Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 4. Szabad a pálya 8RIQÁDUNH fílTÚKTETESL * 1 * maoista trioáö egyiöq&eg elnyerte a HÁv. wéngszptfys ks ludasok üakxermete Elnöksége Utat dÓornarycvoU ,MÁV tllVALÁ BRIGÁDJA“ címet Április 29-én ünnep volt Kisújszálláson, a MÁV Pályafenntartási Főnökségén: a Május 1. Szocialista Brigád kitüntetést kapott. \ A munkaverseny eredményeiért Vona János brigádvezető és húsz társa a megyei pártbizottság jubileumi oklevelének, s a MÁV Kiváló Brigádja kitüntető címnek örült, amelyben'osztozott velük a főnökség minden dolgozója, hiszen Kiváló Főnökség lett a kisújszállási. A brigád 1960. januárjában alakult. Akkor elnéző mosollyal fogadták a vállalkozás hírét még a főnökségen is. Jó, jó legyen egy irodai brigád is. Vona János és Deme Sándor — a brigádvezető és a számviteli főnök — egymást ugratja, kinek, hány éve van még a nyugdíjig. Rangidősek a brigádban, még akkor is, ha július elsején elbúcsúztatják az első nyugdíjasukat. Sztojka Rezsőnét. A számviteli csoport „legnagyobb” irodájában egy percre összeülnek a brigádtagok. Bérelszámolók és anyaggazdálkodók. Közvetlen közük van minden pályán dolgozó emberhez, s kötelességük minden pályaépítési anyagot idejében biztosítani nekik. Azonkívül gondoskodni a még felhasználható, máshol beépíthető anyagok sorsáról, az üzemanyagról. az energiáról. Évről évre jobban gazdálkodnak. Időnként olyan bravúrral oldanak meg nehéznek tűnő feladatokat, hogy a főnök széttárja a karját, s látszik, örömében nehéz megszólalnia. A munkaügyis brigádtagok pár évvel ezelőtt egy tervet dolgoztak ki. A munkaügyi miniszter szakmának nyilvánította a vasútépítő, karbantartó munkát. A főnökség terve szerint 1980-ig minden előmunkásnak és pályafelügyelőnek meg kell szereznie a szakmunkásbizonyítványt. Még csak ’78-at írunk, de már hetven embernek megvan. Pedig a pálya nem tűr kedvezményeket. Megköveteli, hogy karbantartsák, hogy a vonalgondozók minden nap végiggyalogoljanak a sínek mentén. Ezek az emberek tudják: a gyaloglásra, szemre, fülre nagy szükség van. Kezükben kulcs, csavar, zsebükben rádió adó-vevő. Kis hibát manaton a világ végéig is elmenne. Ki Püspökladányban, ki Karcagon lakik. Vonaton jön-megy a munkahelyére. — Még színházba is vonaton járunk — nevetnek össze. Később Vona János mutatja is a bérleteket. Hat személyre váltottak tavaly is, most is a József Attila Színházba. Megszervezték szőnöm, hogy ott voltak nálunk”. Tavaly a gyesről visszaérkező kisújszállási asszony ment a brigádvezetőhöz. — János bácsi, ezek a Sásastói óvoda gyerekei nincsenek jól eleresztve. Kevés a játék. Nem segítenénk? Brigádvállalás lett a két mondatból. Aki csak tehette. A fiatalságuk a gőzösöké, a közeli múltjuk a dieseleké, a jelenük meg a jövőjük a villanymozdonyoké. Negyvenen, ötvenen felül van mire emlékeznie az embernek. Szorongani is egy kicsit, hát így, ezekkel telik el az élet. Dong. csattog, kattog a pálya. A sínek felsírnak a nehéz mozdonyok, vagonok alatt. Mire felnézünk, csak távoli kis pont a vonat. A pálya ismét szabad. Sóskúti Júlia és Nagy Zsolt riportja Az újak, a brigádhoz a közelmúltban érkezettek között van Németh Ferencné normás, terv-statisztikus is. Anyja után jött a MÁV- hoz dolgozni, s Csányi Ká- rolyné ügyintézőnek aligha kell bizonygatnia ezek után, hogy jól érzi magát a brigádban. A pályafenntartási főnökségen jó háromszázötvenen dolgoznak. Tavaly sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Átszervezték a munkát. Addig 14 pályamesteri szakasz volt. Most négyre vonták össze a pályamesteri szakaszokat, s van egy „gépesített mozgó pályamesteri egységük” is. — Mert azt a régi pályaépítő, javító munkát, ezerötszáz ember se bírná már — mondja Vona János. A gépesítés, a talpfákat ültető, síneket fektető masina nagyot lendített a vasúton, de a vonalgondozókra még sokáig szükség lesz. A szakmunkások a sínek mellett megint megállnak pár percre. A sínpárokon gőzös fújtat. Diesel-mozdony dübörög, villanymozdony suhan. Benne van az életük. A tizenhét alapító közül a férfiak legtöbbje a vasúti sínek men. tén kezdte a munkáséletet. Voltak pályamunkások, majd pályamesterek. felügyelők, munkavezetők. A nők — hiszen az irodaiak között ma is ők vannak többen — jól ismerték a pályafenntartók életét. A férjeik ugyanis vasutasok. Tizennyolc év telt el azóta. A brigád együtt maradt, tőlük csak átszervezés, áthelyezés miatt búcsúzott az évek során egy-egy ember. És a helyükre mindig volt új, arra érdemes jelentkező. Mint- például Péter József technikus, akinek fiatalos lendületét, hozzáértését mindenki dicséri. Az ő feladata a többi között a vegyszeres gyomirtás. Szajoltól Bihar- keresztesig járja gépével a pályát. A hozzá beosztott munkásokkal elkészíti a permetet, aztán szórja végig a töltésen. Nincs is egy árva fűszál se, amerre a vegyszeresek elhaladnak. Rossznyelvek, évődő kollégák szerint olykor a töltéshez közeli kiskertben is ir- magja se marad a zöldfélének. Pesten a vasutas előadásokat. Vasárnap reggel Kisújszálláson felülnek a gyorsra, s este nyolcra már otthon vannak. Vonattal mennek máshová is. A brigád hivatali kötelessége is a beteglátogatás, hiszen Csányiné mindennemű betegségi ügyek intézője. Ha nagyon nagy a baj, a brigádpénztárca is kinyílik. Legutóbb kedves munkatársuk elhunytakor így jutott a családnak ezer forint. Mivel a brigádban fiatalok is dolgoznak, olykor lag- ziba, méginkább névadóra is 1 hivatalosak. A naplóban nevető gyerekképek, s egy-egy kismama levele: „Nagyon jól esett a megemlékezés, kös értett hozzá játékokat készített. ötletben gazdag ajándékokkal keresték fel az óvodát. A pályafenntartás főnöksége egy nagy park közepén áll. A gyönyörű park az övék. Az asszonyok még a zúzalékkal szegett utak dön- gölését is elvállalnák, ha a férfiak nem mondanák: ültessék csak a virágokat, nyessék a bokrokat. Vasutasnapra minden évben remekelnek a parkkal. A naplóban a munkahelyi parkosítás mellett még egy mondat: ■a brigádtagok otthonuk kertjét is hasonlóképp gondozzák. guk hárítanak el, nagyobb- ról szólnak a legközelebbi pályamesternek. A pályamunkások tanulását jól megszervezték. Pedig a szabály is nehezítette a dolgukat. Hiszen az általán nos iskolai végbizonyítvány nélkül nem lehet szakmunkásképzőbe iratkozni. Ezért hát először — kinek menynyit kellett — elvégezték az általános iskolát, s csak úgy jelentkeztek továbbtanulásra, a szakmunkásbizonyítványért. Állunk a pályán. Elbicikliztek egy ötvenen felüli új sütetű szakmunkásért. Visz- szaüzent: olyan munkába fogott, hogy nem hagyhatja abba. Különben is, nem szeret beszélni. Balogh Géza a villára támaszkodik. Hirtelen felmelegedett az idő, abba kellett hagyni a sínhegesztést, mert a meleg sín legalább annyira veszélyes, mint télen a zúzmarás. Pihennek az emberek. A villára, lapátra támaszkodó kezek beszélnek csak. Ezekbe nehéz elképzelni a tollat, a ceruzát. Vonatok jönnek-mennek mellettünk. Nyolcvankilométeres vágtában fut két nemzetközi gyors is. Tóth Imre brigádtag hosszan néz utánuk. Mondja a számukat. s hogy melyik, hová tart. Mellette a társa a vonatot dicséri. Autóba nem ülne a világért se. A vonat jó, a vonat megbízható. Vo
