Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 10. Táplálkozásunk „őrei” A* Országos Élelmezés- ét Táplálkozástudományi Intézet - az Egészségügyi Minisztérium szakintézete - az élelmiszerek előállításának, forgalmazásának, valamint a táplálkozásnak gyakorlói és élettani szerepét vizsgálja és rendszeresen ellenőrzi: az Országos Közegészségügyi Intézettel, a Munkaegészségügyi Intézettel és a Sugárbiológiai Intézettel együtt a közegészségügy országos ellenőrzését és irányítását valósítják meg. Az intézet munkájáról dr. Novotny Tibor osztályvezetővel beszélgettünk. — Az ellenőrzés országos hálózatát a közegészségügyi és járványügyi állomások láncolata jelenti. Intézetünk ezeknek az állomásoknak a szakmai felügyeletén keresztül gyakorol hatást az egész élelmiszerellátásra és a köz- étkeztetésre. Négy laboratóriumi főosztályunk van: az élelmiszerkémiai, a bakteriológiai, az élet- és kórtani, valamint a kémiai és toxikológiai főosztály, önálló osztályként működbe az intézetben a néptáplálkozási és a szervezésmódszertani osztály. Valamennyinek az a dolga, hogy önálló kutatási és más feladatai mellett a saját szemszögéből is vizsgálja, összesítse a KÖJÁL-ok ellenőrzése során összegyűjtött tapasztalatokat. A konzekvenciák levonása alkalmat ad például új jogszabályok kidolgozására ugyanúgy), mint egy-egy élelmiszer gyártásának megtiltására, vagy éppen a gyártástechnológia megváltoztatására. — Csak javaslattevő vagy hatósági jogköre is van az intézetnek? — Van hatósági jogkörünk, az importból származó élelmiszerekre. Mielőtt bármilyen importból származó konzerv, vagy gyümölcs forgalomba kerülne, minta alapján el kell döntenünk, megfelel-e a hazai közegészség- ügyi követeknényekrek, „a táplálkozási kívánalmaknak”. Nem tartalmaz-e például olyan anyagot a megengedettnél nagyobb mennyiségben, amely felhalmozódva a szervezetben betegséget okoz. Az importból származó élelmiszerek mikrobiológiai, toxikológiai vizsgálati eredményei alapján döntünk, illetve javaslatot teszünk a behozatali engedély megadására, illetve a behozatal megtiltására. — Volt már példa az utóbbira? — Természetesen, csak erről a nagyközönség nem mindig szerez tudomást, mert ilyen élelmiszerek, gyümölcsök, konzervek nem is kerülhetnek forgalomba. Ami forgalomba kerül, például az albán és a román halkonzer-' vek, a bolgár befőttek, a svéd bébiételek, mind-mind átestek az ellenőrzésen. Előfordult az is, hogy már forgalomban levő konzervek bevonását szorgalmaztuk, mert a szúrópróbaszerű vizsgálat során kiderült, hogy a megengedettnél nagyobb a fémtartalmúk. — Milyen önálló kutatásokat végez az intézet? — Foglalkozunk az egészséges táplálkozással ugyanúgy, mint a mérgezésekkel és a néptáplálkozás általános kérdéseivel. Ez utóbbi nem is kutatási terület a szó szoros értelmében, inkább felmérő jellegű vizsgálódás. Arra vagyunk kíváncsiak: egy-egy rétegnek, csoportnak milyenek a táplálkozási szokásai, miből, mit és mennyit fogyasztanak. Ennek milyen hatása van izomzatúra, emésztőrendszerére, vérképző apparátusára. És mivel a széleskörű propaganda ellenére sem tudunk közvetlenül hatni a lakosságra, egy-egy ilyen vizsgálat eredményét csak a közétkeztetésen keresztül tudjuk érvényre juttatni. A közelmúltban például vizsgáltuk, hogy a szervezetbe mennyi mosogatópor kerül. Nagyon sok jut ugyanis a szervezetbe még gondos , öblítés után is az evőeszközökről és a tányérokról. Az állatkísérletek során azt a határértéket kerestük, amely még tűrhető- nek számít az emberi szervezet számára. — Evekig vitatkoztak azon, milyen műanyagokba tehet az élelmiszereket csomagolni. A végső döntésben az Élelmiszer- és Táplálkozástudományi Intézetnek is szerepe volt. — A mi vizsgálataink bebizonyították, hogy az alkohol egyes műanyagoktól az emberi szervezetre káros hatású vegyületeket old ki. Ezért tiltották meg például a pálinkásüvegek műanyagdu- gós zárását. Ezek az anyagok persze egy másik élelmiszer csomagolására megfelelők. A szelektálásban voli/ tulajdonképpen szerepünk és van ma is. Az évek során ez a „szerep” azért lesz fontosabb, mert mind több élelmiszert csomagolnak, illetve forgalmaznak műanyagban, vagy műanyaggal együtt. Minden élelmezési célra felhasznált műanyag, vagy élelmiszer csomagolására használt műanyag — legyen akár hazai vagy külföldi — csak az intézet vizsgálati eredménye után kerülhet felhasználásra. — A vállalatok szívesen fogadják az önök működését, vagy szükséges rossznak tekintik munkájukat? — Azt hiszem, éppen a szakmai megbízhatóságunk miatt elfogadnak bennünket és minden vizsgálatunkat. Persze ma már az sem mellékes egyetlen vállalat szempontjából sem, hogy exportra szánt termékét hogyan fogadják idegen országok piacain. A környezetvédelmi ártalmak növekedése miatt szerte a világon nagy gondot fordítanak arra hogy az élelmiszerek előállítása és forgalmazása közben minél kevesebb, az egészségre káros anyag kerüljön a gyártmányokba. Ha ez az érték a megengedettnél nagyobb, máshol sem adnak zöld utat az ilyen áruknak. Azt hisz- szük. ezek ismeretében nem is kell külön hangsúlyozni az intézet fontosságát. Nyugodtan mondhatjuk: magától értetődő. Cs. S. Korszerű növénynemesítés A növénynemesítés egyik célja a mennyiség, amelyen elsősorban az elérendő nagyobb terméshozamot értjük. A másik cél a minőség, amelynek főbb szempontjai a termék kifogástalan külső megjelenése, a sokoldalú felhasználhatóság és a tökéletes táplálkozási érték. A táplálkozás-élettani ismeretek bővülése — a vitaminok, az aminósavak és zsírsavak, a mikroelemek stb. — hatásának a felfedezése óta a termés összetételének komoly szerepe van az új növényfajták kiválasztásában. A gyümölcsök iránt támasztott legfontosabb kívánalom a kedvező íz, amelynek lényeges alkotóeleme az érett termés cukortartalma. A mennyiségi fajtakiválasztási és -nemesítési törekvésekkel párhuzamosan éppen ezért sok évig tartó analitikai munkával, kémiai elemzéssel állapítják meg pl. a gyümölcsökben levő három féle fő cukorkomponenst. A hagyományos kukoricafajtáknál a csírában levő zsíradéktartalom alacsony szintje miatt csupán 1,5—2,00 százalék zsírral lehet számolni. Az USA kutatói — amikor ismertté vált, hogy egyes keringési megbetegedések és a magas vérnyomás tüneteinek kivédésében bizonyos többször telítetlen zsírsavak kedvező hatást gyakorolnak A korszerű növénynemesítési munkának ma már hihetetlen nagy számú kémiai elemzés szabja meg az irányát. A bulgáriai Gyürrtöfcstermesztési Kutatóintézetben fehérje-mea- határozást végeznek különböző gyümölcsökből — mintegy 400 kukoricafaj-, tából ki tudtak választani olyant is, amely a 14 százalék zsírtartalmat is megközelítette. E kutatásokkal egyidejűleg az is kiderült, hogy a kukoricafajták zsírsavainak mennyisége nagymértékben változékony, .tehát számolni lehet azzal, hogy a biológiai igényeknek legmegfelelőbb kukoricafajtát kinemesítve, széles körben el lehet terjeszteni. A növénynemesítésnek a növényi élelmi anyagok táplálkozási értékének a javítása érdekében folytatott erőkifejtése ma már sok növényfajtára és még sok más összetevőre kiterjed. Az ösz- szetétel és a minőség javítása céljából folyó nemesítési munkát még további, a biológiai hatóanyag-tartalomra vonatkozó érdeklődés is elő fogja segíteni. A teaszüret Kelet-Afrikában nehéz fizikai munkát igényel A tea útja Japán monda szerint Darma, a kegyes Buddha-követő, hogy imádkozás alatt távol tartsa magától a fáradságot, levágta szemhéjait és eldobta. Ebből keletkezett a teacserje, amiben erő lakozik és elűzi az álmot... Akárhogy is keletkezett a tea — tér- • mészetesen a monda szerint semmiképpen — tény, hogy a teafogyasztás világszerte elterjedt, milliók italává vált. Termesztése Hátsó- és Elő-Indiában, Kínában, Jáván, a Szovjetunióban; Grúziában, Azerbajdzsánban, Krasznodarszkban; Kelet-Afrikában, Dél-Brazíliában nagyon elterjdt és földünk ezen területei látják el teával az egész világot. Az ültetvénybe kihelyezett — magról kelt vagy hajtásdugványokkal szaporított — növénykéket sorozatos nyeséssel formálják: kialakítják az ún. szedési felületet. A termesztési folyamatban a tea szedése igényli a legtöbb munkát, ezért egyes országokban (Szovjetunió, India) gépi szedésre alkalmas telepítésekkel kísérleteznek. A fejlődő országokban azonban kizárólag a kézi szedést alkalmazzák. Teaszedésnél a fiatal hajtásról a csúcsrügy alatti 2—3 fiatal levelet lecsípik. A tea semmiképpen sem tartalmazhat a csúcsától számított, negyedik levélnél idősebb, sötét színű, kemény leveleket. A növény folyamatos fejlődése esetén a szedést 5—15 naponként megismétlik. A leszedett levél gondos kezelést és szállítást igényel; ha megtörődik, vagy befülled, mielőtt a feldolgozó üzembe kerül, és a fermentáció idő előtt megindul, akkor értéktelenné válik. A feldolgozásnak három módja terjedt el; készítenek zöld, sárga és fekete teát. Az első két esetben — az ázsiai országok helyi ízlés szerint —: nem, vagy félig fer- mentálódott leveleket szárítanak és ezeket különböző módon illatosítják. Ilyenkor a tea saját illatanyagai nem fejlődnek ki, viszont több a hatóanyaga. Az európai ízlésnek a fekete tea felel meg. Ilyenkor a tealevelet először fony- nyasztják, majd a leveleket komplex gépsor segítségével összesodorják és felaprózzák. Ezután kerül sor a legkényesebb, legnagyobb szakértelmet igénylő folyamatra, a fermentációra. A szárítás után nyeri a tea a barnás-fekete színét. Légmentes csomagolás mellett is csak mintegy 3 évig tartja meg a tea igazi aromáját és színanyagait. Bár egy csésze teában több, vagy ugyanannyi koffein van, mint ugyanannyi kávéban, élénkítő hatása mégis valamivel enyhébb, valószínűleg azok miatt az anyagok miatt, amelyek csökkentik a koffein élettani hatását. Gabonatárolás silóban Most készült el Csehszlovákiában - NDK közreműködéssel - egy 30 vagon befogadóképességű gabonasiló § Úzonveszély A köznapi beszédben oly gyakran emlegetett „ózondús levegő’ a valóságban rendkívül mérgező az élő szervezetekre. Szerencsére az ózon, a háromatomos oxigén csak az atmoszféra magasabb rétegeiben, kb. 10 kilométer magasságban fordul elő nagyobb mennyiségben. Az- ottani ózonréteg viszont rendkívül jelentős az élet szempontjából, mert megszűri a Napból érkező erős ibolyántúli sugárzást. A technika fejlődésével azonban a magasban levő ózonréteg közvetlen veszélyt jelenthet az emberekre, hiszen a nagy magasságban szálló utasszállító repülőgépek szellőztető és levegőcserélő berendezései nem válogatják szét a kétatomos oxigént és az ott már dúsabb ózont. Márpedig a kísérletek szerint a 3/100 000 százalék (!) ózont tartalmazó levegő 1 órán át belélegezve köhögést, fáradtságot idéz elő. Kannibál sertések A sertések kannibalizmusa a malacok felfalásában. fül- és oldalharapásában. valamint farokrágásban mutatkozik meg. A jelenség a nagy sűrűségű hizlaldákban és különösen a rács- padlózatú istállókban gyakori, míg a sima betonpadozaton, illetve megfelelő almozás esetén ritkább. A farokrágás leggyakrabban a hizlalás első felében lép fel, később lényegesen kisebb mértékű. A kannibalizmust — a megfigyelések szerint — leggyakrabban a takarmány változtatása, az etetés késése, vagy kimaradása váltja ki. Az állatok egészségi állapotának nincs rá befolyás?. Éppen ezért ellene legeredményesebb az állatok igényeit teljes mértékben kielégítő takarmányozás és tartás. A védekezéshez tartozik az is, hogy azonos származású és súlyú süldőket állítsanak hizlalásba, a malacok farkának csonkítását a születés utáni első héten elvégezzék és a sertések farkát fakátránnyal bekenjék — ezeket ajánlja a Veterinary Medicine című folyóirat. A mezőgazdasági termelésben a megtermelt anyag raktározása legalább olyan gond, mint a termesztése. Fontos ugyanis, hogy a raktározás során csak a lehető legkisebb mennyiségi és minőségi veszteség következzék be. Tárolásnál tehát arra törekednek, hogy a gabonaszem legalapvetőbb életfolyamatának, a légzésnek az erősségét, amely a nedvességgel és a hőmérséklettel egyenesen arányos, a lehető legkisebbre csökkentsük. Kisebb tételben tárolható a gabona bármilyen szellős, hűvös helyen, vagy akár légmentesen elzárt tartályokban — lényegében ez a hagyományos módszer, amikor- is zsákokban, hombárokban vagy akár ömlesztve helyezik el. Nagy tételben azonban az egészséges gabonát újabban szinte kizárólag az úgynevezett gabonasilókban tárolják, amely módszer felel meg a legjobban a nagytömegű gabona gépesített tárolásának. A gabonasilók kör vagy négyszög keresztmetszetű, nagy magasságú betonépítmények, amelyet ömlesztett gabonával töltenek meg. Aljuk a kiürítés miatt tölcsér kiképzésűek. Tetejük zárt. Belül cellás szerkezetűek, amelyek rendszerint sorozatban helyezkednek el. Átmérőjük 4—5, magasságuk 20— 25 méter. A gabonasilók átlagosan 20—25 vagon befogadó képességűek. Hátrány >k, hogy csak nagy egységek építése gazdaságos és hogy az egyes silócellákban csak egyfajta gabona tárolható. Ha különböző terményféleségeket keveredésmentesen kívánnak elhelyezni, több silócellát építenek egymás mellé. A legújabb gabonasilókat szellőzőberendezéssel szerelik fel, ahol a légcserét gépi úton oldják meg. A másik módszernél hermetikusan zárt silókban raktározzák a gabonát, és a légzést az így keletkező szénsav-koncentrációval gátolják. Ha a gabona 15 százaléknál több nedvességet tartalmaz, csak különleges felügyelet mellett tárolható,
