Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-27 / 123. szám
1978. május 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött B próbaüzem a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában az új, nagy teljesítményű cementeszsák-gyártó gépsoron. A >260 millió forintos beruházás (nagyban csökkenti majd a cementzsákok importját. A GARTEMANN-HOLLMANN gépsoron évente 50-60 millió cementeszsákot állítanak elő. HOL A HIBA? Juhtenyésztés gondokkal Szolnok megye az ország juhtenyésztésében jelentős helyet foglal el, hiszén a juhállomány több mint 8 százaléka itt található. A hagyomány mellett a gazdaságok birtokában levő nagykiterjedésű legelők is a fejlesztés mellett szólnak, nem beszélve arról, hogy így olyan földeket hasznosíthatnak az üzemek, amelyek egyébként nehezen hoznak jövedelmet. Saját tervük ellenére Az előbbiek figyelembevételével is meghökkentő viszont az a tény, hogy a megye termelőszövetkezetei 1980-ra 80 százalékkal több juhot akarnak tartani, mint 1975-ben. S ez annál is inkább furcsa, mert a terveket egyáltalán nem követte a megvalósulás. Sőt! A létszám emelkedése az eltelt két év alatt még az országos átlag felét se érte el. (Az állami gazdaságokról azért nem szólunk, mert ott öt év alatt 20 százalékos növelésre gondoltak, s ettől már most is alig-alig maradnak el.) Mi történhetett? Azt már az első ránézésre megállapíthatjuk, hogy a 80 százalékos létszámnövelés a gazdaságok döntő többségében, s így összességében is irreális volt.Ugyanis hiába van a megyében csaknem 70 ezer hektár rét és legelő, ha annak legalább a fele ősgyep. Tudniillik ahhoz, hogy a korábbinál jóval több állatot tudjon eltartani a fű, az eddiginél sokkal magasabb hozamú termésre van szükség. S hogy a korábbi átlag háromszorosára, ötszörösére, nem egy helyen tízszeresére emelkedjék, ahhoz előbb intenzív gyepek telepítésére van szükség. Ehhez viszont gép, műtrágya, öntözővíz... egyszóval pénz kell. Na persze, ha ez megvan, akkor még mindig csak az egyik oldalát tudtuk le a dolgoknak. A juhokat ugyanis valahová tenni is kell, s azt ma már senki se tagadja, hogy a betonútttól több kilométerre levő, esős időben megközelíthetetlen, dűledező hodályok ideje lejárt. Újakat kell tehát építeni, méghozzá „összkomfortosat” és mégis olcsót. Á kérdés csupán az, hogy hol található ez az épület? Követésre méltó próbálkozások természetesen akadnak — említhetjük például Karcagot, Mezőtúrt vagy a Nagykunsági Állami Gazdaságot —, de sajnos, ezek közül még egy sincs túl a kísérleti stádiumon, vagy legalábbis nem akadt olyan szószólója, aki szaktekintélye teljes latbavetésével az elterjesztése mellett szavazna. No persze még ezzel sem értünk a végére, hiszen akármilyen olcsó is a juh- hodály, pénz kell hozzá, s bizony jócskán akadnak olyan üzemek is, amelyek ezt a keveset se tudják előteremteni. Sok kicsi sokra megy Mégis lehet változtatni. Áz adottságoknak leginkább megfelelő ágazatok fejlesztése, a tervszerű, előrelátó munka meghozhatja gyümölcsét. Aki már évekkel ezelőtt hozzálátott a meliorációhoz, az intenzív gyep- telepítéshez, s kereste a gazdaság számára leginkább megfelelő állatfajtát is, az nem kapkod hol a sertéshez, hol a szarvasmarhához, hol a baromfihoz, hol pedig a birkához, Ezekben az üzemekben nincs is fennakadás, a baj viszont az, hogy az ilyenek nagyon kevesen vannak. Juhot viszont a gazdaságok kétharmada tart, s a sok apró ballépés a már ismert tényékhez vezetett. I gyökereknél keU kezdeni Az se lenne azonban igazságos, ha egyedül csak a szakembereket kiáltanánk ki bűnbaknak. Tudniillik a mezőgazdaságban mindig van egy teljesen bizonytalan tényező, s ez az időjárás. Mi köze ennek a juhászaihoz? Az, hogy a fejlesztésre szánt jövedelem döntő részét a növénytermesztés hozza, és ha ezen a belvíz, az árvíz, vagy egy aszályos időszak változtat, akkor az állattenyésztéssel, illetve az ágazat előbbre lépésével is baj van. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a mostani, túlságosan is csapadékos májust figyelembe véve a haladás eddigi üteméről is le kell mondanunk. Jelenti viszont azt, hogy ahol évek óta csak gondot okoz az időjárás, ott meg kell vizsgálni a vetésszerkezetet, és más, jövedelmezőbb kultúrák csatasorba állításával kell megteremteni a javulás feltételeit. Ha ez megtörtént, akkor a le-lemaradozó gazdaságok is megtalálhatják a számukra leginkább megfelelő termelési szerkezetet. B. A. Kiváló termelőszövetkezetek Megszigorították a nyilvántartást Több intézkedés segíti elő a rét- és legelőgazdálkodás fejlesztését; a rendelkezések nyomán az üzemek többet adnak a korábban éveken át elhanyagolt területekre, viszont a gazdaságok házi nyilvántartása és a termelés elszámolása még mindig felületes, és nem is egységes. Miután a gazdaságok többsége kellő nyilvántartást nem vezet és a legeltetés adatait sem tartják számon, nem ismerik a költség- és jövedelemviszonyokat sem. ami akadályozza a tervszerű rét-legelőgazdálkodást. A MÉM most felhívta a mezőgazdasági nagyüzemek figyelmét arra, hogy a rét-legelőterületek fűtermését a számviteli előírásoknak megfelelően tartsák nyilván. Tegnap három, megyei tsz kapta meg a megtisztelő Kiváló szövetkezet címet. Üjszászon, a Szabadság Termelőszövetkezetben Mohácsi Ottó, a megyei párt- bizottság titkára adta át a magas kitüntetést Lovász Dánielnek, a termelőszövetkezet elnökének. Az elismerő címet a kiemelkedő színvonalú növénytermesztésének és az egyre inkább kibontakozó állattenyésztésének köszönheti az újszászi gazdaság. Jászapátiban a termelő- szövetkezet kettes területében Horváth Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri tanácsos adta át a kiváló szövetkezet kitüntetést tanúsító oklevelet Bor- bás Jánosnak, a tsz elnökének. Ez a kollektíva is méltán szolgált rá az elismerésre, hiszen kitűnő eredményekről adott számot az elmúlt esztendőben a növénytermesztése, de híres a gazdaság törzslúd-tenyészté- séről és jól működő juhásza tárói is. Ugyancsak tegnap kapta meg a Kiváló szövetkezet címet a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet, amelyben a megyében egyedülállóan szép eredményeket értek el az állattenyésztésben, valamint az egy főre jutó termelési értékben, de nagy érdemei vannak a gazdaságnak a fűszerpaprika tájkörzet! meghonosításában. A magas kitüntetést tanúsító oklevelet tegnap adta át dr. Laza Lajos, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője Mihály Andrásnak, a tsz elnökének. Kézfogás Nivóríijas épületek, tervek Befejeződött a héten a Szolnok megyei Tervező Vállalat nivódij pályázatára beérkezett müvek értékelése. A minőségfejlesztés érdekében először meghirdetett pályázatra a vállalat dolgozói két kategóriában nyújthatták be munkájukat. A „legjobb alkotás” elismerésért a már megvalósult létesítmények — 1976—77ben átadott épületek — közül az elmúlt két év „terméséből” az önmaguk által legszínvonalasabbnak ítélt tizenkét pályamunkát nyújtották be az alkotó közösségek, míg a „legjobb terv” kategóriában az 1977-ben készült kiviteli tervek közül a legfigyelemre méltóbb hat tervvel pályáztak. A környék elismert szaktekintélyeiből álló zsűri — a Hajdú, a Békés, a Bács-Kis- kun megyei tervező vállalatok főmérnökei, a szolnoki Beruházási Vállalat és az ÉVM műszaki-tervezési főmérnöke — a tablókon kiállított anyag alapos tanulmányozása és a már kész épületek helyszíni bírálata után hozott döntést. A legjobb alkotásért járó nívódíjat, Simon Ferenc szobrászművész e célra készült plakettjét és a nyolcezer forintos pályadíjat a szolnoki Temető úti orvosi rendelőért ítélték oda Szögi László építész-tervezőnek. Jegyzőkönyvi dicséretet és ötezer forint jutalmat ítéltek oda a szolnoki helyőrségi művelődési ház épületéért Kovács József építésztervezőnek. Négyezer forinttal jutalmazták Kisnémet Margit és Takács Rezsőné építész- tervezők munkáját a tisza- földvári százszemélyes gyakorló-óvodát. Az év legjobb terve címet, Simon Ferenc plakettjét ötezer forint jutalommal a Hortobágyi Nemzeti Park nyugati fogadóházának tervdokumentációjáért a Paár Nándor—Nagy István építész- tervező kettős nyerte el. Jegyzőkönyvi dicséretet kapták 3 ezer 500, illetve 2 ezer 500 forint jutalommal acsé- pai nyolctantermes iskoláért Takács Rezsőné, a kisújszállási nyolctantermes iskoláért Zsidai Ernilné tervezők, és kétezer forint különjutalmat ítéltek meg a dévaványai túzokrezervátum belsőépítészeti terveiért Paár Nándornak és Nagy Istvánnak. A díjak ünnepélyes átadására az építők napján kerül sor. — re — ezernyi szállal kötődnek a helyi tanácsokhoz — mindenekelőtt azért, mert dolgozóik a falu lakói közül kerülnek ki.' Egy-egy község gondja így — akarva akaratlan — az ottani közös gazdaság ügye is. S mivel a községpolitikai feladattok megoldásához a téeszek tudják a legnagyobb segítséget nyújtani, a lakosság szempontjából elengedhetetlen a települések és a közös gazdaságok vezetői közötti jó kapcsolat. Megyénkben az ilyen jellegű együttműködés kielégítő. A cibakházi tanácsnak és a helyi szövetkezetnek például már hosszú évek óta kialakult együttműködési szerződése van, melynek értelmében a közös gazdaság — lehetőségeihez mérten — mindent megtesz a község érdekében. Évente kétszer elsimítják például az utakat, pénzügyi segítséget nyújtanak a különböző intézmények fenntartásához. Együttműködésük előrelátással párosul. Jövőre például egy öt- venszemélyes óvoda építéséhez fognak Cibakházán. A tsz 450 ezer forint átutalásával már az idén segítséget ad az előkészületekhez. A helyi tanácsok és a szövetkezetek együttműködésének alapvető előfeltétele a vezetők közötti jó összhang, egymás folyamatos tájékoz- taitása. Az a jó, ha barát- ként osztják meg gondjukat — úgy mint Cibakházán, ahol a tsz-'elnök olyan ügyekben is felhívja a tanácselnököt, hogy „a fagy imitt-amott megcsapta a dinnyét”. S nekik van igazuk, hiszen előrelépni csak együtt tudnak. A jó kapcsolat alapja persze nemcsak a kölcsönös informálás. Abból adódóan, hogy a termelőszövetkezetek a legnagyobb gazdasági egységek a falvakban, s így a legtöbbet tehetik értük, helyénvaló, hogy a tanácsi testületekben szerepüknek megfelelően kapjanak helyet. Cserkeszőlőn „tsz-uralom” van a község élén, mivel a tanácsi vb hét tagja közül négy a közös gazdaságban dolgozik. Érthető, hogy ha szemétszállításhoz jármű kell, sor kerül a sportpálya kialakítására, táborozni mennek az úttörők, vagy bármilyen más gond adódik, a tsz szívesen segít. Persze a szövetkezetek sem kimeríthetetlen kincses- bányák, lehetőségeiknek határai vannak. Segítőkészségük megítélésénél figyelembe kell venni ezt. Vannak olyan gazdaságok, melyek a közelmúltban alakultak több tsz egyesüléséből, s nagy beruházásaik minden vonatkozásban lekötik erejüket. Ezektől egyelőre nem lehet olyan mérvű támogatást kérni a községpolitikai célok eléréséhez, mint az élenjáróktól. Joggal elvárható viszont tőlük is, hogy a szerényebb anyagi támogatás mellett találják meg a módját, hogy miképpen lehetnek településük hasznára. Ha a jó szándék megvan, ezernyi lehetőség adódik. Kunhegyesen például a tsz jogásza tanácsokat ad az ügyes-bajos dolgaikban a tanácshoz fordulóknak. Abádszalókon meg az úszásoktatáshoz nyújt támogatást a közös gazdaság. Jóvoltából tavaly Kunhegyesen, az idén pedig a tiszafüredi strandon ismerkednek az abádszalóki iskolások az úszás tudományával. Megyeszerte tapasztalható, hogy úttörőtáborok építéséhez, gyermekintézmények fenntartásához, tűzoltó-egyesületek és sportkörök támogatásához nagy összegekkel járulnak a szövetkezetek. Emellett a község érdekében is kamatoztatott szállítási és építési kapacitásuk is nélkülözhetetlen. Abádszalókon például egyedül a tsz-nek van építőbrigádja. Annak köszönhető, hogy nyaranként határidőre felújítják a gyermekintézményeket. A közös gazdaságok nagymérvű segítségét egy az egy arányban nem viszonozhatják a helyi tanácsok. Pénzügyi és egyéb lehetőségeik korlátozott volta ezt eleve lehetetlenné teszi. Jogos viszont a szövetkezetek részéről az az igény, hogy az együttműködés kölcsönös előnyökkel járjon. ... ezért a helyi Mit tehet tanács? Kun~ “ hegyesen például kezdeményezője és támogatója az önkéntes földcseréknek, kötelezettséget vállalt arra, hogy az öregek napközi otthonában, óvodában, bölcsődében való elhelyezésnél előnyben részesíti a tsz-nyugdíjasokat, illetve a tsz-tagok gyermekeit. Szakembert biztosít a tsz gépszemléjére. A szövetkezetét ért vízkár idején a tanács vezetői különböző helyeken eljártak a gazdaság érdekében. Boltok nyitásával segítették elő, hogy a tsz szemesterményeit, bor- és halféleségeit helyben értékesíthesse. Amennyiben a termelő- szövetkezetek vezetői ilyen vagy ehhez hasonló segítőkészséget tapasztalnak a községi tanácsok vezetői részéről, nem gondolnak arra, hogy „megsarcoltak bennünket”, hanem nagyobb kedvet kapnak a falvak szépítéséhez, gyarapításához, ami mindenekelőtt a lakosság érdeke. S. B. fltéeszek Névjegyeit, meghívók, a legkülönfélébb nyomtatványok készülnek a Szolnok megyei Szolgáltató és Termelőipari Szövetkezet, a SZOLTISZ nyomdai részlegében. A (lakosságnak és a vállalatoknak végzett nyomdaipari szolgáltatások havi 350 ezer forint bruttó bevételt biztosítanak a szövetkezetnek. Képünkön ‘az ofszet nyomógép.
