Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-22 / 145. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. június 22. veszélyzónában Francisco Morales Bermudez tábornok köztársasági elnök leadta szavazatát a vasárnap rendezett perui alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon (Telefotó - KS) BANDA-HÁBORÚK Kínaiak az USA-ban Peru a Sortüzek dörrennek a perui főváros utcáin. Harckocsik állnak hevenyészve emelt barrikádok előtt. Szak- szervezeti aktivisták reménytelennek tűnő, de hősies sztrájkokkal harcolnak a katonai kormányzat fokozódó nyomása és a tömegekre nehezedő mind g^otrőbb gazdasági terhek ellen. Peruban, ahol 1968-ban, éppen 10 esztendeje egy nagy reményeket keltő, haladó katonai kormányzat jutott uralomra — a helyzet a forrpontig feszült. Az 1968-ban megkezdődött nagy kísérlet után ez a kormányzat mindinkább elvesztette haladó jellegét. A régi reformpolitika keretei helyenként megmaradtak ugyan, de mindinkább a katonai rendszer elnyomó vonásai kerülnek előtérbe. Ilyen forró helyzetben kellett megtartani vasárnap a parlamenti választásokat. Ezeken a választásokon 12 párt vett részt, említésre méltó mozgási szabadságuk azonban csak a Centrumtól a jobboldalig terjedő- pártoknak van. Ügy tűnik, hogy tíz évvel a nagy reform-remények után Peru csak két rossz között választhat — s ez az egy évtizeddel korábban „perui útnak” nevezett, ígéretes forradalom igazi tragédiája. Annak idején éppen a „perui út” alapján szinte elméleti mélységben is felülvizsgál- ték: a latin-amerikai katonai re:, szerek szerepét. Peru volt az a példa, amelynek alapján úgy értékelték, hogy bizonyos társadalmi-politikai feltételek között Latin-Ame- rikában egy katonai hatalom haladó szerepet is betölthet. Az első évek igazolták is ezt a várakozást. Peruban a katonai kormányzat egész sor, a nép érdekeit szem előtt tartó intézkedést valósított meg: végrehajtották Latin-Ameri- ka egyik leghaladóbb földreformját, államosították az olajtermelést és feldolgozást, valamint a gazdaság és export szempontjából döntő jelentőségű halászatot és hallisztipart. A nagy lendületű első korszak után azonban a reform- mozgalom egyre inkább ki1 fulladt. Ennek számos oka volt. Társadalmi szempontból talán mindenekelőtt az, hogy a változásokat katonai módszerekkel, a meglevő következetesen haladó politikai pártok és szakszervezetek kizárásával kívánták megvalósítani. Szerepet játszottak a tömegektől elszigetelt katonai vezetés belső nézeteltérései, amelyek következtében a határozottabban reformhajlandóságú Velasco tábornokot néhány évvel ezelőtt a hagyományosabb katonapolitikus, Morales Bermudez tábornok váltotta fel. Végül, a reform-kurzus felett kondította meg a lélekr harangot az általános tőkés válság perui lecsapódása is. A tőkés krízis következtében a világpiacon esett a réz világpiaci ára, és ezzel egyidő- ben tenger-biológiai okokból (a halvándorlás irányának változásai miatt) súlyos válságba jutott a hallisztipar. Az 1974-től kezdve állandóan éleződő gazdasági nehézségek olyan országra nehezednek, amely a reform-kurzus első szakaszában a hazai és nemzetközi monopoltőke szabotázstevékenységének középpontjában állott. Gyakorlatban ez a beruházási tevékenység szabotálását, illetve a tőke menekülését jelentette. A katonai kormányzat jobboldali fordulata sem változtatta meg ezt az irányzatot; a fordulat ugyanis nem volt elég éles ahhoz, hogy. a válság következtében egyébként is lanyhuló külföldi beruházási tevékenységet újjáélessze. Az ország nemzetközi adósságainak értéke megközelíti a hatmilliárd dollárt. Ez azt jelenti, hogy kamat fejében évente annyit kell fizetni, amennyi az egész perui kivitel fele! Ráadásul az eladósodás közben még fokozódik, miután a fizetési mérleg hiánya 800 millió dollár körül van. Az árak az utóbbi két évben megkétszereződtek, a munkanélküliek száma pedig eléri a munkaképes lakosság felét. Mint ilyenkor szokásos, a nemzetközi pénzügyi alap (IMF) Peru esetében is igen brutális feltételektől teszi függővé hiteleinek folyósítását. Ezek a feltételek a tőkés stabilizáció szabályai szerint: a deviza leértékelése, szigorú import-korlátozás, általános adónövelés, a béremelések lehetetlenné tétele. Az említett intézkedések hatására az utóbbi egy esztendőben körülbelül 30 százalékkal esett a bérből és fizetésből élők életszínvonala. Ez váltotta ki azokat a megmozdulásokat, amelyeket a katonai kormány tankokkal és sortüzek- kel próbál megakadályozni. — i e — Gustav Franz Wagner Pisztollyal és börostorral A túlélők igen jól emlékeznek Gustav Franz Wag- nerra. „Erős, magas férfi,' sötétszőke hajjal, aki mindig magánál hordott egy pisztolyt és egy ólomgolyókkal felszerelt bőrostort” — olvashatjuk azokban a tanú- vallomásokban, amelyeket Lengyelországban a nácik bűncselekményeit vizsgáló bizottság archívumában őriznek. A túlélők egyöntetűen azt vallják, hogy a söbibori és treblinkai koncentrációs táborok hírhedt parancsnokhelyettesének a „kedvenc időtöltése” a foglyok kínzása volt. Ő volt az, aki az „emberszállítmányok” megérkezésekor eldöntötte, ki az, aki azonnal a gázkamrába kerül, a többieket viszont előbb félholtra verte vagy verette. Ha a megkínzottak elájultak, vízzel öntötte le őket, aztán folytatta az ütlegelést. „Nap mint nap aratott itt a halál” — írja visszaemlékezéseiben az egyik túlélő, Martin Gray lengyel író. „Láttam foglyokat, akiket ásóval veríek agyon, másokat kutyákkal tépettek szét...” Gustav Franz Wagner háborús bűnös, aki legalább negyedmillió ártatlan ember haláláért felelős, néhány napja öngyilkosságot kísérelt meg, előzőleg pedig könnyebb szívrohamot kapott, amikor a rendőrség közölte vele, hogy meg kell jelennie az újságírók előtt Brazíliában. Amint látjuk, Wagner büntetlenül élt le több mint három évtizedet s most is csak a véletlenen múlt, hogy lakat alá került. Simon Wiesenthal, aki Bécsben rendezte be a náci háborús bűnösök után kutató irodáját, figyelt fel egy fényképre, amely a Brazíliában élő hitleristákat ábrázolta, akik egy előkelő szálloda különtermében jöttek össze, hogy megünnepeljék Hitler születésnapját. „A brazil igazságszolgáltatásnak érdeke, hogy sürgősen döntést hozzon Gustav Franz Wagner náci háborús bűnös kiadatásáról — hangoztatta a brazil igazságügyminisztérium egyik magasrangú tisztviselője. Wagnert a felismerés nyomón május végén vették őrizetbe Sao Pa- ulóban. is, miután tanúkkal azonosították, átszállították Brazíliába; Kiadatását eddig háromország — Lengyelország, az NSZK és Izrael — kérte a brazil hatóságoktól. Hogy mi lesz a döntés, aligha lehet megjósolni. A világ nagyvárosaiban a turisták szívesen látogatják a távol-keleti vendéglőket és örömmel ízlelik a kínai konyha Ínyencségeit. így van ez San Franciscóban is. Kínai városrészének legelegánsabb éttermében, az „Arany Sárkányban" ritkán lehetett szabad asztalt találni. Tavaly egy esős őszi estén a konyha remekeire várva egy turista emígy szólt a feleségéhez: „tudod drágám, itt az Ég Gyermekeivel mindig jól szórakozom.” A következő pillanatban lövések dördültek. A terembe berobbanó álarcos banditák géppisztolysorozatának egyik eltévedt golyója őt is leterítette. Az „Ég Gyermekei” ezen az estén furcsán szórakoztak, öt halott és egy .tlucat! sebesült maradt az „Arany Sárkány” padlóján. A lövöldözést aztán követte a többi, annak ellenére, hogy a város polgármestere 100 ezer dollár jutalmat tűzött ki a nyomravezetőknek. Mindhiába ... Wang Yin- doon hatalma, amelyet a Tajvannal folytatott gombakereskedelemre alapított, Frisco Chinatownjában megingott. Kitört a „banda-háború” nemcsak Kalifornia, hanem az Atlanti-óceán parti nagyvárosok kínai negyedeiben is. New York kínai negyedének egyik utcáján több tucat ember szemeláttára fényes nappal késelték meg Man Bunt, azt a gazdag üzletembert, aki addig kezében tartotta a kerület „félhivatalos” és „nem hivatalos”, de jól jövedelmező ügyleteit. A tajvani kormány is igyekezett a saját érdekeinek megfelelő propagandát kialakítani. A New Yorkban megjelenő kínai nyelvű újságban a sziget főkonzulja azt írta: „a kommunisták minden Chinatownban ki akarják tűzni a vörös zászlót”. A feketék, a puerto ricoiak és az indiánok megmozdulásai után az USA-ban élő fiatal kínaiak is kezdtek mozgolódni Nizon elnök 1972-es pekingi utazása után. A Berkeley egyetemen „faji büszkeségük jeléül „vörös gárdát” alapítottak. 1976-ban pedig egy a Mao Ce-tung emlékére rendezett egyetemi előadáson mintegy-két és fél ezer kínai nemzetiségű amerikai jelent meg, élükön a fizikai Nobel-díjas Jang Csengf-ning. De a bandák közötti harcnak nincs sok köze ezekhez az egyetemi csoportokhoz. A feketék és puerto ricoiak gettóival ellentétben a Chi- natown-ok Amerika-szerte eddig turisztikái látványosságot is szolgáltattak. Most új arcot öltenek. A prostitúció, a kábítószer és a játék- barlangok piaca versenyre sarkallja a banditák új nemzedékét. Az amerikai „nehéz kábítószer” kísérletet évek óta, már nem a francia szállítócég elégíti ki. Űj vállalkozók jelentkeztek, akik Hongkongból és Makaóból indítják útra szállítmányaikat Európába, s onnan az Egyesült Államokba. Ezzel új fogalom született az „Ázsiai kapcsolat”. Ennek szálai pedig egyre jobban befonják a kínai negyedeket. 1965 óta, amikor Johnson elnök rendelettel szabályozta a nemzetiségek bevándorlási arányát, az évi 100-ról 20 ezerre nőtt a Hongkongból, Szingapúrból, Makaóból és Tajvanból érkezők száma. Ez 12 év alatt megkétszerezte a könnyebb élet reményével az Egyesült Államokba érkező kínai nemzetiségek számát. Az élet azonban sohasem volt könnyű Amerikában a kínai bevándorlók negyedeiben. A szociológusok szerint a Chinatownok világa elmaradott világrész a fejlett fogyasztói társadalomban. Itt a legmagasabb a megbetegedések száma, háromszor több az öngyilkosság, tízszer nagyobb a gyermekhalandóság az országos átlagnál. A negyedek lakóinak fele 2l éven aluli és közülük minden második munkanélküli. Az „Ifjú Sárkányok” és a többi gengszerbanda az olasz Cosa Nostra módjára hozzáfogtak (zsarolással és gyilkolással) negyedeik újrafelosztásához. Ennek áldozata lett az ,Arany Sárkányban” az egyik rivális banda főnöke, aki éppen ebben a vendéglőben fogyasztotta kedvenc pekingi kacsáját, amikor a halálos lövések végeztek vele. A Chinatown-ok gengsztereinek új nemzedéke nem válogat az eszközökben. Nem akarnak láthatatlanul és visszahúzódva élni. Ök már itt születtek, vagy legalábbis ezekben a gettókban cseperedtek fel. Vágyaikat és igényeiket a könnyen megszerezhető csillogó, gazdag élet reménye táplálja. Elérhetetlen álmaikig egyedüli járható útnak csak a bűnözés tűnik. Liszkai László POLOSKAVADÁSZAT A HÁLÓSZOBÁBAN M (iután elcsendesedik a város, lát munkához a majna-frankfurti Horst Fesel. Munkahelyei rendkívül változatosak: igazgatói tanácsterem, kutatóintézeti titkárság, hálószoba. A 36 esztendős cégvezető (a firmát Termék- és Szolgáltatás-értékesítő Társaság néven jegyezték be) poloska- vadász. De nem férgekre szakosodott; azoknál veszedelmesebb kártevőket kutat fel rendkívül érzékeny és drága műszereivel. A poloska egész sor nyugati nyelv szóhasználatában kettős értelmű szó. Mi több, lassanként teljesen egyértelművé válik, és csak a lehallgatókészülékeket jelenti. Azokat ia rendkívül apró elektronikus fülecskéket, amelyeket üzleti vetélytár- sak, féltékeny férjek (feleségek), az üzemi, vállalati titkok megtartását megkövetelő főnökök, vagy éppenséggel titkosszolgálatok, illetve az ő munkájukat megakadályozni hivatott elhárító szervek szoktak elhelyezni telefonkészülékben, öngyújtóban, függönykarnison és ki tudja, hányféle helyen. Az így elbújtatott poloskát !(nem ^szükséges, ugye .az idézőjel, mindenki tudja, hogy miről van szó) kiirtása, lefülelése mind ez idáHorst, a fíil-földerítö ig a posta hitbizománya volt a Német Szövetségi Köztársaságban. Éppen ezért Horst Fesel magándetektív — miután a tavasszal megkapta a működési engedélyt a majna-frankfurti postafőigazgatóságtól — úgy érezte magát, mint Dávid, miután legyőzte Góliátot. Elbizakodott nyilatkozatában kijelentette: „Azáltal, hogy a posta szimatolómonopóliumát megtörtem, egyúttal azt is bebizonyítottam, miként lehet törvényeinket kijátszani!” Presze, ha jobban belegondolunk, akár igazat is adhatunk a nyugatnémet „Angyalnak”. A szóbanfor- gó lehallgatókészülékek ke- § reskedelmi forgalmazása a Német Szövetségi Köztársaságban engedélyezett. Csak használni nem szabad őket! A golyóstollba, papírnehezékbe, csillárba stb. építhető mini kémeket exportra készítik az NSZK-ban. Nem csupán a pcSoskavadász Horst Fesel, hanem a hatóságok is nagyon jól tudják: az elektronikus füleket vásárlók (évente legalább százezren vannak) közül csak igen kevesen tartják meg a tilalmat. Akinek ugyanis poloskája van, az természetesen be is akarja vetni... Lassanként se szeri, se száma a szövetségi köztársaságban a lehallgatókészülékeknek; mind több magánember alkalmazza őket. A fecsegéstől, házasságtöréstől reszketők végső és legjobb eszköznek tartják a poloskákat, mivel jobbat még nem találtak ki. Ha lenne Ugyanis jobb szerszám, akkor az állami engedéllyel, vagy éppen anélkül működő különféle szolgálatok is abbahagynák a poloskatenyésztést. Persze minél jobban szaporodnak a poloskák, annál inkább irtóznak is tőlük az emberek. Irtóznak és félnek egyszerre; mindenütt poloskát sejtenek. A gyanújuk gyakran megalapozott — derítette ki már nemegyszer a postai lehallgató-földerítő szolgálat. — Az imént emlegetett Herr fül-földerítő, azaz Horst Fesel okleveles poloskavadász üzletének lényege abban áll, hogy nem minden poloskát sejtő fordul a hatóságnak számító postához segítségért. A magán- vállalkozásra épülő gazdasági rendszerben élők jórésze inkább bízik a maszek iparosban, aki diszkréten, kiköltözés nélkül és garanciával irtja az elektronikus poloskákat. Kezdetben fül-földerítő Horstnak meggyűlt a baja a hatóságokkal. A maszek poloskairtó első újsághirdetésére ugyanis a rendőrség jelentkezett, s azzal az indokkal, hogy a távközlési törvény értelmében csak a posta rendelkezhet a poloskafölderítés legfontosabb részével, a frekvenciamérővel, az államügyész engedélyével „megérzésre” átvette. Nem sokáig kellett a rendőröknek őrizniük a 60 ezer márkás műszert: Fesel ügyvédje ugyanis bebizonyította: a frekvenciamérő nem szerepel a tiltott eszközök listáján, mi több: bármelyik szaküzletben megvásárolható. Ezért tulajdonosának visszaszolgáltatandó... Azt beszélik, hogv a rendőrök az ügyésszel együtt örültek, hogv ilyen simán megúszták a poloskás ügvet: a rámenős ügyvéd akár kártérítést is követelhetett volna megbízójának arra az időre. míg szerszámai a rendőrségen voltak . . . Kulcsár László Carter vadnyugati legyverboltja Különleges küzel-keleti modellek nagy választékban (International Herald Tribune — KS)