Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-11 / 109. szám

1978. május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Beszélgetés dr. Bencze Béla föigazgatéval Az utca tömör zaját va­lósággal kettéhasitja a vijjogó, szabad utat köve­telő hang. Szélső sávba húzódnak a gépkocsik, a járdán lelassul a gyalogo­sok hömpölygő áradata, sokan megállnak. Villogó kék lénnyel, lobogó piros zászlóval száguld a fehér autó, talán versenyt fut a halállal, az idővel, rohan az életért. A nap 24 órájában, az or­szág különböző pontjain több ezren tárcsázzák az Élet hí­vószámát. A jelentkező hang mindenütt ezt ismétli: „Men­tők! Mi történt?” S egy per­cen belül már indul a gép­kocsi. Harminc éve, hogy hazánk­ban állami feladat lett a mentés. A Népjóléti Minisz­térium irányításával 1948- ban megalakult az Országos Mentőszolgálat. A jubiláló intézmény három évtizedes múltja elevenedik meg dr. Bencze Béla főigazgató sza­vai nyomán, akit Budapes­ten, a Markó utcai központ­ban kerestem fel. Irodájának falán a magyar mentőszol­gálat hálózati térképe. Gomb­nyomásra kigyulladó apró fényes pontok jelzik a 159 mentőállomást, melyek a megyeszékhelyeken levő men- tőszerveztetekhez tartoznak. Az egész hálózatot a térkép szívében, a fővárosban levő központi bázis, az Országos Mentőszolgálat Főigazgató­sága fogja össze, irányítja. — Mindössze hetvenhét mentőállomása volt az or­szágnak a megalakulás évé­ben, meglehetősen hiányos felszereltséggel működtek. A 154 mentőautó megjárta a második világháborút, nem kis gondot okozott a 12 típus javítása, alkatrész-ellátása. De még így is 2,6 millió kilo­métert tettek meg egy év alatt, 149 ezer embert szállí­tottak. Mindezt 229 főnyi mentőszemély lettel! Aztán, ahogyan az évek múltak, ha nem is látványosan, de foko­zatosan erősödött az intéz­mény — emlékezik vissza a főigazgató. — Sokat segítet­tek a tanácsok, a társadalmi szervek. 1954-ben megjelen­tek a rohamkocsik. Jelenleg Budapesten három, vidéken pedig nyolc Mercedes áll ké­szenlétben : Miskolcon, Deb­recenben, Szegeden, Szolno­kon, Tatabányán, Pécsett, Szombathelyen, Kaposvárott. Számításaink szerint még legalább öt évbe beletelik, míg minden megyeszékhely vezető mentőállomását el tudjuk látni ezekkel az átépí­tett rohamkocsikkal. Az intézménynek ma már egységes a kocsiparkja: 1300 Nysával rendelkezik, ebből 850 a futókocsi, a többi biz­tonsági tartalék az állandó készenléthez. Évente 430— 440 új járművet szerzünk be, ugyanis százezer kilométer után lecseréljük őket. Ná­lunk nem öregedhet el a géppark. A fenntartási költ­ség 464 millió forint volt 1977-ben. — Ma tmár európai színvo­nalú a mentőszolgálat felsze­reltsége az országban: rádió- telefon a mentőautókon, vá­kuum matrac, lélegeztető ballon, oxigénpalack és más fontos eszközök melyek az életmentéshez kellenek. De talán az első feltétel: a gyor­saság. .. — Statisztikánk szerint sür­gős hívásra a betegek 62,5 százalékát egy órán belül kórházba szállítjuk, a többi­nél sem lépjük túl a két órát. Ha mégis előfordulna, ezért büntetés jár. Ügy alakítottuk ki a hálózatot, hogy az állo­mások 30 kilométeres távol­ságra legyenek egymástól, 15 kilométer sugarú vonzáskör­zettel. Ezek az állomások ta­valy összesen 1 millió 758 ezer beteget szállítottak, 42 millió 860 ezer kilométernyi távolságon. — Nemzetközi hírneve van a magyar mentő szakember- képzésnek, mely világvi­szonylatban a legjobbak közé számítható... — Minden szerénységünk ellenére nem állíthatom, hogy túloz. Valóban 1949 óta folyó mentő- és szakápoló­képzésünk külföldön is el­ismert. 1975-ben az Egészség- ügyi Főiskolán létrejött a men tőtiszt-képző szak. Mun­kájuk az orvos és az ápoló között határozható meg. Hogy megtarthassák régi jó hírnevüket, az nemcsak a káderképzésen, hanem a technikai feltételek megte­remtésén is múlik. Az V. öt­éves terv végére befejeződik Budapesten az országos men­tőbázis építése, mely a légi betegszállítás és a mentőál­lomások komplex irányító­központja lesz. Korszerű, ve­zeték nélküli hírközlő háló­zat fonja át majd az egész or­szágot, hogy szükség esetén a legkisebb települések lakói­hoz is időben érkezzék a se­gítség. H. >A. •• '.\v; Kl-kl kedve szerint Faégető sarok, tévékuckó Tiszaugon Egy hónap múlva nyit a diáktábor ötmillió forintos költ­séggel középiskolás épí­tőtábort létesít tisza- ugí kerületében a csé- pai Tiszamenti Terme­lőszövetkezet. A tsz épí­tőbrigádja már a befe­jező munkákat végzi, június 15-én átadják az egykori Steer-kastély­ból kialakított tábort. A 4 és 8 ágyas szobákban az idei szezonban egy­szerre 140 diákot tud­nak elhelyezni, de jövő­re már kétszáz szemé­lyesre bővítik. Létre­hoztak egy étkezdét is, ahová a szövetkezet két üzemi konyhájáról szál­lítják majd a táborozok élelmét. Külön szociá­lis épületben fürdők, öl­töző, orvosi és betegszo­ba várja a táborlakó­kat. Szórakozásukról is gondoskodnak, az egy­kori kastély pincéjében ■bhelyiséget rendez i tsz a kunszent- floni szakmunkás- képző intézettel közö­sen. Augusztus 31-ig öt turnusban összesen mintegy hétszáz fiatal dolgozik majd a tsz- ben. A jászberényi városi szövetkezeti ifjúsági klub semnüben sem különbözik - látszólag - a megye többi klubjától. Nincsenek böviben a helynek, de gyakoriak a hangulatos klubestek, jól összeforrott törzstagsága van a klub­nak. Nem véletlenül kap­ta a klub a közelmúltban az országos elismerést je­lentő „aranykoszorús ifjúsági klub" címet. Évek óta folyamatosan mű­ködik, s ez elsősorban annak köszönhető, hogy bátran kí­sérleteznek új módszerekkel. Persze a klub az a közösségi művelődési forma, ahol „va­lamit mindig ki kell talál­ni” — csak így marad klub. Az utóbbi időben ismét figyelmet érdemlő módszer­rel kísérleteznek a jászberé­nyiek. Figyelmet érdemel a módszer, mert a szabad idő értelmes eltöltését biztosító kezdeményezésről van szó, s klubjainknak talán éppen ebben vannak hiányosságaik. Bíró János, a Déryné Mű­velődési Központ előadója, a klub vezetője így fogalmazza meg a lényeget: — A klub három helyiség­ből áll, illetve négyből, mi­vel a legnagyobb szobát har­monikafallal két részre lehet osztani. Az előtérben a fala­kon mindig aktuális monda- nivalójú plakátokat talál a belépő. A következő helyiség­ben újságokat, könyveket, — köztük kézikönyveket — programfüzeteket, propagan­da lapokat lehet olvasgatni. A harmonikafalon túl sok játék, rádió, lemezjátszó, magnetofon és diavetítő van — ezeket bárki használhatja. Az egyik sarkot „faégető­saroknak” használjuk — iz­zó fémmel fára rajzolhat, akinek kedve van hozzá. A berendezéseket még tökélete­síteni kell. Ugyanebben a te­remben — lévén ez a leg­népszerűbb — rendezünk he­tente két alkalommal kötött foglalkozást. Ha valakit nem érdekel az előadás, filmvetí­tés vagy ami éppen zajlik, bemehet a „tévékuckóba”, olvashat egy szobával arrébb. Nem találtak ki Jászbe­rényben semmi különöset, csak éppen úgy alakították a klub belső életét, hogy minél több fiatal igényeit szolgál­ja — egyszerre. Népszerű is a herényi szövetkezeti klub — mert az ötleteket valóra váltják. Sz. J. Hangverseny Bach müveiből A tudomány és a gyakorlat kapcsolata Debreceni művésztanárok bemutatkozása Szolnokon HÉTFŐN ESTE a városi ta­nács dísztermében a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főisko­la debreceni kihelyezett tago­zatának tanárai, Kedves Ta­más, Hollai Keresztély és Szerdahelyi Éva mutatták be Bach kamarazenéjéből össze­állított műsorukat a szolnoki közönségnek. A hangver­senyt annak a szocialista szerződésnek a keretében ren­dezték, mellyel Szolnok il­letve a tanárképző főiskola kívánja elmélyíteni együtt­működését, összehangolni kulturális célkitűzéseit. Bach gazdag életművéből ez alkalommal áriák, vala­mint gordonka-orgona duók hangzottak el. A G-dur (B. W. V. 1027), illetve a D-dur (B. W. V. 1028) szonáták ere­detileg Viola da gambára és cembalóra készültek. A gam­bára írt műveket ma gordon­kán adják elő, cembalo he­lyett pedig síilárisan orgona is megfelel. Kedves Tamás biztos fel- készültséggel és tárgyi tu­dással, mélyről jövő muzika­litással játszotta a gordonka szólamot. Némi kezdeti tem­pó-egyenetlenséget leszámít­va, magas művészi fokon mu­zsikált, meleg hangú, bárso­nyos vibrátójú, cantilénája, feszültségteremtő dinamika- váltásai, leheletfinom pianis- simói emlékezetesek marad­nak. Különösen szép volt a közkedvelt Air megformálása, illetve a lassú tételek emel­kedett poézisa. Hollai Keresztély a kama­razenélésben méltó partner­nek bizonyult. Bár a rendel­kezésre álló hangszer lehető­ségei szűkre szabottnak bi­zonyultak, mértéktartó re­gisztrálással, hajlékony fra- zeálással és kiváló alkalmaz­kodó érzékkel az est legna­gyobb részében feledtetni tudta a basszus hangtalansá- gát, az oktávok kiegyenlítet- J lenségét, és bravúros játéká­val valódi atmoszférát, szinte átszellemült baohi hangzás- világot volt képes teremteni. ■Szerdahelyi Éva főleg a Magnificat egyik szoprán áriáját énekelte, — nagy si­kerrel. Tanúi lehettünk drá­mai formálókészségének, nagy intenzitású, kiváló hanganyagának. Ennek elle­nére úgy érezzük, ebben a stílusban még nincs igazán otthon, a dalok előadása pe­dig kissé ,.beugrás”-ra emlé­keztetett. MINDENT egybevetve: a debreceni művészek, kelle­mes, szép estével ajándékoz­ták meg a szolnoki közönsé­get, s az évad lassan befe­jezéshez közeledő zenei ese­ménysorozatát újabb jelentős hangversennyel gazdagítot­ták. Nagy Pál Az Akadémia közgyűlésének tegnapi tanácskozása A műszaki fejlesztéseknél, a gazdaságosság elbírálásánál a társadalmi igényekhez való igazodás legyen a döntő — hangoztatták többen is a Magyar Tudományos Akadé­mia 138. közgyűlésének teg­napi, az elnöki, valamint a főtitkári beszámoló felett nyitott vitájában. A Szeiit- ágothai János akadémikus­nak, az MTA elnökének el­nökletével megtartott zárt ülésen központi téma volt a tudomány eredményeinek a mindennapi gyakorlatban való hasznosítása. A sokrétű eszmecsere részt­vevői egyetértettek abban, hogy a kutatási témák kivá­lasztásakor jobban érvénye­süljön a szelekció; a célok meghatározása mellett vilá­gosan fogalmazódjék meg a rendelkezésre álló anyagi és szellemi kapacitás is. Felhív­ta a figyelmet: a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának szorosabbá válása feltételezi az MTA testületének és szak- igazgatásának összehangolt, rugalmas tevékenységét, az igényekhez való gyors alkal­mazkodását. Szó esett a vitában arról is: az intézetek munkájában mérföldkő a szerződéses ku­tatási rendszer. A tapasztala­tok azt mutatják," hogy ez a módszer az elmélet és a gya­korlat hatékonyabb együtt­működését, a kutatóhelyeken felhalmozódott szellemi erők .közvetlen hasznosulását teszi lehetővé az iparban, s így a szerződésekben rögzített ér­tékeknél e munkák sokszor­ta eredményesebbek. A vitában összesen 17-en nyilvánítottak véleményt. Az elhanzottakra Szentágothai János és Márta Ferenc aka­démikus, az MTA főtitkára válaszolt. Ezt követően titkos szava­zással az Akadémia alelnöké- vé Fülöp József akadémikust, az elnökség tagjává pedig Szőkefalvi Nagy Béla akadé­mikust, a Szegedi József At­tila Tudományegyetem tan­székvezető egyetemi tanárát, valamint Prohászka János akadémikust, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékve­zető egyetemi tanárát válasz­tották meg. „Gyorsuló idő” Ismeretterjesztés magas színvonalon Négy évvel ezefött indí­totta el a Magvető Kiadó a „Gyorsuló idő” soroza­tot, amelyben mintegy hat­van könyv - szinte filléres áron, de igényes forrná- . tumban - jelent meg ed­dig. „Gyorsuló idő” — a kife­jező sorozatcim olyan műve­ket ígér, amelyek friss, kor­szerű ismereteket közölnek. A négy év alatt megjelent tanulmányok, esszék, kismo­nográfiák — némelyike vi­tairattá vált — igazolják, hogy a kiadó hűséges ma­radt vállalásához. A tudo­mányos élet több területé­nek kiváló tollú szerzőitől jelentek meg olyan művek, amelyek továbbgondolásra serkentik az olvasót. Éppen ezért külön szót érdemel e könyvek stílusa, ami tömö­ren így jellemezhető: tudo­mányos ismeretterjesztő, de nem didaktikus. Természe­tesen mindez általában érvé­nyes, akadnak a sorozatnak a laikus számára nehezeb­ben befogadható kötetei is. Eleve minőséget jelez a szerzők névsora: Illyés Gyu­la, Szentgyörgyi Albert. Ko- sáry Domokos, Venetianer Pál, Granasztói Pál, Lukács György, Bóka László, Fülöp Lajos, Marx György — hogy csak nehányat említsünk. Politikai életünk vezető sze­mélyiségeinek — Kádár Já­nos. Aczél György, Nemes Dezső, Kállai Gyula — is jelentek meg fontos művej a sorozatban. Ha a sorozat eddig nap­világot látott köteteit meg­próbálnánk valamiféle tar­talmi csoportosításba elren­dezni — nem sikerülne. Az azonban nyilvánvaló, hogy a sorozat elsősorban társada­lomtudományi orientációjú. Sok könyv valamely törté­nelmi esemény kérdéseit fe­szegeti, s ugyancsak jelentős számú irodalom- és művé­szettörténeti, esztétikai, nyelvtudományi, néprajzi tárgyú kötet jelent meg, közte néhány olyan, amely szinte olvasmányosan izgal­mas. Ilyen például Kolozs­vári Grandpierre Emil nyelv­művelő esszéinek kis gyűj­teménye, Bölönyi Sándor­nak az; állattartás történeté­ről szóló könyve, Kosáry Domokos „Napóleon és Ma­gyarország” című tanulmá­nya — hogy csak a közel­múltban megjelent, és a könyvesboltokban még kap­ható köteteket említsük. A sorozat szerkesztőinek legnagyobb érdeme: kitűnő válogatással korunk szellemi életének fontos kérdéseire, legfontosabb irányzataira hívja fel a figyelmet. Sikeres előadáson mutatták be kedd este a Szigligeti Színházban a galaci drámai színház művészei Vasile Alecsandri Kirica vidéken cimü darabját

Next

/
Thumbnails
Contents