Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-06 / 131. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLA? 1978. június 6. Fúvószenekarok minősítő hangversenye Jászberényben Diplomás Aranyiam az olajbányász zenekarnak Vasárnap délelőtt a karcagi Déryné Művelődési Központ színháztermében Szolnok megyei fúvósegyüttesek mutatták be műsoraikat az érdeklődő közönségnek s a szakzsűrinek. Megyei szinten eddig még nem került sor minősítést jelen- I tő versenyre, érthető volt : tehát a szereplők fokozott várakozása, izgalma. A rendezvény nemes hagyományt kívánt ápolni. A fúvószene mindenkor jelentős szerepet játszott a munkásság kulturális törekvéseiben. Az ének mellett ez volt a legkönnyebben elsajátítható zenélési mód, s a gyakorlatban — ünnepségeken, esküvőkön, temetéseken, térzenék alkalmából — ezt tudták legeredményesebben felhasználni. Megyénkben ma is több helyen kedvelik és művelik a dolgozók a fúvós zenét, többek között olyan településeken, ahol alig van lehetőség hangszeres tanulásra vagy továbbképzésre. Igaz, szinte mindenütt gond az utánpótlás, a fiatalok bevonása, de örvendetes, hogy a hangszerellátást, az alapvető feltételeket mindenhol megteremtik a tanácsok, művelődési házak vagy a patronáló vállalatok. Nagyobb szükségük lenne az erkölcsi megbecsülésre, ezért is hasznos és szükséges a ynozgalom ilyetén összefogása, felkarolása. A megnyitó után a karcagi úttörőzenekar lelkes, életteli játékkal köszöntötte a résztvevőket, Sípos Antal zeneiskolai igazgató vezényletével klasszikus táncokat, s jól hangszerelt tömegdalokat adtak elő nagy sikerrel. Szépen muzsikált a karcagi Rézfúvó Kvintett, Halász Gyula betanításában stílusos, érzékeny dinamikájú madrigál, illetve toronyzenét idéztek a XV—XVI. századból. A nagy múltra visszatekintő karcagi Munkásőr fúvószenekar, vezetőjük Or- goványi Imre, színes összetételű, jelentős nehézségű versenyprogrammal jelentkezett A mély fúvósokkal jól megalapozott zenekar tiszta hangzásával, lendületes játékával vívta ki a közönség tapsait. A Gaál Sándor vezette túrkevei Ifjúsági Zenekar kedves színfoltot jelentett a hangversenyen, a hangszerelésükbe ugyan csúsztak hibák, de fegyelmezett játékuk dicséretet érdemel. Cibakházáról a művelődési ház fúvószenekara mellett (karnagyuk Bezerédi Sándor) az együttes tagjaiból alakult kamarazenekar is részt vett a versenyen. A nagyobb együttes produkciója tetszett jobban, magabiztos, rutinos játékkal szólaltatták meg népszerű számokból összeállított műsorukat. A tiszaföldvári művelődési ház fúvószenekara Sindel János avatott vezényletével kitűnően beállított versenyanyagot mutatott be, a hangerővel okosan gazdálkodtak, a szólamok kiegyensúlyozottak voltak, az igényesebb betéteket is meggyőzően adták elő. A program legnagyobb élményét a szolnoki MHSZ— Olajbányász Fúvószenekar szereplése jelentette. Impozáns hangzáskultúrájuk, a számok kidolgozottsága, a piánók, puha, fényes hangzása, de legfőképpen briliáns összjátékuk nagyon jó benyomást keltett. Kiss József karnagy jól tartotta kézben együttesét. A zsűri a már korábban is aranyminősítésű MHSZ— Olajbányász zenekart diplomás Aranylant fokozattal jutalmazta. Ezüst fokozatot nyert a tiszaföldvári zenekar, a karcagi munkásőr zenekar, valamint a karcagi kvintett. A bemutató többi együttese bronz fokozatot szerzet, ami a minősítő hangverseny eredményességét igazolta. A találkozó a késő délutáni órákban térzenékkel ért véget. Nagy Pál Finálé: tánccal, dallal, muzsikával A Jászsági Népi Együttes Vasárnap délután Jászberényben a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttesének a szabadtéri színpadon rendezett „Ha táncolok, táncolok” című önálló műsorával véget ért a tudományos és kulturális hónap gazdag rendezvénysorozata, befejeződtek a Székely Mihály zenei napok. A rangos — ezúttal 12. alkalommal megrendezett — zenei eseménysorozat ismét felejthetetlen szép élményekkel ajándékoz, ta meg a jászberényieket, a rendezvényekre az Ország szinte minden tájáról érkező vendégeket. A májusi hónap mérlege: közel 100 rendezvény — hangverseny, kiállítás, nagy érdeklődéssel kísért előadás, filmvetítés, szakmai tanácskozás. Fórumot kaptak a rendezvénysorozatban az iskolai kórusok is. Több mint 2 ezer taggal 48 általános, közép- és főiskolai valamint felnőtt kórus lépett fel. műsorának egyik pillanata Kiemelkedő eseménye volt a zenei napoknak a munkáskórusok aprítógépgyári találkozója, az aranydiplomás általános iskolai kórusok és fúvószenekarok hangver- ' senye. Szívébe zárta a jászberényi közönség a Szolnoki MÁV Járműjavító férfikarát, a Magyar Kábelművek énekkarát, a Kilián Repülő Műszaki Főiskola katonazenekarát. Sikeres volt a pórtelki klubkönyvtárban Gál Zsuzsa író találkozója olvasóival, sok érdeklődőt vonzott Baranyó Sándor festőművész kiállítása, dr. Czeizel Endrének, a Lehel klubban megtartott előadása. A kiállítások egy része még nyitva tart. A végleges számok nélkül is megállapítható azonban, hogy az előző éveknél nagyobb volt az érdeklődés a rendezvények iránt. Az egy hónapos rendezvénysorozatnak — a kiállítások és a tudományos egyesületek rendezvényeinek résztvevőin kívül — több mint 15 ezer látogatója volt. MA: „Figaró házassága" a Szigligeti Színházban A szegedi Nemzeti Színház operatársulata Mozart Figaró házassága című operáját mutatja be ma este 7 órától a szolnoki Szigligeti Színházban. A főbb szerepekben Vághegyi Gábort, Berdál Valéria érdemes művészt, Gyimesi Kálmán, Karikó Teréz, Sinkó György és Gregor József Liszt-díjas művészeket láthatja a közönség. Az operaelőadást Horváth Zoltán Erkel-díjas rendezte, a közreműködő Szegedi szimfonikus zenekart Pál Tamás Liszt-díjas karnagy vezényli. A társulat csütörtökön este Beethoven Fidélio című operájával lép a Szigligeti Színház közönsége elé. Egy kiállítás képei Festmények, fotók, bútorok, iparművészeti tárgyak, szőnyegek, ruhák — fiatal művészek alkotásai — szerepeltek azon a kiállításon a Nemzeti Galériában, amelynek anyagát a V1T-pályázatra beérkezett munkákból válogatták egybe. Képeink a kiállítás egy-egy mozzanatát örökítik meg. Sáfár Pál: 25 éves Inota (festmény) B felnőttek iskoláiban Megkezdődtek a vizsgák Vető Márta munkái Befejeződött a tanítás a dolgozók általános iskoláiban és tegnap megkezdődött a vizsgák sorozata. Az idei tanévben is több mint 50 ezren tanultak napi munkájuk mellett, s az elsajátított ismeretekről — az esti tagozatok 7—8. osztályosainak kivételével — a június 30-ig tartó vizsgaidőszakban adnak számot. A hetedikesek és a nyolcadikosok ugyanis a tanév során rendszeresen úgynevezett ellenőrző feladatlapokat töltöttek ki, s így tudásukat folyamatosan mérték a pedagógusok. A szeptemberi tanévkezdésig folyamatos a beiratkozás a dolgozók általános iskoláiban. A pedagógusok a legtöbb helyen már felvették a kapcsolatot a munkahelyek vezetőivel; az üzemek, a vállalatok párt- és szakszervezeti szervei, a KISZ-esek és a továbbtanulással „hivatalból” foglalkozók pedig rendre felkeresik az általános iskola nyolc osztályát el nem végzett dolgozókat. Az Oktatási Minisztérium a továbbtanulási lehetőségekről részletes tájékoztatót bocsátott ki. Gyerekek a Pannóniában Vasárnap délelőtt az üzem dolgozóinak gyerekeit köszöntötték a Pannónia kunszentmártoni gyárában. A háromszázhúsz kis vendég végigizgulta a mesterszállási ifjú bábosok műsorát, majd aszfalt-rajzversennyel, kötélhúzással, zsákba- futással folytatódott a program, Egy „nem fiatal" riport A rádió ifjúsági műsorai méltán kaptak az elmúlt hó- napoikban sok dicséretet. Változatos, érdekes, fiatalokhoz szóló, mégis minden korosztály érdeklődésére számot tartó adások ezek. Helyet kap bennük a legújabb zene, főiszerepet a kiül- és belpolitika’, beszámolnak a mozgalmi élet legújabb eseményeiről, sokat játszanak és játszatnak!, nem hiányzik a sport sem, hosszútávon pedig kulturális életünk keresztmetszetét adják beszámolva a legérdekesebb színházi bemutatókról, új könyvekről, filmekről, izgalmas kiállításokról. A vasárnap délutánonként sugárzott Táskarádió a jók közül is kiemelkedik. Feyér Zoltán, a műsor vezetője afféle vasárnapi műsorokat készít: a frissítő, pihentető zene mellett legalább olyan kellemesen frissek azok a beszámolók, interjúk, rádiós jegyzetek, amelyek tartalmasán töltik ki az egy órát. Szórakoztatóan változatos a Táskarádió, kerüli az erőltetettséget, mégis újabb és újabb információkkal szolgál. Egyszóval: fiatalos. Az elmúlt vasárnap sugárzott adás is ilyen volt, egy riportja azonban kirítt a sorból, érdemes tanulságairól szólnunk. Már csak azért is, mert sajnos gyakran találkozunk a rádióban ilyen gyengén sikerült riportokkal. Színházi életünk egyik érdekes alakját, személyiségét szólaltatta meg a műsor riportere, a Mikroszkóp igazgatóját, Komlós Jánost. S nemhogy jó „táskarádiós” riportot nem sikerült készítenie, de még szolidan egyszerű, szürke beszélgetést sem sikerült „tető alá hoznia”. Azt a még mindig meglevő rossz gyakorlatot követte, amikor a riporter igyekszik — szinte mindenáron — valami különösen érdekeset, soha még el nem mondottat kicsikarni beszélgetőpartneréből. Szenzációt vár, nagyot akar. S persze úgy jár, mint ama közmondásbeli ember, aki nagyot akar markolni. Amint érezte a riporter, hogy Komlós nem ámítja el sem őt, sem a hallgatókat valami különlegességgel, kicsúszott kezéből a beszélgetés irányítása. Ügy hiszem, már elvárása is helytelen volt. Komlós ugyanis nagyon komolyan veszi a színházat, a komoly, fegyelmezett színházbeli munkával pedig éppen nem összeegyeztethető a szenzáció. És nemcsak hogy idegen mindez tőle, „haragszik” is arra, aki vélt különcségei felől érdeklődik. Mindjárt az elején megbotlott a beszélgetés. S a riporter nemhogy megérezte volna, hogy mit szeretne, hogy mit nem akar Komlós, kitartott eredeti terve mellett, és olyan bozótosba ka- varodott, ahonnan már nem tudott visszatérni. Különösen akkor, amikor az úgynevezett haknikról kérdezett, jobban mondva nem is kérdezett: kérdéseit úgy fogalmazta, hogy már várta is az egyértelmű választ, az elítélőt. Komlós pedig — akarva, akaratlan — visszalőtt, no nem hadakozva, csupán okosan, néhány mondatban, s ami a legfontosabb: hite szerint. A befejező kérdés legalább olyan esetlen volt, mint az egész korábbi beszélgetés, a gyermeteg „mi lenne, ha ...” oldotta volna a feszengő hangulatot. Kom- lósnak persze most sem volt kedve a viccelődéshez — hiszen hivatásáról akart szólni a műsorban. — zsák —
