Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-03 / 129. szám
1978. június 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tépik a libák tollát a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet rákócziújfalui üzemegységének törzslúdtelepén. Több mint tízezer lúd egyszeri tépésével tíz mázsa tollát nyernek. Képünkön: munkában a libatépő asszonyok GONDOLATOK EGY KONFERENCIA UTÁN Több figyelmet a csökkent munkaképességűekre! A vállalatok munkaerő- hiányról panaszkodnak. Alig találni megyénkben is olyan gyárat, üzemet, ahol ne fogadnák szívesen a fizikai állomány létszámának növelését. Igen, de miből? Dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter a napokban megtartott szolnoki munkaerőgazdálkodási konferencián néhány mondatával megválaszolta a kérdést. Elmondta, hogy mind jobban be kellene vonni a munkába azokat, akik képesek dolgozni, de nem számítunk rájuk eléggé. A nyugdíjasokról s a csökkent munkaképességűek- ről beszélt. Az utóbbiak száma az elmúlt években gyors ütemben nőtt — míg 1961 és 1970 között 166 ezer rokkant nyugdíjast tartottak nyilván, 1971 és 1976 között már több mint háromszázezret jegyeztek a statisztikák. Ebből a megyében él mintegy 15 ezer. A növekedés oka nemcsak a sokasodó közúti baleseteknél keresendő, közrejátszott a létszámemelkedésben a javuló egészség- ügyi ellátás is. (A sűrűsödő orvosi vizsgálatokkal mind több a „kiszűrt” emberek száma.) Az orvosi rehabilitáció mögött elmaradt azonban a foglalkozási rehabilitáció fejlesztése. A megyei tanács munkaügyi osztályának tájékoztatása szerint a csökkent munkaképességűeknek fenntartott munkahelyeken 1974-ben még ezerhét- százötvenhatan, tavaly már csak ezerkilencvenhárman dolgoztak. A foglalkoztatási rehabilitáció — vagyis az, hogy valaki csökkent munkaképessége ellenére ismét termelhessen — mai rendszere dön- rtően a váraljatokra épül. Sajnos, egy részük nem tesz Jánoshidán, a Vörös Hajnal Tsz-beu folytatódik a szarvasmarhatenyésztési program végrehajtása. Az 5 évre szóló fejlesztés során 16 millió forint értékű beruházást valósítanak meg. Üj létesítmények létrehozásával, a régiek felújításával, bővítésével teremtenek kedvezőbb feltételeket a szarvasmarhatenyésztéshez. Eibben az évben 5 millió forint költséggel 400-ra bőeleget az erre vonatkozó rendeleteknek, ezt bizonyítják például a következők: a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására alkalmas munkahelyek jegyzékét többségük nem készíti el. s ha igen, akkor is a felsorolt munkakörök, főként kisegítő — mint portás vagy hivatal- segéd — jellegűek. Ezek a dolgozók tehát nem termelnek. A iegyzékben említett munkák különösebb perspektívával nem kecsegtetnek — a szakmai fejlődés itt csak ábránd — de jobbak híján kénytelenek elfogadni az érérdekeltek. Az erről szóló több mint tíz évvel ezelőtt keltezett rendelet kimondja, hogy ezeket a dolgozókat a vállalat eredeti szakmájukban és munkakörükben köteles foglalkoztatni. (Ha ez nem lehetséges, akkor szakmai átképzéssel kell gondoskodni arról, hogy az alkalmazott új munkakörében is megállja a helyét.) Szociális foglalkoztatók ... ez a cím azoknak az üzemeknek, vállalatoknak jutott, amelyek súlyosabb fogyatékosabbnak adnak munkát. Két éve még húsz szociális foglalkoztató működött az országban — mintegy ötezernégyszáz ember dolgozhatott itt. (Ez a szám 10 százalékkal kisebb, mint az 1971-ben megállapított érték.) Az alföldi megyék egyikében sem található ilyen munkahely. Érdekesség: ahol ilyen üzem munkálkodik, ott sem csupán csökkent munkaképességűek dolgoznak. Jó néhá- nyuk nem is tud erről a lehetőségről. Tanulságul szolgálnak a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának adatai is, amelyek arról tájékoztatnak, hogy 1975-ben hazánkban száz öregségi nyugdíjasból vítik a 250 férőhelyes növendék- és húsmarhaistállót. A szabadtartásos tenyésztésre alkalmas istálló bővítésére a jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz építőrészlege kapott megbízást. A kivitelező a napokban elkezdte az alapozási munkálatokat, és ez ígéret arra, hogy a felújított, korszerű létesítményt az év végére átadják. csak huszonhetet foglalkoztattak. Márpedig a törvények szerint az utóbbiak is vállalhatnak munkát, s így ők pótlólagos jövedelemhez, a népgazdaság pedig munkaerőhöz jut. Eddig a foglalkozási rehabilitációról esett szó, úgy, hogy az egészségkárosodásban szenvedett fiatalokról nem beszéltünk. Többségük nem jut képességének, egészségi állapotának megfelelő munkához. Egy 1967-ben született rendelet meghatározza a munkaviszonyban álló csökkent munkaképességűek jogait és a vállalatok kötelességeit, de nem szól a fiatalokról, akik még sehol sem dolgoztak. Ilyen rendelet még nincs. Az értelmi fogyatékos fiatalok száma a megyében az 1976—1977-es tanévben ezerhatszáz, ugyanebben az időszakban az országban 33 ezer. A fizikailag károsodottak számát — mivel együtt járnak az egészséges tanulókkal — felmérni nehéz, de az orvosi vizsgálatok szerint szép számmal akadnak hátgerincdeformáció, végtagrendellenesség, szívelváltozás miatt szenvedő vagy beszédhibás tanulók. Ezek képzését mind az első, mind a második csoportban is meg kell oldani. Igaz, a szakmunkásképző intézetek jelentkezők híján vesznek fel kisegítő iskolát végzett diákokat. Ez persze csupán halvány vigasz, s még csak ideiglenesen sem odázza el a problémákat. A munkaerőhelyzet megváltását persze hiába is várnánk a rokkant nyugdíjasok, az értelmi vagy testi fogyatékos fiatalok foglalkoztatásától. Hogy enyhítenék ezzel a meglevő feszültségeket, az is bizonyos. H. J. Üzemavatás Debrecenben A Medicor Művek debreceni orvosiműszer-gyárában elkészült az az 1600 négyzet- méteres új üzemrész, amelyben évente 160 millió egyszer használható injekciós tűt tudnak gyártani. Az új üzemrészt tegnap avatták fel. Martos István, a Medicor Művek vezérigazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott avató beszédet. Jánoshidán a Vörös Hajnal Tsz-ben Tizenhatmillió a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére Tiszafüred—Kiskört Strand, kikötő épül Tegnap Kiskörén ülést tartott a Közép ti szavidéki Intéző Bizottság. Barta László, Szolnok megye Tanácsa elnökének megnyitója után több fontos napirendi pontot tárgyaltak meg. A bizottság tagjai — többek között — megvitatták a középtiszavidéki üdülőkörzet fejlesztésére vonatkozó tanácsi tervek végrehajtását, ismerkedtek a tiszafüredi és a kiskörei üdülőterület részletes rendezési tervével. A vízgazdálkodási szakbizottság elnöke a tározó feltöltéséről tett jelentést. A debreceni erdőrendezőség igazgatójának beszámolója — a tározó területén lévő erdők kitermeléséről — váltotta ki a legnagyobb vitát. Érthető ez, mivel — főleg a folyó Heves megyei partján — több mint 21 ezer köbméter fa vár még kitermelésre. Az erdőknél is nagyobb gondot jelent a cserjések kivágása. Az intézőbizottság állástfoglalt a tározó területét megtisztító munkák gyorsítására. Az üdülőépítő és fenntartó szövetkezetek szervezésének és működésének irányelveivel foglalkozó jelentés megvitatása után hagyta jóvá az intézőbizottság az IFA támogatásából származó összeg idei felhasználását. Ebből az összegből jut- ösz- szesen 750 ezer forint a tiszafüredi múzeumpark építésére, az üdülőterületek kereskedelmi fejlesztési tervének készítésére, kikötő és strandkialakítás tanulmány- tervére. Ugyanilyen összegű támogatásban részesül a folyó jobb partjának üdülősza- kasza. Az intézőbizottság ülése a határozati javaslat elfogadásával ért véget. Felhívás a vízügyi szervek és a mezőgazdasági üzemek dolgozóihoz Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1977. december 1-i ülésén a mezőgazdasági üzemek fő feladatául az 1977- ben elért eredmények megszilárdítását és a hozamok további emelését határozta meg. A Központi Bizottság megállapította, hogy a termelés két-három százalékos növelésének feltétele, hogy az állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek az eddiginél jobban hasznosítsák termelési adottságaikat, ezzel fokozzák gazdálkodásuk eredményességét. Közös célunk ennek érdekében, hogy az öntözési lehetőségeket maradéktalanul, az eddiginél fokozottabb mértékben használjuk ki. A Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat dolgozói az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának 1978. évi cselekvési programja alapján, az alábbi feladatok teljesítésével kívánják elősegíteni, hogy az öntözés — mint igen fontos termelési tényező — mezőgazdasági üzemeinkben egyre inkább a termelési technológia szerves részévé váljon: 1. Kollektívánk vállalja, hogy a mezőgazdasági üzemek vízigényét maradéktalanul, reklamációmentesen kielégíti. 2. Társadalmi munkaakciók és kommunista műszakok szervezésével támogatjuk a vállalattal szerződéses kapcsolatban álló mezőgazdasági üzemek öntözési tevékenységét. Annak érdekében, hogy a betakarítási munkákhoz a mezőgazdasági üzemek dolgozói átcsoportosíthatók legyenek szombaton és vasárnap mintegy 6 ezer óra társadalmi munkával az üzemek tulajdonában lévő öntözőberendezéseket üzemeltetjük és megjavítjuk. Az öntözési idényben — igény szerint — szaktanácsadás'sal segítjük a mezőgazdasági vízgazdálkodás eredményesebbé tételét. 3. A hibaelhárító szervezet munkájával a vállalat biztosítja a felszín alatti nyomócsöves öntözőfürtök és a vízkivételi művek zavartalan működését. 4. A jubiláló Tisza II. KlSZ-védnökség 1978/79. évi akcióprogramjának feladatait maradéktalanul teljesítjük és ezzel biztosítjuk az újonnan belépő és a jelenleg meglévő öntözőfürtök kapacitásának jobb kihasználását. állalatunk kollektívája javasolja a mezőgazdasági üzemek és a vízügyi szervek dolgozóinak, hogy a felhívásunkhoz csatlakozzanak. Közös erőfeszítésekkel segítjük elő, hogy öntözési lehetőségeinek optimális kihasználásával a megye mezőgazdasága teljesítse feladatait. Szolnok, 1978. június hó. A Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat kollektívája ifi* * lm. k Mm 'Mr ■ dÖm i i| 1 ill1 V 1 1 ® | b(í H? I \ Isii i w : M 1 Befejeződött a százötven millió forintos rekonstrukció a Csavaripari Vállalat Borsod megyében levő ongai gyáregységében, ahol új gyártócsarnokot építettek és új termelékenyebb gépeket vásároltak. A gyárban bevezetett új technológia lehetővé teszi a nagyobb termelést és a pontosabb DIN- szabvány szerinti csavarok gyártását, amefyeket a nyugati piacon is lehet értékesíteni. Képünkön: Az új gépek a hidegsajtoló üzemben Falusi ezermester Ikerablakos, kőkerítéses, két nagy ház között húzódik niég a kicsi műhely. Osszetöpörödött házikó, omladozó falakkal. A műhely gazdája a hetvenhárom esztendős Gomola Ferenc nyugdíjas kisiparos. Jászkiséren mindenki ismeri, barátai házaló ezermesternek, mások az örökmozgó Go- molának nevezik. Kerékpáron érkezik és elnézést kér, egy a műhely előtt várakozó „kuncsafttól”. A Dobó út és a Vasút környékén járt. Zárat javított, néhány megélezett ollót, kést vitt haza; az egyik háznál a kútszivattyút reparálta meg. Nagykőrösön álltam be lakatosinasnak 1918^ban. Kőbányán — ahová szüleim költöztek — szabadultam fel. Mesterem, aki műépület- és géplakatos volt, arra tanított, hogy az a jó szakember, aki mindent ami a házban, vagy a ház körül elromlik, meg tud javítani. A fejembe véste az örök igazságot, hogy a javító kisiparos, a megrendelő krajcárjaiból él. Segédlevéllel a zsebemben tíz évet dolgoztam a Hoffer traktorgyárban. 1932-ben Jászkisér- re költöztem, iparengedélyt váltottam, azóta szolgálom munkámmal az embereket. Elmondom azt is miért neveztek el — és hívnak most is — házaló kisiparosnak. Ha valahol beletörik a kulcs a zárba, felmondja a szolgálatot az öreg varrógép, vagy a kútszivattyú, akkor mondjam azt, hogy szereljék le és hozzák be a műhelybe? Nem erre neveltek. Fogom az öreg bringát — Csepel kerékpár, harminc esztendővel ezelőtt vettem — elkarikázok oda ahová hívnak, azután a táskámba rakom a javítanivalót. Meddig akarok még dolgozni? Ameddig szükség lesz a munkámra és erőmből futja. Az egészség, az a fontos, öt évvel ezelőtt mentem nyugdíjba, családom rábeszélt^ költözzek -Pestre és pihenjek. Félév sem telt el, belebetegedtem a tétlenségbe. Már azt hittem beadom • a kulcsot. Visszajöttem Jászkis- érre, újrakezdtem a munkát ott, ahol abbahagytam, azóta kutyabajom. Legneveztesebb emlékem? Egy pofon és egy pengő-forint. Inaskoromban történt, mesterem egy lyukas lábast nyomott a kezembe, hogy foltozzam meg. Nagv igyekezetemben elfelejtettem a folt közé kovászt rakni. A mesterem leakasztott egyet, hogy többé el ne felejtsem. Aztán újra elmagyarázta: azért kell a kovász, hogy a folt jobban fogjon és, hogy bizonyítsa igazát vizet töltött az edénybe. Szerencsém volt a folt, annyira passzolt, hogy a lábas nem eresztett. Mesterem ekkor egy pengőt tett a tenyerembe, mondván, hogy a pofont a feledékenységért, a pénzt a jó munkáért kaptam. Feljegyezte: Illés Antal
