Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
1978. május 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Korok és tájak tudósa Gunda Béla professzor Herder-díjas JANUÁR-MÁJUSBAN Május 17-én a bécsi egyetemen ünnepélyes külsőségek között adják át a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszéke professzorának, Gunda Bélának a Herder-díjat, amelyet 1963-ban alapítottak a német költő, filozófus és folklorista emlékére. Ezt a díjat olyan közép- és délkeleteurópai tudósoknak és művészeknek adományozzák, akik a kultúra, a tudomány, és az emberi kapcsolatok fejlesztésében. ápolásában kimagasló eredményeket értek el, munkásságukkal kiérdemelték ezt a magas kitüntetést. Eddig hazánkban Illyés Gyula, Kodály Zoltán, Németh László és Ortutay Gyula kapta meg ezt az elismerést. A hetedik évtizedében levő néprajztudós eddigi pályája tudatosan vállalt út, amely elsősorban a Kárpát-medencében együttélő népek kultúrájának minél teljesebb megismerését szolgálja. Elsőrendűen a magyar anyagi kultúra kutatásának kiemelkedő művelője, de a magyar és a szomszéd népek kapcsolatainak sokrétű kutatását is programszerűen vállalja. Ars poétikaként idézhetjük egyik gondolatát: „Népünk műveltsége, tárgyi hagyatéka és szellemi hagyománya történetünk, múltunk és jelenünk szerves része.” Ennek szellemében végzi tudományos munkáját és neveli immár három évtizede tanítványait. Kutatói pályáján a budapesti egyetem indította el. Kapcsolatba került a falukutató mozgalommal, részt vett a dél-dunántúli kutatásokban. Megismerkedett és barátságba került a legkiválóbb néprajztudósokkal, Bátky Zsigmonddal, Győrffy Istvánnal és Róheim Gézával, akiket hazai mestereiként tisztel. Megismerkedett az európai etnológia legkiváAz 1978-as Ünnepi könyvhétre a Corvina Kiadó új sorozatot indít útjára „Műterem” címmel. A sorozatnak az a célja, hogy megismertesse a képző- és iparművészet különböző területein alkotó mai művészek munkásságát. A sorozat most megjelenő kötetében Kokas Ignác érdekes és sokoldalú festészetével találkozik az olvasó. A művész festői világja hosszú évek alatt tájélmények hatásán érlelődött az elvont fogalmak képi megjelenítéséig. Vitákat kiváltó festészete izgalmas kérdéseket adott a kötet szerzőjének, Rózsa Gyulának, a kortárs képzőművészet ismert kritikusának. A kötetet Kokas Ignác alkotásainak 34 színes és 24 fekete-fehér reprodukciója illusztrálja. A „Műterem” sorozat most megjelenő második kötetében Kocogh Ákos bemutatja Finta Lászlót, a kiváló ipari formatervezőt, a magyar autóbuszok elismert alkotóját 3 színes és 65 fekete-fehér fotóval illusztrált könyvében. Nagy sikerre tarthat számot a Lesznai Anna képeskönyv, amely 78 színes kép bemjuta tilsával, versek, prózarészletek, mesék, hímzések, hímzéstervek, festmények és könyvdíszek közreadásával örökíti meg a művésznő sokrétű életművét. A magyar építészet és iparművészet egyik jelentős alakja volt Kozma Lajos. Régi adósságot törleszt a 200 rajzzal és mintegy 200 fekete-fehér fotóval gazdagon illusztrált kötet. Az eredetileg német nyelven megjelent „Az új ház” című könyv magyar nyelvű kiadása az új építészet legfontosabb elveit lóbb művelőivel, a leningrá- di Zeleninnel, a svéd Lind- blommal, Erixonnal, akikkel svédországi tanulmányútján életreszóló barátságot is kötött. A szegedi és a kolozsvári egyetemen végzett oktatói tevékenység, majd az 1949- től a debreceni tanszék vezetése — közben a Néprajzi Társaságban betöltött tisztségek és a Társaság folyóiratának. az Ethnograpiának a szerkesztése — tovább bővíti a hazai és külföldi kapcsolatait. Munkássága révén a magyar néprajz még szorosabb kapcsolatba kerül a nemzetközi szaktudományokkal. Az Európát széleskörűen behálózó kapcsolatrendszere révén mindig az etnológia élvonalában találjuk. Tanítványait is arra ösztönzi, hogy minál teljesebben ismerjék meg a tárgyukat, tájékozódjanak, olvassanak az európai illetve a nemzetközi irodalomban. Mindig nagy hangsúlyt fektetett a nyelvtanulásra, a nyelvtudásra, ami nélkülözhetetlen eszköze a kutatómunkának. Rendszeresen dolgozott és dolgozik ma is terepen. Egyik könyvében így vall ezekről az élménytKokas Corvina műterem ismerteti, és tudományos alapossággal szól a tervezés egész folyamatáról — az alaprajztól a bútorok elhelyezéséig. Az elmúlt ünnepi könyvhéten nagy közönségsikert aratott a „Művészet 76” című évkönyv. Ebben az évben is az ünnepi könyvhétre jelenik meg az 1977 művészi eseményeit összefoglaló „Művészet 77”, amely a 113 szines és 171 fekete-fehér kép értékeli a múlt év legjelentősebb művészeti eseményeit; kiállítási kritikáit, vitáit. Végül a „Magyar grafikusok” sorozat egy újabb mappája kerül most az olvasók kezébe. Ez a kiadvány Sző- nyi István legszebb rézkarcaiból 12 lapot foglal magába. Az ünnepi könyvhét alkalmából a Corvina Kiadó ismét lehetőséget nyújt a Corvina könyvklubba való belépésre a művészeti könyveket kedvelő olvasóknak. adó gyüjtőutakról: „Évek során alkalmam volt különböző tájakat bejárni, s a népi műveltség kérdésével megismerkedni. Bekopogtattam ormánsági, palóc, sárközi, békési, kalotaszegi, székely, zo- borvidéki házakba. Éltem pásztorok és favágók szállásain. Az esti csendben Körös-parti halásztanyákon néztem a vizek és hálók járását. Varázsszavakat mormoló asz- szonyok gyógyító tudományát leshettem el. A fülledt levegőjű fonókban együtt kacagtam a mesét hallgatókkal. Eljutottam a lapp rénszarvas- tenyésztőkhöz, a svéd és á dán parasztokhoz, az Elba torkolatának a halászai közé, a morva-vlachok földjére, román, hucul és lemák pásztorok legelőire, a szlovák és stájer hegyi falvakba.” Gunda professzor nemcsak a maga tudományos tevékenységét folytatta, hanem a magyar néprajz számára utánpótlást is nevelt. Misem bizonyítja jobban, minthogy alig van megye az országban, ahol Debrecenben végzett néprajzos muzeológus ne dolgozna. Szolnok megyében öt tanítványa működik, de Ott vannak neveltjei az Akadémia néprajzi kutatócsoportjában és a Néprajzi Múzeumban is. Az intézetben folyó kutatómunka eredményeiről a szakdolgozatok, a doktori és kandidátusi értekezések, valamint a szakfolyóiratokban elhelyezett tanulmányok és az eddig 18 évfolyamot megért intézeti évkönyv, a Műveltség és Hagyomány ad hiteles képet. 1971-ben, születésének 60. évfordulóján a Magyar Néprajzi Társaság munkássága elismeréseként neki ajándékozta a Győrffy István Emlékérmet. Most a Herder-díj- jal a nemzetközi tudomány adózik munkásságának. Bellon Tibor Szolnoki Kodály kórus A siker visszhangja Hírül adtuk: hazaérkezett írországi vendégszerepléséről a szolnoki Kodály kórus. A corki nemzetközi fesztiválon egy második díjat és egy harmadik helyezést nyeí'- tek. A dél-írországi tengerparti, 120 ezer lakosú városban, Corkban. 25. alkalommal rendezték a nemzetközi kórus- és néptáncfesztivált. Tizennégy ország hatvannégy kórusát hívták meg, köztük a szolnokiakat. A Tisza- parti dalosok vegyeskari és női kari kategóriában indultak. Két-két kötelező szám előadása után — Bruckner: Ave Maria, Holst-mű, illetve egy Morley szám és Kodály: Isten kovácsa — a vegyeskar Seiber Három képtelen dalával, a női kar pedig Bárdos Magas a rutafa című kompozíciójával szerepelt. A Bárdos-mű előadása különösen nagy sikert aratott. Az ír lapok — élükön a Evening Echo — nagy elismeréssel írta a Budai Péter és Rigó Éva dirigálta kórusról. Geraldine Necson, az egyik legnevesebb kritikus a Kodály kórus City Hali-béli fellépését élményszerűnek minősítette, dicséri az énekkar hangkultúráját, műsoruk sokszínűségét, remek artikulációjukat. A vegyeskari kategóriát végül is az NSZK-beli Hochschule für Musik nyerte, a gdanski akadémiai énekkar előtt. Harmadik helyezést ért el a szolnoki vegyes kórus. Jellemző a verseny szorosságára, hogy a 2. díjat nyert gdanski kórus csak két ponttal szerzett többet, mint a szolnoki vegyeskar, s a nőj kategória nyertese a prágai Pedagógiai Főiskola énekkara is csak három ponttal előzte meg a Kodály kórus 2. díjat kapott női karát. — ti — Ünnepi Könyvhét —1978 Új sorozat a Műterem Radicskov-dráma bemutatója Jdiiudifl cselekmény ban, a iegbolgárabb hónapban játszódik, amikor. .. hangzik fel a hangszóróból; a színen még minden sötét, de erős szél keveredik, viharos, két oldalról is fúj, rettenetesen; majd fény vetül egy magasban aláereszkedő, maszkot viselő alakra — varázsló, talán épp egy népmeséből érkezett —, aztán néhány zenész törekedik át a tágas és üres színen, hónuk alatt hangszerszámaikkal, birkózva a viharos széllel; anyóka bukkan fel talpig feketében — végül a maszkos figura jelére — megrázza csengőjét — a félhomályban szinte varázsérintésre összeáll és kibontakozik a játék színhelye, egy mesekönyvbe is beillő, falusi kocsma barnálló képe. (Díszlet Najmány László.) Költői, expresszív és egyben titokzatos indítás; még mit sem tudunk a drámabeli kis falucska különös világáról és rendkívüli históriájáról a döglött farkasokkal, de máris balsejtelemmel telik meg a levegő, de hangulatteremtő erején túl jelzi egy rendhagyó színpadi játék szemléletét, stiláris irányait is. Paál István erőteljesen lírai indítása egyben azt is igazolja, hogy Jordán Ra- dicskov „téli poémájához” — a szerző maga nevezi így drámáját — ihletett módon nyúlt hozzá a társulat. „Talányos” mű a Január, a bolgár szerző nálunk, magyar színházban először most megszólaló drámája: megfejtendő részletekkel. átvitt értelmű, jelképes tartalmú mozzanatokkal. A pusztán képzeletbeli merészen ölelkezik benne a vaskosan reálissal, a valószerű a valószínűtlennel, tragikus ötvöződik humorra], gazdagon, és összetetten: bonyolult drámai világ, sokféle színben pompázó hatalmas metaforája egy társadalmi osztály átmeneti bizony- talánságérzetének, az átalakulóban levő bolgár falu életformaváltozásával együttjáró belső szorongásoknak, nyugtalanságnak. Tanulságos mese, parabola, annak az érzelmi állapotnak a drámai ábrázolata, amelyben a régitől — szokásoktól, erkölcsi törvényektől, életcéloktól — elszakadni bár kénytelen (ezt kívánják az új idők), de az újtól meg még természetszerűen idegenkedő és tartózkodó falusi parasztság került — legújabb történelme folyamán. Ragaszkodásuk a régihez, mulatságos; ahhoz a világhoz, melyben az emberrel együtt jól megférnek a lidér- cek, amely tele van megmagyarázhatatlan titkokkal, különös mesékkel. Ugyanakkor elgondolkodtatóan szomorú is. Épp ezért a szerző bár kritikusan, de korántsem ellenszenvvel viseltetik lelke mélyén a régitől nehezen szabaduló, kicsinyes világukba kicsinyesen bezárkózó, a városi civilizációra gyanakodva és ferdén néző falusiakkal szemben, drámájában egy-egy figurájának groteszk ábrázolása ellenére is sok-sok emberi melegséggel veszi körül alakjait. Ezt a „kettősséget”, a nevetésre ingerlő humor mellett a meleg emberi együttérzést, helyesen juttatja érvényre a figurák rajzában, a játék érzelmi hullámzásában a szolnoki előadás. Történelmi konkrétságán túl van a drámának jelképesen kifejezett általános emberi tanulsága is, s ez sem sikkad el a gondolatilag következetesen felépített előadásban. A drámabeli talány színpadi megoldásával — az a különös rejtély tartja izgalomban és egyre jobban félelemben a hegyvidéki embereket, hogy embertársaikat veszítik el egymásután, sorban a közeli erdőkben, s helyettük a visszaérkező szánon mindig egy döglött farkas, hát ez hogy lehet —végű1 is az előadás azt az alapvető emberi igényt is hangsúlyozza áttételesen, hogy nem élhetünk talányok árnyékában, rettegve, hogy félni nem kell tőlük; arra valók, hogy megoldjuk őket. És ez sikerülhet is, ha alaposan körülnézünk, és jól eltájékozódunk a világban, nem úgy, mint a darabbéli falusiak tették. Érzékletesen tárulkozik ki ez a végső tanulság a játék epilógusából, amikor jósze- rint nemcsak a döglött farkasok talánya oldódik meg, hanem a szorongás is felenged: a félelmet szülő bizonytalanság helyébe a reménytápláló bizonyosság lép. Hét döglött farkas a színen, ugyanennyi veszteség emberben, de az életben maradt Szuszo mutatja — hangsúlyos és kifejező mozzanat — a fegyverben, mellyel az állatokat leterítették, s amelynek az emberek pusztulásához is „köze van” már nincs több golyó, üres a tár: vége a tragédiának. A játéknak azonban még korántsem, ismét csak varázsütésre tűnnek el a fogadó falai, s a történet szereplői csoportokba szóródva — szakadozva, lassan eltávolodnak a színpad mélyébe, majd körvonalaik elmosódnak. A befejezés befejezése ez, rendezői külön találmány. és — sajnos — azon színi ötletek csoportjába tartozik, amelyek talán önmagukban érdekesek, kissé kelletik is magukat, de valahogy nem illeszkednek igazán — legalább is a néző számára első látásra felfog- hatóan — az előadás folyamatába, az alapjaiban jól végiggondolt előadás jelrendszerébe. De nem vált javára az egyébként is epikus elemeket hordozó drámának a másik Radicskov-műből a Zűrzavarból dramaturgiai operációval ide átültetett meséje sem, a döglött róka története, mert ezzel talán dú- sabb lett a játék humora, de ugyanakkor lelassult az érverése. Paál István érzi a színpadot, látványban is tud gondolkodni, és jól számítja ki, mi mikor hatásos, minek mikor, hol van a helye, a Januárban azonban nem minden ötlete és elképzelése bizonyul telitalálatnak. Igazán átütő, egységes élménnyel ezért is nem képes megajándékozni bennünket az előadás. tőlük telit színészek Jhető szorgalommal hajtják végre — ki hálásabb, ki hálátlanabb szerepben —a rendezői elképzeléseket, az általuk megformált figura egy-egy jellemvonásának kiemelésére törekedve, olykor egy-egy tulajdonságot el is túlozva, karikírozva. Szuszo Piróth Gyula (néhány emlékezetes pillanattal, például a ludverc meséjének parádés előadása), Iszaj Papp Zoltán, (keresztrejtvényese nemcsak nevetséges, szívszorongatóan emberi is), Angel Iványi József (nem sok lehetősége van, hogy igazán egyénített figurát teremtsen), Szofrona Lázár Kati, Gavril Újlaki Dénes (igen jó, ahogy a félté- kenykedő férj színeváltozását bemutatja), Veliko Hollósi Frigyes (csak a figura humorára ügyel), Lázár Körtvé- Iyessi Zsolt, Toriak Czibulás Péter, Postás Ivánka Csaba (sok külsődleges eszközzel), Trombitás Puszta Péter. A Január nem forró siker, de tanulságos, elgondolkodtató1 előadás, s manapság ez sem kevés. Valkó Mihály Kétezer kötetes könyvtára van Kovács István decsi lakos élete nagy részét paraszti munkával töltötte, ám könyvgyűjtés a szenvedélye. Száz évesnél is régibb könyveket őriz. Kovács István nyolc éve ment nyugdíjba, azóta több ideje van a csaknem kétezer kötet gondozására, olvasására
