Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-11 / 109. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 11. CENTO A félhalott élesztőse ' M indössze egy napig tartott a közép-keleti katonai tömb, a CENTO áprilisi londoni ülése. A szervezet, amelynek Törökország. Irán, Pakisztán és Nagy-Britannia a tagjai, s amelynek külső, de legbefolyásosabb tagja az Egyesült Államok, az ötvenes évek szüleménye. Dulles merikai külügyminiszter hozta létre a CENTO elődjét, a Bagdadi Paktumot. Célja az imperialisa befolyás erősítése volt a Közép-Kelet stratégiailag rendkívül fontos térségében, s az, hogy kapcsolatot teremtsen a NATO és az azóta már kimúlt délkelet-ázsiai agresszív csoportosulás, a SEATO között. Az utóbbi években többször megjósolták: a CENTO hamarosan követi a rosszemlékű délkelet-ázsiai tömböt, s a belső ellentmondások, a térségen belüli változó politikai erőviszonyok következtében feloszlik. Tény az, hogy a térség országai többször kinyilvánították, meg kell változtatni a szovjetellenes céllal létrehozott katonai tömörülés jellegét, s a gazdasági együttműködés fejlesztésére kell fordítani a figyelmet. Az Egyesült Államok azonban az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet fordít közép-keleti hadállásainak erősítésére, az olajkörzetek katonapolitikai ellenőrzésének hosszú távú biztosítására. Ezért is tesznek az imperialista hatalmak a NATO-országok olyan jelentős erőfeszítéseket a térségbeli szövetségeseik katonai erősítésére, a CENTO-országok közötti ellentétek csökkentésére. Az ellentétek jellegére fényt derítettek a londbni tanácskozáson elhangzott külügyminiszteri felszólalások is. így például Törökország képviselője. Gonduz Okcun külügyminiszter több pontban ellentmondott amerikai kollégájának, Vance-nek. Nincs egyetértés a két ország között Ciprus kérdésében, s Törökország (és Pakisztán) a közel-keleti helyzetet, Izrael és az arabok konfliktusát is másként ítéli meg, mint Washington. A térségben korábban Törökországot tartották „kulcsországnak”. Az elmúlt években ezt a posztot Irán vette át. Ennek oka a hatalmas olajvagyon, az országnak, gazdasági ereje következtében megnövekedett politikai é§ katona; jelentősége. A másik ok pedig az. hogy Ankara kapcsolatai a fegyverembargó miatt megromlottak az USA-val, ugyanakkor Törökország nem csak arab szomszédaival való viszonyát igyekszik javítani, de közeledik a balkáni szocialista országokhoz, s nagy északi szomszédjához, a Szovjetunióhoz is. (Jól jelzi ezt Ogarkov marsall, vezérkari főnök minapi látogatása Ankarában, s Ecevit török kormányfő bulgáriai útja.) A fennálló ellentétek, a politikai véleménykülönbség hangoztatása mellett Londonban megállapodások születtek a katonai együttműködés fejlesztésére. Tovább folytatják az indiai-óceáni közös tengeri hadgyakorlatokat, együttműködik a NATO és a CENTO vezérkara, valamint a két katonai tömb légiereje is. Az amerikai befolyás egyik hatásos eszköze a közép-keleti országokban a fegyverszállítás is, ez a térség lett az utóbbi időben az amerikai hadiipari monopóliumok fő piaca. Az amerikai katonai vezetésnek a CENTO-hoz fűződő terveit jelzi a nemrég nyilvánosságra került hír: bizonyos körök Egyiptomnak a CENTO-ba való belépését tervezik. Az elképzelést Kairóban nem kommentálták, de nyilvánvaló: az USA érdekeinek igencsak megfelelne egy ilyen lépés. Ez további stratégiailag fontos támaszpontokhoz juttatná a Pentagont a térségben. * G ur tábornok izraeli vezérkari főnök a minap nyilatkozatot adott a Newsweek című amerikai hírmagazinnak, s ebben igen pozitívnak minősítette azt a tervet, hogy az Egyiptomhoz tartozó Sinai- félszigeten légitámaszpontot, Izraelben pedig hadikikötőt létesítsen az USA. Nyilvánvaló, a katonai tömbök erősítése, a külföldi támaszpontok hálózatának építése ellentmondásban van az enyhülés szellemével, s nem szolgálja Közel-Kelet fontos problémáinak valódi megoldását. Miklós Gábor NAMÍBIA A függetlenség küszöbén Namíbiáról —■ korábbi nevén Délnyugat-Afrikáról — a sorsával foglalkozó tárgyalásokról igen sokat hallhat- tunk-olvashattunk az utóbbi időben. Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakot szentelt a namíbiai nép ügyének, hogy — a világszervezet történetében immár ki tudja hányadszor — állást foglaljon az afrikai ország önrendelkezési joga, területi integritása mellett. Népszövetségi ajándék Ezt a több, mint 800 ezer négyzetkilométernyi területet, amely előzőleg német gyarmat volt, a Népszövetség 1920-ban „ajándékozta” Dél-Afrikának. Amikor a második világháború után az egykori mandátumok az ENSZ gyámsági területeivé váltak, a pretoriai fajüldöző kormány volt az egyetlen, amely nem ismerte el a világszervezet határozatát. És még legalább nyolcvan esetben tette — tehette — meg ugyanezt! Így aztán egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy Vorster miniszterelnök a közgyűlés mostani ülésszaka előtt és közben is hasonló módszerekkel próbálkozott. Igaz, ezúttal nem elsősorban az ENSZ, hanem a namíbiai tömegek támogatását élvező, a nemzeti demokratikus Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet, a SWA- PO volt a közvetlen célpont. Az ülésszak előtt röpítette világgá a sajtó, hogy ismeretlen tettesek — dél-afrikai hivatalos közlés szerint a SWAPO emberei — meggyilkolták a herero törzs vezetőjét. Namíbiában, ahol tizennégy különböző törzsi csoport él, Clemens Kapuuo törzsfőnök egyike volt azoknak a helyi színesbőrű politikusoknak, akik hajlandók lettek volna együttműködni a Vorster-rezsimmel a szomorú sorsukról ma már világszerte ismert dél-afrikai bantusztánok namíbiai hasonmásainak megteremtésében. Kapuuo azonban minden valószínűség szerint „hajlékonysága” áldozata lett: _ meggyilkolása, majd mártírrá avatása jó ürügyül szolgált a dél-afrikai megszálló erőknek a statárium kihirdetéséhez, a SWAPO belső szárnyának megtizedeléséhez Namíbiában. / A legjobb megoldás? Már tanácskozott az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka, amikor a Vorster - rezsim nyilvánvalóan a delegátusok megosztására bejeANGOLA •Tsumeb NAMIBIA (SOUTH WEST AFRICA) ^Swakopmund « Bh * Windhoek BOTSWANA Waívis Bay (S. AFRICA) Oranjemund SOOTH AFRICA lentette: elfogadja a nyugati hatalmak rendezési tervét Namíbia jövőjére. Richard Moose, az Egyesült Államok afrikai ügyekért felelős külügyi államtitkára sebtében „államférfihoz méltónak és konstrúktívnak” minősítette Vorster lépését, s nem mulasztotta el figyelmeztetni a SWAPO New York-ban tartózkodó elnökét, Sam Nujo- mát arra, hogy most már egyedül csak rajta múlik a javaslat jóváhagyása. Moose nyilatkozatában ugyanakkor említést sem tett arról, hogy Vance amerikai és Owen brit külügyminiszter az ülésszak előtt hosszasan győzködte Vorstert a terv szentesítésére, amely — mint mondták — még mindig a legjobb megoldás a lehetséges sok rossz közül. Érdemes tehát arról is szólni, hogy miért ez a nagy- nagy nyugati buzgalom. Namíbiát Afrika egyik leggazdagabb területeként tartják számon — annak ellenére, hogy ásványi kincseinek jó része még feltáratlan. Itt rejtőzik földünk urántartalékának mintegy tíz százaléka, a gazdag arany, gyémánt, réz és ólomlelőhelyekről nem is szólva. „Namíbiában minden befektetett száz dollár húsz százalékos tiszta profitot bizto- . sít a trösztöknek. Ásványi kincseinket nemcsak dél-afrikai, hanem amerikai, angol, francia éa kanadai tőkeérdekeltségek is kiaknázzák” — nyilatkozta egy alkalommal a SWAPO vezetője. Világosan látták ezt a közgyűlés rendkívüli ülésszakának résztvevői is, amikor ismételten leszögezték, hogy Namíbia tartós megszállásáért a NATO tagállamai a felelősek. Határozatukban' és akcióprogramjukban azt is hangsúlyozták, hogy az ország felszabadítását nem lehet tovább halogatni. A délafrikai fajüldöző rezsimet felszólították, hogy feltétel nélkül vonja ki csapatait az országból, az ENSZ közvetítésével adja át a hatalmat a népnek, amelynek egyedüli törvényes képviselője a SWAPO. A látszatmegoldások országa A New Yorkban elfogadott dokumentumokban a világ- szervezet tagállamainak képviselői egy szóval sem említik a nyugati rendezési tervet, annál nagyobb teret szentelnek viszont azoknak a veszélyeknek, amelyeket a látszatmegoldások hordoznak magukban nemcsak a dél-afrikai térség, de az egész kontinens békéje és biztonsága szempontjából. Namíbia népe, amely — Sam Nujomaj szavaival — „az afrikai szegények között a legszegényebb”, végre bizakodással tekinthet szabad jövője felé. A rendkívüli ülésszakon nagy többséggel jóváhagyott határozat és akcióprogram valódi függetlensége kikiáltásáért született. Kocsi Margit l978*Aan j. Címek is rangok A tokiói osztrák nagy- követség egyszerűen kiagyalt történetnek nevezi azt a több nyugatnémet és osztrák lapban is megjelent tudósítást amely szerint a követségi vendégkönyvből kioperáltak egy lapot. A kifogásolt híradások szerint az egyik fogadáson megjelent az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodójának, Habsburg Károlynak az unokája, s igy irta be a nevét a vendégkönyvbe: „Michaela von Habsburg”. Az osztrák monarchisták egylete ingerülten kérdezte egy bécsi lapban közölt levélben, vajon miért pápább a pápánál, miért érzékenyebb mindenki másnál a „von” szócskára a tokiói nagykövet? A nagykövetség szerint a bejegyzés érintetlenül ott van az egyik nem hivatalos vendégkönyvben, a „von” jelzéssel együtt, mellette a hölgy ikertestvérének „von” nélküli aláírásával, így „Monika Habsburg”. A „von” azért tűnt fel, mert a régi címek és rangok használata Ausztriában elég régen, 1919 óta tilos. A „von” szócskát használó hölgy J976 óta él a japán fővárosban, fényképész: ehhez valóban nem kell a nemesi „von”. Néhány nappal a „van”-v,ita előtt láttam a jelentést: Párizsban egy ügyvédi iroda már elkészítette a beadványt a „történelmi, egyetemi, egyházi és egyéb címek, valamint rangok” tulajdonosainak nevében, akik most — mivel a címhasználatot számos helyen mellőzik — jogaikban sértve érzik magukat! 1 Párizsban kívántnak mielőbb fellépni az illetékes bíróságon. De vajon ki ellen? Giscard d’Estaing elnök még 1975-ben úgy rendelkezett, hogy a protokoll ne ismerjen többé semmi más rangot, mint a Mademosielle, Madame és a Monsieur. Az elnök ellen egyébként sem kívánnak felperesként szerepelni. Marad lehetséges ellenfélnek a telefonkönyv szerkesztője — egy ellene indítandó próbaperből derül majd ki, lehet-e márkik, grófok és hercegek avitt rangjait visszaperelni. S mindez 1978 tavaszán ... G. M. ZIMBABWE (gaz, ma még a térképeken mint Rhodesia szerepel. A felszabadulásért küzdő zimbabwei nép, a haladó mozgalmak tagjai és katonái azonban már az ősi-új néven nevezik a közép-afrikai országot. Képünkön a ZAPU ka tonáinak kiképzése öserdei gyakorlat ö már egy szabad Zimbabwében fog élni (MTI — KS) A botswanai Francistown közelében van ez a menekülttábor. A táborban lakó 6—14 éves gyerekek oktatásáról a hazafias szervezetek gondoskodnak
