiban sem riad vissza semmiféle eszköztől hatalmának fenntartására, ha kell a fasizmus legvéresebb, legkegyetlenebb terrorjával sújt le mindenkire, aki útjában áll. A fasizmus, a német megszállás nem kímélte a Szociáldemokrata Pártot, a szakszervezeteket sem, épp úgy betiltották és üldözték mint a korszakban végig illegalitásban működő Kommunista Pártot. A fasizmus okozta szenvedések, meghurcoltatások, üldöztetések szülték azt a szoros gyakorlati együttműködést, ami a két munkáspárt vezetői, aktivistái és a széles tagság között kialakult a háború utolsó évében. Ebben az együttműködésben született az a felismerés, hogy amint arra lehetőség nyílik, meg kell teremteni a magyar munkás- osztály teljes politikai egységét, létre kell hozni egységes pártját. és szociálA kommunisták demokraták együttműködésének es akcióegységének különösen sok szép példája született a felszabadulás után. Döntő szerepe volt azokban a sikerekben, amelyeket a fiatal demokrácia a felszabadulás első éveiben kivívott. Kommunisták és sok baloldali szociáldemokrata már ekkor világosan látta, hogy a szocializmus forradalmi ügyének következetes képviselete, a munkáshatálom kivívása előbb-utóbb az egyesülés kérdését is napirendre tűzi. Amikor a harc akörül a kérdés körül éleződött ki, hogy burzsoá, vagy szocialista rend legyen Magyarországon, a Szociáldemokrata Pártnak is. állást kellett foglalni. A párttagság zömének, főleg az üzemi munkásoknak az állásfoglalása egyértelmű és nyilvánvaló volt: a kommunistákkal együtt, a tőkés kizsákmányolás felszámolásáért szálltak síkra. A párt baloldali vezetésének erre az erőre támaszkodva és a kommunisták politikai segítségét felhasználva sikerült a jobboldalt teljesen elszigetelni, tömegbefolyásától megfosztani és a szociáldemokrata pártból kiszorítani. A munkástömegek részéről elemi erőként feltört igény találkozott a baloldali szociáldemokrata vezetők politikai felismerésével és erőfeszítéseivel és a kommunista párt kezdeményezésével. Az egység tehát nemcsak a vezetés bizonyos körének, de mindenekelőtt a széles munkásrétegeknek, a munkásosztály alapvető tömegeinek uralkodó felfogása és gyakorlati törekvése lett. A történelmi szükségszerűség szülte azt a politikai, de sok tekintetben eszmei azonosulást a munkásosztály és a dolgozók politikailag legaktívabb tömegeiben, amely alapját képezte az egyesülésnek, illetve megszüntette a további szervezeti elkülönülés politikai okait. Az utókor csak a legnagyobb tisztelettel emlékezhet azokra az elvtársakra, politikusokra, volt kommunista és szociáldemokrata pártmunkásokra, aktivistákra, akik akkor felelősen cselekedtek. A kortársak visz- szaemlékezéseiből, tapasztalataiból tudjuk, hogy távolról sem volt könnyű dolguk. Nem volt könnyű az újat vállalni, hiszen több évtizedes múlttal kellett szembenézni, a körülöttük acsarkodókkal megküzdeni és gyakran az évek során lerakodott előítéletekkel is megbirkózni. Mégis vállalták és elvtársi egységben képviselték a munkásosztály, a magyar nép érdekeit. * * * „A két munkáspárt egyesülése — állapította meg az. MSZMP Központi Bizottsága — helyes és szükségszerű lépés, történelmi jelentőségű esemény volt, amely fordulatot jelentett a munkásosztály hatalmáért, a szoaializ- musért vívót harcban E következtetéseket a' tények sora.támasztja alá. Az egyesüléssel végleg eldőlt hazánkban a hatalomért folyó harc ügye. A dolgozó ozstályok, a ‘ munkásosztály egységén és a szoros politikai szövetségen megbukott a reakció minden kísérlete a burzsoá rend visszaállítására. A dolgozó nép maga vette kezébe sorsának rányí- tását, és az egységes marxista—leninista párt vezetésével hozzákezdett a szocia*- lizmus építéséhez. A társadalmi élet minden területén gyökeres változások me 'ek végbe. Az új „honfogla. ” most már — a földek után — a gyárakban, a társad? lom minden fontosabb kulc: pozíciójában végbement. Az egyesülést követő években sajnálatos módos súlyos tévedések, hibák, a személyi kultusz következményeként a hatalommal való bűnös visszaélések is történtek.. Ezek nemcsak a szocializmus építésének okoztak nagy ikárokat, de aa egyesülés ügyét is — utólag — károsan befolyásolták. A gyanakvás és bizalmatlanság légköre nem kedvezett a párt kialakuló összeforrottságának. E tanulságokért drágán megfizettünk, és egy életre okultunk belőle. Amikor 1956- ban ismét a hatalomról, a szocializmus fennmaradásáról, vagy a kapitalizmus restaurálásáról volt szó, az egység szelleme kiállta a nehéz megpróbáltatást. A volt szociáldemokraták többsége — ahogy Kádár elvtárs is hangsúlyozta — nem habozott a döntéssel, a munkás- osztály egysége, az egyesült munkáspárt, a munkáshatalom mellett foglalt állást, és a kommunistákkal együtt felvette a harcot az ellenforradalmi erőkkel. Ebben a harcban szerveződött újjá és forrt össze véglegesen a magyar munkásosztály egységes forradalmi pártja. fejlüdéséAz ország nek több mint két évtizede arról tanúskodik, hogy a. Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei, politikai és szervezeti egysége szilárd marxista—leninista elvekre épül. A párt eredményesen tölti be vezető szerepét, a széles dolgozó rétegek osztatlan bizalmát élvezi. A harminc évvel ezelőtti nagy eseménynek, a két munkáspárt egyesülésének történelmi jelentősége ebben is megmutatkozik. Rákos Imre
