Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
1978. május 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Könyvügynök voltam Hogyan fogadók az emberek, ha könyvet ajánlanak nekik megvételre? Ki, milyen könyvet, miért vesz meg? Csaknem száz, közelmúltban megjelent könyvvel, kiadói jegyzékkel és könyv- ajánlásokkal felszerelkezve két faluban árultunk könyvet — afféle alkalmi könyvárusként. A könyveket a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szolnoki központja adta bizományba. A két faluban nem működik kiépített könyvterjesztői hálózat. Köszönöm szépen — nem Jászivány. Innen nem visz tovább sehová kövesút. Kora délelőtt a falu utcái kihaltak, csak a kocsma előtt várják néhányan, hogy kilenc óra legyen. A tanácsi kirendeltség zárva a művelődési otthon és a könyvtár ugyancsak. A könyvtáros az orvosi rendelésre vár, de szívesen kinyitja a könyvtárat, s nem mond semmi biztatót: — Olyan olvasók, akik esetleg vásárolnának is könyvet? Nem tudok mondani. De talán próbálják meg ... S következik a faluban lakó négy agrármérnök és két pedagógus neve. — önt nem érdekli esetleg, milyen könyveink vannak? — Köszönöm szépen — nem. Most járok levelezőn gimnáziumba, nem érek rá olvasni, meg van könyv itt a könyvtárban is elég. Kertészkedem A A tsz-irodában senki. Nyitva van viszont a posta. A posta vezető, Borbás József csodálkozva néz a kiadóablak apró négyszögéből. — Könyvet árul? No, hiszen jól kiválasztotta Jász- iványt maga is. Én kertészkedem, 500 négyszögöl kertiem van, ha valami új könyve ezzel kapcsolatban akad ... Három könyvet nyújtok be az ablakon. Növényvédelmi naptárt, kertészeti kézikönyvet, kiskerttulajdonosoknak való sorozat egyik füzetét. Kedvére lapozgat, látszik, tetszik neki mind a három. Egész belefeledkezik, úgyhogy észre sem veszi, hogy közben egy tizenéves lány jött a postára. — Szeret olvasni? — kérdem a lányt. Láthatólag nem érti, miért kérdem, de azért válaszol. — Igen. — Űj kiadású könyveket árulunk, gondolom akadna közte kedvére való. — Nem, nem, most nem nézem meg, nem veszek könyvet. — Hol dolgozik? — A boltban vagyok eladó. A postavezetőtől visszakapom a kézikönyvet, a másik kettőt megveszi. Ajánlja: menjünk az óvodába a könyvekkel. Csöndes az óvoda Jászivány szép, rendezett falu, közigazgatásilag Jász- - apátihoz tartozik. Lélekszá- ma az elmúlt nyolc évben a felére csökkent, most hat- százan élnek itt. Az iskola megszűnt, Jászapátiba járnak a gyerekek. Az iskola hajdani épületében rendezték be az óvodát, amely szokatlanul csöndes. Kevés a gyerek. A jókedvű, fiatal óvónő, Bagi Erzsébet és a dajka. Forgó Lajosné válogat a könyvek között. Az óvónő verseskötetet keres, talál is kettőt, kedvére valót: egy Szép Ernő-válogatást és József Attila „Gyöngy a csillag” című kötetét. Ezekhez jön még egy remekmű, Tolsztoj Feltámadása. — Nagyon szeretek olvasni, elég sokat költők könyvre. Minden érdekel, de főleg a klasszikus regényeket és a verseket szeretem. Ajándékozni is könyvet szoktam. Faragó Lajosné — mert szeret a család énekelni — magyarnóta-szövegeket tartalmazó könyvet venne. Mélyen gyökerező igények Következnek a mezőgazdák. Deme Pálnét találjuk otthon, két tipegő gyerekkel, a férj dolgozik a tsz-ben, de nem soká hazajön ebédelni, várjuk meg, vagy menjünk vissza később. Az utóbbi lehetőséget választjuk, néhány könyvjegyzéket böngészésre, válogatásra otthagyunk. A falu közelében levő tanyában próbálkozunk. Az elsőben 60—65 év körüli férfi néz át a sövényen. — Könyvet? Egyedül élek én, elhalt a feleségem, a család meg széjjelment, nem könyv kéne ide. No, menjenek odébb, megjött a kocsi a darával. Következő tanya: mint az első. Vissza Deméékhez. — Nincs szerencséjük — fogad az asslzony. — A férjem közben elment. De a jegyzékeket azért átnéztük, és azokat a könyveket, amelyeket megvennénk, kiirtuk. A lista igényességet tükröz, s azt is egyúttal, hogy a fiatal házaspár tudja: Jásziványban a könyvek lehetőséget adnak nekik kitekintésre, emberi gazdagodásra. íme néhány a megrendelt könyvek közül: Bolyai János: Appendix, Joanna Guze: A művészet nyomában, Anna! Seghers: Bitófán csillog a fény, Szép versek — 1977. Mindehhez — „rábeszélésnek” engedve — még három kitűnő gyérmekkönyv jön. Külön cédulán — hátha megvan — Szabó Magda Régimódi története, és egy gyógyszertani kézikönyv (a feleség foglalkozása gyógyszerész) szerepel. Deméék házikönyvtára — a fentieknek megfelelően — gazdag. Külön polcokon tartják a férj gyakrabban forgatott mezőgazdasági szakkönyveit. a szépirodalmat, a képzőművészeti albumot. Az utóbbiak a kiállítás látogatásokat pótolják. — Van ugyan egy Trabantunk de így is ritkán jutunk, városba. Mennénk, de ideköt a kölcsön Jakusovszky Pálné Jászapátiba jár i tanítani. — Annak idején amikor ötvenötben idekerültem, álmomban sem gondoltam volna, hogy így elfogy ez a falu. Mennén mi is, de hát ideköt a házra felvett peda- góguskölcsön. Van egy nyolcéves Zastavánk, azzal legalább ki tudunk mozdulni. Most gyűjtjük a pénzt új kocsira. — Könyvet ötletszerűen vásárolunk. Szakirodalmat nemigen, nagyon jó könyvtára van az iskolának. A vegyesbolt előtt a postáról ismerős eladónő várakozik. Most belelapoz a jegyzékbe. ÍAz üzletvezető — Kozma Kálmán beinvitál az üzletbe, helyet csinál a pulton a könyveknek, s maga is válogatni kezd. A sertés- tartásról szóló könyvet veszi meg és Hegedűs Géza ErT dőntúli veszedelem című művét. Az eladónő (mint kiderül, Jaz óvónő testvélte) Bagi Éva, Borisz Polevoj „Egy igaz ember” című és Bán Zsuzsa „Más kenyerén” című1 kötetét választja. Jámbor Rozália, aki bevásárolni jött, hosszas válogatás után egy Szép Ernő verseskötetet, két igényes, tematikus versantológiát, egy krimit vásárol. és megveszi Borisz Polevoj könyvét. Jász- apátin érettségizett, azokat a költőket szereti, akik közérthetően fogalmazzák meg érzéseiket. Tulajdonképpen Dunakeszin lakik, de egy, családtag betegsége hazaszólította, segítenie kell. A tejházban dolgozik. Szeretne továbbtanulni — ehhez is szükség van az olvasásra. Áprilisi ítéletidőben — Jászdózsán — Szabó Gyu- láékhoz irányítanak, amikor könyvszerető családok után érdeklődünk. Szabó Gyulánét — kereskedő a foglalkozása — két lányával együtt találjuk otthon. Megörülnek a mozgó könyvesboltnak, a kisebbik lány egykettőre egy Rumcájsz-könyv boldog tulajdonosának vallhatja magát. A nagyobbik lány, a nyolcadikos Gabriella a jegyzéket nézegeti, édesanyja pedig férje névnapjára keres könyvet. — Szereti a férje a sportot? — Jaj, nagyon. Annakidején futballozott a Jászberényi Vasasban. A névnapi ajándék az „Olimpiai ■ játékok” című könyv lett. A jegyzékek alapján Szabóék további négy könyvet rendeltek, köztük a Magyar nyelv Értelmező Kéziszótárát. — Mi is szeretünk olvasni) — mondja Szabóné — de főleg a gyerekek miatt vásároljuk a könyveket... Jobban megy a tanulás, no meg mi is könnyebben tudunk nekik segíteni. — Tessenek jönni máskor is — búcsúzik a nagyobbik lány. Több könyvesboltot Két nap két faluban árultunk könyveket. Noha nem kereskedelmi céllal tettük, eladtunk csaknem 700 forint értékű, zömében tartalmilag is értékes könyvet, s körülbelül kétszer ennyit rendeltek a jegyzékek alapján. A vásárlók érdeklődése úgyszólván az irodalom mindegyik területére kiterjedt, az ismeretterjesztő művektől a szépirodalomig. Szolnok megyében furcsa állapotok jellemzik a falusi könyvterjesztést. Hivatalosan az áfészek feladata volna ellátni könyvvel a legkisebb településeket is. Ennek — úgy ahogy — eleget is tesznek ott, ahol kereskedelmileg megéri. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak, amely elsősorban kulturális szempontokat mérlegel, nem lehet a falvakban működni. Pedig egy rugalmas, gyors kiszolgálásra berendezkedett könyvterjesztői hálózat sok embernek teremthetné meg a lehetőséget a könyvvásárlásra. Talán még üzletnek is megérné .. . Mindenhol — még ott is, ahol most nem vásároltak — őszinte érdeklődéssel fogadták „portékánkat”. Elsősorban az olvasás szeretetét' bizonyítja ez, s azt hogy azokban a falvakban is szükség volna aktív, a legújabb irodalmat is kínáló könyvkereskedelemre, amelyekből „nem visz tovább a kövesút”. Szabó János Kirica vidéken A Galaci Drámai Színház vendégjátéka Szolnokon Kedden Vasile Alecsandri román író Kirica vidéken című drámájával vendégszerepei a szolnoki Szigligeti Színházban a Galaci Drámai Színház társulata. V. Alecsandri a román romantika egyik legjelentősebb alakja, Párizsban tanult, 1840—42 között a iasi Nemzeti Színház igazgatója volt. Lírai költészete és epikája a román népköltészet, valamint a francia romantikusok hatását tükrözi. Bárányé Sándor kiállítása Debrecenben A debreceni Orvostudományi Egyetem kiállító csarnokában dr. Karmazsin László egyetemi tanár, oktatási rektorhelyettes tegnap délelőtt megnyitotta Baranyó Sándor festőművész kiállítását. A megnyitón részt vett Majoros Károly, a Szolnok megyei pártbizottság titkára. „Aranyhangok" Hangverseny lászberényben A Székely Mihály zenei napok keretében ma tartják Jászberényben az aranydiplomás általános iskolai kórusok hangversenyét. A nagyszabású énekkari találkozón a mezőtúri 2-es számú, a nyíregyházi 4-es számú, a miskolci 6-os számú általános iskola, a veszprémi ének-zenei általános iskola, a szentesi Petőfi Sán- doT általános iskola, a budapesti Palotai fiúkórus, a debreceni Bányai Júlia, a jászberényi Gyetvai János és a Székely Mihály általános iskola, valamint a Tanítóképző Főiskola gyakorló általános iskolája legjobb ifjú dalosai vesznek részt. Délelőtt a kórusok a városi tanács épülete előtt énekbemutatót tartanak, a jászalsószentgyörgyi művelődési ház úttörő fúvószenekara pedig térzenét ad. Korszerű szemléltető eszközök A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen korszerű szemlél- * tető eszközök és berendezések segítik az oktatást. Anyagvizsgálat gyakorlása a Földtan-tereptan Tanszék kőzetmechanikai laboratóriumában Az önképzés hivatása . már közhelyNapjaínkban számba megy a megállapítás: a tudásanyag jelentős része, amelyet birtoklunk, néhány év alatt elavul, hasonlíthatatlanul gyorsabb a „feleződési ideje”, mint például a fizikából jól ismert rádiumnak. A kor viszont állandóan új, egyre magasabb követelményeket állít elénk — ezeknek megfelelni pedig állandó értékcsökkenéssel küzdő tudásanyaggal rendelkezve aligha lehetséges. Korparancs tehát az úgynevezett permanens továbbképzés igénye és szükségessége, ami elől nem térhetünk ki következmények nélkül. Ha mégis megtesszük, kettős hátrányt hozunk létre. Hiszen tagadhatatlanul lépéshátrányba kerül az a munkahely, az a közösség, ahol a dolgozók többsége nem rendelkezik az állandó megújulás készségével és igényével — ám hendikep-helyzetbe sodródik a képzését elhanyagoló egyén is ambiciózusabb társaival szemben, hiszen élete beszűkül, tudásanyaga elsorvad, devalválódik, így ő maga egyre inkább képtelen lesz a bonyolultabb feladatok megoldására, kivész belőle a kezdeményezés és megcsappan a képzelőereje. Vessük mindjárt közbe: nagyon sokan fölismerik napjainkban a képzésben-to- vábbképzésben rejlő hatalmas energiatartalékokat, és élnek az adott lehetőségekkel. Tanulnak, képezik magukat, mulasztásokat pótol-, nak be, új ismereteket szereznek a különböző iskolai tagozatokon, tanfolyamokon, kurzusokon, tehát a szervezett oktatás különböző fórumain. Ám az is tény, hogy a hangsúly — még a tömeg- kommunikaciöß fórumokon is — az iskolaszerű oktatásra, tanulásra esik, és nagyon keveset beszélünk az önk zés fontosságáról, egyben azokról, akiket e problémakör érint. Hiszen nyilvánvaló, hogy az önképzés az ismeretszerzésnek olyan foka. amelyre a közép- és felsőfokú szellemi vagy mesterségbeli képzettség grádicsain át lehet eljutni. Lehetőségeivel tehát elsősorban azoknak kell élniük, akik rendelkeznek a szilárd tudásalapokkal, akik önállóan, pedagógusi segítség nélkül is el tudnak igazodni a birtokolni kívánt új ismeretanyag útvesztőiben. S ha közelebről vizsgáljuk e jelenségkört, már a konkrét tapasztalatszerzés első fázisában elgondolkodtató tanulságokra bukkanhatunk. Például arra, hogy a véltnél is nagyobb néha egyes emberekben az önelégültség, a kényelmesség, a rutin tisztelete és kedveltsége az újtól való húzódozás. Mert vajon nem az önképzés hiányával függ össze sok vonatkozásban, hogy egyes idősebb pedagógusoknál a Nyugat első generációjánál fejeződik be a magyar költészet? Vagy Móricz munkásságával a hazai prózairodalom? Vajon ha ezek a különben képzett és nagyon tiszteletreméltó emberek annakidején többet törődtek volna önművelésükkel, ha fejlesztették volna magukban az állandó érdeklődést, a folyamatos odafigyelés ambícióját — akkor is itt tartanának ízlésben, metodikában, tudásanyagban? Aligha: jóval előbbre, tehát jóval közelebb a realitáshoz, a mai igényekhez és követelményekhez. S ennek ők éppúgy nagy hasznát vennék, mint az iskolai oktatás folyamata. De vehetünk más területről is példát: néha riasztó ellentmondás tapasztalható egyes műszaki szakemberek konkrét szakmai felkészültsége és1 az általuk alkalmazott munkaszervezési módszerek között. Előbbi esetleg európai színvonalú, utóbbi pedig egy harminc-negyven év előtti kóceráj követelményeinek is aligha felelne meg. Aztán: akadnak agrár- értelmiségiek, akik elzárkóznak a2 általános műveltség kínálta tanulási-befogadási- formálódási lehetőségek elől. Szakmai munkájukba temetkeznek, hobbijaik, kedvteléseik is messze esnek olykor a kulturálódási igényektől. Szándékosan idéztünk egymás mellé szélsőséges emberi magatartásmodelleket. Azt szerettük volna érzékeltetni segítségükkel, hogy az önképzés nem csupán sürgető igény és követelmény egy igen széles és tevékenysége, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye szerint, igen fontos réteg számára, hanem több irányú és szempontú cselekvési lehetőség is az egyén számára. Nem szűkíthető tehát le — bár sokan akaratlanul is erre tesznek a maguk gyakorlatában kísérletet — a szakmai önképzés folyamatára, mert ennél többről van szó: a politikai továbbképzés szükségességéről csakúgy, mint az általános műveltség állandó bővítéséről, megújításáról. Kétségkívül fontos, hogy valaki jól, sőt minél jobban értsen hivatáséhoz. Ám az élet olykor riasztó példákat produkál arra vonatkozóan is, hová vezethet a politikai ismeretanyag beszűkülése, elavulása — hatására mint bizonytalanodnak el egyébként kiválóan képzett és felkészült emberek, egyszerűen azért, mert elhagyagolják politikai önképzésüket, így képtelenek felmérni döntéseik, intézkedések emberi, társadalmi hatásait, összefüggésmechanizmusát. Aminthogy sajnálatos olykor azt is tapasztalni, miként lesznek „szakbarbárrá” hasznos, tevékeny, a szakmájukért élő-haló emberek, pusztán annak következtében, mert érdeklődésük, ismeretszerzésük egyoldalúvá válik, horinzontjuk beszűkül, életük elszegényedik a kulturális-művészeti inspirációk hiányában. Ráadásul kapcsolataik is szimplifikálódnak, lévén, hogy szákmai bezár- kózottságukban aligha tudnak olyanokkal szót érteni, akik náluk egyetemesebb érdeklődésűek és fölkészültsé- gűek. nemcsak tárflz önképzés sadalmi igény — belső tartás, igényesség ügye-dolga is. Az egyénnek olyanná kell formálnia önmagát, hogy állandóan készen álljon úi ismeretek befogadására, hogy csak állandó önképzéssel tudja elképzelni mindennapjait. Hiszen itt — formális értelemben — nincs vizsga. Itt nem egy bizottság, hanem önmagunk — és természetesen az élet követelményei — előtt vizsgázunk nap mint nap. Szocialista emberré formálódásunknak ez is egyik fontos — alkotóeleme. P. Z. Koncertek az olimpiai csarnokban A II. nemzetközi karmesterverseny díjnyertes dirigenseit a közeljövőben ismét láthatják-hallhatják a zenekedvelők. A Magyar Televízió négy karmester közreműködésével május 22 és június 3 között nyilvános nagyzenekari hangversenyeket rendez az olimpiai csarnokban. Az első koncerten — május 22-én 20 órakor — a lengyel Jerzy Salwarowsky vezényli az MRT szimfonikus zenekarát. A műsorban Jandó Jenő zongoraművész közreműködésével Grieg, Wagner, Liszt és Kodály művek szerepelnek.
