Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-06 / 131. szám
1978. június 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sablongyártás védnökséggel Segítség a betakarítáknak KlSZ-kiildöttgyülés A Tiszavidéki Nyersanyag- hasznositó Vállalat, közismertebb nevén a MÉH szolnoki telephelyéről évi tizezer tonna vashulladékot, nagy mennyiségű színes fémet, papirt, textíliát kap az ipar. A vállalatoktól és a lakosságtól begyűjtött regenerálásra alkalmas anyagokat válogatják, feldarabolják, ipari feldolgozásra alkalmassá teszik A gép dönt és „telefonál” • Az R—20-as három műszakban 0 Előkészítés nélkül lehetetlen 0 Ha ismernék alkalmazhatnák 0 Kísérletek mintarendszerekkel, de Igaz, a múlt év végéig töb„Jó néhány munkahelyen, intézménynél, a fiatalok kötelességeik teljesítésével méltóan rászolgáltak környezetük elismerésére, és ezáltal jogaik gyakorlásához minden feltételt biztosítanak vezetőik ...” Ez a mondat a kunszentmártoni járás KISZ-es fiataljainak a napokban megtartott küldöttgyűlésén hangzott el. A járási KISZ-bizottság beszámolója többek között szólt arról, hogy az iparban dolgozó 1174 fiatal — ebből 478 KISZ-tag — eredményesen segítette a gazdasági célok elérését. A MEZŐGÉP cibakházi gyárában például védnökséget vállaltak a KISZ-esek az NDK-beli kombájnokhoz készülő csiga- spirálok gyártása felett, a BVM kunszentmártoni gyárának ifjai pedig azon ügyködtek, hogy a Span-Deck elemek sablonjai határidőre elkészüljenek. Ugyancsak itt, az Alkotó ifjúság pályázatra benyújtott dolgozatok nagy sikert arattak, volt olyan közöttük, amely az ágazati versenyben is díjat kapott. Az ifjúsági brigádok az üzemekben hozzájárultak a munkaverseny-mozgalom kibontakoztatásához, tagjaik más KISZ-esekkel együtt kétszáznegyven alkalommal mintegy 87 ezer órányi társadalmi munkával alakították, szépítették környezetüket. Szó esett azonban arról is az ülésen, hogy a fiatalokból álló kollektívák vállalásai gyakran formálisak, megvalósításuk — különösen a sportra, a kultúrára vonatA természet hátborzongató szín játéka: az egyik oldalon a roppant energiát hordozó víztömeg, s vele szemben a hangyányi ember, aki megálljt parancsol az áradatnak. — Május 2-án 7 órakor kezdtem dolgozni a szivaty- tyúkkal, — emlékszik vissza Molnár Lajos, a dobai elektromos szivattyútelep főgépésze. — Hirtelen jött a víz. A hetvenes évek eleje is ijesztő volt, de most aztán tényleg kritikusra fordult a helyzet. Mentek a gépek, a víz meg csak emelkedett. Már 36 órája voltam talpon, amikor megérkeztek a kisegítő szivattyúk, s még azok felállításában is segédkeztem. A jászkiséri szakaszmérnökség dobai telepén, Csataszög térségében — ahol két főcsatorna találkozik a Tiszával — már lefújták a legmagasabb, a harmadfokú készültséget. A belvízveszélyt elhárították, de a főgépész szeme még véreres a fáradtságtól. Az inas, napszítta ember —- június 4-én múlt 40 éves — csak egyike a KÖTI- VÍZIG gépészeinek. Azok közül a szakemberek közül való, akik kevesen vannak a sok szivattyúhoz, s ha kell az „ájulásig” kitartanak. — Azóta persze már szakítottam időt az alvásra, — mosolyog Molnár Lajos — de csak úgy, mint nyúl a bokorban. A telepen még három segédgépész dolgozik, elméletileg napi 8 órát: De ha baj van ... Kunszentmártonban kozóké — akadozó, nehézkes. A kommunista műszakokat néhány üzemben rosz- szul szervezték meg, ezek bevételeinek hasznosításáról nem gondoskodtak kellően. Jeleskedtek a fiatalok a hulladékgyűjtésben is. Tavaly a 22 vagonos tervvel szemben 31 vagonnyi hulladékot adtak át másodlagos feldolgozásra. A járásban található két gimnázium diákjainak fele, s a szakmunkástanulók negyede minden évben utazik a nyári építőtáborba. Ősszel a tanulók a hagyományokhoz híven közreműködnek a betakarítási munkálatokban, így történt ez tavaly is. A küldöttgyűlés felszólalói között Balogh Tünde, a József Attila Gimnázium tanulója például arról beszélt, hogy szakértő vezetők kellenének a klubokhoz, akik segítenék az elképzelések megvalósítását. Tigyi István, a BVM kunszentmártoni gyárának dolgozója elmondta, hogy KISZ-védnökséggel készülnek a paksi erőműhöz kerülő elemek sablonjai. Pozderka Gergelyné, a járási úttörőelnökség nevében szólt arról, hogy igénylik az úttörők a KISZ-esek segítségét, s minél több ifivezetőt várnak a csapatokhoz. Varga Istvánná, a Kunszent- márton és Vidéke Áfész KISZ-alapszervezetének titkára beszámolt egy felmérésről, amelynek révén igyekeztek megismerni a vásárlók igényeit, kéréseit. A küldöttgyűlés Fehér Jánost választotta meg a kunszentmártoni járási KISZ-’ bizottság titkárának. — Nem gyűlölte meg a vizet? — Dehogy. Most is szeretem. A Tiszát meg különösen. Vagy ötszáz méternyire lakom tőle — mutatja olaj- ette kezével a gát tetejéről, ahol beszélgetünk. — Nincs annál szebb, mikor kel a Nap, a folyó vize meg párolog. Na és a levegő! Nézze a fákat: mind más és más színű, valamennyi igyekszik felhívni magára a figyelmet. Olyan békés a környék, hogy az embernek kedve támad a kövér fűre heveredni, és gyönyörködni a mesebelien szép tájban. A nyugodt víztükrön időnként gyűrűk szaladnak szét: halak kukkantanak ki a felszínre. Távolabb azonban zubog a víz. Itt találkozik a Tiszával a dobai főcsatorna. Ez, és a gáton átnyúló két hatalmas cső emlékeztet az ember és a természet nemrég lezajlott párbajára. — Több mint tíz éve költöztünk ide a családdal, — folytatja a főgépész. — Akkor, amikor az új, az elektromos telep épült. Mióta az eszem tudom, mindig vízparton éltem. A vízügynél születtem:, egész pontosan a tószegi gátőrházban. Ott volt gátőr az apám. — Ha időm van, felpakolom a családot az oldalkocsis A magyar gazdaságirányítás, a vállalati munka egyik legfontosabb elemévé immár tíz éve a jövedelmezőség vált. A nyereségszerzés feltételeinek változtatásával igyekeznek a gazdaságirányító intézmények hatékonyabb munkára serkenteni az üzemeket. A szabályozórendszer módosításával azonban még korántsem dőlt el a vállalati nyereség nagysága, a gazdálkodók döntéseitől is függ, mennyire használják ki lehetőségeiket. Az optimális döntésekhez hatalmas apparátusra van szükség. Nem az irodákban dolgozók számának felduzzasztását jelentik az óriási méretek, inkább a piacigények gyors követését segítő ismeretek és eszközök kel'r lenek. Éppen ezért, a hatékony gazdálkodás érdekében születelt kormányprogram a számítástechnikáról. Szolnok megyében is szép eredményeket értek el a központi program megvalósításában. A SZÜV Szolnok megyei számítóközpontjában 1974 óta működik egy nagyteljesítményű R—20-as gép, amely már három műszakban dolgozza fel a tanácsoktól, az OTP-től és a vállalatoktól kapott adattömeget. Az üzemek jelentős részében a számítógéptől kapott táblázatok alapján döntik! el: melyik alkatrészre mikor kell megrendelést feladni? A komputer a havi bérek kiszámolásában is segít. A számítástechnika alkalmazásának kezdeti lépései ezek. motorkerékpárra, és ellátogatunk Abonyba, az apámhoz. Régi álmom ez a motor: szerelő akartam lenni. Volt Abonyban egy szomszédunk, annak is a gép volt a mindene. Gyakran átjártam hozzá. Sokszor elzavart, de hogy nem tágítottam, megkedvelt. Napról napra tanultam valamit tőle. Már hatodikos koromban szét tudtam szedni egy motort és össze is raktam. A vállalathoz 1954-ben került, egy év elteltével már önálló gépészként dolgozott, s közben lakatos és villany- szerelő szakmát szerzett. A katonai behívó három esztendővel később már Tisza"várkonyban, az öntözéses elektromos szivattyútelepen találta. — Leszerelés után, 1961- ben jó belvizes évet fogtam ki. Az első munkahelyemre Sólyom Sanyi bácsi küldött ki. Azt mondta: „Gyerek! Kimész Álomzugba, üzemelni'. Tudod hol van? Nem? Majd megtalálod!” ' — És megtalálta ... — Persze! Rajta volt a,térképen, — neveti el magát. — Négy negyven kilowattos szivattyút bíztak rám, éjjelnappal ügyeltem rájuk. Meg is volt a pénzem! Nem mondom, jól jött. Hatezer felett vittem haza. Korábban, a bet nem is kínált a SZÜV Szolnok megyei központja. November óta azonban változott a helyzet: nagyteljesítményű, R—22-es gépet vásároltak, és új szolgáltatásokkal segíthetik a vállalati munkát. A legtöbbet ígérő újdonság, amelynek bevezetésére immár Szolnok megyében is lehetőség nyílott, a termelésirányítás „gépesítése”. Bonyolult folyamatok gyors összehangolását teszi lehetővé a modem technika. Mindennek azonban csak egyik feltétele a korszerű technika. A számítógépes termelésirányításnál olyan adatokra van szükség, amelyek megszerzése gondos előkészítő munka nélkül lehetetlen. Korszerű anyagnyilvántartás, a kapacitások felmérése, jó normák, rugalmas rendelésnyilván-tartás nélkül a számítógép semmit nem ér. A SZÜV-nél megvan a gép, a következő lépések megtétele a vállalatokra vár. E nehéz munkában azopban nem maradnak egyedül, módszertani (segítséget kaphatnak a számítóközpont rendszerszervezőitől. Ideje elkezdeni az együttműködést, hiszen «az előkészítés öt évig is eltarthat, és Szolnok megyében kevés olyan példát említhetünk, mint a MEZŐGÉPÉ, amelynek anyagnyilvántartása minden változtatás nélkül használható a termelés- irányításban. műhelyben 1300—1400-at kaptam. A pénzt az utolsó fillérig leadom a feleségemnek. Azt a hatezret is letettem elé. Számolja az asztalnál a konyhában, s második ezresnél rámnéz: „Te Lajos! Te loptad ezt a pénzt...” Dehogy loptam! Ezzel a két kezemmel kerestem. Most három- ezerhatszázötven forint az alapom. Az asszony is dolgozik a Magasépítő Vállalatnál — kijövünk a pénzből. A szépnevű helységet ismét Tiszavárkonnyal cserélte fel, ahol hamarosan függetlenített főgépésznek nevezték ki. — A sereg után nehézgépkezelői tanfolyamot végeztem. Lehettem volna műszaki rajzoló — azt is tanultam —, de nekem á hátam borsódzik a falak között, inkább kinn vagyok a levegőn. Az egyhelyben ülést sem bírom. Naponta beleteszem a kilométert a lábamba — ahogy apám szokta mondani, „Gyere 'kisfiam, nézzük meg azt a fát közelebbről”, — hívogatott. — „Itt van mindjárt”. Aztán kilométereket mentünk, mire odaértünk. Felkerekedünk mi is, körbejárjuk a telepet. Mindenütt tisztaság, szinte -kínos rend fogad. Az egyik egyszerűen berendezett szobában zászló A másik, a szolnoki számítóközpont által kínált újdonság a táv-adatfeldolgozás. Viszonylag kis beruházással, kis számítógép vásárlásával a legbonyolultabb döntéseikhez is segítséget kaphat egy-egy közepes vállalat'. Postai vonallal összekötve a käs R—10-es a SZÜV R—22- es nagygépével rendszerezteti a legnagyobb raktár készletadatait is. Az eredményt aztán ismét „telefonon” kapja vissza. A számítástechnika terjedésével egyidőben érdekes gondokkal is találkozhatunk. Hasonló feladatokkal, döntésekkel küszködő cégek más-más adatfeldolgozási rendszert készíttetnek. Együttműködés híján ugyanazt a feladatot többször kell megoldania a nemtúl népes magyar szervezőgárdának. Ha tudnának róla, ha egyes vállalatok vezetői nem várnának teljesen haszontalan igényeik kielégítésére. Szolnok megye ipara, kereskedelme szép példát mutat az országos mintarendszerek hasznosításában. A Húsipari Vállalat a tröszt által kidolgozott tervek szerint gyűjti az értékesítés adatait, a túrkevei AFIT- nál most kísérleteznek egv mintarendszer bevezetésével, a Szolnok—Békés megyei FÜSZÉRT az országban másodikként próbálkozik a hasonló vállalatoknak kidolgozott értékesítési rendszer alkalmazásával. Azonban • még kihasználatlan lehetőség: például a Zöldért-vál- lalatoknak is van minta- rendszere, az AGROKER- nek is (az utóbbit épp a szolnoki SZÜV-nél készítették!), de tudtunkkal csak a Szolnok megyei hasonló vállalatok nem használják. V. SZ. J. és okiévéi árulkodik a falon, hogy a Ganz Szocialista Brigád két éve elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet. — Dolgozgatunk — szerénykedik Molnár Lajos, a brigádvezető. — Mindenki a saját telepén. Ha nagyobb lélegzetű munka akad, átjárunk egymáshoz segíteni. Ott voltunk például a Milleren, a vízügyi múzeum építésénél. Igaz, nem a szakmánkban dolgoztunk, de a jó gépész mindenhez ért. Itt a telepen is magunk csinálunk mindent. Mutatja a maguk készítette elektromos vezérlőpultot, ahonnan a 19-es főcsatorna szivattyúját irányítják. Az előgerebrácsot is megtekintjük. Ez a szerkezet Molnár Lajos agyában született meg. — A szükség vitte rá az embert, hogy kitaláljon valamit. A víz hordalékának a nyolcvan százalékát felfogja ez a rács. A télre is van egy ötletem, a jég ellen. Megered az eső. Molnár Lajos elnézést kér, szalad leszedni a száradó ruhákat a kertben. — Ilyenkor én ügyelek a házra is — jön vissza. — Az asszony dolgozik, a gyerekek Nagykörűben vannak az iskolában. A kisebbik fiam tizenegy, a másik tizenhárom éves. Neki lassan már döntenie kell, hogy mit akar csinálni. Én nem szólok bele. Mindenki oda menjen, ahol a legtöbbet adhatja magából. Constantin Lajos Eladó ötletek M a már a legtöbb üzemben, gyárban a műszaki fejlesztés fontos pillérei az újítások. Három esztendővel ezelőtt, január 1-én lépett életbe az a kormányrendelet, amely igyekezett megszüntetni az újítómozgalom fejlődését akadályozó ellentmondásokat, és egységesen 'szabályozta az ügyintézést, az újítók erkölcsi, anyagi elismerését. A rendelet elérte célját, de nem mindenütt. A végrehajtásban akadnak még bőven tennivalók. A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság például nemrégiben megállapította egy vizsgálatában, hogy jónéhány szövetkezet vagy vállalat nem dolgozta ki újítási szabályzatát. Így ha valamelyik dolgozójának ötlete támadna, nem tudjá, hova, kihez forduljon, nem ismeri elképzelése hasznosításának módját. Vontatottan, meglehetősen későn készültek el a szabályzattal például a szolnoki Felszabadulás Halászati Szövetkezetben, a kunhegyesi Kunság Népe. s .a tiszasiülyi Béke és Barátság Termelőszövetkezetben. Az eredmény? Három év alatt a három szövetkezetben tizenkét újítást nyújtottak be, ebből tavalyelőtt csak egyet. A vállalatok többsége igyekszik olyan fórumot létrehozni, vagy olyan ügyintézőt keresni, aki nemcsak szívügyének, hanem munkaköri kötelességének tekinti az újítások fölötti bábáskodást. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál például újítási előadó látja el a teendőket, aki iparjogvédelmi képzettséggel is rendelkezik. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál viszont a benyújtott pályázatokkal az egyébként száz gépkocsi ügyes-bajos dolgait intéző gépkocsi-előadó foglalkozik. Az adminisztratív munka hiányosságából következik, hogy az újítási naplót nem hitelesítik, elmarad az elfogadott pályázatok után a szerződés- kötés, a szakvéleményezés alacsony színvonalú. A véleményezők nem érdekeltek — anyagilag — abban, hogy a megítélés minél hamarabb megszülessen. Az előírt hatvannapos elbírálási időt nagyon sok vállalatnál nem tartják be. Ennek oka időnként az, hogy kipróbálják kísérleti körülmények között, s megvizsgálják a javaslat •életképességét. Ilyenkor persze a kormányhatározat szerint értesíteni kellene az újítót erről, de általában ez sem történik meg. A legtöbb vállalatnál meghatározott időnként értékelik az újítók munkáját. A KÖTI VI ZIG-nél például félévenként, az ÉRDÉRT Vállalat szolnoki telepén évenként teszik ezt. (Az ÉRDÉRT szolnoki üzemében, ahol százhatvan dolgozót foglalkoztatnak, ennek ellenére egyetlen újítást sem nyújtottak be, Vajon miről tanácskoztak ezeken az értekezleteken?) F eltétlenül nagyobb propagandát igényelne az újítók mozgalma — vállalaton belül és kívül is. Ezt bizonyítja az, hogy a dolgozók nem ismerik eléggé a lehetőségeket, sokan tartanak a hosszadalmas ad- “minisztratív eljárástól, de ezt illusztrálja az is, hogy kevés újítást vezetnek be más üzemben, gyárban. A Szolnoki Cukorgyárban bárkinek felvilágosítást tudnak adni ennek ellenkezőjéről, hiszen ott követendő módszert dolgoztak! ki az ötletek adás-vételére. ■ H. J, A Ganz Műszer Művek Gödöllői Árammérő Gyárában az idén hatszázötvenezer darab fogyasztásmérőt és százharminc- ezer darab bojler-kapcsolóórát készítenek. Termékeik több mint negyven országba jutnak el. A képen: az egyfázisú fogyasztásmérők beméréseit végzik EMBER A GÁTON /
