Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-14 / 112. szám

1978. május 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ideiglenes negyedszázad avagy mire fáj a fogtechnikusok foga? A népesedés — azaz, mennyi gyerek szüle­tik, milyen az egyes korosztályok aránya, s végül is hogyan alakul a lélekszám, hogy csak néhány ide tartozó kérdést említsünk a sok közül — általában figyelmet kelt. És mos­tanában rendszeresen olvasunk, hallunk is ezekről különösen az 1973. évi határozat óta, amely a magyar népesedéspolitika céljait nosszú távra megszabta. Ezúttal is azért ke­restük fel dr. Szabady Egont, a demográfiai tudományok doktorát, a KSH elnökhelyette­sét, hogy segítsen áttekinteni népesedési hely­zetünket az újabb adatok tükrében. Beszél­getésünkben figyelemmel voltunk egy viszony­lag ritkábban érintett körülményre, hogy tud­niillik milyen helyet foglal el a magyar né­pesedés a világban, főként Európában és a szocialista országok körében. Bevezetőül te- nát a világ népesedésének mai helyzete, jel­lemzői felől érdeklődünk. Népesedésünk világban Ha valaki feltenné a kér­dést a Fogtechnikai Vállalat szolnoki laboratóriuma dol­gozóinak, hogy mire fáj a foguk, azt a meglepő választ kapná, hogy levegőre. Levegőre, a zsúfoltság megszüntetésére, egyszóval megfelelő munkakörülmé­nyekre. Ha sikerülne megte­remteni őket, akkor az ille­tékes egészségügyi felügyele­ti szervek és a szakszervezet munkavédelemért felelős em­berei is szebbeket álmodná­nak. Ha rajtuk múlna, már régen bezáratták volna a la­boratóriumot. Igen ám, de a megye fo­gászati ellátását a létszám­ban jótvaj kisebb j(ájsaberé- nyi laboratórium mellett zö­mében a szolnoki szolgálja, bezárása eleve lehetetlen. Ezért az illetékesek ideigle­nesen szemet hunynak. Egyébként azt teszik már negyedszázada. A mostani halászcsárdából 1952-ben „ideiglenesen” került a labo­ratórium az Aradi utcába, egy régi kocsma helyére. A Kö- zületeket Elhelyező Bizottság azt mondta a laboratórium dolgozóinak: három hónapig meglesznek itt. A három hó­napból lassan három évtized lesz. Ami a munkaterületet ille­ti, most- még kisebb, mint ne­gyedszázada volt, mert az a rész, amelyik most a házi­gazda konyhája és folyosója, az is a laboratóriumhoz tar­tozott. A munkaterület csökkené­sével szemben háromszorosá­ra nőtt időközben a létszám. Harmincötén dolgoznak, ko­rábban pedig csak tizenket- ten. A fogellátás óriási fejlő­dése indokolja ezt. A válla­lat alakításakor a biztosí­tottak száma igen csekély volt, s azok is csupán a ha­todik hiányzó fog után voltak jogosultak fogászati ellátás­ra. Most meg úgyszólván mindenki. Időközben a technika is fejlődött, de a vállalat a kor­szerű gépeket, berendezéseket hely hiányában nem tudja Csütörtökön fokozott, álta­lános közúti ellenőrzés kez­dődött a megye közútjain. A megyei közlekedési osz­tály járőrei mellett akcióba léptek a szomszédos megyék — Bács, Békés, Hajdú, Pest és Csongrád megye — közúti szakemberei is. Sok a szabálytalanság, a nem megfelelő műszaki ál­lapotú gépjármű — ez a két nap tapasztalata. A rend­őrök 2340 gépjárművet el­lenőriztek, közülük 350 ve­biztosítani a szolnoki labo­ratórium számára. Mindenek­előtt ebből adódik, hogy bi­zonyos munkákat kénytele­nek Hajdú megyében, illetve Budapesten elvégeztetni. Az áldatlan körülmények kedvezőtlen hatása sokmin­denben tapasztalható, s a jö­vőt tekintve is egyértelműen káros. Tanulókat például nem tudnak felvenni, a velük való foglalkozásra egyszerűen nincs hely. A létszámfejlesz­tés, a korszerű technika szé­lesebb körben való elsajátí­tása viszont mindenképpen szükséges. Annál inkább az, mert a vállalat távlati el­képzelései szerint a szolnoki laboratórium a bázis szere­pét töltené be, 6—7 labora­tórium központja lenne. To­vábbképző szerepet is be kel­lene töltenie. Ez persze egyelőre csak álom, hiszen nincs olyan fal­felület sem, ahová képeket lehetne vetíteni, szemléltető ábrákat elhelyezni. Ilyen rossz körülmények között le­vő laboratórium nemigen van az országban. Orosházán található hasonló, de ha fi­gyelembe vesszük, hogy Bé­kés megyében négy laborató­rium van, akkor annak gond­jai nem olyan égetőek. Van-e kiút a szolnoki labo­ratórium számára? Kell,hogy legyen! A negyedszázados ideiglenesség nem tartható fenn örökké. A vállalat már évek óta szándékozik egy új laboratóriumot építeni Szol­nokon. Hol pénz nem volt, hol telek, hol terv. Egy biz­tos: ha ezután minden lesz, s kivitelező is akad, akkor is évek telnek el az új helyre költözésig. Ezért valamilyen áthidaló megoldás kellene. Az látszana célszerűnek, ha valamilyen bérleményhez jutna a vállalat. Esetleg olyan épülethez, amelyikből már szanálás miatt kiköltöz­tették a lakókat, de a bontás­ra csak egy-két év múlva ke­rül sor. Üjabb ideiglenes megoldás kellene tehát, — ha a végleges késik. S. B. zetőt a helyszínen figyel­meztettek, 305 esetben hely­színi bírságot róttak ki. El­használtak 354 szondát, ti­zenhárom szeszfogyasztást mutatott ki. Nyolc vezetőt feljelentettek. A trafipaxoknaJk is volt munkájuk bőven, egyre töb­ben szegik meg a megenge­dett sebességet. Ugyancsak említést érdemel, hogy a „kipofozott”, régi típusú autók legtöbbjénél súlyos műszaki hiányosságokat ta­pasztaltak a rendőrök. — Ehhez mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a fejlődés hasonló szakaszá­ban levő országokban a né­pesedés kérdései is többnyire hasonlóak, bár megvannak, hatnak a nemzeti, kulturális és földrajzi sajátosságok is. Ilyen értelemben a népese­désről szólván is beszélhe­tünk a fejlődő országok cso­portjáról, a gazdaságilag fej­lett kapitalista országokról és a gazdaságilag fejlett euró­pai szocialista országokról. A fejlődő országok cso­portja, amelyben a világ né­pességének több mint két­harmada él, alapvetően be­folyásolja Földünk népese­dését, annál is inkább, mert ezek a népek már huzamo­san az úgynevezett második demográfiai robbanás idejét élik. Más szóval, rohamosan csökkent a halandóságuk, ha­gyományos életmódjuk azon­ban alig változik, ami ma­gas szintű termékenységgel és ugrásszerű népességnöve­kedéssel, számos országban viszonylagos túlnépesedéssel jár együtt. Az első demog­ráfiai hullám egyébként az iparilag fejlett országokban zajlott le, a múlt században, amikor is a halandóság nem csökkent ilyen gyors ütem­ben, az erős iparosodás, vá­rosiasodás és a tengerentúli területek gazdasági vonzása pedig felszívta a munkaerőt és csökkentette a termékeny­séget, ami fokozatosan de­mográfiai egyensúlyhelyzetet teremtett. Nem szabad megfeledkez­nünk a kormegoszlásról sem. A fejlődő országokban a né­pességnek mintegy 40 száza­léka 14 évesnél fiatalabb, szemben a fejlett világgal, ahol — akárcsak nálunk ■— ez csupán 20 százalék körül mozog. Az előbbi maga után vonja a magas termékeny­séget, emez, éppen ellenke­zőleg, úgynevezett demográ­fiai tehetetlenséggel jár együtt. Kevés gyerek Nyugaton — Mi a helyzet tehát a gazda­ságilag fejlett országokban? — Hozzávetőleg tízéves el­térés mutatkozik a tőkés és a szocialista országok népe­sedési jelenségeiben. Amikor nálunk a legalacsonyabb volt a termékenység — az 1960-as évek elején —, ott születési hullám mutatkozott, most nálunk fokozódott a termé­kenység, ott viszont erős a visszaesés. Ami az egyes or­szágokat illeti, talán Fran­ciaország érdemel elsősor­ban figyelmet, hiszen köz­tudomásúan az elsők között foglalkoztatta erősen a népe­sedés kérdése. És noha ma­gas a családi pótlék, vala­mint adó- és egyéb kedvez­mények is vannak, közeledik ahhoz a mélyponthoz, ahol már kétségessé válik az egy­szerű reprodukció, azaz az adott népességszám megőr­zése. A Német Szövetségi (Köztársaságban ugyancsak igen alacsony a születési arány. Európában először, évekkel ezelőtt, éppen a két német állam került abba a helyzetbe, hogy a halálozá­sok száma nagyobb az új­szülöttekénél, holott az NSZK-ban a vendégmunká­sok is befolyásolják ezt az arányt. Kedvezőtlenné vált a kormegoszlás is, az elöre­gedés ugyanis meghaladja az európai átlagot. Megjegy­zem, hogy több európai or­szágban okoz aggodalmat a nagyon alacsony termékeny­ség és a bizonytalanság, va­jon a népesség mai száma huzamosabb ideig fenntart­ható-e. Más a helyzet Dél­Európában, ahol a termé­kenység. mondhatni, hagyo­mányosan jóval magasabb, és ilyen természetű gondok nem merülnek fel. Végül is, olyan természetű népesedés­politikai rendszer, amilyen más-más módon a szocialista országokban érvényesül, nyugaton nincs. Vannak ter­mészetesen úgynevezett nata- lista, azaz gyermekszülést ösztönző intézkedések, de ezek nem képeznek egységes, összefüggő gyakorlati népes­ségpolitikát. A jugoszlávok és a bolgárok között — Mi jellemzi az európai szo­cialista országok népesedéspoli­tikáját? — Ennek megválaszolásá­hoz a társadalompolitikáról kell először szólni. Ez ugyan­is nemcsak az egyének és családok gazdasági és tár­sadalmi helyzetének javítá­sára, valamint az egyéni sza­badság intézményes biztosí­tására törekszik — ami Euró- pa-szerte kihat a népesedési helyzetre és hozzájárul a termékenység csökkenéséhez —, hanem messzemenően be­vonta a nőket a gazdasági életbe és lehetővé tette egyenlő jogaik gyakorlati ér­vényesítését. Az általánossá lett női munkavállalás, __ a falun élők és a mezőgazda­ságban dolgozók számának rohamos csökkenése, a nagy mértékű városiasodás pedig a termékenység csökkenését vonta maga után. Az így ki­alakult helyzet különböző jellegű népesedéspolitikai in­tézkedéseket tett szükségessé. Ezek célja egyes országok­ban az, hogy különböző jut­tatásokkal és más előnyök nyújtásával javítsák a több- gyermekes családok helyze­tét. Emellett a legtöbb szo­cialista országban nagy fi­gyelmet fordítanak arra is, hogy mindenki számára biz­tosítsák a családtervezést, a szabad döntést elősegítő szol­gáltatásokat és a születéssza­bályozáshoz szükséges gyógy­szerek. gyógyászati eszközök hozzáférhetőségét. A népe­sedéspolitika és a társada­lompolitika céljai ilyen mó­don szorosan összefüggnek egymással, egyrészt a gyer­meknevelés terheinek rész­beni átvállalásával, másrészt a családok szabad döntési jogának biztosításával együt­tesen segítik elő a kívánt színvonalú népesedést. A szocialista országokban a háború után 1950 és 54 között érte el a születések aránya a maximumot. Ez­után előbb lassú, majd gyors csökkenés következett. A je­lenlegi adatokat vizsgálva, Lengyelországban, Romániá­ban és Csehszlovákiában 19 ezreléknél nagyobb az élve- születettek aránya. Ez a viszonylag magasabb arány más-más okokra vezethető vissza: a falusi lakosság ma­gasabb száma, adminisztratív intézkedések és erőteljes ál­lami támogatás egyaránt fel­lelhetők közöttük. A szovjet és a jugoszláv arányszám 18 ezrelék körül mozog, ez után következik a miénk — mi­után az 1975. évi 18,4 ezre­lékről 18 ezrelék alá esett —. majd á bolgároké 16,5 ez­relékkel és messze ez után az NDK-é, 11,6 ezrelékkel. Ezzel párhuzamosan a ter­mékenységi arányszámnak — tehát a 15 és 49 év közötti nőkre jutó élveszületések számának — vizsgálata ah­hoz az általános következte­téshez vezetett, hogy ha a népesség nagyságát és kor- összetételét kedvezően kí­vánjuk befolyásolni, akkora születésszám bizonyos növe­kedése és a jelenleginél va­lamivel nagyobb termékeny­ségi szint mindenképpen kí­vánatos. A demográfiai hely­zet különbözősége következ­tében azonban a népesedési politika a szocialista orszá­gokban is más-más módon valósul meg. Közös jellem­zője a család védelme. Tar­tós vonatkozása továbbá a családtervezés. Ezen nem csupán a születésszabályo­zást értjük, hanem azt, hogy a gyermekek a házaspárok tudatos magatartása révén szülessenek meg, és akkor, amikor azt a szülők a leg­alkalmasabbnak találják. Á cél a népesség lassú, termé­szetes szaporodása, a repro­dukció — tehát az egyes nemzedékek utánpótlásának hosszútávú biztosítása és a kiegyenlítetebb korösszetétel kialakítása. Mit tesz a jövedelem? — A gazdasági fejlettség nyil­vánvalóan hat a népesedésre. Milyen mértékű ez az összefüg­gés és hogyan érvényesül a kü­lönböző társadalmi rendszerű or­szágokban? — Kétségtelenül van ösz- szefüggés a gazdasági fejlett­ség és a népesedés jelensé­gei között. Az egy főre jutó évi ezer dollárnál kisebb nemzeti jövedelmű orszá­gokban például általában magas, akár 35—40 ezreléket is eléri a születési arány, magasabb nemzeti jövedelem mellett pedig lényegesen ala­csonyabb, mindössze 10 és 20 ezrelék között változik. Természetesen akadnak ki­vételek és ez nemcsak a gazdaságilag elmaradott or­szágok esetében igaz. Az évi négy-ötezer dolláros egy la­kosra jutó nemzeti jövedel­mű országokban ugyanis nem törvényszerűen kisebb a ter­mékenység, mint ott, ahol csak két-háromezer dollár a fejenkénti évi nemzeti jöve­delem. Azonos népesedési vonások fedezhetők fel a hasonló biológiai háttér — tehát ott, ahol megközelítő­en azonos a nők aránya — gazdasági fejlődés következ­tében is, és ez a tőkés, il­letve szocialista országok összehasonlítására is áll. A szocialista országokban ér­vényesülő céltudatos népe­sedéspolitika azonban, úgy véljük, képes a többféle — egyéni, családi és társadalmi — érdeket összhangba hozni. Ilyen, a távlati gazdaság-és társadalompolitikával har­monikus népesedéspolitikai intézkedésekre azonban a tőkés országokban kevesebb a lehetőség. A hóditó „egyke” — Milyen tehát a hazai népe­sedési intézkedések hatása? És milyenek a további kilátások? — A csúcsot, mint emlí­tettem, 1975-ben értük el. 194 ezer élveszületéssel. 1977- ben ez már csak 178: ezer volt. Mindenesetre, 1974 óta 20—40 ezerrel magasabb a születések száma, mint ko­rábban. Számításaink sze­rint e többletnek mintegy a nagyobbik fele tudható be a népesedéspolitikai intézkedé­seknek, másik fele pedig an­nak, hogy ezekben az évek­ben léptek a korábbi demog­ráfiai hullám leányai szülő­képes korba. Ez pedig át­meneti hatás, aminek éppen az ellenkezőjével kell szá­molnunk a továbbiakban. Mert ezután lépnek szülő­képes korba az 1958—1973 közötti évek csekély létszámú nemzedékének leányai. A legfontosabb tehát az, hogy a visszaesést, amennyi­re lehetséges, mérsékeljük, és ezzel enyhítsük a húsz­évenként ismétlődő túl erős demográfiai hullámzást. An­nál is inkább, mert ennek következményei, a kórházi szülészeti ágyaktól kezdve az iskolázáson és munkába ál­láson át egészen a nyugdí­jazásig, állandóan változó, hullámzó követelményeket és igényeket hívnak életre, amiket nem könnyű kielégí­teni. Mindazonáltal népese­déspolitikánk céljai, mint is­meretes, szerények. De hadd tegyem hozzá, nem csupán az elmúlt néhány évre szól­tak, hanem hosszú távra, a következő „szűk esztendők­re” is. Ideálunk továbbra is a két-háromgyerekes család. Figyelmet kíván, hogy meg­lehetősen elterjedt az >,egy­ke”. Hogy a házasságok öt­hat százalékában nincs gye­rek, az orvosilag elfogadha­tó arány. Az már kevésbé, hogy a házasságok 28 száza­lékában csak egy gyerfnek érkezik, és ez elsősorban_ a növekvő városi lakosságra jellemző. Holott a második, vagy azon túl a harmadik gyerek azokban a családok­ban is kívánatos lenne, ame­lyeknek anyagi és egyéb kö­rülményei a megfelelő nevel­tetést egyébként lehetővé te­szik. Folytatódik az „elöregedés” — Számításaink szerint egy 18 éven aluli gyermek ne­veltetése ma 2100 forintba kerül havonta, amiből ezret (400-at készpénzben, 600-at különböző juttatások formá­jában) az állam vállal ma­gára. A születő gyerekek 90 százalékát különben ma is a kereső anyák hozzák világra. — A kormegoszlás is na­gyobb figyelmet érdemel. Nevezetesen az, hogy 19 szá­zalékra nő a hatvan éven felüliek aránya, a 18 évesnél fiatalabbaké pedig 20 szá­zalék alá süllyed. A szüle­tésszám majd a 90-es évek­ben emelkedik újból, ami­kor anyává lesznek az el­múlt termékenyebb években született leányok. És miután a 40—60 éves férfiak halan­dósága romlott, s általában is folytatódik az „elörege­dés”, az ezer lakosra jutó halálozási arány emelkedé­sére is számítanunk kell. Mindezek következtében lesz­nek évek, amikor a halálo­zások száma meg fogja ha­ladni az újszülöttekét. Min­dent összefoglalva: a most kialakuló tendenciák szerint az ezredfordulón mintegy 11 milliós népességgel számol­hatunk, ami a jelenlegihez képest 3 százalékos növeke­dés. — Végül vessünk még egy pil­lantást az egész emberiség né­pesedésének jövőjére. — Lényeges változás a már említett irányzatokban nem várható. Tehát , ha lesznek is a családtervezésnek bizo­nyos világsikerei, a korössze­tétel miatt jelentős születési arány csökkenésre az embe­riség az elkövetkező néhány évtizedben nem számíthat. Így az erzedfordulón körül­belül 6 és fél milliárdnyi lesz a világ népessége. Ez nem csekély gondot okoz. Nincs ugyan akadálya, hogy a termelés, mindenekelőtt élelmiszerekben, hasonló ütemben növekedjék, újab­ban valamelyest javult is e tekintetben a helyzet. De hogy ez valóban megyaló- sul-e, az attól függ, milyen lesz az ehhez szükséges gaz­dasági és társadalmi fejlő­dés a világban és az első­sorban érintett régiókban, or­szágokban. Balog János Laboratóriumi részlet Fokozott ellenőrzés az utakon Gyakori a gyorshajtás, az ittas vezetés

Next

/
Thumbnails
Contents