Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
1978. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A SZAKÉRTELEM ÁRA Tanul a gyár Az üzemmérnök magyarázta a kapcsolási rajzot az egyik lánynak a műhelyben, aki egyébként érettségizett, betanított munkás: „Soros kapcsolás, azután párhuzamos, itt egy induktív ellenállás, itt egy feszmérő.. Végül megkérdezte: „Érti?” Mire a válasz: „Értem én, mindent értek csak azt nem, hogy azon a pici lyukon hogyan tud akkora áram átférni ... Nem kellene mást ideforrasztani... ?” Ez a már-már adomának számító eset is bizonyítja, nem árt, ha valaki érti amit csinál, még akkor sem, ha betanított munkás az illető. Hasonlóképpen gondolják ezt a Beloiannisz Híradás- technikai Gyár kunhegyesi üzemében, igaz ott sokkal nyomosabb érvek beszélnek a munkások képzése mellett. Épülget a csarnok Épül az új 2700 négyzet- méternyi alapterületű üzemcsarnok. Igaz nem úgy, engedettnél kevesebb hibár val viszont csak úgy tudnak dolgozni, ha a munkások — többnyire szakmunkások — tudják mit, miért csinálnak. Főzés, varrás helyett Az új létesítmény nem kiemelt beruházás, ennek ellenére a munka, amit majd itt végeznek figyelemre méltó. A tervek szerint kilenc- százan dolgoznak az; üzemben, — a tervek szerint, de az építkezés elhúzódása miatt nem lesz könnyű biztosítani a létszámot — s várhatóan évente mintegy 800 millió forintnyi termelési értéket produkálnak. Ehhez kellenek tehát a szakmunkások. A BHG kunhegyesi gyárában nem várták meg, amíg felvételre jelentkeznek a munkaügyi osztályon, elébük mentek. Nem tudni kitől származott az ötlet két esztendővel ezelőtt, Tény, hogy a szocianulójával — a kapcsolás- technikai szakmunkásbizonyítványt adó szakközépiskola. Tavaly már indult a helyi ipari tanulókat képző intézetben mechanikai műszerészeket oktató tanítás. A gyakorlati oktatókat a gyár adta és adja, úgyszintén a szemléltető eszközöket is. Termet a gyakorlati foglalkozásokhoz nem tudott biztosítani és valószínűleg a jövőben is nehezen oldják meg ezt a problémát, mivel az ipari tanulók műhelye a tervekből kimaradt. (Ugyan ki gondolta volna, hogy ilyenre szükség lesz valaha is?) Tavaly, s az idén a VÍZGÉP helyi gyárának tantermét használták, de .a következő tanévben nekik ugyanígy szükség lesz erre, mert új: szakmákra oktatják a fiatalokat. Kiutat talán az jelenthet, hogy a MEZŐGÉP kunhegyesi gyára a BHG-hoz került. Abban az üzemben berendezhetnek egy oktatótermet vagy tanműhelyt. Szükség lesz erre, már- csak azért is, mert az ipari tanulók mellett jelentős részét adják majd a szakembergárdának azok a felnőttek, akik jelenleg betanított munkások. de nemsokára kezükben a szakmát adó bizonyítvány. Jó néhányan, Budapesten tanulnak, s dolgoznak, így ha Kunhegyesre kerül például az ellenőrző berendezés, vele ők is jönnek. Mások úgynevezett 110 órás tanfolyamra járnak. Itt megismerkednek a fizika, a mechanika, a matematika alapfogalmaival, s ezután egy esztendő alatt elvégezhetik azt a szakmunkásképző „kurzust”, amellyel fizetésük is egy kategóriával feljebb lép. Nem kétséges: megéri Sok-sok ezer óncsepp kerül a helyére - nem akárhova — — amíg egy központ elkészül. Fotó: Pusztai ahogy kellene. Azt mondják, nem kiemelt beruházás, azért. Persze aligha biztos, hogy ez megválaszolja: miért nincs kész még mindig az 1977. december 31-i átadásra tervezett létesítmény. Szóval épül, épülget, s várhatóan még az idén birtokba is vehetik a gyáriak. A Szovjetunió megrendelésére készítenek ATSZK típusú telefonközpontokat. Itt gyártják hozzá a sávokat, a kábelformákat. mindezekhez az úgynevezett kereteket, és automatikusan ellenőrző készülékeken itt vizsgálják meg, hogy szuperál a központ, Ezekhez a munkákhoz nem elég megmutatni a dolgozónak. hogyan keli a forrasztópákát odanyomni a vezetékhez. A hibákat —mert valószínűleg előfordulnak majd — ki kell javítani, hiszen innen már utaznak külföldre a központok. Ameglista brigádok minden különösebb kérés nélkül elkészítették a szemléltető eszközöket, a mérnökök heteken át tervezték az oktatási tematikát. Ábrákat rajzoltak, jegyzeteket írtak és végül a helyi gimnáziumban megkezdődhetett a politechnikai oktatás. így az ott tanuló fiúk, lányok nem főzni, varrni, gyomlálni tanultak, hanem forrasztani. Megismerték a kapcsolási rajzokat, s aki ezen az őszön közülük a BHG-be ment dolgozni, úgy fogta meg először a forrasztópákát. mintha mindig ezt csinálta volna. A kezdeményezés lett a kiindulópontja a további létszámfejlesztésnek. A vállalat vezetői egyeztették az elképzeléseket a megyei tanács művelődésügyi osztályán, így az idén szeptemberben megkezdheti munkáját — az első osztály 36 taA gyárban dolgozók jelenlegi létszáma 578, ebből tö’-’b mint százötvenen tanulnak, a munkásokon kívül képezik magukat a technikusok is — szükségük lesz erre, hiszen az új technika magasabb szintű vezetési ismereteket igényel. (Az üzemcsarnokban a legkorszerűbb szervezési szempontoknak megfelelően alakítják ki a technológiai folyamatot. Ilyen aprólékos munkával, amely az elemek nagy sorozatú gyártásával jár, minden másodperc számít.) De, képezik magukat az üzemmérnökök, a mérnökök is, hiszen a BNV-n néhány hete már bemutatták a jövő termékét, az ATSZK központok továbbfejlesztett változatát. S hogy mennyi a szakértelem ára? Az oktatási költség 1978-ra mintegy 78 ezer forint. Persze ehhez hozzá kell még számítani a tanulással eltöltött termelésből kiesett órákat. De, hogy megéri: vitathatatlan. Hajnal József A legkorszerűbb tartási módszerekkel a terv szerint ezer borjút nevelnek fel az idén a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet két szakosított szarvasmarha-telepén. Képünkön lutrix itatóberendezéssel „reggeliztdtik a bikaborjakat a közös gazdaság egyes számú szaktelepén. (T. F.) Tanácskozás Mezőtúron Energiagazdálkodás a mezőgazdaságban Kedden és szerdán Mezőtúron rendezik a 18. országos mezőgazdasági gépesítési tanácskozást, amelyen ezúttal a mezőgazdaság energia-' gazdálkodásáról lesz szó. A kétnapos programot Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes nyitja meg, majd a tanácskozás résztvevői előtt felavatják Szabó Gusztáv mellszobrát. Kedden dr. Kopácsi Ernő, az AGROTRÖSZT vezér- igazgatója, gép. és műszerkiállítást nyit meg, s ugyanott szakkönyvbemutatót is tartanak. A rendezők gondolnak a szabad idő hasznos eltöltésére, s ezért szakmai filmeket vetítenek, azt követően pedig szakembertalálkozót szerveznek. A szekcióüléseken előadások hangzanak el a mezőgazdasági nagyüzemek villamosenergia ellátásáról, a gazdaságok fűtő- és tüzelőolaj fel- használásáról, valamint az ésszerű energiatakarékosság lehetőségeiről. Megoldódik az üzemcsarnokok fűtésének gondja a MEZŐGÉP cibakházi gyáregységében. A könnyűszerkezetből összeállított kazánház - mintegy ötmillióért - a fűtési szezonra elkészül Harminckét tervező, százhatvan építő Lépcsökorlátok Szolnokra! Zalába Osztalosáru Jászalsószentgyörgyröl Csongrádba Konyhaszekrény Lágymányosról Szolnokra A beruházási tevékenység javuló irányzatú, azonban a változás üteme lassú. A megyében a vállalati, a szövetkezeti beruházások képezik az összberuházások kétharmadát. Az 1976 évi beruházások jelentős része az előző tervidőszakról húzódott át... (A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottságának 1978. május 18-i határozatából.) A napokban a Magyar Közgazdasági Társaság építőipari szakosztálya kerek- asztal-beszélgetést szervezett Szolnokon. A téma a megyében működő építő- és építő- anyagipari szervezetek együttműködésének fejlesztési lehetősége volt. Korábban, — a múlt év őszén az építőipari vállalatok és a szövetkezetek vezetőit hívta vitára a társaság, a kis és nagy építőipari szervezetek, az állami, a tanácsi és a szövetkezeti építőipar együttműködésének lehetőségeiről. A mostani ke- rekasztai-beszélgetésen bővítették a kört; meghívták az építőanyagipar vezető szakembereit is. Ez a szakosztály a mérnök közgazdászokat tömöríti. Olyan szakembereket, akik mindennapos munkájuk során közgazdász szemmel azt is vizsgálják, hogyan lehetne ésszerűbben, az egyéni, a csoport, és a népgazdaság hasznára is okosabban dolgozni, szervezni a munkát. Az őszön összehívott kerek- asztal-beszélgetés is a tapasztalatok, a felmérések sugallták. Miért ne dolgozhatna össze a nagyipar, s a szövetkezeti ? Hogyan lehetne mindkét fél számára előnyös együttműködést kialakítani? Egy példa ugyanis volt előttük. Az unos-úntalan ismételtet csak említjük: a Jászsági Építők Szövetkezete ugyanis lakásépítésben összedolgozik az Állami Építőipari Vállalattal. Az ÁÉV Jászberényben összeszereli a lakóházat, a herényiek elvégzik a szakmunkát az építkezéseken. Az okoskodás szerint, sok ilyen, vagy ehhez hasonló együttműködés lehetne még a megyében, ami biztosítaná a beruházások elkészültének határidejét, fedezné az időnként annyira égető szakmunkás létszámot, s javítaná a minőséget is. , „A megyében épülő létesítmények tervezésében mintegy harminckét tervező vállalat, a beruházások lebonyolításában tizenhat különböző szervezet, önálló beruházási vállalat, illetve vállalati, tanácsi beruházó szerv vesz részt. A kivitelezésben mintegy százhatvan szervezet dolgozik, — társgenerál kivitelezők, alvállalkozók, szerkezet- és anyaggyártó, szállító szervezetek.” Természetesen, — mint a szakemberek is megállapítják — nyilvánvaló, hogy a beruházáspolitika mindennapjaiban, a megvalósításban a kulcsszerepet a . megyei székhelyű szervezetek töltik be. Ha legalább a megyei központú szervezetek együttműködését lehetne fejleszteni, máris szerencsés kezdet lenne a továbbhaladáshoz. A megyei tervező és építő szervezetek ugyanis az ötödik ötéves terv eddigi időszakában megerősödtek, személyi és anyagi feltételeik adottak az összehangolt, jól szervezett beruházás előkészítéshez, tervezéshez, megvalósításához. Jelentős átszervezés után a teljesítőképesség emelkedése, a rugalmas üzletpolitika jellemzi a megyei tanács tervező vállalatát. A Szólnak megyei Állami Építőipari Vállalat és az ÉPSZER előrelépett a belső ipari háttér kiépítésében. A Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyára önálló részleget hozott létre gyártmányaik helyszíni szereléséhez. Nem ilyen biztató még a jelen a beruházóknál. A tanácsi beruházási vállalat — s ez nem rajta múlik — inkább hasonlítható egy korlátolt felelősségű társasághoz (bocsánat a rosszízű, régi példáért), vagy egy koordináló hivatalhoz, önállóságát, döntési, kockázati jogát illetően mondjuk ezt, mert gátló kötöttségei vannak. Amolyan „összekötő” szerepet játszik a megrendelő és a kivitelező között, csakúgy mint a SZÖVTERV szolnoki részlege is. Az önállóan beruházó vállalatok pedig fölkészületlenül, az előkészítés idején kapkodásokkal, sok hiánnyal és hibával dolgoznak. Ez pedig végig kihat a beruházás megvalósítására. Nem a szándékot, az együttműködési készség hiányát rója fel senki, de a gyakorlatlanság sokszor határidőket késleltet, terveket módosíttat. Ha ehhez még a kivitelezőknél is járul munkaszervezési, vagy anyag-, s szakemberellátási hiányosság, máris jogos a bírálat a beruházásokban résztvevő valamennyi szervezetnek. Erről vitáztak az építőipari szakosztályban a közelmúltban a közgazdászok, a szakmérnökök. A tényékhez elsoroltak sok olyan példát, amely nem összegző ugyan, de egyedinek, véletlennek se nevezhető. Ilyen például, hogy a BVM saját vázait szerelő építőcsoportja nem dolgozott még egy jóízűt Szolnok megyében. Annál többet a Dunántúlon, például Zalában 16 tantermes iskolaszerelésen is! Építőanyagipari félkész termékeket sok szövetkezetben „barkácsolni” kell, — pl. betonvasat hajlítani, közben az Állami Építőipari Vállalat a korszerű betonacélhajlító üzemét csak 70 százalékban tudja kihasználni. A szolnoki vasipari vállalat léposőkorlátókat készít Zalának, a jászalsószentgyör- gyi szövetkezet Csongrádba szállít építőipari asztalosárukat. A szolnoki lakásokba Lágymányosról hozzák a konyhaszekrényeket, mert nem sikerült eddig a helyieknek árban, minőségben megegyezni. Végezetül még valami, (nem is akármi) ami feltétlenül a változást sürgeti. A kiemelt nagy állami beruházásokon, az életszínvonalat befolyásoló lakás- és infrastrukturális létesítményekén kívül egyre nagyobb az igény tervezésre, kivitelezésre a megyében. Az igényeket pontosan koordináló tevékenység hiányzik egyre jobban. A terv és a programok ugyanis csak a legfontosabbakat nevezik meg (például Növényolajgyár, Széchenyi lakótelep, általános iskola Csépán). Általában nem ezek a legnehezebb feladatok a tervezők, a beruházók, és a kivitelezők naplója szerint. A többi szüli viszont a legtöbb vitát, a leg- bírálhatóbb kapkodásokat, — s az elhúzódó határidőket is. A helyzet megérett a változtatásra. Nem másért, mint a. terv szerint megvalósuló beruházásök — az értük dolgozó kis- és nagy szervezetek — és a népgazdaság érdeké- bep! S. J.
