Szolnok Megyei Néplap, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP t 1978. június 18. ULPOLITIKAI A gyermekek nemzetközi éve Adatok Lengyelországról A 34 millió lakosú Lengyelország: — területét és lakosainak számát tekintve — ma a hetedik helyen áll Európa országai között. Az ország minden négyzetkilométernyi területére 108 lakos jut. A 34 millióból 400 polgár 100 éven felüli. Az ország egységes nemzeti állam. Mindössze 450 000 más nemzetiségű lakja, főleg ukránok és belorusszok. Varsót iskola- és egyetemvárosnak szokták nevezni. A többi nagyvárosban is sok közép- és felsőoktatási intézmény van. A diákok 47 százaléka nő. Lengyelország a háború előtt agrárország volt. Azóta jelentős ipari agrárállammá fejlődött. Több termelési ágban Európa vezető országai közé tartozik. így például a fém- megmunkáló szerszámgépek gyártásában. cementgyártásban. tv-készü- lékek, vasúti vagonok készítésében. Szépen fejlődik a mezőgazdaság is. Különösen előkelő helyet foglal el az ország a burgonya- és cukorrépa-termelésben. Az iparosodás ütemére jellemző adat, hogy míg a világon az ipari termelés 1950. és 1970. között 6,6 százalékkal fejlődött, Lengyelországban ez 10,3 százalék volt. JRANY” A tarnobrzegi és tarnówi külszíni fejtésű bányákban óriási csehszlovák gyártmányú kotrógépek és egyéb korszerű berendezések működnek. Csehszlovákia a „lengyel aranyként” emlegetett kén egyik legjelentősebb vásárlója. Külszíni fejtésű kénbánya Tarnobrzegben A világ kénteremlő országai között Lengyelország a harmadik helyen áll, csupán az Egyesült Államok és Kanada előzi meg. Az exportőrök sorában viszont a világ kénkereskedelmében való 32,7 százalékos részesedésével az első helyet foglalja el. A gazdaságtörténeti kutatások szerint Lengyelországban a kénkitermelés már a XV. században megkezdődött. Igazi dia- dalútjára azonban 1953. szeptember 29- én indult, amikor a Tarnobrzeg környékén a próbafúrások szenzációs eredménynyel jártak. Ezután már gyorsan követték egymást az események. Határozat született, hogy a Föld leggazdagabb kénbányái közé tartozó lengyel lelőhelyeket a lehető legrövidebb időn belül hozzáférhetővé tegyék. Az első bánya építése 1956 nyarán kezdődött, s a kiaknázás már a rákövetkező év decemberében elindult. Azóta a Visztula és a San folyók vidéke, amely a kén felfedezése előtt az ország egyik legelmaradottabb területe volt, hatalmas beruházások színhelye. A hatvanas években Machówban felépült egy hatalmas bánya, a hozzá tartozó feldolgozó üzemmel együtt, 1966 közepén pedig Grzybówban indult meg a kéntelep földalatti kiolvasztással való feltárása. A Grzybówban szerzett tapasztalatok igen hasznosak voltak a második olvasztásos bánya építésénél Jeziórkoban. Ebből a bányából tíz évvel ezelőtt tört fel először a folyékony kén. Ma az évente 3 millió tonna tiszta ként termelő Jeziór- ko a világ legnagyobb bányája. A lengyel kénipar napjainkban is fejlődik. Igaz ugyan, hogy a világpiacon a kénkereslet csökkent, az árak azonban még mindig gazdaságossá teszik a kitermelést. A jelenlegi fejlesztés egyik legfontosabb területe a feldolgozó ipar. A világ a kitermelt kén 87 százalékát ugyanis kénsav formájában használja fel, többek között a műtrágya-, színezék és enzimes mosószergyártásban. Üj termelési módszer az értékes takarmány-adalékanyagok, a fehérjevegyületek kénből történő előállítása, amely széndi- szulfid felhasználásával történik. A világ legnagyobb széndiszulfid-üzeme most épül Grzybówban. / r MUEMLEKVEDELEM A gyárak várat építenek A baranowi kastély, melynek helyreállítását a kénbányák fedezték A Föld lakóinak egy harmada, hazánk 10 millió 671 ezer állampolgára közül több mint kétmillió 14 éven aluli. A felnövekvő új generációért, a gyermekekért dolgozik a felnőtt nemzedék. Az ENSZ 31. közgyűlése elhatározta, hogy 1979-et a gyermekek nemzetközi évének nyilvánítja. Nem valami látványos, szép gesztus volt ez, hanem gondos előrelátásról tanúskodó döntés. Nem mindegy, hogy milyen lesz a 21. század első felének társadalma, hogyan álakul addig az emberek élete, gondolkodása, milyen eszmék jegyében, milyen körülmények között nevelődnek ma felnőtté, azok, akik az új évezred nyitánya idején a világ népességének gerincét alkotják. Az ENSZ közgyűlésének vitájában, majd az azt követő előkészítő munka során megdöbbentő tények kerültek nyilvánosságra azokról a hatalmas különbségekről, amelyek a Föld különböző pontjain, a különböző társadalmi rendszerekben élő gyermekek helyzetét jellemzik. A „fény-árnyék”, a „jólét-nyomor” szembeállítása bármennyire is elkoptatott érvelési módszer, ez esetben mégis bátran élhetünk vele, mert a tények önmagukért beszélnek. A húsz évvel ezelőtt elfogadott Gyermeki Jogok chartájában például nagyon szépen hangzik az a megállapítás, hogy minden gyermeknek joga van az egészséges élethez, a megfelelő táplálkozáshoz, a tanuláshoz, a játékhoz. Mennyivel más azonban a gyakorlat a fejletlen, vagy a fejlődés kezdeti szakaszában élő afrikai, ázsiai, dél-amerikai országokban, ahol sok-sok millió gyermek egyáltalán nem, vagy csak pár évig jár iskolába. Az analfabétizmus 30—40, sőt még annál is nagyobb arányú. Kubai utam során a falvak idősebb parasztjai elmondták, hogy a forradalom győzelméig 60—70 százalékos volt az írástudatlanság. Fidel Castro kormányának első intézkedése az volt, hogy az analfabetizádorok- írástanítók tízezreit küldte falura, hogy minden parasztot megtanítsanak a betűvetésre, olvasásra. (Most ugyanez történik Angolában is.) Alapvető gyermeki jog, az egészséges táplálkozáshoz való jog. De ez alig-alig biztosított a Föld nagyobb részén. Ismert tény, hogy a világon minden harmadik gyermek éhezik, a gyermek- halandóság az afrikai, ázsiai országokban gyakran kétségbeejtő méreteket ölt. Az elmúlt évek során például az elhunytak 30—35 százaléka 14 éven aluli gyermek volt, különböző járványok évente ötmillió gyermek életét oltják ki. Kell-e ennél több bizonyíték? Bizony még sok a tennivaló, hogy a 21. századot egészséges, életet igénylő vidám ifjúság kezdje meg. A szocialista országok gyakran anyagi erejüket meghaladó anyagi javakat fordítanak a gyermekek boldog, gondtalan életkörülményei biztosítására. Ingyenes az alapoktatás, új iskolák százai, egyre növekvő kollé- g'iumhálózat, sportközpontok, úttörőházak, táborok, az iskolaegészségügy fejlettsége, a külföldiek által is megcsodált gyermekkultusz mind azt bizonyítja, hogy a szocializmusban valóban társadalmi ügy a gyermeki jogok biztosítása. A jövőre tervezett gyermekek nemzetközi éve természetesen jó alkalom lesz a valóságos helyzet felmérésére, a tennivalók további meghatározására. A Magyar Üttörők Szövetségének Országos Tanácsa május 31-én tartott ülésén már pontosan kirajzolódott az ünnepi program, amely beleépül az úttörőszövetség folyamatos évi munkájába. Zánkán hirdetik meg a „Mi világunkért” címmel az új országos úttörő- mozgalmat. E nnek rendezvényei között kiemelkedik a nemzetközi gyermeknapon lezajló országos úttörőjáték, a nemzetközi gyermektalálkozó, a kulturális rendezvények egész sora és persze számos, felnőtteket foglalkoztató tanácskozás, irodalmi-képzőművészeti, zenei stb. pályázat. Bizonyságul annak, hogy a magyar társadalom apraja-nagyja jelentőségéhez mérten ünnepli majd meg jövőre a gyermekek nemzetközi évét. Ha az ember a nemzetközi főúton tart Krakkó felé, talán észre sem veszi, hogy az úttól pár száz méterre valóságos ékszerdoboz rejtőzik a fák között. A deb- nói várról van szó, amely akár magyar végvár is lehetne, olyan a formája. A kapun egyelőre még ott a „belépni tilos” felirat, de a magyar vendéget szívesen fogadják. Ahol Balassi lakott Andrzej Krupinski, a tar- nowi vajdaságban a műemléki helyreállítás igazgatója gyorsan magyarázattal is szolgál: — Vajon megengedhető lenne, hogy a magyarokat kizárjuk a várból bármikor? Ha másért ne, hát azért is nyitva a kapunk, mert e helynek magyar vonatkozása is van. Ha jól emlékszem, 1590-ben itt lakott a híres költő. Balassi Bálint, aki Báthori kíséretével érkezett ide. Való igaz, a költő innen írt levelet Zamoyski lengyel kancellárhoz, felajánlván ebben szolgálatait a török elleni harcban. Amint járjuk az épület csaknem kész termeit, loggiáit, árkádos folyosóit, szinte megelevenedik a múlt. A falakon már ki- bomlottak a reneszánsz sgra- fittók, az ajtókat csúcsíves kőboltozatok ölelik körbe. — Ha valaki a jövő nyáron' érkezik ide — mondja Andrzej Krupinski — akkor a kész műben gyönyörködhet. Országunk sokat áldoz a műemlékek megmentésére. Elvünk, hogy ami eredeti, azt úgy hagyjuk, nem hamisítunk, nem egészítünk ki semmi olyat, amiről nem tudjuk, milyen lehetett. A gond csak az, hogy ezek a munkák rengeteg pénzbe kerülnek. Újféle mecénások A beszélgetés során megtudjuk: mindenre van megoldás. A lengyel állam lehetővé tette, hogy a vállalatok, gyárak, sőt magánszemélyek is bekapcsolódhassanak ebbe a munkába. Így történt aztán, hogy például a baranowi reneszánsz kastély, vagy ahogy errefelé nevezik: a kis Wawelt a siarkopoli kénbánya anyagi közreműködésével állították helyre. A teljes pompájában ragyogó épület ma múzeum, de a kénbánya is kapott benne néhány szobát, ahol vendégeit el tudja helyezni. És, hogy legyen más jó példánk is, ám lássuk, mit mondott a San-vidék gyöngyszeménél Jerzy Lopatinski építésvezető. Ez a gyöngyszem Krasiczyn. A restaurálás ma is folyik. A négytornyos reneszánsz kastély falfelületén már csaknem elkészült a hétezer négyzetméternyi sgrafittó helyreállítása. A munka irányítója így beszél: — A Polski Fiat autógyár finanszírozza ezt a munkát. Ez az ország harmadik legszebb kastélya. A XVI. században épült remekmű nagyon sok kárt szenvedett, s a helyreállítás pénz- és munkaigényes. A gyár támogatása nélkül a munka elhúzódna, s bizony, minden csak romlana. Pedig fontos történelmi emlékünk ez, királyok lakhelye is volt. Nekünk ma az a kötelességünk, hogy Galeazzo Appiani olasz mester eredeti elképzelése szerint teremtsük újjá. A Fiat majd kap itt egy szállórészt, tárgyalótermét. Mindenki nagyon jól jár. Biztos, hogy jó gazdái lesznek az épületnek. Sok tulajdonos Sorolhatnánk tovább a jó példákat, amikor egy-egy gyár vállalt részt várak újjáépítéséből, magánosok ajánlottak fel összegeket régi udvarházak restaurálásához. Andrzei Krupinskit szeretném befejezésül idézni: — Ügy véljük, hogy népünk történelmi emlékeinek megvédése mindenki feladata. Járjuk a ’ lengyel tájakat. Mindenfelé építik, szépítik a kastélyokat, várakat, régi városokat. És ami ma Lengyelországban ezzel együtt jár: bárkit is kérdezzünk, mindenki úgy segít, magyaráz, mint igazi házigazda. A kevés lengyel egykori műkincse így kapott sokmillió új tulajdonost. Bürget Lajos összeállította: Hájos László A kisipar nagy feladatai Az 1977. év emlékezetes marad a lengyel kisiparban. Az elfogadott kormányprogram rendkívül előnyös fettételeket biztosított a kisipar fejlesztésére. Üj jövedelmi forgalmazási és kiegészítési adórendszer lépett életbe, a társadalombiztosítást kiterjesztették a kisiparosokra is. így már az első félévben a kisipari üzemek száma 6410- zel, a műhetyeké pedig 9200- zal növekedett, s jelenleg 198 200 működik az országban. Növekedett az alkalmazottak és a tanulók száma is. Jelenleg a kisipar 348 000 dolgozót és 56 000 tanulót foglalkoztat. Az eddigi eredmények alapján tervezik, hogy 1980- ig a dolgozók számát 380 ezerre, a tanulókét 59 ezerre, az üzemekét pedig 206 ezerre növelik. Különleges figyelmet fordítanak a lakossági szolgáltatások, valamint a vidéki kisipar fejlesztésére. Továbbra is elsőbbséget élveznek az elektroműszerész, gépkocsijavító, építő-, fa-, ruházati és élelmiszeripari ágazatok. Az idei tervek: 200 új sütőipari üzem, ugyanennyi cukrászati üzem és 100 üdítőitalt gyártó üzem felállítása. I Lengyelország legnagyobb óceánjárója a „Stefan Batory", amely az atlanti-óceáni vonalon rendszeresen közlekedik és nagy népszerűségnek örvend a különböző nemzetiségű utasok között. Vasvári Ferenc Egyre több elektromos energiát szolgáltat Bulgáriának a kozloduji atomerőmű. A szovjet segítséggel, szovjet tervek alapján épített Duna-parti erőmű bővítését tovább folytatják. Képünkön: a központi irányító terem
