Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 9. |fn| npij | yjEliF •'* j |pr„ m. 1 I H z utolsó tanítási napon már ólomlábakon jár az idő. Izeg-mozog az osztály. Ki tud odafigyelni az órán, amikor a tavaszi nap hivogatóan tekint be az ablakon, kint a madarak vidám kórusa szól, és nemsokára megszólal a tavaszi szünet kezdetét jelző csengő?) A pedagógusok is elnézőbbek, hiszen ők is tudják mennyi csábító programot ígér a vakáció. Fotóriporterünk megörökített néhány pillanatot a tavaszi szünetből. A nagyok okos beosztással élnek. Monori Edit és Tóth Katalin — a karcagi Gábor Áron Gimnázium tanulói - már most is az érettségire készülnek Jólesik a mozgás - a szolnoki Tisza Antal Úttörőház szandaszőlősi kerékpártúrára mozgósította a kisdobosokat Reggeli tornával kezdődött minden nap a Tiszaligetben, a kiváló úttörők megyei táborában. Szerdától szombatig harmincnyolc pajtás vakációzott Szolnokon a megye minden részéből A természetkedvelők is kihasználják a szabadságot, a Mátra szerpentinjén is találkoztunk Szolnok megyei diákokkal Akad olyan gyerek, aki unatkozik? A tavaszi szünetben sem zárták be a tiszaföld vári Hajnóczi József Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskolát, hiszen négy napon át folytak ott a felvételi vizsgák. Sok kislány leste szorongva, hogy megfelel-e a követelményeknek: énekből, tornából Fotó: Nagy Zsolt Szöveg: Rónai Erzsébet Gyökerek és hajtások „A hitem a fiam volt, kilenc évig a megváltó hitem. A diplomás fiú aztán megcsúfolt. Nem jött haza. Csak az eszem értette döntését, a vágyam megcsorbult. Hisz’ hazavártuk. De a szik nem vonzotta, pedig általa termőre fordulhatott volna itt még az árokpart is ...” A kórházi egyenköpenybe burkolódzott Karcag-kömyé- ki öreg juhászból egy esős, tavaszi napon bukott ki a vallomás. Hetekig kémlelte az eget, zokszó nélkül viselte az egyenhagúságot. Réti ember volt, a kikelet nyugtalanná tette. Évtizede szunnyadó bánata ekkor tört utat a tavasszal, a langyos esővel. Földiek között Faluból, kistelepülésekről indult, majd oda visszatérő fiatal diplomásokat kerestem fel. Tanári szobában, külterületi irodában, orvosi rendelőben arra a kérdésre kerestem a válászt: lehet-e próféta valaki a saját hazájában? Előny vagy hátrány, ha a szülőfalu apraja, nagyja földinek tartja őket, okoz-e külön, egyéni harcot nekik a szak- és az emberi — jó értelemben vett — tekintély kivívása? Érvek, ellenérvek, szenvedélyes kitörések, nyugodt hangú vélamények jelezték: élő, aktuális — de nem „perdöntő” — a falusi értelmiség életében e téma. Végül is két, egymástól eltérő beszélgetés mellett döntöttem. A harmadk diplomás nem vállalkozott arra, hogy a nevét, foglalkozását, faluját megnevezzem. Megváltoztak az emberek Egyedné Bodor Erzsébet törékeny teremtés. Nemcsak a diplomáján friss a bélyegző, hanem a házassági anyakönyvi kivonatán is. Tavaly végzett a jászberényi Tanítóképző Főiskola énekkönyvtáros szakán, szeptemberben pedig bekötötték a fejét. A tizennégytagú kőtelki tantestület legfiatalabb tagja. — Félév a pályán még nem sok idő. Arra azonban elegendő, hogy tapasztalatait szembesítse terveivel. Hogyan látja? — Aki illúziókra épít, csalódik. Nem titkolom, sokkal nehezebb volt a pályakezdés, mint vártam. Nehezebb és más... — Miben más? — Napközis nevelő lettem összevont csoportban. Elsősöktől negyedik osztályosokig járnak hozzám. A nehézség abból adódik, hogy a főiskolán — a mi évfolyamunk — még kevés gyakorlati tapasztalatot szerzett. Az utánunk végzők már sokkal több tudással kezdhetik a munkát. — Minden pályakezdő átéli, túléli ezt a korszakot. A szülőfaluba visszatérőkre — a leendő prófétákra —azonban más is vár... — Nem hinném, hogy bárki is világmegváltó tervekkel tér vissza falujába. Első ízben tartják szocialista országban — hazánkban — kongresszusukat az európai immunológusok. A IV. kongresszusra, amelyet április 12—14-én rendez Budapesten a Magyar Immunológiai Társaság, mintegy 1200 részvevőt várnak, megközelítően ezer szakembert külföldről. Többen jelezték érkezésüket a tengerentúli országokból is. Az idei legnagyobb arányú hazai orvostanácskozás megnyitójának és teljes ülésének színhelye április 12-én a Vígszínház lesz: négy előadás hangzik el az immunológiai kutatások legidőszerűbb kérdéseiről. A továbMindössze adni, formálni akar. És főleg: bizonyítani. A szülőknek, a környezetnek, és nem utolsó sorban önmagának. — Szüleit említette első helyen... — Áldozatot hozott apám és anyám, nyolc évig míg én a közgazdasági szakközépiskolát és a főiskolát végeztem. A hét éve leszázalékolt édesapámnak —, aki hegesztő volt Csataszögön — és szövőnő, majd baromfifeldolgozó édesanyámnak köszönhetem jórészt, hogy törés nélkül, nappali tagozaton diplomát szerezhettem. — Miért választotta a pedagógus pályát? — Miből ered a gyermekkori álom? Irigylünk vagy megcsodálunk valakit, akit foglalkozása, emberi magatartása, tekintélye érdekessé, vonzóvá tesz. Nagyon szerettem egy tanárnőmet. Általános iskolás koromban tanított. Tisztelték a faluban is, mindig barátságos, mosolygós volt. Sokszor gondoltam rá, ha én ilyen lehetnék ! — Túl fiatal még ahhoz, hogy a példaképét — ha fogalmazhatunk így — mindenben elérhette volna. — Azt hiszem, ebben nemcsak a kor, hanem a pályán eltöltött évek számítanak. Más lett a falu, mások az emberek. Tényleg úgy van, ahogy sokszor mondják: kitágult a világ, a televízió, az egyre szaporodó személyautók a faluból való kimozdulás alapvetően megváltoztatta az itt lakók szemléletét. Ez jó. Ami azonban bánt, az az, hogy jó néhány ember azt gondolja: a magunk fajtájának hiába van diplomája, fel- készültsége, megmarad „mezítlábas” szomszéd gyereknek, akit „beszélhetsz nekem, tudom honnan jöttél” emberként könyvel el. Még szerencse, hogy az emberek biakban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri elméleti épületében nyolc szimpozionra kerül sor; ezeken a témák nemzetközileg elismert legkiválóbb szakértői félórás referátumokban számolnak be legújabb vizsgálataikról. A témák között az elméleti és klinikai immunológia legfontosabb kérdései szerepelnek. Harmincöt úgynevezett poszter-vitát is rendeznek: ezekre 600 munkát jelentettek be. A kutatók posztereken ábrázolva tárják kollégáik elé vizsgálati eredményeiket, s azokat nyomban meg is vitatják. túlnyomó többsége nem ilyen. Ahol bizonyítani lehet Még nincs harmincéves, de már főágazatvezető, kerület- vezető-helyettes Molnár István agrármérnök a Palotási Állami Gazdaságban. Zagyvarékason született, községébe tért vissza egyetemi tanulmányai után. A Béke Termelőszövetkezet az első munkahelye, több más fiatal agrárszakemberrel szívesen várta. Az eltelt négy év azonban nem mindany- nyiójukat kötötte oda. ki előbb, ki később munkahelyet választott. Molnár István 1973. szeptember 15-%n mutatkozott be Palotáson, új munkahelyén. Szülei jelenleg is Zagyvarékason élnek. — Miért változtatott munkahelyet? — Több oka van. A leglényegesebb : itt a gazdaságban olyan területet bíztak rám egyszeriben, ahol bizonyíthatom képességeimet. — Ezek szerint Zagyvarékason nem kapta meg ezt a lehetőséget. — Lehetőséget kaptam, de nem olyat, amihez fantázia, felsőfokú szakismeret szükséges. — Az otthon töltött négy esztendő nyomtalanul elszállt egy jobb ajánlat reményében? — Nem! A látszat talán ezt mutatja. De én nem szakítottam meg minden szálat a szülőfalummal. Ott élnek a szüleim, sűrűn hazalátogatok. — De már nem a „hazajött földi” a rékasdak szemében. — Ez sem így van. Nem törvényszerű, hogy csak akkor ismerik el az embert, ha otjthon dolgozik. — Visszatérő szó a „bizonyítani” ... Milyen elképzelései vannak az állami gazdaságban? — Látni és tudni akarom, hogy a gyakorlatban menynyit ér a szaktudásom, a találékonyságom. Mérni szeretném, hogy az új módszerrel előkészített vetőmagbúza mennyivel növeli hektáronként az átlagtermést, a minőséget nyárra, ellenállóbbak lesznek-e a növények esővel, szárazsággal, gyommal szemben, ha másként műtrágyázunk, öntözünk ... Ezek csak példák, a növénytermesztésben számos lehetőség van, ahol — figyelőmbe véve a megszokott módszerekből a jót — újdonsággal lehet élni. — Térjünk vissza az eredeti kérdésre. Véleménye szerint az Önhöz hasonló értelmiségiek miként válhatnak „prófétává” saját hazájukban? — Elsősorban úgy, hogy egyszerű emberek maradnak, olyanok, akik gyerek- és fiatalkorban szerzett élményeiket nem akarják felejteni. Tudják, honnan jöttek és hová tartanak. T. Szűcs Etelka Grafika: Pozderka Katalin Bővül a kempinghálózat Az ország 80 kempingjében megkezdődött a felkészülés a szezonra, a tavalyinál 60—70 ezerrel több — összesen mintegy 700 ezer hazai és külföldi vendéget várnak. A táborozás, mint sajátos üdülési forma, mind több embert vonz, alacsony árai miatt. Az idén 4—5 ezer hely- lyel bővül a hálózat, mégpedig jelentős állami támogatással. Főként az eddigi kevésbé látogatott vidékeken teremtik meg a táborozás lehetőségeit: Nyíregyházán, Monoron, Győrött, Esztergomban és Hajdúszoboszlón adnak át új kempingeket, Immunológusok kongresszusa Budapesten
