Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 9. I .. ULPOLITIKAI ÖRKÉP B RÉGENSEK 24 KARIKA SUTOT KAPNAK n kontinens mini országai A régi parasztházban elhe­lyezett andorrai börtön vas­kapuját minden szombaton este kinyitják, hogy a két el­ítélt moziba mehessen. San Marinoban, a műemlék to­ronyban levő várfogház hat cellája közül három üres. Liechtensteinben a tizenhá­rom zárka közül csupán egy foglalt, de az annál több fej­törést okozhat. A rácsok mö­gött vár sorsára a 42 eszten­dős Hans Frick, aki részegen kiirtotta családját s ezért há­romszor ítélték halálra. Ha az államfő, II. Ferenc József herceg nem ad kegyelmet, akkor pallóssal veszik fejét, utoljára 1785-ben hajtottak végre Vaduzban hasonló ki­végzést. .. Kis ország vagyunk — szoktuk mondogatni tréfá- san-komolyan, dehát konti­nensünknek nemcsak na­gyobb és kisebb országai vannak, hanem mini-államai is. Általában három örökle­tes monarchiát és köztársasá­got, illetve a sajátos egyházi államot és egy kettős véd­nökséget sorolnak ebbe az „ötösfogatba”. A római Szent Péter bazilika bronzkapuján túl elhelyezkedő Vatikán te­rülete az egy négyzetkilomé­tert sem éri el, Manaco csu­pán kétszer nagyobb, San Marino kiterjedése 60,6, Liechtensteiné 158 négyzetki­lométer és Andorra 465 négy­zetkilométerrel csaknem el­éri Budapest méreteit. Ala­kosság lélekszáma ezer és húszezer között változik,. de ezek a statisztikák csalóká­nak tűnhetnek a személyes benyomások alapján, mert a legtöbb esetben több a ven­dégmunkás és „vendégvállal­kozó”, mint az eredeti né­pesség. Ahogyan a hajózás­ban vannak „olcsó zászlók”, úgy kontinensünkön is akad­nak „olcsó cégközpontok”, ahol jelentős lehet az adó­megtakarítás és ki lehet játr szani a pénzügyi kötelezett­ségekre másutt érvényes tör­vényeket. n CÉGEN MENEDÉKE Az operett-kulisszák mö­gött ezért néha dollár-milli- árdokról van szó. Andorrá­nak például két „régens- védnöke” van: a francia köz- társasági elnök (aki a koráb­bi protektor, Foix grófjának helyébe lépett) és a szomszé­dos spanyol városkának, Seo de Urgel-nek püspöke, ök 1278 óta minden évben meg­kapják járandóságukat: 24 karika sajtot, 6 füstölt son­kát, 12 élő csirkét és némi készpénzt, ami átszámítva 108 forint 22 fillért tesz ki. Ezért Andorrának — akár a többi­eknek — joga van saját bé­lyegkibocsátásra, Monaco, San Marino és a Vatikán pénzt is veret, ez ugyancsak kelendő a gyűjtők körében, de ami a legfőbb: „menedé­ket” biztosíthatnak bizonyos cégeknek. A mérsékelt adó­zás is kellemes bevételt biz­tosít a „miniknek”, ezért Nyugat-Európa azon ritka or­szágai közé tartoznak, ame­lyeket nem érintett a vissza­esés, a válság, a munkanél­küliség. Természetesen azt is mondhatnánk: töretlen konjunktúrájuk ma nem ép­pen tipikus és főleg kevéssé hat ki az NSZK-ban, Fran­ciaországban vagy Olaszor­szágban jelentkező gondokra. Jóllehet a nagyság, ponto­sabban: a kicsiség sok tekin­tetben azonos nevezőt jelent, az öt ország jelene és múltja alapvetően különbözik egy­mástól. San Marinot a világ legrégebbi, majd két évezre­des köztársaságának tartják, alkotmánya nem kevesebb, mint 714 esztendős. E hagyo­mányoknak megfelelően ko­moly politikai harc folyik a hatvan tagú parlament man­dátumaiért. Tizenkét éven át kommunista—szocialista kor­mányzás volt San Marinoban, amit végül is az döntött meg, hogy a külföldi szavazatok segítségével némi többséghez jutottak a kereszténydemok­raták. (Az Egyesült Államok­ban jelenleg több San Mari- no-i származású polgár él, mint otthon s mivel szava­zati joguk van, mozgósításuk megváltoztatta a kialakult arányokat.) A SÍRGA PALOTA Csendesebb szelek fújnak a 15 tagú liechtensteini és a 18 tagú monacói képviselőiház­ban. Igaz ez utóbbit egyszer- kétszer feloszlatták már, amikor a honatyák nézetei nem mindenben egyeztek a genovai eredetű uralkodó­család, a Grimaldiak néze­teivel, akik 1297 óta tartják kezükben a vezetést s jelen­leg is lakják a sárga palotát. Építészeti remek ez is, de jó­val fiatalabb mint a hetven­egy esztendős II. Ferenc Jó­zsef hétszázéves rezidenciája a liechtensteini főváros, Va­duz felett. (S a történelmi kép teljességéhez tartozik, hogy ez az államocska eredetileg az 1342-ben alapított Vaduzi Grófság volt. Mai nevét on­nan nyerte, hogy 1719-ben Liechtenstein osztrák herceg birtokába ment át. Ezt köve­tően először a német államok szövetségéhez tartozott, Ausztria—Magyarország tag­hercegségeként folytatta, majd 1924-től Svájccal van vámunióban.) —' A VATIKAN IS KORSZERŰSÖDIK Külön lapra tartozik, s kö­teteket írtak is róla: az egy­házi állam tevékenysége. Nem méretei, hanem a kato­likus egyház elterjedtsége, befolyása, szellemi hatása, s nem utolsósorban vagyona adja meg a hátteret. Ez az egyetlen mini-állam, ahol a polgárok nem szavazhatnak, csupán a bíborosoknak ada­tik meg a pápaválasztási jog. Igaz az egész világ fi­gyelemmel kíséri: fehér vagy fekete füst száll fel a ké­ményeken. A Vatikán is kor­szerűsödik : filmezni ugyan még nem lehet a palota bel­sejében, de az első benzin­kutak már megjelentek az egyházi állam területén is — úgy látszik így is hatott az energiakrízis. S a pápai ál­lam növekvő világpolitikai aktivitására vet fényt, hogy Róma magasrangú vendégei közül sokan tesznek látoga­tást a katolikus egyház fejé­nél, felkereste VI. Pált Kádár János is, nemrégen pedig Ed­ward Gierek töltött rövid időt a Vatikán falai között. Hiába, az európai együtt­működés, a világbéke kérdé­sei mindenkit érintenek ko­runkban — ezért a helsinki záróokmány aláírói között ott szerepelt a Vatikán, Liech­tenstein, Monaco és San Ma­rino is — Andorra nem vett részt az európai biztonság ügyeivel foglalkozó tárgyalá­sokon, megelégedett a védő- régensek jelenlétével. Ha a mini-államoknak vannak is sajátosságai, különlegességei, vagy talán különcségei — az európai békés egymás mellett élés kérdései mindenkire vo­natkoznak. A legkisebbektől a legnépesebbekig s minden­ki a maga legjobb eszközei­vel és lehetőségeivel járul­hat hozzá ahhoz. Réti Ervin Kiizel-Kelét Futóverseny. „Irány a dollár! Igaz, a feltételek nem egészen azonosak. KÜLPOLITIKÁNK ÉS AZ EURÓPAI BIZTONSÁG irta: Nagy lános külügyminiszter-helyettes Nehéz mutatvány. Találkozik-e így a két artista? (A Nouvel Observateur karikatúrája - KS) külpolitikánk irányvona­Az MSZMP lát, fő 'feladatait abban ......... határozta meg, hogy a p roletár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés elvei alapján folyta­tott nemzetközi tevékenységgel a lehető legkedvezőbb külső feltételeket biztosít­suk belső feladataink elvégzéséhez, a fej­lett szocializmus építéséhez. A legkedve­zőbb külső feltételeket nagyon röviden össze lehet foglalni: béke és biztonság. Ennek megszilárdítását tekintjük külpo­litikánk legfontosabb feladatának. A Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenysége Európára fordítja a fő fi­gyelmet. Ez nem csak országunk földraj­zi helyzete miatt van így, hanem azért is, mert az európai helyzet alakulása az egész világ sorsára döntő kihatással van. Kontinensünkről indult ki a történelem két legpusztítóbb világháborúja, ma is itt néz farkasszemet egymással a világ két leghatalmasabb fegyveres ereje. Érthető tehát, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt elsőrendű je­lentőséget tulajdonítunk az európai biz­tonság erősítésének. Ismeretes, hogy a budapesti felhívás kibocsátásától — 1969. — kezdve tevéke­nyen részt vettünk az európai biztonsá­gi és együttműködési értekezlet előkészí­tésében és sikeres lebonyolításában. Sze­rénytelenség nélkül mondhatjuk: ’vala­mennyi érintett ország közreműködésével együtt hazánk belső eredményeinek, nemzetközi tevékenységének is része van abban, hogy 1975. augusztusában 35 ál­lam vezetői történelmi jelentőségű ok­mányt írtak alá Helsinkiben. A helsinki csúcstalálkozó óta fontos feladatunknak tekintjük, hogy elősegít­sük a záróokmány ajánlásainak valóra- váltását. Ezt a kétoldalú csatornákon ke­resztül, a szocialista és a tőkésországok kapcsolatainak fejlesztésével lehet leg­jobban biztosítani. Erre irányuló tevé­kenységünk kiemelkedő eseménye volt Kádár János elvtárs látogatása Ausztriá­ban, Olaszországban, a Vatikánban, és a Német Szövetségi Köztársaságban. Több nyugat-európai és észak-amerikai ország­gal államfői, kormányfői vagy külügy­miniszteri szinten foytattunk tárgyaláso­kat 1975. óta, gyakoriak voltak a kor­mánytagok találkozói, számos fontos egyezményt kötöttünk. Tizenkilenc tőkésország kormányának konkrét javaslatokat tettünk, hogy ho­gyan lehetne a leghatékonyabban alkal­mazni a helsinki ajánlásokat kétoldalú kapcsolatainkban. Javaslataink általában kedvező fogadtatásra találtak, több eset­ben megfelelő intézkedéshez vezettek, ja­vították a gazdasági és kulturális együtt­működés feltételeit, s néhányszor még a vízumgyakorlat könnyítésével szemben mutatkozó ellenállást is sikerült enyhí­teni. A nyugati országok képviselőivel foly­tatott tárgyalásokon — amellett, hogy mindig napirenden szerepeltek a kétol­dalú kapcsolatok fő kérdései, szorgal­maztuk az együttműködés fejlesztésének útjában álló akadályok lebontását — részletes eszmecsere folyt az európai biz­tonság és együttműködés megszilárdítá­sáról is. Képviselőink aláhúzták a Hel­sinkiben meghatározott alapelvek meg­tartásának fontosságát, azt, hogy az eny­hülés eredményeivel, a záróokmány ad­ta lehetőségekkel élni, s nem visszaélni kell. A gazdasági, kulturális és tudományos együttműködés szélesítése erősíti a köl­csönös bizalmat, hozzásegíti az államokat egymás lehetőségeinek, gondolkodásának jobb megismeréséhez, egyben megteremti az emberek közötti kapcsolatok bővítésé­nek anyagi és intézményes kereteit. Hangsúlyoztuk és a jövőben is hangsú­lyozni fogjuk, hogy az enyhülés normái' megkövetelik az egymás belügyeibe való beavatkozásról, a szuverenitás és az egyenjogúság megsértéséről való lemon­dást. Fel kell számolni a hidegháborús korszak maradványait, a lélektani hábo­rú és az ideológiai diverzió megenged­hetetlen eszközeit. Különösen fontos ez most, amikor az enyhülés előrehaladása — a hidegháborús körök aktivizálódása következtében — lelassult, ellentmondá­sosabbá vált, s a korábbi eredmények megszilárdítása, a korábbi megállapodá­sok tartalommal való megtöltése került előtérbe. Európában sem képzelhető el tartós enyhülés a fegyverkezési verseny meg­állítása nélkül. Azt valljuk, hogy a poli­tikai enyhülést katonai enyhüléssel kell kiegészíteni, meg kell akadályozni új tö­megpusztító fegyverek — mint pl. a neutronfegyver — gyártását és bevezeté­sét. A magyar diplomácia — a rendelke­zésünkre álló keretek között — ezen a téren is aktív szerepet játszik. Támogatjuk a Szovjetunió, a Varsói Szerződés leszerelési javaslatait. Európa és a világ népeivel együtt mi is azt kí­vánjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok leszerelési tárgyalásai ered­ményre vezessenek, s mielőbb létrejöjjön a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás, ami eddig sem a Szovjetunió hibájából késett. Hazánk képviselői megfelelően tevé­kenykednek mindazokon a leszerelési tárgyalásokon, amelyeknek — az ENSZ- ben és másutt — részesei vagyunk. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon — ahol megfigyelővel képviseltetjük magun­kat — arra törekszünk, hogy rábírjuk a NATO-országokat az egyoldalú előnyök szerzésére irányuló, eleve kilátástalan kísérletek feladására, s megállapodás jöj­jön létre az egyenlő biztonság alapján. A helsinki záróokmány adta kereteket is igyekszünk felhasználni ahhoz, hogy elő­segítsük az európai katonai enyhülést. A Magyar Népköztársaság tehát — a több; szocialista országgal együtt — azon munkálkodik, hogy az enyhülés előreha­ladjon és minél több területre terjedj én ki. Ez vezetett bennünket a közelmúlt­ban végétért belgrádi találkozón is. Ezt a találkozót a záróokmány végre­hajtása fontos állomásának tekintettük, így is készültünk rá. Ugyanakkor mindig hangsúlyoztuk: a külügyminiszterek meg- bízottainak találkozója nem igényelhet magának a helsinki csúcstalálkozóhoz hasonló szerepet, nem módosíthatja a záróokmányt, szigorúan tartania kell magát a 35 állam vezetői által közösen meghatározott keretekhez, s fő feladata az enyhülés előmozdítása. Ebből kiindul­va a belgrádi tanácskozáson rész vett küldöttségünk, a többi szocialista ország képviselőivel együtt, mindvégig arra tö­rekedett — és előterjesztett javaslatai is ezt szolgálták —, hogy a találkozó alko- tóan járuljon hozzá az európai biztonság és együttműködés fejlesztéséhez. Ahhoz, hogy így legyen, vissza kellett utasítani a helsinki szellemmel ellentétes törekvéseket. A résztvevők többségének akarata, az enyhülés továbbviteléhez fű­ződő érdeke jut kifejezésre abban, hogy a találkozó — bár nem kis nehézség, gyakran éles viták árán — végülis telje­sítette feladatát, megfelelő alapot ad a záróokmány maradéktalan végrehajtásá­nak további munkálataihoz. A rövid, de előremutató záródokumen­tum megerősíti a helsinki záróokmány történelmi jelentőségét, hosszútávú érvé­nyét, a benne kifejezett politikai egyen­súlyt. A résztvevők megállapodtak, hogy a következő két évben három szakértői tanácskozást tartanak, majd pedig 1980. végén a belgrádihoz hasonló találkozóra kerül sor Madridban. A 35 ország Helsin­ki óta elsőízben tartott közös tanácsko­zást tehát mj hasznosnak tekintjük, a szocialista országok — köztük hazánk — küldöttségeinek tevékenységét igen ered­ményesnek tartjuk. a belgrádi találkozó eredmé- Igaz nyesebb is lehetett volna, ha ------------ á tőkés világ szélsőséges kö­reinek biztatására a nyugati képviselők egy csoportja nem kísérletezett volna azzal, hogy a tanácskozást az emberi jo­gok állítólagos védelme ürügyén a szo­cialista országok rágalmazására, a bel- ügyeikbe való beavatkozásra, a gyanak­vás felszítására használja fel. Nem csak saját érdekeinek védelme, hanem a helsinki szellem megóvása, az európai biztonság és együttműködés ügye is azt kívánta, hogy a szocialista országok, a találkozó valamennyi józanul gondolkodó résztvevőjével együtt, határozottan gátat vessenek az ilyen törekvéseknek. S zeretnénk, ha a kampányok szervezői ráébrednének, hogy ami nem sikerült Belgrádban, az ez után sem, Madridban sem fog sikerülni. A belgrádi tapasztalatokat is hasznosít­va folytatjuk küzdelmünket az enyhülés erősítéséért, a helsinki záróokmány vég­rehajtásáért, az európai biztonság és együttműködés történelemformáló folya­matának továbbviteléért. A magyar nép, Európa és a világ népei számára nincs más ésszerű lehetőség. összeállította: Hájos László

Next

/
Thumbnails
Contents