Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 11. Olaj és sár Ezer méteres mélységekben számolnak és másodpercekre sem vehetik le Szemüket az ör- döngősen pörgő gépekről. A figyelem soha nem lankadhat. Aztán az izmok feszülnek pattanásig. ha a technika már ellátta feladatát. Állandó változás. Nem számít éjszaka és nappal, hőség vagy fagy. Az olajos-sáros arcú emberek mindig ott vannak a tornyok esőerdeje között. A föld méhét vallatják. Aztán, ha kibuggyan a fekete kincs, felsistereg a földbe zárt gáz, örülnek... Szede- lödzködnek és továbbállnak. Kilométerekkel arébb újra kezdik. A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem egyik brigádjának nehéz munkájáról, az endrődi kutatófúrásnál lestünk el néhány pillanatot. — VSZJ — Pusztai László képriportja Autóversenyzők A hatvan-hetven centiméter mély pocsolyának százhúszat sebességgel vág neki a versenyző-. így is csak cammogva kerül ki Nem sikerült bevenni a kanyart. Jó húszméteres repülés után a Hanga—Forró páros sziklás, tuskókkal tűzdelt szakadékban találta magát. Hanga Béla „civilben” rendőrtiszt. Parancsnoka az esetről értesülve csak any- nyit mondott: — Hallom, hogy elszálltak. Befejeztetem a versenyzést, mielőtt meghalna. — Ne tegye, parancsnok elvtárs — ijedezett Hanga —, mert abba halok bele. Az „elszállás” két hete történt, a győri versenyen. Annak részleteit idézi Hanga Béla: — Tamás autós navigátortól szokatlan adatot közölt: magasság ennyi, meg any- nyi. .. Derülünk az eseten, bár csúnya vége is lehetett vol- nat — Nem vagyok szerencsés ember, de ebben az esetben nagyon is az voltam. „Talpra esett” a kocsi. Húsz-harminc szurkoló tol- ta-húzta ki a szakadékból. Folytatták a versenyt. Huszonnegyedikként értek célhoz. Talán nem is bánták, hiszen útközben kikerülték a kaszást. — Volt-e már halálos baleset? ________ — . Az idén még nem. Pedig az említett szakadékban több kocsi ottmaradt. „A szerencse mindenkinek áll” — jut eszembe a régi sláger. Persze nem mindig, s nem mindenkinek. Tavaly például az egyik versenyen Hangáéknak egymás után háromszor szakadt el az ékszíjuk. — Emiatt lettünk tizedikek. A szerencsénél is fontosabb az alapos felkészülés, a kormányt biztosan tartó kéz. Még így is kerülnek nehéz helyzetbe az autóversenyzők. Váradi Attila például a pécsi versenyen: — Három kanyart egybecsúszva vettünk. Mondtam is a navigátornak, hogy csak ezt ússzuk meg. Aztán meg a többit... Esett az eső, nehezebbé vált a versenyzők dolga. Egy Trabant egy Citroen oldalába fúrta magát. — Az útviszonyok kedvezőbbé váltak számomra — emlékezik Váradi Attila. — Szereti a csúszós pályát? ____________ — Senki sem szereti. Szerencsére mások még úgy sem szeretik, mint én. A legtöbb baleset nem a kedvezőtlen időjárási viszonyok között folyó versenyeken történik, hanem az edzéseken. Olyankor nem zárják le a gyorsasági pályákat, egymással szemben is száguldoznak a versenyzők Az utak pedig keskenyek. Hanga Béla mással is magyarázza ezt a jelenséget: 1— Leginkább az edzéseken szoktam én is kocsit törni. Az ember akkor próbálgatja a pályát. A versenyeken jobban vigyáz, mert többet ér egy pont is, mint a semmi. — Mi tört össze a kocsiján? — Könnyebb azt felsorolni, ami az eredeti: a csomagtartófedél, meg a motor. A többi alkatrész mind új. — Költséges versenyág ..._______________ — Lelkesedésünk a vállalatok segítsége nélkül nem lehetne eredményes. Egy- egy kocsi versenyre való fel- készítési költsége megközelíti a negyvenezer forintot Bizonyos kategóriákban különböző változtatásokat lehet eszközölni a járműveken. Váradi Attila kocsiján (Lada 1200-asról van szó) a széria több darabjától eltérően nagyobbak a szívószelepek, dupla Weber karburátort tettek bele, a vezér- műtengely tovább tartja a szelepeket, módosították a kipufogórendszert. 1300-as motorral látták el, szélesebb kerekeket, más típusú lökésgátlókat szereltek fel, a kocsi elejét egy kicsit megemelték, a hátulját süllyesztették. — A jól felkészített kocsi igen csábító a bravúrokra. Hanga Béla más véleményen van: — A versenyzők vezetési morálja megközelíti a tökéletest. _ Egyetlen társamat sem láttam még például sebességtúllépés miatt az el- lenőrzőpotoknál ácsorogni. Az tartják: udvariasság, előrelátás, nagymérvű ru- galfhasság nélkül senkiből sem válhat jó versenyző. — A versenyzők szemével nézve milyen a körutakon a vezetési morál? Hanga Béla arca elkomorul: — Észbontó. Ne is beszéljünk 1 róla. Nem véletlenül szorgalmazom már hosszú ideje, hogy tartsunk vezetés- technikai bemutatókat, mert a volán mögött ülők jó része nem tudja, hogy miből mi következik, hogyan lehet elkerülni a baleseteket, mit kell tenni váratlan helyzetekben. — Kezdeményezése milyen visszhangra talált? — Süket fülekre — pedig szaladgáltam már fűhöz-fá- hoz. Hangoztattam, hogy sok mindent meg lehetne csinálni ebben a megyében. Szavaimra legfeljebb bólogattak. Közben a mesteriskolát megcsinálták más megyében,. —A versenyzőknek volna idejük vezetéstechnikai bemutatókra? — Szakítanánk rá időt, bár ez a legnehezebb. A kocsi felkészítése és az edzés nagyon időrabló. — S mit szól ehhez a család? — A feleségem nem lelkesedik érte, de eltűri — mondja Váradi Attila. Hanga Béla szerint: — A feleségem szerencsére megérti, hogy a munka és a család mellett kell egy harmadik plusz is, ami fenntartja az ember egyensúlyát. A hármas kötelezettség összehangolása iszonyú erőfeszítésembe kerül — de az autósport - kellemesen iszonyú erőfeszítés. Az autóversenyzők mindig párosban állnak rajthoz. A vezető mellett ott a navigátor. Az tartja számon az időt, a kanyarfokozatokat, a buk- kanókat, a rosszabb útszakaszokat. Váradi Attila di- csérően vélekedik róluk: — Ugyanolyan értékű munkát végeznek, mint a vezetők. A XVII. AFIT sportkörének szolnoki' autósport-szakosztálya öt párost támogat a harmincegynéhány versenyző közül. Csak az edzés és a versenyzés költségeit vállalja. A kezdőknek a nevezést és a versenyenként kötelező biztosítást téríti. A benzinköltséget saját zsebből fedezik. Igaza van Váradi Attilának: — Először bizonyítani kell. A Szalóki—Szedlák párostól ideiglenesen megvonták a támogatást, mert Pécsen nem álltak rajthoz. A teljes értékű • tám«. tatást majd csak akkor élvezhetik ismét, ha legalább egy országos hatodik helyezést elérnek. Nehéz dolguk lesz. A versenyzők saját kocsijaikkal vesznek részt a futamokon. Persze, nem lehet az utcáról minden további nélkül rajthoz állni. Bukó- csövet kell elhelyezni az utastérben, a kocsi külsejéről kezelhető áramtalaní- tót kell felszerelni, s végrehajtani a sportbizottság megannyi rendelkezését. Mindez természetesen pénzbe kerül. Jackanin József szakosztályvezető szerint: — A támogatáson túl a versenyzők minimum tizenötezer forintot saját zsebből fizetnek ki évente. Persze, van aki ennek többszörösét. Egy versenyautó felújítás nélkül 18 ezer kilométer után kikészül, míg egy normál jármú százezret is kibír. Érthető, hogy a legjobbak álma: feljutni a rallye-osz- tályba, s ott állami kocsival versenyezni. A szakosztályvezető viszont a realitások talaján áll: — A rallye-osztályban a költségek minimum háromszor nagyobbak, mint a túraosztályban. Ezért nem szándékozunk versenyzőit indítani ott. A szakosztály működőképessége a Tiszamenti Vegyiművek, az AFIT és a SZÖV- TAXI anyagi támogatásának köszönhető. Több — más vállalatoktól származó — támogatást is megérdemelne egyébként, hiszen az alig hároméves együttes tavaly 22 csapat közül a hetedik helyen végzett, az idén pedig — két bajnoki futam után — a negyedik. A szakosztály 1977-ben a megyében először vállalta az országos meghívásos verseny. a Pelikán Kupa rendezését. A jövő hónap kilencedikén ismét megrendezik azt, növelve egy szárnyát bontogató szép sportág híveinek táborát. Simon Bclg
