Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-06 / 131. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLA? 1978. június 6. Fúvószenekarok minősítő hangversenye Jászberényben Diplomás Aranyiam az olajbányász zenekarnak Vasárnap délelőtt a karcagi Déryné Művelő­dési Központ színházter­mében Szolnok megyei fúvósegyüttesek mutatták be műsoraikat az érdek­lődő közönségnek s a szakzsűrinek. Megyei szin­ten eddig még nem ke­rült sor minősítést jelen- I tő versenyre, érthető volt : tehát a szereplők foko­zott várakozása, izgalma. A rendezvény nemes ha­gyományt kívánt ápolni. A fúvószene mindenkor jelen­tős szerepet játszott a mun­kásság kulturális törekvései­ben. Az ének mellett ez volt a legkönnyebben elsajátít­ható zenélési mód, s a gya­korlatban — ünnepségeken, esküvőkön, temetéseken, tér­zenék alkalmából — ezt tud­ták legeredményesebben fel­használni. Megyénkben ma is több helyen kedvelik és művelik a dolgozók a fúvós zenét, többek között olyan településeken, ahol alig van lehetőség hangszeres tanu­lásra vagy továbbképzésre. Igaz, szinte mindenütt gond az utánpótlás, a fiatalok bevonása, de örvendetes, hogy a hangszerellátást, az alapvető feltételeket min­denhol megteremtik a taná­csok, művelődési házak vagy a patronáló vállalatok. Na­gyobb szükségük lenne az erkölcsi megbecsülésre, ezért is hasznos és szükséges a ynozgalom ilyetén összefo­gása, felkarolása. A megnyitó után a kar­cagi úttörőzenekar lelkes, életteli játékkal köszöntötte a résztvevőket, Sípos Antal zeneiskolai igazgató vezény­letével klasszikus táncokat, s jól hangszerelt tömegdalo­kat adtak elő nagy sikerrel. Szépen muzsikált a karcagi Rézfúvó Kvintett, Halász Gyula betanításában stílu­sos, érzékeny dinamikájú madrigál, illetve toronyzenét idéztek a XV—XVI. század­ból. A nagy múltra vissza­tekintő karcagi Munkásőr fúvószenekar, vezetőjük Or- goványi Imre, színes össze­tételű, jelentős nehézségű versenyprogrammal jelent­kezett A mély fúvósokkal jól megalapozott zenekar tiszta hangzásával, lendüle­tes játékával vívta ki a kö­zönség tapsait. A Gaál Sán­dor vezette túrkevei Ifjúsá­gi Zenekar kedves színfoltot jelentett a hangversenyen, a hangszerelésükbe ugyan csúsztak hibák, de fegyelme­zett játékuk dicséretet érde­mel. Cibakházáról a művelő­dési ház fúvószenekara mel­lett (karnagyuk Bezerédi Sándor) az együttes tagjai­ból alakult kamarazenekar is részt vett a versenyen. A nagyobb együttes produk­ciója tetszett jobban, maga­biztos, rutinos játékkal szó­laltatták meg népszerű szá­mokból összeállított műso­rukat. A tiszaföldvári mű­velődési ház fúvószenekara Sindel János avatott vezény­letével kitűnően beállított versenyanyagot mutatott be, a hangerővel okosan gazdál­kodtak, a szólamok kiegyen­súlyozottak voltak, az igé­nyesebb betéteket is meg­győzően adták elő. A program legnagyobb él­ményét a szolnoki MHSZ— Olajbányász Fúvószenekar szereplése jelentette. Impo­záns hangzáskultúrájuk, a számok kidolgozottsága, a piánók, puha, fényes hang­zása, de legfőképpen briliáns összjátékuk nagyon jó be­nyomást keltett. Kiss József karnagy jól tartotta kézben együttesét. A zsűri a már korábban is aranyminősítésű MHSZ— Olajbányász zenekart diplo­más Aranylant fokozattal jutalmazta. Ezüst fokozatot nyert a tiszaföldvári zene­kar, a karcagi munkásőr ze­nekar, valamint a karcagi kvintett. A bemutató többi együttese bronz fokozatot szerzet, ami a minősítő hangverseny eredményessé­gét igazolta. A találkozó a késő dél­utáni órákban térzenékkel ért véget. Nagy Pál Finálé: tánccal, dallal, muzsikával A Jászsági Népi Együttes Vasárnap délután Jászberényben a Szö­vetkezetek Jászsági Népi Együttesének a szabadtéri színpadon rendezett „Ha tán­colok, táncolok” című önálló műsorával véget ért a tudományos és kulturális hó­nap gazdag rendezvénysorozata, befejeződ­tek a Székely Mihály zenei napok. A rangos — ezúttal 12. alkalommal meg­rendezett — zenei eseménysorozat ismét felejthetetlen szép élményekkel ajándékoz, ta meg a jászberényieket, a rendezvények­re az Ország szinte minden tájáról érkező vendégeket. A májusi hónap mérlege: közel 100 ren­dezvény — hangverseny, kiállítás, nagy ér­deklődéssel kísért előadás, filmvetítés, szakmai tanácskozás. Fórumot kaptak a rendezvénysorozatban az iskolai kórusok is. Több mint 2 ezer taggal 48 általános, közép- és főiskolai valamint felnőtt kórus lépett fel. műsorának egyik pillanata Kiemelkedő eseménye volt a zenei na­poknak a munkáskórusok aprítógépgyári találkozója, az aranydiplomás általános is­kolai kórusok és fúvószenekarok hangver- ' senye. Szívébe zárta a jászberényi közönség a Szolnoki MÁV Járműjavító férfikarát, a Magyar Kábelművek énekkarát, a Kili­án Repülő Műszaki Főiskola katonazene­karát. Sikeres volt a pórtelki klubkönyvtárban Gál Zsuzsa író találkozója olvasóival, sok érdeklődőt vonzott Baranyó Sándor festő­művész kiállítása, dr. Czeizel Endrének, a Lehel klubban megtartott előadása. A kiállítások egy része még nyitva tart. A végleges számok nélkül is megállapítha­tó azonban, hogy az előző éveknél nagyobb volt az érdeklődés a rendezvények iránt. Az egy hónapos rendezvénysorozatnak — a kiállítások és a tudományos egyesületek rendezvényeinek résztvevőin kívül — több mint 15 ezer látogatója volt. MA: „Figaró házassága" a Szigligeti Színházban A szegedi Nemzeti Színház operatársulata Mozart Figa­ró házassága című operáját mutatja be ma este 7 órá­tól a szolnoki Szigligeti Szín­házban. A főbb szerepekben Vághegyi Gábort, Berdál Valéria érdemes művészt, Gyimesi Kálmán, Karikó Teréz, Sinkó György és Gre­gor József Liszt-díjas mű­vészeket láthatja a közönség. Az operaelőadást Horváth Zoltán Erkel-díjas rendezte, a közreműködő Szegedi szimfonikus zenekart Pál Tamás Liszt-díjas karnagy vezényli. A társulat csütör­tökön este Beethoven Fidélio című operájával lép a Szig­ligeti Színház közönsége elé. Egy kiállítás képei Festmények, fotók, bútorok, iparművészeti tárgyak, sző­nyegek, ruhák — fiatal művészek alkotásai — szerepeltek azon a kiállításon a Nemzeti Galériában, amelynek anyagát a V1T-pályázatra beérkezett munkákból válogatták egybe. Képeink a kiállítás egy-egy mozzanatát örökítik meg. Sáfár Pál: 25 éves Inota (festmény) B felnőttek iskoláiban Megkezdődtek a vizsgák Vető Márta munkái Befejeződött a tanítás a dolgozók általános iskolái­ban és tegnap megkezdődött a vizsgák sorozata. Az idei tanévben is több mint 50 ezren tanultak napi mun­kájuk mellett, s az elsajátí­tott ismeretekről — az esti tagozatok 7—8. osztályosai­nak kivételével — a június 30-ig tartó vizsgaidőszakban adnak számot. A hetedike­sek és a nyolcadikosok ugyanis a tanév során rend­szeresen úgynevezett ellen­őrző feladatlapokat töltöttek ki, s így tudásukat folyama­tosan mérték a pedagógusok. A szeptemberi tanévkez­désig folyamatos a beiratko­zás a dolgozók általános is­koláiban. A pedagógusok a legtöbb helyen már felvet­ték a kapcsolatot a munka­helyek vezetőivel; az üze­mek, a vállalatok párt- és szakszervezeti szervei, a KISZ-esek és a továbbtanu­lással „hivatalból” foglalko­zók pedig rendre felkeresik az általános iskola nyolc osz­tályát el nem végzett dolgo­zókat. Az Oktatási Minisz­térium a továbbtanulási le­hetőségekről részletes tájé­koztatót bocsátott ki. Gyerekek a Pannóniában Vasárnap délelőtt az üzem dolgozóinak gyerekeit köszön­tötték a Pannónia kunszentmártoni gyárában. A háromszáz­húsz kis vendég végigizgulta a mesterszállási ifjú bábosok műsorát, majd aszfalt-rajzversennyel, kötélhúzással, zsákba- futással folytatódott a program, Egy „nem fiatal" riport A rádió ifjúsági műsorai méltán kaptak az elmúlt hó- napoikban sok dicséretet. Változatos, érdekes, fiata­lokhoz szóló, mégis minden korosztály érdeklődésére szá­mot tartó adások ezek. He­lyet kap bennük a legújabb zene, főiszerepet a kiül- és belpolitika’, beszámolnak a mozgalmi élet legújabb ese­ményeiről, sokat játszanak és játszatnak!, nem hiányzik a sport sem, hosszútávon pe­dig kulturális életünk ke­resztmetszetét adják beszá­molva a legérdekesebb szín­házi bemutatókról, új köny­vekről, filmekről, izgalmas kiállításokról. A vasárnap délutánonként sugárzott Táskarádió a jók közül is kiemelkedik. Feyér Zoltán, a műsor vezetője afféle vasárnapi műsorokat készít: a frissítő, pihentető zene mellett legalább olyan kellemesen frissek azok a beszámolók, interjúk, rádi­ós jegyzetek, amelyek tar­talmasán töltik ki az egy órát. Szórakoztatóan válto­zatos a Táskarádió, kerüli az erőltetettséget, mégis újabb és újabb információk­kal szolgál. Egyszóval: fia­talos. Az elmúlt vasárnap su­gárzott adás is ilyen volt, egy riportja azonban kirítt a sorból, érdemes tanulságai­ról szólnunk. Már csak azért is, mert sajnos gyakran ta­lálkozunk a rádióban ilyen gyengén sikerült riportok­kal. Színházi életünk egyik érdekes alakját, személyisé­gét szólaltatta meg a mű­sor riportere, a Mikroszkóp igazgatóját, Komlós Jánost. S nemhogy jó „táskarádiós” riportot nem sikerült készí­tenie, de még szolidan egy­szerű, szürke beszélgetést sem sikerült „tető alá hoz­nia”. Azt a még mindig meglevő rossz gyakorlatot követte, amikor a riporter igyekszik — szinte minden­áron — valami különösen érdekeset, soha még el nem mondottat kicsikarni beszél­getőpartneréből. Szenzációt vár, nagyot akar. S persze úgy jár, mint ama közmon­dásbeli ember, aki nagyot akar markolni. Amint érez­te a riporter, hogy Komlós nem ámítja el sem őt, sem a hallgatókat valami külön­legességgel, kicsúszott kezé­ből a beszélgetés irányítása. Ügy hiszem, már elvárása is helytelen volt. Komlós ugyanis nagyon komolyan veszi a színházat, a komoly, fegyelmezett színházbeli munkával pedig éppen nem összeegyeztethető a szenzá­ció. És nemcsak hogy ide­gen mindez tőle, „harag­szik” is arra, aki vélt kü­löncségei felől érdeklődik. Mindjárt az elején megbot­lott a beszélgetés. S a ri­porter nemhogy megérezte volna, hogy mit szeretne, hogy mit nem akar Komlós, kitartott eredeti terve mel­lett, és olyan bozótosba ka- varodott, ahonnan már nem tudott visszatérni. Különösen akkor, amikor az úgyneve­zett haknikról kérdezett, jobban mondva nem is kér­dezett: kérdéseit úgy fogal­mazta, hogy már várta is az egyértelmű választ, az elíté­lőt. Komlós pedig — akar­va, akaratlan — visszalőtt, no nem hadakozva, csupán okosan, néhány mondatban, s ami a legfontosabb: hite szerint. A befejező kérdés legalább olyan esetlen volt, mint az egész korábbi be­szélgetés, a gyermeteg „mi lenne, ha ...” oldotta volna a feszengő hangulatot. Kom- lósnak persze most sem volt kedve a viccelődéshez — hi­szen hivatásáról akart szól­ni a műsorban. — zsák —

Next

/
Thumbnails
Contents