Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 7. ÜLPOLITIKAI ORKEP Az NDK Talán gyilkosság? nemzeti ünnepén Berlin központjában egy klasszicista stílusú épület nyi­tott kapui mögött örök láng lobog. A lángot feszesen álló, húsz-huszonkét éves katonák őrzik. Az NDK fővárosába lá­togató küldöttségek útja mindig elvezet ide, hogy leróják kegyeletüket a fasizmus áldozatainak, a német munkásmoz­galom hőseinek emlékműve előtt. Május 8. a Német Demokratikus Köztársaságban nemzeti ünnep. A német munkás-paraszt állam ezen a napon a fa­sizmustól való felszabadulását ünnepli. Sok mindent kifejez ez. Elsősorban azt, hogy a szocialista német állam gyökere­sen különbözik a régi Németországtól. Nem a hajdani biro­dalmaknak, hanem a német nép haladó, antifasiszta, szocia­lista mozgalmainak örököse. S kifejezi azt a történelmi tényit is, hogy a náci fasizmus teljes megsemmisítése terem­tett lehetőséget arra, hogy német földön valami újat kezd­jenek építeni. Építeni pedig a romokon kellett. Aki néhány évvel eze­lőtt járt az NDK-ban, gyakran találkozhatott a háború em­lékeivel, de olyan építkezésekkel is, amelyeken a romok el­tüntetéséért, egy újjászületett ország szebb jövőjéért dolgoz­tak az emberek. Az NDK 29 éves, történelmének legfontto- sabb jellemzője az új építése. A fasizmus által megfertőzött, tönkretett földön, igen bonyolult nemzetközi körülmények között, a két világrendszer határán az ország munkásosztá­lya, parasztsága, értelmisége olyan államot hozott létre, ami korábban nem létezett. A szocialista német álllam ma a vi­lág első ipari hatalmai közé tartozik, a lakóinak biztosított szociális ellátás, a magas színvonalú oktatás, a kultúráló- dásra, pihenésre adott lehetőségek a szocializmus erejét bi­zonyítják. Az NDK építése, a szocialista német nemzet formálódá­sa már egy új szövetségi rendszer kereteiben ment végbe. A Varsói Szerződés politikai-katonai szervezete és a KGST gazdasági integrációja sokoldalú biztonságot nyújt az NDK- nak is. Az elmúlt évtizedek alatt új típusú kapcsolatok épültek ki hazánk és a Német Demokratikus Köztársaság között is. Bizonyítja ezt a gazdasági együttműködés megannyi kézzel­fogható eredménye, a berlini utcák Ikarusai, s a hazai or­szágutakat benépesítő Trabantok, Wartburgok, a közösen ké­szített mezőgazdasági gépek, az együttes beruházások. Nemzeti ünnepén köszöntjük a Német Demokratikus Köztársaságot! Lehet, hogy olvastam is már a nevét írása alatt — de most mindenképpen meg kellett je­gyeznem Derek Humphrey ri­porter nevét. A Sunday Times munkatársa a londoni ITV „Cre­do” című vallásos félórájában jelentkezett. Az angol tv-nézőt egy olyan vallomással hökken­tette meg, amely után, ha az a bíróság előtt hangzik el, az angol törvények szerint tizen­négy évig terjedő fegyházbün­tetéssel sújthatják, Humphrey elmondotta, hogy gyógyíthatat­lan beteg felesége, akivel hu­szonkét évig boldog házasság­ban élt felkérte: segítsen ab­ban, hogy öngyilkos lehessen. „Mindent megbeszéltünk. 1975 márciusában azt kérdezte tőlem: — Talán ma?” így feleltem: — „Igen szivem.” Három óra hosszat beszéltünk az életünkről. Kora délután volt, öt perccel egy óra előtt, ami­kor így szólt: „Itt az ideje, hogy hozz valami innivalót.” — hangzott Humphrey beszámolója a tv-adásban. Aztán elmondta: kávéban oldotta fel a halálos adag altatót és fájdalomcsillapí­tót — a tablettákat egy orvos barátjától kapta — aztán be­vitte az italt a feleségének. El­búcsúztunk, megcsókoltuk egy­mást utoljára. Egy félóra múlva halott volt. Ügy halt meg ahogy akart, tisztán, méltóságtelje­sen” — fejezte be Humphrey. Ugyanazon a napon, amikor a tv-adást sugározták. Humphrey könyve is megjelent ugyanerről a témáról. A szerző szerint a könyv és az adás célja: meg­változtatni a közfelfogást, ki­harcolni az öngyilkossághoz nyújtott segítség jogi minősíté­sének (jelenleg súlyos bűncse­lekmény) megváltoztatását. Az angol orvosok szövetsége szerint az altatót adó orvos ba­rátot az etikai előírások megsér­téséért felelősségre kellene von­ni. Akadnak, akik Humphrey ügyében azonnali eljárást kö­vetelnek, hiszen tevékenyen se­gített egy öngyilkosságban. De minha itt nem is egyszerűen öngyilkossághoz nyújtott • segít­ségről lenne szó . . . Visszatér a múlt Egyiptomban 1978. február 3. Szadat egyiptomi elnök ezen a na­pon engedélyezte a politikai múmia, a nasszerista forra­dalom által eltemetett Wafd Párt feltámadását. Mivel a „régi” Wafd Pártot a mo­narchiával együtt elsöpörte az 1952. július 23-i forrada­lom, a kései utód az Üj Wafd Párt nevet vette fel. S mi­vel a visszatérés lehetőségét Anvar Szadattöl kapták meg, hálájuk jeléül javasolták, hogy hosszabbítsák meg éle­te végéig a nagylelkű patró- nus elnöki mandátumát. A pasák pártja Gesztusuk a hajdani mo­narchia dinasztikus szelle­mét idézi. De nemcsak eb­ben a vonatkozásban. Faud Szirageddin pasa — a régi Wafd főtitkára és az új Wafd elnöke — programjában meghirdette, hogy egyszer s mindenkorra le kell számol­ni a Nasszer idejében meg­teremtett állami szektorral, amely — úgymond — az egyiptomi gazdaságot fojto­gatja. A pasák pártja azon­ban nyitott kapukat dönget. Szadat elnök ugyanis rövid- viddel Nasszer halála után meghirdette a „nyitott aj­tók” politikáját, amelynek nem titkolt célja a nasszeri örökség, a forradalmi vívmá­nyok felszámolása. Az úgy­nevezett gazdasági liberali­zálás egyfelől a hazai ma­gántőke életkedvét hivatott visszaadni, másfelől az arab és a nyugati nagytőke beha­tolása előtt egyengeti az utat. Egy 1974-ben bevezetett törvény vám- és adómentes­séget biztosított a külföldi beruházóknak, s engedélyez­te számúkra a korlátlan nye­reség- és- részvénykivitelt. Az egyiptomi magánszek­tor jelentős beruházási hite­leket kapott az államtól, sőt — az állami külkereskedel­mi monopóliumnak véget vetve — a szabad export- importtevékenység jogával is felruházták. Az állami szektor céltudatos aláásását szolgálta az az intézkedés is, hogy a magántőkések le­hetőséget kaptak egyes álla­mi vállalatok részvényeinek a megvásárlására, követke­zésképpen arra, hogy részt vegyenek az állami vállala­tok irányításában. Mivel a munkások anyagi helyzete eleve kizárta a részvényvá­sárlás lehetőségét, nyilván­való, hagy a demokratikus­nak feltüntetett törvény ki­zárólag a tőkeerős burzsoá­zia érdekeit szolgálta. A La Revolution Africaine című algíri lap adata szerint az 1974-es denacionalizálási törvény nyomán több mint 1200 államosított vállalatot juttattak vissza korábbi tu­lajdonosaiknak. Hasonló sorsra jutott az egyiptomi forradalom egyik legnagyobb vívmánya, a földreform is. Az 1974-es tör­vény értelmében mintegy 42 ezer négyzetkilométer — csaknem fél Magyarország! — kisajátított földet juttat­tak! vissza korábbi tulajdo­nosaiknak. Egyidejűleg meg­könnyítették a földek adás­vételét, árverésen történő ér­tékesítését, az eladósodott kisbirtokosok elproletarizá­lódását. Külföldiek is vásá­rolhatnak termőföldet, beépí­tésre alkalmas városi és ten­gerparti ingatlanokat. Mint az Ekonomicseszkaja Gazeta című szovjet lap megírta, a mezőgazdasági művelés alatt álló terület kétharmad ré­szét a földbirtokosok 7 szá­zaléka kaparintotta meg. „Nyitott ajtók” A „nyitott ajtók” politi­kája azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reménye­ket. A nemzetközi monopoltő­ke egyszerűen nem érdekelt a csőd szélén álló egyiptomi gazdaság megmentésében. Az arab és nyugati befektetése­ket nem a termelés szférájá­ba, hanem a szolgáltatás, a kereskedelem, a turizmus, a lakásüzérkedés gyorsan ka­matozó ágazataiba irányít­ják. A szaud-aróbiai és az amerikai kölcsönök a 14 hó­naponként egymillió fővel gyarapodó lakosság élelme­zését, illetve az esedékes kölcsönrészletek törlesztését sem fedezik. Egyiptom éven­te 3,5 milliárd tonna gabonát kénytelen importálni. Az inf­láció üteme jóval meghalad­ja a 30 százalékot. A dolgo­zók egytizede— 1,6 millió fő — munkanélküli. Az utóbbi években másfélmillió egyip­tomi vállalt munkát külföldön, főként az arab olajemirátu­sokban. A londoni Times sze­rint az ország adóssága ta­valy 15 milliárd fontsterling volt. Az egy főre jutó nem­zeti jövedelem alacsonyabb, mint bármelyik arab ország­ban. Népellenes irányzat Különösen gyors ütemben emelkednek az élelmiszer- árak. A múlt év januárjától ez év márciusáig 63 száza­lékot tett ki az emelkedés. A parlamentben is heves el­lenállásba ütközött az a terv, hogy ismét felemelik a hús és más alapvető élelmiszerek árát. Mint emlékezetes, a múlt év elején véres utcai tüntetéseket váltott ki az a kormányjavaslat, hogy töröl­jék el egyes alapvető élelmi- szlerek — például a kenyér — állami szubvencióját. A Nemzeti Haladó Párt — a baloldali erők, a dolgo­zó tömegek szószólójaként — következetesen felemeli szavát a népellenes politikai irányzat ellen. A magát li­berálisnak nevéző hivatalos Egyiptom a baloldali haza­fiak üldözésével, bebörtön­zésével, látványos bírósági perekkel válaszol a mind he­vesebb ellenzéki bírálatra. Magától értetődik, hogy a forradalmi vívmányokat megtagadó belpolitika olyan külpolitikával párosul, amely az arab egységfront megbon­tásához. az Izraellel folyta­tott különutas tárgyalások­hoz, a szovjet—egyiptomi ba­rátság egyoldalú felmondá­sához, az amerikai imperia­lizmus előtti behódoláshoz vezetett. Böcz Sándor GYŐZELEM NANA Harminchárom, év választ el bennünket 1945 emlékeze­tes tavaszától, amikor Euró­pában elhallgattak a fegyve­rek. És minél inkább távo­lodnak a történelemben a há­borús évek, annál jobban be­csülik a szovjet nép, a szov­jet hadsereg tetteit, azokét, akik megmentették a világót a fasizmustól. Ezen a napon Szovjetunió- szerte ezer és ezer köszöntő szó hangzik el, emlékezések és... könnyek, visszavonha­tatlanul. .. A Moszkva alatti frontra indulnak a szovjet hadsereg alb- kulatai A csehszlovák nép üdvözli a felszabaditó szovjet katonákat Május 9-én azok is elmen­nek a moszkvai Gorkij- parkba, akik nem vesztet­ték el a reményt, hogy el­tűnt szeretteikről egyszer hírt halljanak / Visszatér az élet Sztálingrádban Kalugánál a hitleristák kiverése után Veterán harcosok találkozása a győzelem ünnepén

Next

/
Thumbnails
Contents