Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

1978. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Diplomások Karcagon Nem hiába adják talmat” Karcagon a át időnként a „ha- f iataloknak: a vá­ros minden ötödik lakosa diák, az általános is­kolákon kívül három közép­fokú oktatási intézményben tanulnak. Az általános isko­lát ez évben több mint há­romszázan végzik el, 90 szá­zalékuk továbbtanul. A 302 éves gimnáziumban — egészségügyi szakközépis­kola is — 425 diák tanul, az idén százhúszan érettsé­giznek csak a nappali ta­gozaton. A mezőgazdasági szakkö­zépiskolában kétszázötven fiatalt képeznek, az idén hatvanötén végeznek. A szakmunkásképző inté­zetben 286 ipari és 103 ke­reskedőtanuló ismerkedik leendő szakmájával, igazga­tásiig ehhez az intézethez tartozik a Tiszafüreden ta­nuló százkilencven szakmun­kásjelölt is. Az ipari és mezőgazdasá­gi nagyüzemek, vállalatok vezető gárdája is fiatal: „húszasok, harmincasok”. A sziken, a szikért A Debreceni Agrártudo­mányi Egyetem karcagi Kutató Intézetében gratulá­cióval kezdtük a beszélge­tést dr. Patócs Imrével. A fiatal tudományos kutató az elmúlt napokban védte meg kandidátusi értekezését. A mezőgazdasági tudományok kandidátusa cím birtokosa alighanem a Kunság legif­jabb tudósa. — Mi volt a témája? — A Szolnyec talajok két­rétegű javítása és a termés- eredmények közötti össze­függés. E témakörben dol­gozom már jó ideje. 1971 ben kerültem Karcagra ... — Honnan? — Lengyelországban vé­geztem az egyetemet, agro­kémia és talajtan szakon. Az első munkahelyem a karcagi intézet. Máshová is pályáz­hattam volna az egyetem el­végzése után, de ide jöttem. — Tudományos eredmé­nyeiből arra következtetek: nem bánhatta meg. — Nyelvtanulási problé­máim vannak csupán. Len­gyelül, oroszul és angolul si­került többé kevésbé megta­nulnom, de az intenzív nyelvtanulás lehetősége bi­zony hiányzik. — Tanulmányutakra nincs lehetőség? — De igen. Minden évben kap intézetünk hat-nyolc külföldi tanulmányutat. Leg­utóbb három hónapig a Szovjetunióban voltam. Nincs különösebb panaszom a publikáció lehetőségeire sem, — csak több időm lenne az írásra. Az igazság hogy a szakmai munkámon túlmenően a társadalomtu­dományi, politikai érdeklődé­sem is elfoglal. Most vég­zem a marxista esti egyete­met, tagja vagyok a Debre­ceni Akadémiai Bizottság nö­vénytermesztési szakbizott­ságának is, tehát van bőven tennivalóm. Új pálya: mérnök (Karcag szüfötívi mindig ott voltak és vannak ma is a magyar szellemi élet ki­válóságai között, de a város sajátos helyzete miatt rend­szerint csak a Kunság ha­tárain túl dolgozhattak a szülővárosért. Az ipartelepítés, az ipar­szerű mezőgazdasági nagy­üzemek kialakulása, az inf­rastruktúra változása a szel­lemi erők Karcagra koncent­rálását követelte meg és teszi ma is szükségessé. A városnak a múltban nem volt — egy-két „föld­mérnököt” leszámítva — műszaki értelmisége. Ma csupán a Szerszámgépipari Művek karcagi gépgyárában huszonhárom mérnök, össze­sen csaknem nyolcvan mű­szaki értelmiségi dolgozik. A SZIM a karcagi ipari munkahelyek között a „leg­jobban fizető cég”, — ám - a Művek bérátlagát még nem érték el, annak elle­nére, hogy a Kiváló Gyár címet már megkapták. Ezt nem panasz, hanem tény- két mondták el a karcagi SZIM-esek, s hozzátették: semmi bajuk a „gazdával”. Tehák a Művek központjá­val. A mostani gyár — tudjuk — gépjavító állomás volt. Kétszeresen fiatal üzem: az osztályvezetők átlag élet­kora 28—30 év. Ma már — többek között — a köszörű- orsó-gyártás profilgazdái, ké- szülnek az E—3N típusú esz­tergagép gyártására. Több darabját már készítik is. Hogy érzik magukat a gyár mérnökei a városban, mit jelent ma műszaki ér­telmiségnek lenni ott? A választ csak a vidéki ipartelepítés gondjainak is­meretében érthetjük meg. Karcagnak modernül ér­telmezett ipara sem volt, — eltekintve a kisebb élelmi- szeripari üzemektől. — Gyárat viszonylag köny- nyebb telepíteni, de működ­tetéséhez meg kellett. te­remteni a szellemi kapaci­tást. Nos, Karcagon a gép­gyártásnak, egyáltalán a műszaki gondolkodásnak nem volt tradíciója — mondta Molnár Ferenc, a gyár igazgatója ... A tíz-tizenöt évvel ezelőt­ti pályaválasztási, iskolai statisztikákban még alig szerepel a „mérnök leszek” elhatározás, igen kevesen mentek a városból műszaki pályára, még kevesebben tértek haza szülővárosukba. A „jövevényeknek” kellett a modern ipart megteremteni a Kunság „fővárosában”. A gyár igazgatója egyébként kaposvári. — Karcag néhány évvel ezelőtt még nem volt olyan szép menyasszony, hogy ide­csábította volna az egye­temről, főiskoláról fris­sen kikerült fiatalokat. Ma már mégis száznál is több mérnök, műszaki értelmisé­gi dolgozik itt. Miért jöttek mégis ide, ebbe a hajdani szürkeségéről híres alig-vá- rosba ? — Java részüket a szak­mai becsvágy, s a .lakás­gondok viszonylag könnyebb megoldása hozta ide — mondta az igazgató. — Csak egy példát: megkap­tuk a fékgyártás feladatát. Ehhez se értett senki. Meg­bíztunk egy háromtagú cso­portot, fiatal műszakiakat. No, mutassátok meg, mit tudtok. Megmutatták. Irá­nyításukkal a rendelkezé­sünkre álló' idő előtt készek lettünk a gyártásra. — Tehát először is „im­portálni” a szellemi tőkét, a fiatal értelmiségieket, s azok­nak meg kellett tanulniuk a „szakmát”. További akadá­lyok? — Inkább gondot monda­nék. A régi, gépjavítós mun­kásgárdának szakmát kellett váltania. Felnőtten, a meg­élhetés mindennapi problé­mái közepette. Nem volt könnyű, de sikerült. Ezt már a mai gyártmányszerkeze­tünk is bizonyítja. — A gyár tulajdonképpen egy gyönyörű park. önök tervezték, építették. Ügy is értelmezhetem: belenőnek a szikbe, mint a park fái ? Gyökeret vernek — Sok mindent jelent ne­künk ez a park, ez kétség­telen. A környezetalakítás tudata is benne van, bizo­nyosan. De azért, ami leg­jobban ideköt bennünket: a szakma szeretete, a sikerél­mény. — Beszéltem olyan fiatal mérnökkel, aki nem bírta ki itt az Alföldön, elment, ke­vesebb pénzért, előnytele­nebb szakmai kilátásokba, — nagyvárosba. — Az érthető elszívóha­tással még jó ideig számol­nunk kell. De az is tény, hogy mind többen építkez­nék Karcagon. Az üzemtől nem messzire épül az „Al­kotó ifjúság” lakótelep, — 80 százaléka a mi fiatal­jainké. — ön a Gépipari Tudo­mányos Egyesület helyi el­nöke. Hány tagjuk van? — Száz fölött. Java részük aktívan részt vesz az egye­sület munkájában, amely ta­lán — nagyon remélem — a város tudatában is elis­mert már. Mert úgy véljük, azonkívül, hogy a gyár mun­kásainak — általában —mű­szaki felkészültségét emelni kívánjuk, van tennivalónk tágabb értelemben is a mű­szaki kultúra terjesztésében. (Folytatjuk) Tiszai Lajos AMATŐRÖK - PROFI MÓDON II munkásőrség központi kórusa megyénkben A kunhegyesi munkásőr bázis négy napig látta ven­dégül a testület központi fér­fi kórusának egy részét. Az­ért nem az egész kórust, mert ez a hétvégi pihenő — mint azt Révész László karnagytól megtudtuk —, fontos mozza­nat a debreceni Bartók Béla nemzetközi kórusversenyre való felkészülésben, s a jövő havi találkozón résztvevő kó­rusok csak meghatározott lét­számmal léphetnek fel. A munkásőrség negyventa­gú férfikara (az együttes lét­száma egyébként kilencven) a XX. századi művek kategó­riájában indul. A korábbi években kétszer vett részt ezen a kórustalálkozón. Elő­ször második, aztán első he­lyezést ért el. Most sem akarnak szégyent vallani, ezért rendszeres, kemény próbákkal készülnek a fellépésre. A kötelező mű­vek mellett előadják Soszta- kovics Hűség című, igényes, nagyon nehéz kompozíciójú, hazánkban még nem énekelt művét. A munkásőrség központi férfikara a kórusmozgalom­ban való rendszeres részvé­tel mellett — július elején például a szombathelyi da­lostalálkozón lép fel — gya­kori vendég a testület alaku­latainak egységgyűléseirl, s a különböző politikai rendezvé­nyeken. Eredményes munká­ját fémjelzi a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetés is. Az amatőrökből — mun­kásőrökből, budapesti üze­mek és hivatalok dolgozóiból álló — együttes fennállásá­nak 21 éve alatt méltán ara­tott már sikert a Szovjetunió­ban, Bulgáriában, Olaszor­szágban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Koreában és Kubában. Szolnokon is több­ször köszönthettük őket. A város zenekedvelő közönségé­nek őszinte örömére szolgált tegnap esti fellépésük a Ság- vári Endre megyei Művelő­dési Házban. Ezen a hang­versenyen a debreceni ver­senyprogramot mutatták be, s amellett repertoárjuk né­hány más számát is. S. B. Két kiállítás Kecskeméten a megyei mű­velődési központban B. Sap­ka Magdolna művészettörté­nész ma délelőtt nyitja meg a Közép-magyarországi kép­zőművészek nyári tárlatát. A kiállításon huszonhat művész — köztűk a szolnoki Művész­telep alkotói — mutatja be legújabb munkáit. Ugyancsak ma délelőtt 11 órakor a Szolnoki Galériában Kántor Sándor Kossuth-díjas fazekas népművész nyitja meg a Szolnok megye nép­művészete című reprezenta­tív kiállítást. Vendégjáték Galacban és Constantában A galaci Drámai Színház magyarországi vendégjátéka viszonzására szerdán Romá­niába utazik a Szigligeti Színház együttese. Galacban június 23-án, Constantában pedig június 24-én Gorkij: A Nap fiai című drámáját mu­tatják be. Az évadzáró társulati ülést a külföldi turné után, június 29-én tartják. Az érdeklődéstől a tudásig Olvasótábor Kunszentmártonban Milyennek képzeled a községedet 2000-ben? Szőke, barna gyermekfe­jek hajolnak a papír fölé, hogy a kérdésre rajzban válaszoljanak. Az elké­szült „müvek” gazdag fantáziáról tanúskodnak. Pirossal, kékkel, sárgával festett felhőkarcolók, po­hár- és gömbalakú házak díszlenek a rajzlapokon. Egy kislány szerint 2000- ben már a legszegényebb emberek háza is padlás­szobás lesz, egy kisfiú sokkal merészebb terveket szövöget, ő egy holdbéli utazást álmodott a fehér rajzlapra. A 10—14 éves gyerekek rajzokba fogalmazott álmait a kunszentmártoni olvasótá­bor képzőművészeti foglal­kozásán lestük el, ahol a részt vevő harminchárom diák a múlt hét közepén vonta fel a járás első olva­sótáborának zászlaját. S va­jon milyen elképzelésekkel érkeztek a tíznapos táborba? Sokan úgy hitték, hogy ez a tábor olyan hely, ahol sokat lehet olvasni, és közben persze a játékra is jut idő. A táborozás első napjaiban kiderült azonban, hogy ez a tábor, olyan tábor... No, milyen is? Csík Mihályné kunszent­mártoni gyermekkönyvtáros, táborvezető nem késlekedik a válasszal. — Mint minden olvasótá­bor, a mienk is azzal a cél­lal nyitotta meg kapuit, hogy olvasásra, a könyvtár és a könyvek használatára nevel­je a gyerekeket. Az olvasó­táborok a falusi gyerekek­nek különösen sok útravalót adhatnak a tanuláshoz, az önműveléshez. Elég. ha arra gondolunk, hogy lakóhelyü­kön a legtöbb esetben sem megfelelő iskolai, sem gyer­mekkönyvtár nem áll ren­delkezésükre. Ritkán van al­kalmuk írókkal, költőkkel, tudósokkal találkozni. — A táborban mód nyílik erre is? — Természetesen, de első­sorban — főleg anyagi gon­dok miatt — helyi lehetősé­geinket igyekszünk maximá­lisan kihasználni. A tábor­lakóknak pedagógusok, könyvtárosok tartanak fog­lalkozásokat, amelyek felöle­lik a néprajz, az irodalom, a magyar nyelv, az ének-zene, a képzőművészet területeit. Gyakran látagotunk el a já­rási gyermekkönyvtárba, ahol könyvtárhasználati ismere­teket szereznek a gyerekek, olyan feladatokat oldanak meg. amelyek a kézikönyvek, lexikonok értő használatához vezetik el őket. A tábor programjából a természettu­dományok sem maradtak ki, eddig biológiával, csillagá­szattal foglalkoztunk. Újság­írók segítségével ismerked­tek meg a gyerekek az új­ságkészítés technikájával, s betekinthettek a riportkészí­tés titkaiba is. — A programokból lát­szik, hogy a tábor az isme­retek rendkívül széles ská­kapuban, mégis beengedtek vagy tizenöt-húsz gólt. — Szóval „leszerepeltek’’... — Á, ez csak játék! A könyvtári vetélkedőn ők is ügyesek voltak. Persze, nem ismeretlen már a könyvtár. Gyakran ott vannak az iro­dalomórák, sokszor még az úttörőfoglalkozások is. Gulyás Tamás kunszent­mártoni táborozónak ked­Képiömüvészeti foglalkozás a táborban Iáját nyújtja a gyerekeknek. — Nem elsősorban az is­meretnyújtás a cél, sokkal inkább az ismeretszerzés módjaira szeretnénk ráve­zetni a gyerekeket. Arra, hogy a későbbiekben hogyan juthatnak el az érdeklődés­től a tudásig, iskola és peda­gógus nélkül. A harminchárom táboro­zó mindegyike rendszeres ol­vasó lakóhelye könyvtárá­ban. Jó tanulók, jutalomként kapták a táborozást. Enyedi Sanyi Tiszaugról érkezett. Festéktől fülig ma- szatosan, éppen Argentína körül járnak gondolatai: a labdarúgó világbajnokság emblémáját rajzolgatja. — Szereted a focit? — Nagyon. Otthon is so­kat játszunk, és -itt, a tábor­ban is jut rá idő. A múlt­kor még a lányok is bekap­csolódtak. Hárman álltak a véne könyve az Egri csilla­gok. Ha a könyvtár polcain sok száz könyv közül kelle­ne választania, akkor sem esne kétségbe. — Megnézném a kataló­gusban. Az író neve vagy a könyv címének kezdőbetű­je szerint keresném — mondja. — A katalógus-cé­duláról pedig leolvasnám, hogy melyik polcon találha­tó a könyv. — Otthon i? sorrendbe ra­kod a könyveidet? — Még nincs olyan sok, hogy szükség lenne rá. A kunszentmártoni járási olvasótábor lakói bizonyára sok hasznos tapasztalattal, új ismerettel, élménnyel gazda­gabban térnek haza majd a tíznapos táborból. Remélhe­tőleg beválik az ígéret: a harminchárom diák jó útra­valót kap a tanuláshoz, a művelődéshez. T. E. Új keráirfiai-térplasztikával gazdagodott Miskolci Gádor István Kossuth-díjas kerámikusművész alkotásait a Tanácsház téren állították fel. A háromfigurás kompozíciót a pécsi Zsolnay házban készítették

Next

/
Thumbnails
Contents