Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-03 / 129. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 3. II szegedi matematikai iskola képviselője Richard Strauss-daiokat hallgatunk, Szőkeialvi-Nagy Katalin, a neves matematikus lányának előadásában. Erősítve egy szabályt: matematika és zene összetartozó fogalmak. A jelen esetben érthető a zene iránti érdeklődés, ám matematikusokkal beszélgetve, ez a tétel mindig előtérbe kerül. Érthető, ha a kétszeres Kos- suth-díjas professzort erről faggatom. A matematika iránti szenvedélyének, vonzódásának forrását kutatom mindenekelőtt. — Édesapám, Szőkeialvi- Nagy Gyula, a Szegedi Tanárképző Főiskola matematikaprofesszora volt. A matematika iránti érzékemet én tehát hazulról hoztam. Családunk 1929-ben került Szegedre, ezt megelőzően Kolozsvárott éltünk. Ott végeztem 16 éves koromig iskoláimat is, de már Szegeden, az akkori Klauzál Gábor reálgimnáziumban érettségiztem. — Ha jól tudom, édesapja is a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. — Igen, tagja volt az Akadémiának, 1939-ig a főiskola matematikaprofesszora is volt, majd az egyetem geometriai tanszékét vezette, 1953-ban bekövetkezett halálig. Számos jelentős matematikai művet írt. „A geometria szerkesztésének elmélete” című könyve és „Differenciálgeometria” című jegyzete napjainkban is használatos. Az utóbbi rövidesen könyvalakban is megjelenik. — önt kezdettől fogva érdekelte a matematika? — Fiatal koromban elsősorban a biológia, a kémia és a fizika érdekelt. Nagy igyekezettel tanultam nyelveket is. Középiskolás korom vége felé, és részben az egyetemen is, különösen a fizika és a kvantummechanika izgatott. Ennek az akkoriban kifejlődött forradalmian új fizikai elméletnek a tanulmányozása útján jutottam el a matematika modern fejezeteivel való megismerkedéshez is. Még egyetemista koromban írott első dolgozatom német fizikai folyóiratban látott napvilágot. Ebben bizonyos fizikai kérdésekkel összefüggő matematikai problémákat oldottam meg. A matematikával véglegesen egy másik, még szintén hallgató koromban írt dolgozatom jegyzett el, amelyben az úgynevezett Hilbert-térbeli operátorokra vonatkozó matematikai kérdésekkel foglalkoztam. Professzorom, Reisz Frigyes, aki ennek a kérdéskörnek és általában a modern matematikának egyik legnagyobb szaktekintélye volt, dolgozatomat tetszéssel fogadta. Elismerő szavai egész további pályafutásom meghatározták. Reisz professzornak később munkatársa lettem. Kilencévi tanárképző főiskolai működésem után, 1948-ban lettem a szegedi egyetem rendes tanára, de a Magyar Tudományos Akadémia már 1945-ben tagjává választott. — Eddig hány tudományos műve jelent meg? — Hozzávetőlegesen 180 dolgozatom látott napvilágot. Az operátorok úgynevezett spektrálelméletéről írott első, német nyelvű könyvem 1942-ben jelent meg. A kö- vekező, Reisz Frigyessel közösen irt könyvem, az „Előadások a funkcionálanalízisről”, 1950-ben jelent meg először, és nagy nemzetközi sikert aratott. Kiadására Szegeden került sor, franciául, majd kiadták németül, oroszul, angolul, kínaiul és japánul. Érdeklődéssel forgatom a mű különböző nyelvű válSzökefalvi- Nagy Béláról tozatait, köztük a legutoljára megjelent japán kiadást. Szőkefalvi-Nagy Béla is újfent belelapoz a könyvbe. Dicséri a nyomdai munkát, az esztétikus tördelést. Közben a Richard Strauss-dalok is véget érnek. A családra terelődik a szó. Az öt lányra és a fiúra. Majd a hat unokára, a sok apró kis „örömre”. Amikor hétköznapjairól kérdezem, mosolyogva mondja: — Koncentrálás, pontosság. Munkám és hivatásom szeretete. — ön. fontos szerepet tölt be többek között a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságában. — A Hazafias Népfront bizotságának alelnöke. vagyok. Munkám során az egyetem és a Szegedi Akadémiai Bizottság közötti kapcsolat, valamint a népfront célkitűzéseinek összehangolása a célom. Jóllehet, sokoldalú munkám miatt meglehetősen nehéz a vállalt feladat ellátása, ám mindenképpen hasznos és fontos. — Visszatérve munkásságára, kérem, szóljon az ezeket elismerő állami kitüntetéseiről. — Két ízben részesültem Kossuth-díjban. Először 1950-ben, a Hilbert-térre és a Fourier-sorokra vonatkozó kutatásaimért, mad 1953-ban a Reisz Frigyessel közösen írt munkában foglalt eredményeimért, ezen kívül két alkalommal kaptam meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, egy ízben pedig az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. — Haár Alfréd és Reisz Frigyes a szegedi matematikai iskola megalapítói voltak. ön is aktív tagja ennek az iskolának. Hogyan foglalná össze erről véleményét? — A szegedi matematikai iskola világszerte, ismert. Ez elsősorban a kiváló elődöknek köszönhető, akik közé Kerékjártó Bélát, Rédei Lászlót, Kalmár Lászlót is odasorolhatjuk. De a jelenlegi „gárda” is méltóan folytatja az ő munkájukat. Matematikus kollegáim közül ketten, Tandori Károly és Leindler László, szintén tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának. De a többi kolléga és fiatalabb tanítványaim között is szép számmal vannak olyanok, akiknek munkásságát nemzetközileg is számon tartják és elismerésben részesítik. — Professzor úr, a Szegedi Akadémiai Bizottságot is vezeti. Mit jelent ez az ön számára? — 1970 óta vagyok a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke. E tisztségemben szívesen foglalkozom á város és a Dél-Alföld tudományos életének különböző problémáival, valamint komplex tudományszervezési és irányítási feladatokkal. 25 éve az Akadémia matematikai bizottságának is betöltőm elnöki tisztét. A felszabadulás óta szerkesztője vagyok az Acta Scientiarum Mathema- ticarum tudományos lapnak, amely 1922 óta jelenik meg Szegeden. Nemzetközi folyóirat. Legújabb számában amerikai, kanadai, cseh román, Kuwaitban dolgozó' arab matematikusok írása is olvasható. Hadd említsem meg, mint érdekességet, hogy nemrég két matematikus — egy román, egy amerikai kínai — egymástól függetlenül oldott meg egy aktuális problémát, és dolgozataikat megjelentetés végett mindketten a mi folyóiratunkhoz küldték meg. A jeles matematikus munkásságát méltatva, szólnom kell még egyetemi jegyzeteiről, legújabb könyvéről, amelyet Ciprian Foias román matematikussal írt, és arról az egyetemi tankönyvéről, amely eddig hat kiadást ért meg, de mindig „hiánycikk”. Valós függvények és függvénysorok.1 Szőkefalvi-Nagy Béla, aki már eddig is továbbfejlesztette a szegedi matematikai iskolát, munkássága újabb elismeréséül, hazánk felszabadulása alkalmából, Állami Díj kitüntetésben részesült. Polner Zoltán Innen—onnan Terjed a „zajbetegség” A legújabb statisztikai felmérések szerint a Német Szövetségi Köztársaság minden ötödik lakosát beteggé teszi a zaj. Harmincmillió ember, csaknem az ország összlakosságának a fele panaszkodik a hovatovább elviselhetetlen lárma miatt amelynek jóformán teljesen védtelenül ki van téve mind otthon, mind az utcán és a munkahelyen. A legújabb orvoskutatási eredmények kétségkívül bi - zonyítják, hogy az állandó zaj az ember szervezetében komoly elváltozásokat okozhat, amelyek súlyos egészség- ügyi következményekkel járnak. Az orvosok ugyan nem tartanak • nyilván kimondott „lármabetegségeket” de biztosra vehető, hogy az állandó lárma stresszhatást vált ki, és ezáltal veszélyes az ember egészségi állapotára. Hatására emelkedik a vérnyomás, gyorsul a pulzus és a légzés, a gyomor működésében zavarok állnak be, és fokozódik bizonyos hormonoknak a termelődése. Egy müncheni professzor szerint a lárma hozzájárul azoknak a vér- edény-megbetegedéseknek a kialakulásához, amelyek az NSZK-ban ma már az elhalálozások felét okozzák. „Müember” karambolvizsgálathoz A gépkocsikarambolok hatását az emberi testre „műemberrel” vizsgálják, amely úgy reagál a külső behatásokra, mint az élő ember. Az utóbbi években többféle műembert készítettek, s gyakorlati nehézségek adódtak abból, hogy a különböző típusokkal kapott eredményeket nem lehetett összehasonlítani. Háromévi munka eredményeként angol kutatók olyan szabványos műembert fejlesztettek ki, amely az eddigieknél tökéletesebb és sorozatban gyártható. Az angol műembemek teljes vállcsontszerkezete van, a hasürege és a bordái az élő emberéinek pontos másolata, tüdeje poliészter-habbal töltött zsák, s mindezek hirtelen sebességváltozáskor vagy lökéskor ugyanolyan mozgásokat tudnak végezni, mint az élő emberi szervek. A térdszerkezet is pontos utánzata az élő emberének. A po- liuretán-habból készült izom- zat. és hús könnyen leemelhető a nylonbőrű testről. Tekintve a műember rendeltetését, a gyors javítási lehetőség is lényeges követelmény. Ebből a szempontból is megfelel az angol műember: javítási ideje 2 nap — a régebbi típusok 3 hónapjával szemben. A fa nélkülözhetetlen Bár az acél és a műanyagok világában élünk, a fa — ez a legősibb építő- és tüzelőanyag — mint nyersanyag ma is egyik legfontosabb kincsünk. A fát lehet helyettesíteni, pótolni, de nélkülözni talán sohasem. Az erdő egyik legfontosabb hasznosítása ma a cellulóz- és papírgyártás. A legköny- nyebb azokat a fákat feldolgozni, amelyekben a lignin mellett a cellulózon kívül csekély és főleg kevés fajta idegen anyag van, a cellulóz és lignin szétválasztását a mai technika már jól megoldotta. A papírgyártásra legalkalmasabb a lucfenyő. A termőhelyén igen nagy tömegben fordul elő, fájának a gyantatartalma igen kicsi és a rost hosszúsága a legnagyobb. A papírgyártáshoz legközelebb áll, illetve abból fejlődött ki az úgynevezett nedves farostlemezgyártási eljárás. A farostlemez felhasználási területe rendkívül széles körű. Alkalmazzák a bútor- gyártásban, a jármű- és hajóiparban. Felületileg kezelt (formájában — amikor színes, fényes bevonatot kap — A kitermelt fa nagy részét tutajon szállítják a felhasználás helyére a szibériai folyókon sok helyen kiszorította a furnérokat és a rétegelt lemezeket. Előnye, hogy nem zsugorodik, nem duzzad és nem , hullámosodik. A világ nagy farostlemezgyárai szinte ontják a mind tartósabb, mind ízlésesebb színű, mintázatú .és a különböző mechanikai, kémiai hatásoknak mind jobban ellenálló, viszonylag kis súlyú farostlemezeket. A világ szárazföldjeinek 32,2 százalékát ma is erdő borítja. Múltjukról kőszéntelepek és barnaszénbányák tanúskodnak. A világ erdeinek összes területe 4229 millió hektár. Elhelyezkedésük a földgömbön azonban nem egyenletes. Az erdőrégiók határai természetesen elmosódnak, mind horizontálisan, mind vertikálisan. A szélső pontokon az erdő az utolsó szál erejéig harcol a létéért, és csak a nagyon zord természet vagy a következetesen pusztító ember elől hátrálva ad fel területet. Az ősi, sok évezredes erdők ^ természet csodálatos élő műemlékei. Csak azokon a területeken maradhattak meg, amelyek lakatlanok voltak, vagy ahol a legutóbbi évszázad végéig igen gyér volt a lélekszám. A világ fe- nvőfakészletének a fele a Szovjetunióban, Szibériában található. Korunk mindenese: a számítógép Korunk mindenesének, a számítógépnek egyre több feladatot szán a népgazdaság. Feladatainak az elvégzését a gép „memóriája” teszi lehetővé. Az adatfeldolgozó berendezésekben az adatok és a programok tárolására biztosítani kell az elegendően nagy tárolókapacitást, az adatoknak a7- információhordozókon való célszerű, jól hozzáférhető elrendezését, az egyes műveletekkel jól összehangolt hozzáférési időket és adatátviteli sebességeket, végül az adatok elvesztésének, például véletlen törlésének a megakadályozására szolgáló biztonsági berendezéseket. Ha az adatfeldolgozásnál nagy üzembiztonságra és nagy kapacitásra van szükség, tárolóközegként a mágnesszalag a legolcsóbb. A korszerű berendezések csaknem kizárólag ezeket használják. Ha az -adatok rendszertelenül érkeznek, akkor a mágnesdobos tárolók kedvezőbbek. Az adattárolás általában hasonló módon képzelhető el, mint a postahivatalokban szokásos számozott postafiókok által megvalósított tárolóik: minden ilyen szekrény fellelhető a számozás alapján. Minden ilyen hely (szekrény) egy adatot tárol. Ha egy információ a memóriában egy megadott helyre beérkezik, e hely előzetes információtartalmának a helyére jut. Ha viszont egy információ kiolvasásra kerül, akkor a korábban ott lévő információ változatlanul a helyén marad. így az egyszer már beírt adat bármely későbbi időpontban kiolvasható és felhasználható. A valóságban az adatfeldolgozás számára az információ másolata áll minden esetben rendelkezésre. A számítógépben bizonyos időt vesz igénybe az információ megkeresése és továbbítása, akár „beírunk” a tárolóba újabb adatot, akár kiemelünk. Ezt az időt nevezzük hozzáférési időnek. Van olyan tárolóegység, amelynek hozzáférési ideje a másodperc milliomod részével mérhető. Miután egy-egy adatfeldo- gozó-rendszerben rendszerint hatalmas mennyiségű adat kerül tárolásra, ezért a hozzáférési időtől közvetlenül függ az egész rendszer teljesítőképessége és ezzel együtt a költsége is. Például a ferritmagos adattárolók a legdrágább ilyen rendszereket képviselik, ha a költségeket a tárolóhelyenként vesszük. Ennek ellenére a ferritmagos tárolók rendelkeznek a legrövidebb hozzáférési idővel, meghatározott esetben igen gazdaságosak lehetnek. A mágnestárolók, bár a közvetlen költségek szempontjából olcsóbbak, lassúságuk miatt kevésbé gazdaságosak. A mágneslemezes tárolók általában még lassúbbak, de előnyük a7 igen nagy (milliós nagyságrendű) számjegytárolási kapacitás. Fenti képünkön: Mágneses memóriarendszer használatát tanulják csehszlovák diákok. A föld feltárja titkait Novgorodban, az ősi orosz városban a Moszkvai Egyetem archeológiái expedíciója befejezte munkáját. Az expedíció vezetője, V. L. Janin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja ismertette az expedíció munkájának eredményeit: Ez az idény rendkívül termékeny volt. A novgorodi kreml (belső vár) közelében végzett egyik ásatás alkalmával több, mint hat méter mélységben megtalálták az egyik legrégibb település maradványait. A X—XI. századbeli rétegben több nyirfakéregre írt okmányt találtak. Ezek közül az egyik roppant nagy tudományos fontosságú. Az arról tanúskodó leletek közül, hogy a XI. század második felében Oroszországban volt írásbeliség, mindeddig kettő számított a legértékesebbnek: a tmutarkáni kő — rákarcolt írásjegyekkel és az Osztromir-evangélium. A novgorodi okmány tartalmát tekintve sokkal jelentősebb a régmúltnak ezeknél a „dokumentumainál”. Ebben az okmányban egy gazdag uzsorás feljegyezte az adósok neveit. Érdekes, hogy az okmányban egy sor mindeddig ismeretlen név szerepel — Dobrovit, Nyegorád, Hripán ... Az archeológusoknak még sok igen régi használati tárgyat, fém- és csontdíszeket, sőt fegyvert is — lándzsahe- gveket sikerült a novgorodi földből napfényre hozni. A leletek között van egy valóban egyedülálló dolog — egy jó állapotban fennmaradt guszli (régi orosz népi hangszer) a guszlár kézjegyével. A történelem csak egy, tíz évszázaddal ezelőtt élt guszlár nevét ismeri. Az „Ének Igor hadáról” alkotásban megénekelt legendás Boján- ról van szó.
