Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. májur 14. 0 ULPOLITIKAI ORKEP Régi lakásokból UJ OTTHONOK Tengernyi tó A kristálytiszta vfz jobb, mintha a csapból folyna A lisztvjankai Bajkál-kutató intézet és múzeum Faházak és fenyvesek Búvárharangok az öbölben A Bajkál-tóhoz látogató idegennek a vendéglátók mindig elmondanak egy régi mesét. „Az öreg, szürke szakállas Bajkál apónak 333 szorgalmas fia volt. Ezek a fiúk nagy gazdagságot gyűjtöttek össze szorgalmukkal, jóságukkal. Megszámlálhatatlan volt a kincs, amit a környező hegyekből nap, mint nap hoztak. De a kincs gyorsan fogyott, mivel volt az öreg Bajkálnak egy leánya is, aki szertelenségével, könnyelműségével, költekezésével sok bánatot okozott! A leányt Angarának hívták. Egy alkalommal fekete sirályok érkeztek, akik elmondták, hogy él a hegyek mögött, a végtelen tajgán túl egy szép ifjú, kinek a neve Jenyiszej. Bár Angara az ifjút sohasem látta, az elbeszélés alapján rögtön beleszeretett. Szerelme olyan erős volt, hogy azon nyomban elhatározta: eljut Jenyiszejhez. Legyőzte a hatalmas hegyeket, melyeket az öreg Bajkál gördített elébe. Egyetlen éjszaka eljutott hozzá: a találkozásból szerelem lett, a szerelemből házasság, nagy család. A családot egész Szibéria ismerte, tudták mikor, merre vándorolnak, és hogy vándorlásuk során eljutottak egészen a tengerig...” Bajkál, a mesebéli öreg harminc millió éve gyűjtögeti saját és az emberek vagyonát, a vizet. Olyannyira, hogy itt található a világ édesvízkészletének húsz százaléka. Pedig a tékozló lány, Angara másodpercenként kétezer köbméterrel pazarolja szét a nagy vagyont. Csodálatos, titokzatos ez a táj. Már a tó méretei is mesébe illők. A víztükör 636 kilométer hosszan, néhol 70 kilométer szélesen ragyog a szibériai éjszakában. Az eddig mért legnagyobb mélység 1620 méter, versenyre kell tengerekkel, óceánokkal. Különös errefelé az éghajlat is. Mintha a természet újabb és újabb titkokat állítana az emberek elé, nem adja meg magát egyköny- nyen. Június végén csak plusz négy fokos a tó vize, de a legmelegebb időszakban sem lesz a hőmérséklet 12—14 foknál több. A kikötőben éppen leszállásra készen várnak a búvárharangok. Segítséget nyújtanak a tengernyi tó mélységes mélyen lapuló titkok kibogozásához. Csak télen térnek fnély álomra, mert félesztendőn át jégpáncél parancsol megálljt a kutatói kíváncsiságnak, agaikor a metsző szélben csak a bajkáli fókák kiabálása hallatszik. A hatalmas erejű szélviharok, a Szarma és a Górni pedig elsimítják a méteres hóban a medvék, farkasok nyomát. Azonban e hideg, vad világ elcsendesedik a vastagfalú, fekete faházak szobáiban, ahol teát kortyolgatva kellemes elnyúlni, élvezni a tea és az áfonya illatát, hallgatni a fák ja- jongását és gyönyörködni az ablak mögötti, jégpusztasággá változó Bajkálban. Boros Béla A bolgár nép csodálatosan gazdag és sajátos örökséget őriz zenéből, dalokból, táncokból. Folklór együtteseit már a világ sok országában megcsodálták, és sokan, amikor elismeréssel szóltak bemutatóikról, szakmai titkokra is „gyanakodtak”. Pedig valójában nincs szó semmiféle titokról, hacsak nem az, hogy Bulgáriában hagyományosan nagy gondot fordítanak a népművészet ápolására, fejlesztésére. A bolgár folklór korszerűsítésének, restaurálásának folyamatában, a nép sajátos zenei megnyilvánulásainak kutatásában nagy szerepet tölt be például a Bolgár Tudományos Akadémia mellett működő Zenetudományi Intézet. Miközben a bolgár zenészerzők és koreográfusok a népművészettől tanulnak, rajtuk, illetve munkájukon Nemzetközi folklór fesztivál Burgaszban. A színpadon a bolgár együttes (Szófia Press - KS) keresztül a népzene és tánc is teljes valójában kibontakozik. A folklór együttesek bemutatásához, népszerűsítéséhez a Bolgár Rádió és Televízió is hozzájárul — elsősorban az immár hagyományos népművészeti fesztiválok, versenyek megrendezésével. Hogy milyen fontos helyet foglal el a népművészet a bolgár kultúrában, arról tavaly és két éve a különböző országok hivatásos nép- művészeti csoportjainak helyzetét értékelő bulgáriai tanácskozások is meggyzően tanúskodtak. B. Hardaliev A bolgár folklór titkai Magas célt tűzött maga elé a Német Demokratikus Köztársaság: a hetvenes évek elején született párthatározat szerint 1990-ig meg kell oldani a lakáskérdést. Az 1975- ben befejezett ötéves terv során nemcsak megtették az első lépést, hanem a tervezettnél többet is tettek: 500 ezer lakás helyett 609 ezret építettek, illetőleg korszerűsítettek. A most folyó ötéves tervre 750 ezer lakást terveztek. Megszűnik a lakáshiány, minden családnak önálló lakás jut, de a lakáskérdés megoldása még egy évtizedet igénybe vesz. 1990-ig újabb I millió 600 ezer lakást kell építeni, illetőleg átépíteni, hogy minden családnak megfelelő otthon jusson. Fürdőszoba nélkül A magyarázat: bár az NDK világviszonylatban nem áll rosszul a lakosság és a lakások számarányát tekintve (1000 lakosra 380 lakás, egy- egy állampolgárra pedig több, mint 20 négyzetméter lakóterület jut), a lakások átlagéletkora 58 esztendő. A főváros, Berlin egyik belső kerületében nyilvántartott 40 ezer lakásnak például háromnegyed része olyan régi épületben van, ahol a lakások felében nincs fürdőszoba. S egynegyedükben még mindig közös helyiség szolgál az egyedüllét céljaira. Lipcse egyik munkásnegyedében, a keleti városrészben nyolcvanezren élnek 32 ezer, ugyancsak lebontásra vagy átépítésre szoruló lakásban. Az új ipari üzemek telepítésével az átlagosnál gyorsabban fejlődő városokban, például Schwerin ben kedvezőbb a helyzet: a lakásállománynak több mint a fele a legutóbbi harminc esztendőben épült. Másutt viszont az átlagosnál is nagyobb problémát jelent: mi legyen a múltból maradt lakásokkal? A megoldás semmiképpen nem lehet az, hogy lebontanának mindent, ami elavult. A régi utcákat, negyedeket vétek lenne elpusztítani, nem beszélve arról, hogy az átépítés, a teljes korszerűsítés még mindig lényegesen olcsóbb, mint új lakások építése. A nehézséget az okozza, hogy a felújításhoz, a korszerűsítéshez sokkal több munkáskézre, iparosra, mesteremberre van szükség, az új házakat ma már gyárakban készítik és futószalagszerűen szerelik — a korszerűsítésnél erről nem lehet szó. Vagy mégis? A tapasztalatok azt mutatják, hogy lehet a tatarozási technikát is korszerűsíteni. öt esztendeje kezdődött meg Berlinben, a Prenzlauer Berg munkáskerületben a felújítás. Amikor elkezdték, 1400 munkaóra jutott egy-egy lakásra, illetőleg az ahhoz tartozó házrész felújítására, ma már 1200 óránál kevesebbnél tartanak, s újabb 200 óra megtakarítást lehetségesnek tartanak. Egy másik berlini felújításnál, az Arkonaplatzon ugyanis már 900 óránál tartanak. És itt már sikerült elérni, hogy három nap alatt építik át — persze, brigádmunkában — az egyes lakásokat. Előregyártott elemek A „csoda” magyarázata nem is túlságosan bonyolult: a fürdőszobákat, a konyhákat ugyanúgy előregyártott elemekből készítik, mint ahogyan ez a házgyári lakásoknál már megszokott. A felújítási, korszerűsítési közé tartoznak, a régi, rossz munkák a legnépszerűbbek lakások lakói minden kényelmetlenség ellenére nem szí: vesen hagyják el a megszokott környezetet és költöznek új lakótelepre. A tanácsok az átépítés előkészítése során annyi lakótelepi új lakást osztanak él, amennyivel kevesebb lesz a lakások száma a korszerűsítés után. A többi lakót tanácsi fuvarral ideiglenesen erre a célra berendezett szálloda-félékbe költöz- tetikV Legfeljebb tíz hónap múlva aztán a családok visz- szatérhetnek régi, de mégis új lakásukba, amelyet közben összkomfortossá varázsoltak az építők. Fiatalok az építőiparban A különböző tanácsok, amelyekre a következő évtizedben nagy feladatok várnak a lakások korszerűsítésében, az erőfeszítéseket a különböző építőipari szakmákra való toborzással kezdik* Lipcse főpolgármestere például örömmel közölte, hogy ősszel kétszázzal több gyereket sikerült építőipari tanulónak megnyerni, mint egy évvel ezelőtt. A városnak fel kell készülnie arra, hogy 1980 és 1990 között évente 2500—3000 lakást építenek át teljesen. Az országos terv szerint ebben az ötéves tervben, vagyis 1975 és 1980 között 550 ezer új lakás mellett 200 ezer teljes átépítésének kell elkészülnie. És a következő évtizedben az átépítendő lakások száma és aránya is csak növekedni fog. Ezért a berlini építkezések amolyan kísérletnek is számítanak. Gyakoriak itt a vendégek, különböző szakemberek más városokból, tapasztalatokat szereznek, hogy hasznosíthassák azokat abban a nagy munkában, amelynek célja, hogy 1990-re az NDK- ban a lakáskérdés teljes megoldásáról lehessen beszélni. Pintér István Sikeres próhautak után A SKODA 66-E (CS 200) villanymozdony A SKODA villamos mozdonyok második generációjának legújabb képviselője a 66—E típus, amely a Szovjetunióban már közlekedik. Az első két gép a sikeres pró- bautak után Moszkva—Leningrad útvonalon szállítja rendszeresen az utasokat. 8000 kW-os teljesítménnyel a SKODA 66—E (a Szovjetunióban használatos néven "a CS 200) típusú mozdony az egyenáramú vontatórendszerben a világ legerősebb gépe. Megbízhatóan működik szélsőséges időjárási feltételek (—50-----b 40 °C) között fs é s igen alacsony a tengely- nyomása, ami különösen nagy sebességnél előnyös. Maximális sebessége az óránkénti 200 kilométert is meghaladja, s akár 16 kocsiból álló szerelvény vontatására is képes. A gyártó cég, a SKODA Plzen Vállalat tavaly ünnepelte villamosmozdony-gyár- tásának 50. évfordulóját. Termékeit világszerte ismerik és vásárolják. A legfőbb megrendelő már hagyományosan a Szovjetunió, ahol jelenleg 1700 SKODA mozdony közlekedik. Európa legnagyobb mozdonygyárából, a SKODA Plzenből az idén újabb 66—E (Cs 200) típusú mozdonyokat szállítanak a Szovjetunióba, s 1980-ban már a velük vontatott gyors vonatszerelvények szállítják majd az olimpiai játékok résztvevőit és vendégeit Moszkvába és a többi szovjet olimpiai városba. Milan Skoba
