Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-22 / 145. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 22. veszélyzónában Francisco Morales Bermudez tábornok köztársasági elnök leadta szavazatát a vasárnap rendezett perui alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon (Telefotó - KS) BANDA-HÁBORÚK Kínaiak az USA-ban Peru a Sortüzek dörrennek a pe­rui főváros utcáin. Harcko­csik állnak hevenyészve emelt barrikádok előtt. Szak- szervezeti aktivisták remény­telennek tűnő, de hősies sztrájkokkal harcolnak a ka­tonai kormányzat fokozódó nyomása és a tömegekre ne­hezedő mind g^otrőbb gaz­dasági terhek ellen. Peruban, ahol 1968-ban, éppen 10 esz­tendeje egy nagy reménye­ket keltő, haladó katonai kor­mányzat jutott uralomra — a helyzet a forrpontig feszült. Az 1968-ban megkezdődött nagy kísérlet után ez a kor­mányzat mindinkább elvesz­tette haladó jellegét. A régi reformpolitika ke­retei helyenként megmarad­tak ugyan, de mindinkább a katonai rendszer elnyomó vo­násai kerülnek előtérbe. Ilyen forró helyzetben kellett meg­tartani vasárnap a parlamen­ti választásokat. Ezeken a vá­lasztásokon 12 párt vett részt, említésre méltó mozgási sza­badságuk azonban csak a Centrumtól a jobboldalig terjedő- pártoknak van. Ügy tűnik, hogy tíz évvel a nagy reform-remé­nyek után Peru csak két rossz között választhat — s ez az egy évtizeddel korábban „pe­rui útnak” nevezett, ígéretes forradalom igazi tragédiája. Annak idején éppen a „pe­rui út” alapján szinte elméle­ti mélységben is felülvizsgál- ték: a latin-amerikai katonai re:, szerek szerepét. Peru volt az a példa, amelynek alapján úgy értékelték, hogy bizonyos társadalmi-politikai feltételek között Latin-Ame- rikában egy katonai hatalom haladó szerepet is betölthet. Az első évek igazolták is ezt a várakozást. Peruban a ka­tonai kormányzat egész sor, a nép érdekeit szem előtt tar­tó intézkedést valósított meg: végrehajtották Latin-Ameri- ka egyik leghaladóbb földre­formját, államosították az olajtermelést és feldolgozást, valamint a gazdaság és ex­port szempontjából döntő je­lentőségű halászatot és hal­lisztipart. A nagy lendületű első kor­szak után azonban a reform- mozgalom egyre inkább ki1 fulladt. Ennek számos oka volt. Társadalmi szempont­ból talán mindenekelőtt az, hogy a változásokat katonai módszerekkel, a meglevő kö­vetkezetesen haladó politikai pártok és szakszervezetek ki­zárásával kívánták megvaló­sítani. Szerepet játszottak a tömegektől elszigetelt kato­nai vezetés belső nézetelté­rései, amelyek következtében a határozottabban reform­hajlandóságú Velasco tábor­nokot néhány évvel ezelőtt a hagyományosabb katonapoli­tikus, Morales Bermudez tá­bornok váltotta fel. Végül, a reform-kurzus fe­lett kondította meg a lélekr harangot az általános tőkés válság perui lecsapódása is. A tőkés krízis következtében a világpiacon esett a réz vi­lágpiaci ára, és ezzel egyidő- ben tenger-biológiai okokból (a halvándorlás irányának változásai miatt) súlyos vál­ságba jutott a hallisztipar. Az 1974-től kezdve állandóan éleződő gazdasági nehézségek olyan országra nehezednek, amely a reform-kurzus első szakaszában a hazai és nem­zetközi monopoltőke szabo­tázstevékenységének közép­pontjában állott. Gyakorlat­ban ez a beruházási tevé­kenység szabotálását, illetve a tőke menekülését jelentette. A katonai kormányzat jobboldali fordulata sem vál­toztatta meg ezt az irányza­tot; a fordulat ugyanis nem volt elég éles ahhoz, hogy. a válság következtében egyéb­ként is lanyhuló külföldi be­ruházási tevékenységet új­jáélessze. Az ország nemzet­közi adósságainak értéke megközelíti a hatmilliárd dollárt. Ez azt jelenti, hogy kamat fejében évente annyit kell fizetni, amennyi az egész perui kivitel fele! Ráadá­sul az eladósodás közben még fokozódik, miután a fizetési mérleg hiánya 800 millió dol­lár körül van. Az árak az utóbbi két évben megkétsze­reződtek, a munkanélküliek száma pedig eléri a munka­képes lakosság felét. Mint ilyenkor szokásos, a nemzetközi pénzügyi alap (IMF) Peru esetében is igen brutális feltételektől teszi függővé hiteleinek folyósítá­sát. Ezek a feltételek a tőkés stabilizáció szabályai szerint: a deviza leértékelése, szigorú import-korlátozás, általános adónövelés, a béremelések le­hetetlenné tétele. Az említett intézkedések hatására az utóbbi egy esztendőben kö­rülbelül 30 százalékkal esett a bérből és fizetésből élők életszínvonala. Ez váltotta ki azokat a megmozdulásokat, amelyeket a katonai kor­mány tankokkal és sortüzek- kel próbál megakadályozni. — i e — Gustav Franz Wagner Pisztollyal és börostorral A túlélők igen jól emlé­keznek Gustav Franz Wag- nerra. „Erős, magas férfi,' sötétszőke hajjal, aki min­dig magánál hordott egy pisztolyt és egy ólomgolyók­kal felszerelt bőrostort” — olvashatjuk azokban a tanú- vallomásokban, amelyeket Lengyelországban a nácik bűncselekményeit vizsgáló bizottság archívumában őriz­nek. A túlélők egyöntetűen azt vallják, hogy a söbibori és treblinkai koncentrációs tá­borok hírhedt parancsnok­helyettesének a „kedvenc időtöltése” a foglyok kínzása volt. Ő volt az, aki az „em­berszállítmányok” megérke­zésekor eldöntötte, ki az, aki azonnal a gázkamrába kerül, a többieket viszont előbb félholtra verte vagy verette. Ha a megkínzottak elájultak, vízzel öntötte le őket, aztán folytatta az üt­legelést. „Nap mint nap aratott itt a halál” — írja visszaemlékezéseiben az egyik túlélő, Martin Gray lengyel író. „Láttam foglyo­kat, akiket ásóval veríek agyon, másokat kutyákkal tépettek szét...” Gustav Franz Wagner há­borús bűnös, aki legalább negyedmillió ártatlan em­ber haláláért felelős, néhány napja öngyilkosságot kísé­relt meg, előzőleg pedig könnyebb szívrohamot ka­pott, amikor a rendőrség kö­zölte vele, hogy meg kell jelennie az újságírók előtt Brazíliában. Amint látjuk, Wagner büntetlenül élt le több mint három évtizedet s most is csak a véletlenen múlt, hogy lakat alá került. Simon Wiesenthal, aki Bécsben rendezte be a náci háborús bűnösök után ku­tató irodáját, figyelt fel egy fényképre, amely a Brazí­liában élő hitleristákat ábrá­zolta, akik egy előkelő szál­loda különtermében jöttek össze, hogy megünnepeljék Hitler születésnapját. „A brazil igazságszolgáltatásnak érdeke, hogy sürgősen dön­tést hozzon Gustav Franz Wagner náci háborús bűnös kiadatásáról — hangoztatta a brazil igazságügyminiszté­rium egyik magasrangú tisztviselője. Wagnert a fel­ismerés nyomón május vé­gén vették őrizetbe Sao Pa- ulóban. is, miután tanúkkal azonosították, átszállították Brazíliába; Kiadatását ed­dig háromország — Len­gyelország, az NSZK és Iz­rael — kérte a brazil ható­ságoktól. Hogy mi lesz a döntés, aligha lehet megjó­solni. A világ nagyvárosaiban a turisták szívesen láto­gatják a távol-keleti ven­déglőket és örömmel íz­lelik a kínai konyha Ínyencségeit. így van ez San Franciscóban is. Kí­nai városrészének legele­gánsabb éttermében, az „Arany Sárkányban" rit­kán lehetett szabad asz­talt találni. Tavaly egy esős őszi estén a konyha remekeire várva egy tu­rista emígy szólt a fele­ségéhez: „tudod drágám, itt az Ég Gyermekeivel mindig jól szórakozom.” A következő pillanatban lövések dördültek. A terem­be berobbanó álarcos bandi­ták géppisztolysorozatának egyik eltévedt golyója őt is leterítette. Az „Ég Gyerme­kei” ezen az estén furcsán szórakoztak, öt halott és egy .tlucat! sebesült maradt az „Arany Sárkány” padlóján. A lövöldözést aztán követ­te a többi, annak ellenére, hogy a város polgármestere 100 ezer dollár jutalmat tű­zött ki a nyomravezetőknek. Mindhiába ... Wang Yin- doon hatalma, amelyet a Tajvannal folytatott gomba­kereskedelemre alapított, Frisco Chinatownjában meg­ingott. Kitört a „banda-há­ború” nemcsak Kalifornia, hanem az Atlanti-óceán parti nagyvárosok kínai negyedei­ben is. New York kínai negyedé­nek egyik utcáján több tu­cat ember szemeláttára fé­nyes nappal késelték meg Man Bunt, azt a gazdag üz­letembert, aki addig kezében tartotta a kerület „félhivata­los” és „nem hivatalos”, de jól jövedelmező ügyleteit. A tajvani kormány is igye­kezett a saját érdekeinek megfelelő propagandát kiala­kítani. A New Yorkban meg­jelenő kínai nyelvű újság­ban a sziget főkonzulja azt írta: „a kommunisták min­den Chinatownban ki akar­ják tűzni a vörös zászlót”. A feketék, a puerto ricoiak és az indiánok megmozdulá­sai után az USA-ban élő fia­tal kínaiak is kezdtek moz­golódni Nizon elnök 1972-es pekingi utazása után. A Ber­keley egyetemen „faji büsz­keségük jeléül „vörös gár­dát” alapítottak. 1976-ban pedig egy a Mao Ce-tung emlékére rendezett egyete­mi előadáson mintegy-két és fél ezer kínai nemzetiségű amerikai jelent meg, élükön a fizikai Nobel-díjas Jang Csengf-ning. De a bandák közötti harc­nak nincs sok köze ezekhez az egyetemi csoportokhoz. A feketék és puerto ricoiak gettóival ellentétben a Chi- natown-ok Amerika-szerte eddig turisztikái látványos­ságot is szolgáltattak. Most új arcot öltenek. A prostitú­ció, a kábítószer és a játék- barlangok piaca versenyre sarkallja a banditák új nem­zedékét. Az amerikai „nehéz kábí­tószer” kísérletet évek óta, már nem a francia szállító­cég elégíti ki. Űj vállalko­zók jelentkeztek, akik Hong­kongból és Makaóból indítják útra szállítmányaikat Euró­pába, s onnan az Egyesült Államokba. Ezzel új fogalom született az „Ázsiai kapcso­lat”. Ennek szálai pedig egy­re jobban befonják a kínai negyedeket. 1965 óta, amikor Johnson elnök rendelettel szabályoz­ta a nemzetiségek bevándor­lási arányát, az évi 100-ról 20 ezerre nőtt a Hongkong­ból, Szingapúrból, Makaóból és Tajvanból érkezők száma. Ez 12 év alatt megkétszerez­te a könnyebb élet reményé­vel az Egyesült Államokba érkező kínai nemzetiségek számát. Az élet azonban sohasem volt könnyű Amerikában a kínai bevándorlók negyedei­ben. A szociológusok szerint a Chinatownok világa elma­radott világrész a fejlett fo­gyasztói társadalomban. Itt a legmagasabb a megbete­gedések száma, háromszor több az öngyilkosság, tízszer nagyobb a gyermekhalandó­ság az országos átlagnál. A negyedek lakóinak fele 2l éven aluli és közülük minden második munkanélküli. Az „Ifjú Sárkányok” és a többi gengszerbanda az olasz Cosa Nostra módjára hozzáfogtak (zsarolással és gyilkolással) negyedeik újra­felosztásához. Ennek áldoza­ta lett az ,Arany Sárkány­ban” az egyik rivális banda főnöke, aki éppen ebben a vendéglőben fogyasztotta kedvenc pekingi kacsáját, amikor a halálos lövések vé­geztek vele. A Chinatown-ok gengszte­reinek új nemzedéke nem válogat az eszközökben. Nem akarnak láthatatlanul és visszahúzódva élni. Ök már itt születtek, vagy legalábbis ezekben a gettókban csepe­redtek fel. Vágyaikat és igé­nyeiket a könnyen megsze­rezhető csillogó, gazdag élet reménye táplálja. Elérhetet­len álmaikig egyedüli járható útnak csak a bűnözés tűnik. Liszkai László POLOSKAVADÁSZAT A HÁLÓSZOBÁBAN M (iután elcsendesedik a város, lát munkához a majna-frankfurti Horst Fesel. Munkahelyei rendkívül változatosak: igaz­gatói tanácsterem, kutató­intézeti titkárság, hálószoba. A 36 esztendős cégvezető (a firmát Termék- és Szolgál­tatás-értékesítő Társaság né­ven jegyezték be) poloska- vadász. De nem férgekre szakosodott; azoknál vesze­delmesebb kártevőket kutat fel rendkívül érzékeny és drága műszereivel. A poloska egész sor nyu­gati nyelv szóhasználatában kettős értelmű szó. Mi több, lassanként teljesen egyértel­művé válik, és csak a le­hallgatókészülékeket jelenti. Azokat ia rendkívül apró elektronikus fülecskéket, amelyeket üzleti vetélytár- sak, féltékeny férjek (fele­ségek), az üzemi, vállalati titkok megtartását megkö­vetelő főnökök, vagy éppen­séggel titkosszolgálatok, il­letve az ő munkájukat meg­akadályozni hivatott elhárí­tó szervek szoktak elhelyez­ni telefonkészülékben, ön­gyújtóban, függönykarnison és ki tudja, hányféle helyen. Az így elbújtatott poloskát !(nem ^szükséges, ugye .az idézőjel, mindenki tudja, hogy miről van szó) kiirtá­sa, lefülelése mind ez idá­Horst, a fíil-földerítö ig a posta hitbizománya volt a Német Szövetségi Köztársaságban. Éppen ezért Horst Fesel magándetektív — miután a tavasszal meg­kapta a működési engedélyt a majna-frankfurti posta­főigazgatóságtól — úgy érez­te magát, mint Dávid, mi­után legyőzte Góliátot. El­bizakodott nyilatkozatában kijelentette: „Azáltal, hogy a posta szimatolómonopóliu­mát megtörtem, egyúttal azt is bebizonyítottam, miként lehet törvényeinket kijátsza­ni!” Presze, ha jobban bele­gondolunk, akár igazat is adhatunk a nyugatnémet „Angyalnak”. A szóbanfor- gó lehallgatókészülékek ke- § reskedelmi forgalmazása a Német Szövetségi Köztársa­ságban engedélyezett. Csak használni nem szabad őket! A golyóstollba, papírnehe­zékbe, csillárba stb. építhe­tő mini kémeket exportra készítik az NSZK-ban. Nem csupán a pcSoskavadász Horst Fesel, hanem a ható­ságok is nagyon jól tudják: az elektronikus füleket vá­sárlók (évente legalább százezren vannak) közül csak igen kevesen tartják meg a tilalmat. Akinek ugyanis poloskája van, az természetesen be is akarja vetni... Lassanként se szeri, se száma a szövetségi köztár­saságban a lehallgatókészü­lékeknek; mind több ma­gánember alkalmazza őket. A fecsegéstől, házasságtörés­től reszketők végső és leg­jobb eszköznek tart­ják a poloskákat, mivel jobbat még nem találtak ki. Ha lenne Ugyanis jobb szerszám, akkor az állami engedéllyel, vagy éppen anél­kül működő különféle szol­gálatok is abbahagynák a poloskatenyésztést. Persze minél jobban sza­porodnak a poloskák, annál inkább irtóznak is tőlük az emberek. Irtóznak és félnek egyszerre; mindenütt polos­kát sejtenek. A gyanújuk gyakran megalapozott — de­rítette ki már nemegyszer a postai lehallgató-földerítő szolgálat. — Az imént emle­getett Herr fül-földerítő, az­az Horst Fesel okleveles po­loskavadász üzletének lénye­ge abban áll, hogy nem minden poloskát sejtő fordul a hatóságnak számító pos­tához segítségért. A magán- vállalkozásra épülő gazda­sági rendszerben élők jóré­sze inkább bízik a maszek iparosban, aki diszkréten, kiköltözés nélkül és garan­ciával irtja az elektronikus poloskákat. Kezdetben fül-földerítő Horstnak meggyűlt a baja a hatóságokkal. A maszek poloskairtó első újsághirde­tésére ugyanis a rendőrség jelentkezett, s azzal az in­dokkal, hogy a távközlési törvény értelmében csak a posta rendelkezhet a polos­kafölderítés legfontosabb ré­szével, a frekvenciamérő­vel, az államügyész engedé­lyével „megérzésre” átvette. Nem sokáig kellett a rend­őröknek őrizniük a 60 ezer márkás műszert: Fesel ügy­védje ugyanis bebizonyítot­ta: a frekvenciamérő nem szerepel a tiltott eszközök listáján, mi több: bárme­lyik szaküzletben megvásá­rolható. Ezért tulajdonosá­nak visszaszolgáltatandó... Azt beszélik, hogv a rend­őrök az ügyésszel együtt örültek, hogv ilyen simán megúszták a poloskás ügvet: a rámenős ügyvéd akár kártérítést is követelhetett volna megbízójának arra az időre. míg szerszámai a rendőrségen voltak . . . Kulcsár László Carter vadnyugati legyverboltja Különleges küzel-keleti modellek nagy választékban (International Herald Tribune — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents