Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-10 / 135. szám

1978. június 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Két operaelőadás A Szegedi Nemzeti Színház opera vendégjátéka Mozart: Figaro házassága Figaro, . a talpraesett bor­bély furcsa karriert futott be a világszínpadon. Szülő­atyja, a francia Beaumar­chais először csak pénzéhes, minden hájjal megkent csel­szövőnek mintázta meg, de néhány év elteltével külö­nös színekkel bővítette hő­se jellemét. A „Figaro há­zassága” meséjét viszi to­vább, de lényegében egyike kora legmerészebb társada­lombírálatainak. Napóleon szavaival: „,A Figaro már maga az akcióba lendülő forradalom”. Híres mono­lógja, melyben a „megko- molyodott” Figaro vádbeszé­det mond az arisztokrácia előjogai ellen, szinte az ön­tudatra eszmélő polgárság programbeszéde, háttérben a nyaktilóval... Da Ponte, Mozart szövegírója jó érzék­kel választotta szövegköny­ve hőséül a leleményes bor­bélyt, de az olaszos hang­vételű vígopera ismét meg­lágyította Figaro jellemét, s szoknyák körül folyó harc főszereplőjévé gyúrta át. Ez­zel együtt remekmű szüle­tett: Mozart zseniális ope­rája lassan elféledtette az eredeti színművet, s árnyék­ba borította az igazi, a „for­radalmár” Figarót. A szegediek keddi vendég­játéka az operajátszás leg­szebb erényeit csillogtatta. Minden ízében kiforrott összjátéknak lehettünk ta­núi, ahol szövegkiejtés, mu­zsika és színészi játék a leg­tökéletesebb harmóniában találkozott. A kiváló rutin, a biztos tudás és a sok re­mek hanganyag pillanatig sem hagyott bennünk bi­zonytalanságot, élveztük a kitűnő szereplőgárda felsza­badult játékkedvét, érett művészetét. Az Erkel-díjas Horváth Zoltán rendezésé­nél már korábban is elis­meréssel állapíthattuk meg, hogy nem enged holtjáratot a színpadon. Ä szereplők, egészen a kórusig, érzéke­nyen reagálnak a történésre, élik személyiségüket a zárt áriák alatt is, anélkül, hogy zavarnák a zenei mondani­valót. A kiemelkedő énekesi­színészi teljesítményeket most is sok olyan háttériá- ték egészítette ki — gondo­lunk például Marcellina mirtusz-felpróbálgatására, Cherubini riadalmára a Fi­garó-ária alatt stb. —, me­lyék lélektanilag telitalála­tot jelentettek, s nagy mér­tékben színesítették az elő­adást. A szereposztás parádés volt, az énekesek tudásuk legjavát nyújtották, lehetet­len volna bárkit is kiemel­nünk. Gyimesi Kálmán Liszt-díjas férfias Almavi- vája, Karikó Teréz Liszt-, díjas tiszteletet parancsoló grófnéja, Berdál Valéria ér­demes művész pajkos Susán- nája, Válghelyi Gábor na­gyon is emberi Figarója, a három „imposztor”: Sinkó György Liszt-díjas, Gortva Irén és Réti Csaba Liszt-dí­jas vérbő komédiázása, Vá- mossy Éva kamaszosan bá­jos Cherubinja, valamint Szűcs István, Bálint Ilona és Bárdi Sándor — mind maradandó élményünk ma­rad. Művészetük igazolta: Mozart zenéje akkor jut drá­mai kifejező erejének tető­fokára, ha a játék szolgála­tában áll, s azzal elválaszt­hatatlan egységet alkot. A szép ruhákért Vágvöl- gyi Ilonát illeti dicséret, a Szegedi szimfonikus zenekar Szalatsy István Liszt-díjas vezényletével kitűnően kí­sért, biztos alapja volt az előadásnak. Boethovon: Fidetio Beethoven egész életén ke­resztül foglalkozott opera- kompozíciós tervekkel. írt színművekhez kísérőzenét, kereste a megfelelő szöveg­könyvet, végül a francia Bonnily szövegének szabad német fordításából származó „Leonórát” ültette opera­színpadra, mely „Fidelio” néven vonult be a zenetör­ténetbe. A Fidelio alapmotívumai: az egyénnek a szabadság­hoz való joga, a zsarnokság gyűlölete, az igazság végső győzelmébe vetett hit — ott éltek és hatottak a felvilá­gosodás és a beteljesedett forradalom korszakában, s a szabadgondolkodó Beetho­vent valószínűleg ez fogta meg a máskülönben szokvá­nyos történetben. Nem vé­letlen, hogy érzelmi-gondo­lati síkon több kulcskompo­zíciójában megtaláljuk a dalmű diadalmas, hatalmas fináléját: a megkeseredett, betegséggel sújtott, magá­nyába zárt zeneköltő nagyon tudott hinni a szabadság­ban, az emberi hűségben, a nén felemelkedésében. Beethoven operamuzsiká­ja nem könnyű szövésű, pró­bára teszi a zenekart, az énekesek muzikalitását, hal­lását, ritmusát egyaránt. A szegedi operatársulat vendég­játéka után úgy érezzük, vállalkozásuk megérte a be­fektetett művészi munkát, csütörtökön este a szolnoki Szigligeti Színházban jó elő­adásnak tapsolhattunk. Az énekesszó listád közül első helyre kívánkozik Vág- helyi Gábor remek Pizzaro- alakítása. Hozzálényegülése a zsarnok figurájához mind a nehéz bosszúáriában, mind a továbbiakban kitűnő volt. Karikó Teréz Liszt-díjas és Berdál Valéria érdemes mű­vész lendítőerői voltak az előadásnak, puszta megjele­nésük feszültséget teremtett, előadókészségük és énekmű­vészetük biztosan hozták a sikert. Talán Karikó Teréz hangja volt valamivel fárad­tabb a szokottnál — opera- társulatainknak jobban fi­gyelnie • kellene élenjáró művészeik megterhelésére. Vargha Róbert elhitető erő­vel formálta meg Florestant. Kenessy Gábor szép zengé­sű hanggal, muzikálisan éne­kelte Roccót. Utóbbi azon­ban össztetettebb figura, több játéklehetőséggel, mint amennyit Kenessy ki tudott hozni belőle. Vezsienyi Ida érdemes művész rendezése a lehető­ségeket jól használta ki, a Szegedi szimfonikus zenekar Szalatsy István Liszt-díjas karnagy biztos kezű vezeté­sével a nehéz veretű, drá­mai funkciót hordozó beetho- veni muzsikát intenzíven, tág dinamikával szólaltatta meg. Végezetül a kórust kell még kiemelnünk: a rabok kara mély drámaisággal, hi­teles színekben hangzott el, s az előadás legdöbbenete­sebb perceit jelentette. Nagy Pál Tegrnp országszerte megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák. Meoyénkben a nappali tagozaton kétezer-egyszázán — ezer gimnazista, ezeregyszáz szakközépiskolás - az esti és a levelező tagozaton pedig ezernyolcszázon érettségiznek az idén. Szolnokon, a Sza­muely Tibor Gépgyártástechnológiai Szakközépiskolában a IV a osztályból az első napon tizenhatan vizsgáztak bizottság előtt (K- I.) Játék három színpadon Építik a színpadokat az egri várban: az ország egyik legjelentősebb idegenforgal­mi központjában az Agria ’78 rendezvényeire készül­nek. Kalmár Péter, a városi tanács elnökhelyettese és Romhányi László, áz Agria játékszínház művészeti ve­zetője tegnap a MUOSZ szék­házában tartott sajtótájékoz­tatón elmondták: az Agria negyedik évadjának prog­ramja az eddigieknél is gaz­dagabb, változatosabb lesz. A nyaranként 30—40 ezer né­zőt vonzó Agria játékszín július 13-tól augusztus 3-ig 18 előadást tart, háromszor annyit, mint az előző három évadban összesen. Immár há­rom színpadon játszanak, s a játékszín céljának megfelelő­en folytatják a régi magyar drámák bemutatóját, olyan neves színészek, mint példá­ul Pécsi Ildikó, Psota Irán, Bánffy György, Mensáros László, Szabó Gyula, Kör­mendi János közreműködé­sével. Nagy érdeklődésre tart­hat számot a Bethlen Miklós nevezetes életrajza alapján írt monodráma — Nemes- kürthy István: Noé galambja című műve — amelyet Bán- ffy György érdemes művész ad elő a földbástyán július 15-én, 24-én és 31-én. Bizonyitványosztás elölt Pótfoglalkozás az iskolákban Az általános iskolákban június 3-án véget ért a tanév. Elkezdődött a va­káció, a pihenés, a tábo­rozás időszaka. De nem minden diáknak ért véget a tanulás. Akik nem tudtak eleget tenni a tantervi követelményeknek, egy vagy több tantárgyból még az elégséges osztály­zatnak megfelelő szintet sem érték el, tizenegy nappal tovább járnak is­kolába, pótló foglalkozá­sokon vesznek részt. Tavaly megyénk több mint negyvenkétezer diákja közül háromezer-ötszázhuszon- egyen jártak két héttel to­vább iskolába. Az osztályis­métlésre bukottak száma hatszáznegyven volt, a ta­nulók 1,3 százaléka. A pótló foglalkozáson részt vevők közül háromszázan ismétel­tek osztályt. Szolnokon a Rákóczi úti Általános Iskola háromszáz­huszonhárom tanulójából ti­zennyolc kisdiák jár pótló-1 foglalkozásokra. Bartos Imre igazgató: — Iskolánkban 1973-ban szerveztünk először ilyen foglalkozásokat. Az eltelt diőszak tapasztalatai egyér­telműen azt bizonyítják, hogy szükség van rájuk. Si­került minimálisra csökken­teni a bukások számát. ,. — Lehetséges-e, hogy a diákok 11 nap alatt megta­nulják mindazt, amit egész tanévben nem tudtak — kér­deztük Kaposvári Kázmérné pedagógustól. — A pótló foglalkozások célja az, hogy a gyerekek legalább az elégséges osz­tályzathoz szükséges szinten elérjék, s ez csaknem mind- annyiuknak sikerül. A fog­lalkozásokon felszabadulnak, nem feszélyezik őket a jó ta­nuló osztálytársaik, bátrab­ban kérdeznek és felelnek, több a sikerélményük. S hogy vélekedtek a gye-' rekek arról, hogy nekik hosszabb a tanév? Válaszaik­ból az derült ki, hogy bizony­bizony keveset tanultak, so­rozatosan nem készültek az órákra, s amikor már „ész­be kaptak”, késő volt, de azt is elmondták, hogy a szüleik nagyon ritkán nézték meg az ellenőrzőkönyvet, s nem ér­deklődtek arról sem, hogy „mi újság az iskolában?” Így aztán a vakációzás helyett még két hétig az iskolapa­dokban ülnek. T. E. FILMJEGYZET A halottlátó Mizser Pólné. Hídvégi Valéria festőmüvésznönek - a játszó­tereket járva — az a gondolata támadt, hogy a gyerme­keknek színesebb, fantázianövelőbb játékokra lenne szüksé­gük. így kezdett hozzá játszótéri elemek, valamint összerak­ható figurás játékok tervezéséhez és kivitelezéséhez. Képün­kön: A művésznő legszigorúbb zsűrije, a család IGAZI közönségfilmet for­gatott Moldován Domokos. Elképesztően rossz propa­gandája ellenére óriási ér­deklődés mellett vetítik 70 perces dokumentumfilmjét. Legalábbis ott, ahol van hir­telen kéznél egy keskenyfil- mes vetítő. Nem készült ugyanis, normál változat. A nézőszámból persze most sem vonhatunk le különösebb kö­vetkeztetéseket. Feltehetően nem a nagyközönség előtt szinte teljesen ismeretlen rendezőnek szól a figyelem, talán nem is az elkészült filrrf minőségét jelzi. Egysze­rűen maga a tény, hogy a hí­res-neves putnoki halottlátó asszonyról film készült, elég vonzerőt jelentett. És A halottlátó jó közön­ségfilmhez illően mindenki igényeit kielégíti. Aki hinni akar Jolánkának, ezután is fog: aki nevetni akar, megte­heti; felháborodhat, megdöb­benhet, mindezek lehetőségét megőrzi Moldován tárgyila­gossága, mert nem az ítélke­zés vezeti kameráját. Őszinte emberi érdeklődéssel fordul választott — megtalált — hő­sei felé, és így tud igazán mindenkihez szólni. Az el­fogultság és előítélet rostája nem egyszerűsíti le filmjét előzetes elképzelések illuszt­rációjává. Természetesen egy percig sem hisz Jolánkának. De ^elhiszi, amin mi hitetlen- kedve ámulunk a vetítés köz­ben: sokan vannak, ijesztően sokan, akik hisznek. Nem bi­zonyos ügyről, bizonyos em­berekről van szó, hanem olyan jelenségről, aminek megoldása nem egy-két in­tézkedésen múlik. Ezért nem választ egyetlen célpontot Moldován. Könnyű lenne Jo- lánkát leleplezni, lehetetlen­né tenni. De akadna helyet­te más. Könnyű lenne gú­nyosan lekezelve nevetsé­gessé tenni kifogyhatatlanul sorakozó vendégeit. Ezzel még a mindenkit terhelő fe­lelősségtől is megszabadul­nánk. Moldován nem a jósnő el­len dolgozik. Tudomásul ve­szi, hogy létezik. Nem azért, mert engedik, hanem, mert igénylik az emberek. És ez a lényeges. Hogyne igényelné a magára maradt öreg nénike, hogy valakihez szólhasson. Ha máshoz nem hát a halot- taihoz. Ha máshogy nem, hát pénzért. Ki ne akarná őriz­ni kapcsolatát hozzátartozói­val? Mindaddig hisz is a ha­lottlátónak, amíg tanulatlan, amíg elmaradott körülmé­nyek között él. Vigaszt pótol tehát Jolánka. Csalással. A televízióban nemrég bemuta­tott „színtársulathoz” hason­ló feladatot lát él. Ponto­sabban szabadon hagyott te­rületeken garázdálkodik. Nem szervez, nem agitál, csak kihasználja a lehetősé­get. (— Hát nem kűdik a né­peket! Ö nem kér pénzt, a nép adja neki, — mondják védelmében a putnoki asz- szonyok.) Nem őt kell hát elhállgattatni, hanem a teret kell elvenni előle. Elérni, hogy ne legyen hallgatója. Naív elképzelés? Talán igen, de az egyetlen járható út. Emberek százezreit kell is­kolázni, az értelmes életre tanítani. Nem elég, ha csak anyagi helyzetük javul. Ügy száz forint helyett legfeljebb egy ötszázas kerül Jolánka zsebébe. A haláltól persze mind­annyian félünk. De a képte­len ostobaságig kiszolgálta­tottjai nem lehetünk. Mert ezt újra és újra kihasználja cl-lí 1 SZERENCSÉRE Moldován Domokos nem akar semmit lezádni Kényeilmünk-szülte illúzióinkat lerombolva fel­nyitja szemünket: a huszadik század második felében, a legfejlettebb társadalmi ren­det építő országban valaki primitív szemfényvesztő szél­hámossággal be tudja csapni az emberek ezreit. Ez a szám persze nem fog csökkenni a film bemutatója után. Az őszi televíziós bemutató, a Kortársban megjelent fpr- gatókönyv a kritikák és egyéb töprengő írások tálán még reklámot is csinálnak a putnoki halottlátónak. De hátha lépésre készteti a film a másik tábort is. Mindenkit, aki nemcsak elítélni tud, de felelősséggel keresi a meg­oldást. Bérezés László VIT-piakátpályázat Magyar művész nyerte Magyar művész, Lukovicz- ky Endre nyerte a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség tavaly meghirdetett, VIT- plakátpályázatát. A II. díjat — a több száz pályázó közül — a nemzetközi zsűri Pham Due Phong (vietnami), a III. díjat Marian Nowinski (len­gyelországi) grafikusművész­nek ítélte oda. Mindhárom, díj: ingyenes részvétel a ha­vannai VIT-en. A díjazott műveken kívül a DÍVSZ több pályamunkát megvásárolt, illetve alkotói­kat értékes ajándéktárgyak­kal jutalmazta. A megvásá­rolt pályaművek szerzői kö­zött is van két magyar, Kál- di Nóra szombathelyi és Studinger Ferencné pécsi pá­lyázó. Az eredményt pénte­ken a nemzetközi zsűri ülé­sén Ernesto Ottone Fernan­dez, a DÍVSZ elnöke hirdet­te ki.

Next

/
Thumbnails
Contents