Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

1978. április 12.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Gyár, de meddig?

Simára gyalult terep — télen és ősszel kocsik, teherautók szántanak rá keréknyombarázdákat. A kémény tövében a gyár udvarán egy muraközi ló lökdösi orrával a tégladarabokat. Fű után kutat. Csépán, a téglagyárban fontos szerep jut a muraközi lovaknak. Nem elég nekivetni a hátat a nyers téglát szállító csilléknek... Ide már nem sók jut a Szolnok megyei Tégla és Cserépipari Vállalat műszaki fejlesztési alapjából. Jobb híján tehát marad a régi segítőtárs.

Mihályfi Ferenc gyárvezető már tudja milyen az, ha egy gyár meghal:

— A kunhegyesi téglagyárnak voltam a vezetője. Három esztendeje, hogy megszűnt. Belefulladt a saját termékeibe. Nem tudtuk eladni a tengernyi építőanyagot. Ez a csépai? Már nem fejlesztik. Dolgoztak itt száznál többen is. Most negyvenhat munkás van, plusz az adminisztrátorok. ötmillió téglát gyártunk egy esztendő alatt, de készítettünk már majd nyolcmilliót is.

— Honnan jönnek, kik a vásárlók?

— Magánosok, közületek... Még Szeged, Csongrád környékéről is. Ezen a vidéken kevés a téglagyár.

— Most áll a munka. Miért?

— Nyerstéglát gyártunk, de

val — mindegyik darabja 5 kiló. Ezért keresek 2500— 2600 forintot. Most mit mondjak?

— A fizetés miatt mentek el a munkások?

— Is, is. Pár kilométerre innen Kunszentmártonban automaták csinálják azt, amit én. Ott van aztán a BVM és a Pannónia gyára. Vonzzák a munkásokat. Pedig nekünk is van fürdőnk — három zuhanyrózsa —van étkezdénk. De csak három embernek kell például az öltözőszekrény.

Q

Egy vélemény: sok embert megcsalt itt az ördög. Manapság is találni még agyár környékén pár bögrecsárdát. Négyesi András kihordó másként vélekedik:

— Nem iszik itt senki.

— Akkor miért van a főnök zsebében a szonda?

— Csak úgy, ijesztgetés végett. .. A kemencék 40 fokos melegében, a füstben, a porban kidőlne pálinkával a gyomrában az ember. Egyszerűen felmondaná a karja, a lába a szolgálatot. Márpedig naponta ki kell hordani a kocsikhoz vagy a stócolóhoz azt a 12 ezer téglát.

— A fizetés?

— Négyezer.

a kemencékkel baj van. Tudja, égetés után az óriási hőmérsékletkülönbség miatt meglazul a kamrák régi falazata. A füstgázjárat beomlott. Át kell építeni a kemence egy részén a boltozatot. Ma itt foltozunk, holnap ott.

o

Egedi Páilné betanított munkás. Férje is elment innen.

— Nem bírta az egészsége. A tsz-ben nyugodtabb munkát kapott az én uram.

— Ennek ellenére ön itt maradt.

— Már kilencedik éve rakom a téglát. Naponta hathétezret. Szeretem ezt a munkát.

— Miért?

— Mert megszoktam.

A rakodókhoz csak akkor hordják lovakkal a nyerstéglákat, ha a kulik lerobbannak. Jelenleg három van ebből a zúgó, csattogó kis vontatóból — egy oldalt áll, ahogy állítják „szétkapták” a tmk-sok. A kulik egyre csak hordják a nyerset a rakodókhoz, utána irány körbe vissza a gyártókhoz. Mindig ugyanazon a vágányon. Azt mondják — megmosolyogva a munkások — a ku- lis arról ábrándozik, hogy egyszer igazi mozdonyon ül majd.

Király Kálmánné a nyersgyártó munkása:

— Az nem igaz, hogy összekeveredtek az emberek. Azt mondom, hangoskodtak egymással. Perlekedtek. Két csapat volt kialakítva, sezek harcoltak a jobb pénzért. Ez volt pár éve. Most már egy csapatot is nehezen állítanak ki.

— S a pénz?

— Nyerstéglát rakok át a géptől a kocsikra. Hármasá— Én többet hallottam.

— Én meg átlagot mondtam. Néha eléri a 6—7 ezret is, de úgy van, hogy az egyik hónap húzza a másikat. Ilyenkor javítás alkalmával bizony vékony a boríték. Szóval nehéz a munkánk. Most még bírjuk. Hogy így meddig?

o

Több mint száz olyan gyárat találunk Magyarországon, ahová nem szánnak forintokat fejlesztésre. Ma még sokan keresik és viszik a csépai téglát, s van, aki gyártsa is. Fiatalok azonban alig-alig jönnek, a régiek kiöregednek. Ki kell húzni valahogy 1990- ig, mondja a gyár vezetője. S mi lesz azután? Fű, gyom az udvaron. Ló nélkül.

Hajnal József

Fotó: T. Katona László

„Osszerázódás”— kevés gonddal

Egy kitüntetett KISZ-szervezet útja

Karcagon senkit sem lepett n{eg hogy a Május 1. Termelőszövetkezet üzemi KISZ-bizottsága a közelmúltban elnyerte a KISZ KB kiváló KISZ-szervezetének járó vörös selyemzászlót. A történethez hozzátartozik, hogy a tsz fiataljai három éve már a dicsérő oklevél birtokosai. Az utóbbi kitüntetést átszervezések, termelőszövetkezeti összevonások követték a nagykun városban is amelyek kimondva, kimondatlanul újabb átmeneti gondokat okoztak. Mindezek ellenére a megnagyobbodott közös gazdaságban az „ösz- szerázódás" különösebb fennakadás nélkül, gyorsan bekövetkezett.

Mennyire az előlegezett bizalom jelképe vagy a jó munka következménye ez a magas mozgalmi kitüntetés? Mi az oka annak, hogy az összevonások után alig két évvel már a legjobbak közé küzdötte fel magát az üzem KISZ-szervezete? Czigle János, a városi KISZ-bizottság titkára szerint egyhangú volt a döntés.

— Nem véletlen, hogy a termelő jellegű ifjúkommunista alapszervezetek, bizottságok között ők a legjobbak. Az összevonások után nagyon odafigyeltünk az új mozgalmi vezetők megválasztására, s általában keveset) tévedtünk. Mindezek eredménye, hogy a taglétszám ötvenkilencről kilencvennyolcra emelkedet. és a huszonöt év alatti termelőszövetkezeti dolgozók 63 százaléka KISZ-tag. Stabilizálódott a vezetőség, és a mozgalmi-kulturális-munkahe- lyi össztevékenységet vizsgálva a városi és a megyei KISZ-bizottság is őket tartotta legméltóbbnak a magas kitüntetésre.

Dómján Sándor, a termelőszövetkezet pártvezetőségének titkára a pártirányítás jelentőségéről beszél.

— Az összevonások után nagyon ügyeltünk arra, hogy ne legyen súrlódás. Nem az érdekelt, ki honnan jött, hanem velünk tart-e? És ez egyaránt vonatkozott a gazdasági életre, párt- és KISZ- munkára. örülünk, hogy fiataljaink politikai tevékenységére város- és megyeszerte felfigyeltek, s annak mégin- kább, hogy párttagjaink 65 százaléka az elmúlt két évben KISZ-ajánlólevéllel érkezett. Egyikőjükben sem csalódtunk. Egyszóval jó elő- iskolának bizonyult az ifjúsági szervezet.

Persze nemcsak a szervezettség aránya kétszereződött meg, hanem a fiatalok jelentős Vállalásokat, társadalmi munkaakciókat kezdeményeztek és teljesítették az elmúlt időszakban.

KlSZ-tagjaink kétharmada szocialista brigádtag. s három ifjúsági brigádunk is dolgozik. Mindannyian részt vettek és kiválóan szerepeltek a jubileumi munkaversenyben. A Szamuely gép- műhelyi brigád például újításokat adott be. leegyszerűsített egy összetett munkafolyamatot, ezáltal javult a termelékenység, a nagy teljesítményű gép kihasználása. A tehenészeti kollektíva átlagon felüli eredményt ért el a tejtermelés növelésében és az élőmarha súlygyarapodásában, valamint tagjai személyenként 10—10 óra társadalmi munkát végeztek a szövetkezetért.

Az idei tervek is jelentősek. KISZ-tagjaink fontos szerepet vállaltak a zöldségprogram teljesítésében, főleg a kézi erővel történő munkafolyamatok segítésében, gyorsításában. Szabad

idejükben részt vesznek a konyhakerti kultúrák művelésében, az alma, zöldség, burgonya szedésében, válogatásában. Alapszervezeteink a szezonmunkák idejére (vetés, aratás) túlórát vállaltak, fiatal kombájnosaink elindulnak a betakarítási munkaversenyben. Az összepvűlt fémhulladékot kommunista műszakokban visszük be a MÉH-hez. és mindhárom alapszervezetünk részt vesz a Déryné Művelődési Központ egész évi kulturális vetélkedősorozatán. Ami a köz- művelődést illeti, valameny- nyi KISZ-tagünk elvégezte az általános iskolát, s mind a kilencvennyolcán részt vettek a politikai oktatásban — sorolja Gál Sándor, a termelőszövetkezet üzemi KISZ- bizottságának titkára.

Az eddig elmondottak alapján gondoktól mentesnek tűnik a jövő. Azonban a fiatalok a kerekasztal- összejövetelen szóltak a gondokról is. Hogy csak néhányat említsek a hozzászólásokból: olykor még mindig nem elég hatékony a termelőszövetkezeti KlSZ-bizott- ság irányító szerepe, az aprómunkát is a vezetők végzik, néhány reszortfelelős nem dolgozik egyenletesen, helyenként szertelenség tapasztalható egy-egy akció végrehajtásakor, és bármenynyire is jónak tűnik a 63 százalékos szervezettség, ezen a téren is akad javítani való.

Mindenesetre bíztató és jó, mint ahogy Fábián Márton termelőszövetkezeti elnök megjegyezte, hogy a KISZ- szervezet és a fiatalok meghatározó szerepet játszanak a közös gazdaságban, hiszen a vezetők 95 százaléka harminc éven aluli, s a tagság egyharmada még nem érte el a harmadik X-et. Az érték, ami létrejön, az ő kezük nyomát is magán viseli.

D. SZ. M.

VIRÁG', ZSEMLYE, SZEGFŰ, ÉS A KICSI

Hogy az unokáknak jobb legyen

Hiába a csengőszó, a ház gazdája csak a hosszas kiabálásra jön elő. Kézenfogva vezeti az unokáját a kislegény boldogan rikkantja:- Megyünk megnézzük a bú-katl

Igen, az istállóba indulunk a teheneikhez. Sziráki István közben már a takarmányozásról magyaráz.

— Töménytelen abrakot megesznek ezek az állatok

— mondja szinte büszkén.

— De kell is nekik, mert abrak nélkül nincs tej... Aztán lássa, már ennek is fortélya van. Mármint annak, hogy az abrak nedvesen, vagy szárazon kerül a jószág elé. Ha porlik, kifújja a tehén a jászolból. Ezért én jól beáztatom, megduzzad, a has is könyebben telik vele.

Belépünk a vályogfalú istállóba. Négy állat néz visz- sza ránk. A bakfiskorú Virág azonban meg se mozdítja tizenhat éves testét, tovább hever a szalmán. Annál jobban fáról, szeleskedik a Zsemlye. Szegfű egykedvűen álldogál, a Kicsi pedig legszívesebben odajönne hozzánk.

— Az a fal melletti a legkezesebb — magyarázza Sziráki István. — Most állítottam be februárban, ezért kapta a keresztségben a Kicsi nevet.

— Tudja — fűzi hozzá rövid szünet után — nálunk mindig három tehén volt. A negyediket most azért kellett meghagyni, mert a Virág az idén végképp leszolgálja az idejét. Meghizlalom, eladom. Így végzi nálunk minden borjú, ameddig lehet, tartjuk.

A tejtermelésre terelődik a szó.

— Ilyen száraz takarmány mellett napi 59—60 liteyt adnak a jószágok, nyáron persze többet tejelnek. Tavaly 13 ezer 456 litert fejtünk ki a három tehéntől. Kiszámítottam az átlagot: 4 ezer 485 liter.

Magyartarka állatoknál ez nagyon szép eredmény. Különösen, ha azt is számításba vesszük, hogy Szirákiék szászberéki portáján még nem volt kilyukasztott fülű, azaz tbc-s tehén.

Fölballagunk a lakásba, ahová éppen hazaérkezik a bevásárló körúton járt gaz- dasszony. Sziráki István bemutatja a feleségét.

— Amíg nyugdíjba nem kerültem a zagyvarékasi Béke Tsz-ből, ahol 1959-től egyfolytában növénytermesztési brigádvezető voltam, addig a dolog nagyobbik része reá várt.

— így bizony! — igazít kendőjén az asszony. —Reggel négykor kellett kelnem ahhoz, hogy fél hétre már a csarnokban legyen a tej.

— Nem is lehet ezt szeretet nélkül csinálni — veszi vissza a szót a gazda. — Mert itt aztán nincs lakodalom, üdülés, ünnep- és vasárnap, a jószággal foglalkozni kell.

— Figyeljen ide! — teszi harciasán csípőre a kezét Szirákiné. — Ez az ember — mutat a férjére — még húsvétkor se tudott nyugodni, pedig az már nagy ünnep, országos! Addig-meddig téblábolt a ház körül, míg az istállóból szedtem elő. Tudja, mit csinált? A teheneket tisztogatta, kefélte.

— Ennek már csak így kell lennie — védekezik Sziráki Isnván. — Aki állatot tart, /törődjön is vele. Na, de nincs is már tehene csak annak, aki még fölfelé törekszik, vagy az amolyan nyugdíjasformának, mint amilyenek mi vagyunk.

Hogy mennyi a haszon? A házaspár gyors számolásba kezd. A háztáji kukorica legfeljebb két hónapra elég, a többit vásárolni kell. Igaz, a téesz ingyen odaadja az utak, árokpartok füvét, s ebből idáig még minden évben kikerült a széna, a répaszelet se kerül sokba, s a kukoricaszár is ingyen van, viszont az abrak már sok pénzt elvisz.

— Tehenenként havonta ezer forint körüli a haszon — ez a fejszámolás vége.

A két ember néhány percig szótlanul, ölbeejtett kézzel ül. A férfi töri meg a csendet.

— Nekünk már mindenünk megvan. A lányom se panaszkodhat, autóval jár, a fiamnak a szomszédunkban építettünk házat. Jó gyerekek különben... A fiam amikor hazajön a munkából, először hozzánk köszön be. Minden este megbeszéljük a másnapi teendőnket, a lányom és a vejem idetalál szénakaszáláskor is ... Mi meg már csak azért dolgozunk, hogy az unokáknak jobb legyen ...

Braun Ágoston