Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 3. Nagy család — több gond és több segítség háromgyerekes apa borzasztóan fel volt háborodva. Nem értette. miért nem kaphatott szolgálati lakást, amikor szoba konyhájukban egymás hegyén, hátán él öttagú családja. Szolgálati lakást nem kaphatott (munkaköre szerint nem járt neki). Ebben tökéletesen igaza volt a munkahelyi vezetőnek, aki sajnálkozott, és azzal, hogy: a munkáért járó bér és lakás nem tévesztendő össze semmiféle kedvezménnyel — le is zárta az ügyet. Pusztán azért senki sem kérhet béremelést, mert népes családja lévén, kevés az egy főre jutó jövedelem. A családok nagyságából fakadó életszínvonalbeli különbségek csökkentésének nem a béralap az anyagi forrása. A szociális juttatásoknak. kedvezményeknek, a megkülönböztetett segítségnyújtásnak megannyi csatornája van, amely a nagycsaládosokhoz vezet. A sokgyermekes apa lakásgondjára ebben a körben talán lehetett volna megoldást találni, ha keresnek. És még nem is lett volna a vezető segítőkészségén múló szívesség, mint ahogyan a több gyermeket vállaló és nevelő szülők támogatása egyetlen településen, munkahelyen sem lehet a tanácselnök vagy az igazgató jó szándékának, emberségének függvénye. Évek óta eldöntött tény — amely vita tárgya már nem lehet —, hogy megkülönböztetett gondoskodást és figyelmet érdemelnek a nagycsaládosok. Az elmúlt években ki is alakultak a segítségnyújtás módjai és formái. Közülük első helyen a lakáshoz juttatás szerepel, amelyet a Szolnok megyei Tanács határozat rangjára emelt döntésével nyomatékossá is tett: a bejelentéstől számított két éven belül ki kell (!) elégíteni a nagy- családosok lakásigényét. Azóta (1975) Szolnokon például kétszázharminc nagycsalád kapott lakást, tíz pedig ingyen telket. Jászberényben valamennyi népes família — amelynek lakásgondjáról 1975-ben már tudtak a tanácsnál — otthonhoz jutott. Segítőkész partnerként számíthattak a Hűtőgépgyár, a Volán 7. sz. Vállalatának vezetőségére ;(kamatmentes hitel, vissza nem térítendő anyagi támogatás, kedvezményes fuvar, a házépítésben segédkező szocialista brigádok). A jó példa nem minden településre érvényes. Az SZMT és a népfront megyei nőbizottsága közösen végzett felméréséből kiderült, hogy Karcagon például negyvenegy nagycsaládos lakásigénylőt tartanak számon, s közülük tíznek már évek óta bent van a kérelme. S az ígéret még ma is csak a közeljövőre szól. A társadalombiztosítási igazgatóság adatai szerint a megyében közel öt és f“l ezer, három—tíz gyermekét nevelő szülő él és dolgozik. Elvileg ott, azon a településen, ahol élnek, azon a munkahelyen, ahol dolgoz-, nak minden gondjukat, bajukat napra készen ismernie kellene a tanács és a munkahely illetékeseinek. (Nemcsak akkor, amikor már segítséget kérnek.) A már említett két nőbizottság hét üzemben és településen végzett felmérése szerint a nagycsaládosok gyermekeinek a bölcsődei, óvodai és napközi otthoni felvételével van a legkevesebb gond. (Szolnokot kivéve egyetlen helyen sem utasították el a felvételi kérelmüket.) Más kérdés, hogy vannak — elsősorban a cigánycsaládok között — akik ma még nem igénylik ezt a segítséget, akik körében az ingyenes napközi étkeztetés, az autóbuszbérlet nem aratott olyan osztatlan sikert mint a különböző (nevelési, szociális, beiskolázási, karácsonyi) segélyek. Hogyan lehetne igazságosan differenciálni, az egyik hónapban segélyt adok, a másikban iskolai mulasztás miatt bírságolok, ellentmondást feloldani? A válasz meghaladja ennek az írásnak a keretét és írójának szándékát. Segíteni csak azon lehet (kell), aki rászorul, megérdemli. igényli. Mint azok a népes családban élő gyerekek, akik tanulni akarnak, és éínek az előkészítő tanfolyamok, nyári szaktáborok nyújtotta előnyökkel. A részvétel csak rajtuk múlik. De elsőbbséget élveznek a kollégiumi felvételeknél, az Állami Ifjúsági Bizottság ösztöndíjának odaítélésénél, a tanulmányi szerződések megkötésénél. a társadalmi ösztöndíjak elbírálásánál. (Nem egy üzem, például a Tisza Cipőgyár, az Aprítógépgyár, a rákóczifalvi termelőszövetkezet oktatási tervében mindezt le is írták.) A támogatásnak sok más módja van még, amikor a szülő munkahelyének segítségét elsősorban a gyerekeik élvezik. A Volán 7. sz. Vállalatnál, a kunszentmártoni Pannóniában már tradíció, hogv a nagycsaládosok gyermekeit ingyen üdültetik. Különös ellentmondás, hogy éppen a Pannóniában a sok gyermeket nevelő szülők a pihenéshez, a nyaraláshoz egy fillér támogatást sem kapnak. Minden évben megmarad az erre a célra szánt néwezer forint, mert van egy szabály, amely szerint a gyár csak az IBUSZ-utazáshoz adhat támogatást. (Rejtély, hogy ki találta ki, és még nagyobb rejtély, hogy a szak- szervezei bizottság miért adta hozzájárulását egy ilyen döntéshez.) a a két nőbizottság nem szánja el magát arra. hogy a nagycsaládosok körében közvéleménykutatást végezzen, talán soha nem derült volna ki ez a párját ritkító üdültetési módszer. S éppúgy nem kerültek volna ‘ felszínre azok az, egyelőre még nem tud- nj mennyire kivitelezhető, ötletek, javaslatok, kérések, amelyeket a nagycsaládosok vetettek föl. Többek között azt kérdezték, megoldható lenne-e, hogy a tartós fogyasztási cikkeket az átlagosnál hosszabb időre szóló hitelkedvezménnyel vásárolhassák, lehetne-e több a nyári családi beutaló, hogy az iskolai szünet egy részét a gyerekeikkel együtt pihenéssel tölthessék? Többet vállaltak, mint az átlagember — több megbecsülést több segítséget is érdemelnek. K. K. Több napfény Szazmeteres puc-sator Kísérletsorozaí kezdődött Keszthelyen, a Mezőgazdasági Kemizálási Szolgálat telepén. A Hungária Műanyaggyár által gyártott pvc-fóliá- ból száz méter hosszú sátrat állítottak fel, s e tágas primőr-, "íöldség- és palántanevelőben már több munkafolyamatot gépesíteni lehetett. Az új pvc-sátor az előzetes kísérletek szerint a hagyományos polietilén fóliánál 25 százalékkal több napfényt enged át. Ezen a telepen próbálják ki a műanyag konténerek mezőgazdasági használhatóságát, és a Taurus segítségével arra keresnek választ, hogy lehet-e gumiból ideiglenes raktárt létrehozni. A földbe rakott medencéket gumival bélelik, és ezekben különböző terményeket. il lejve műtrágyát fognak tárolni. Később vegyészek és mezőgazdászok gondosan megvizsgálják: a raktározott anyag és a gumi hogyan hatott egymásra. II második szakma első csillaga A sorkatonák szolgálati idejük alatt elsősorban a tiszthelyettesekhez kötődnek. Ezért kell azoknak szakmai és politikai szempontból jól felkészülni hivatásukra. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán levő tiszthelyettesi iskola tapasztalatai azt bizonyítják, hogy akik ebben a képzésben részt vettek, elkötelezik magukat a hivatásos élettel. A csapatok parancsnokai elismerően szólnak róluk. A felvételhez elég az általános iskola elvégzése — gyakorlatilag azonban a szakmunkásképző intézetet végzettek teszik ki a derékhadat. Első szakmájukhoz megszerzik a másodikat, s azzal együtt az ezüst csillagot. Két év után őrmesterként avatják őket. Repülőgép-szerelőik lesznek, vagy valamilyen elektromos szakmából szereznek ismereteket. Hogyan választja az ember ezt a hivatást, mennyiben kedveli meg, mit jelent számára — ezekről beszélgetünk néhány növendékkel. — A szakmunkásképzőben egyik oktatóm a repülőfőiskola első hallgatói között volt, ő keltette fel érdeklődésemet a repülés iránt — mondja Bosnyák József. Domokos János Kecskeméten dolgozott a SZIM ottani gyárában. > — Tovább szerettem volna tanulni, nem engedte az üzemvezető. Ezért jöttem ide. Pásztor Róbert tizenegy éves korában látta az „őrjárat az égen” című filmet. — Nagy hatással volt rám. Tizennégy éves koromban, ezért léptem be a miskolci repülőklubba. Onnan vezetett id,e az utam. Horváth István sorkatona korában döntött. — Szakmai vonzalomból, meg a továbbtanulási lehetőség miatt jöttem a tiszt- helyettesi iskolára. Aki tanulni akar, annak maximális lehetőségei vannak itt. Joggal véli Horváth István: — Az egyén akaratán és képességén múlik minden. Persze, nem máról holnapra. Most már ők is tudják. — Az első félévben azt hittük, mi vagyunk a nagy szerelék, gyerünk a hangárba. Ezért volt nehéz, hogy repülőgépet akkor még csak messziről láttunk — mondja Domokos János. — Romantikusnak tartottam a repülést, de azt sem tudtam, mi tartja fenn a levegőben azt a nagy testet. Most, hogy kezdem megismerni a szakmát, mégin- kább megszeretem — vélekedik Horváth István. Domokos János és Bosnyák József a tiszthelyettesi iskola élenjáró hallgatója. E cím megszerzésének kritériuma: négyesnél rosszabb tanulmányi eredmény nem lehet. Aktívnak kell lenni a szocialista versenyben és az ifjúsági szervezetben. Fenyítést nem lehet kapni. Előny viszont: 18 órától éjfélig állandó kimaradás van. Akiben később is van ambíció, többre viheti. Erről szólva mondja Ribárszki István hadnagy: — Az eminens tiszthelyettesek tiszti tanfolyamra kerülhetnek. Általában az a gyakorlat, hogy az innen kikerülő tiszthelyettesek továbbképzés útján négy-öt év múlva tisztek lesznek. Ezt segíti elő, hogy már most, az iskolán a szakmai és politikai ismeretek mellett megtanulják azt is, hogyan lehet szót érteni a sorállománnyal. Hangsúlyozzák nekik, hogy parancsnoki tekintélyt csak emberséggel, kellő felkészültséggel lehet elérni, s nem azzal, hogy a „főnöknek mind.ig igaza van”. S. B. Aki túlélte a halálát A parkizániskolától a propagandista munkáig és a botanikáig Szabó Imrét nagyon sokan ismerik Tiszafüreden. Nincs olyan állami, tömegszerve" zeti ünnepség, ahová ne hívnák. Szívesen látott vendég az úttörőcsapatoknál, KISZ- tanácskozásokon, és sokszor idézi fel egykori szovjetunióbeli emlékeit a pártalap- szervezetek összejövetelein is. — Tudja, azon kevesek közé tartozom, akik túlélték a halálukat. Tősgyökeres füredi vagyok, itt lettem cukrászinas, majd mester, s innen hívtak be katonának 1942-ben. 1943 .január 18-án eltűntem, néhány hónap múlva holttá nyilvánítottak, otthon illendően megsirattak. A feleségem feketébe öl« tözött, s rendszeresen kapta az özvegyi segélyt. Pedig azon a zimankós januári napon kezdődött az én második életem. Sokadmagával fogságba esett a Donnál. Nehezen teltek az első hetek, ellenségek voltak, eleinte így is kezelték őket. Ott ismerkedett meg az egyszerű szovjet emberekkel. A politikai tisztek tájékoztató gyűléseket tartottak a front állásáról, az újabb és újabb német visszavonulásokról, a háború esztelenségéről. Lelkesen itta a szavakat, agitált, érvelt a hadifoglyok között, néhány hónap múlva a itáborparancsnokság partizániskolába javasolta. — Eilőször a Cseljabinszk környéki Kizelbe kerültem. Onnan kéthétre Sztalicinbe, amelyet egy-, majd kéthónapos ideológiai továbbképzés követett. Összesen kétszázan lehettünk volt hadifoglyok ebben a kiképzőtáborban, ahol magyarul hangzottak el az előadások, és az egyik politikai vezető Sziklai Sándor elvtárs volt. A csoport egy része, mintegy 60—70 ember, a fegyveres kiképzést követően bevetésre került, engem újabb hathónapos iskolába küldtek, majd február 25-én tértünk haza Debrecenbe. A mi különítményünkből szervezték az őrzászlóaljat, egykori parti - zániskolai társaim szinte valamennyien katona- és rendőrtisztek lettek. Engem sajnos lappangó maláriám ágynak döntött, és hosszú hónapokig felkelni se tudtam. Később Tiszafüredre hoztak, ahol a család istápolt, gondozott. Szabó Imre élete elválaszthatatlanul a tiszaparti községhez fonódott. 1945 óta párttag, s oda ment, ott vállalt funkciót, ahová a párt irányította. 1948—59 között a KIOSZ járási, 1959—69-ig pedig a Heves megyei titkára Egerben, ahová naponta bejárt Tiszafüredről. Utána pedig a Tiszafüred és Vidéke Áfész vendéglátóipari alapegységének volt a vezetője, 1974-ben történt nyugdíjaztatásáig. Közben 1970- ben megkapta a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, két év múlva a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa. A KISZ Ifjúsági Érdeméremmel is kitüntették. — Amióta nyugdíjas vagyok, kétszer annyi a munkám. Az áfész pártalapszer- vezetének _ sajtófelelőse, a a KISZ-esek propagandistája, a nyugdíjas kilub titkára vagyok. Hogy bírom-e? Mindegyik funkció az emberekért van, velük foglalkozom, bírni kell, szakítok rá időt és erőt. A lakása valóságos múzeum. Tucatnyi, a kiváló munkát, társadalmi tevékenységet elismerő, bekeretezett cklevél, az asztalon és vitrineken csontfaragások, az ablak alatt egy hatalmas akvárium mesevilága, a virágtartóban ritkaságszámba menő növények, az előszobában csutkaszár- figurák, kaktuszok, virágtartók, képkeretek. — A politizálás mellett ez a hobbim. Másnak haszontalan lomok, én összegyűjtöm őket, és átformálva a lakásom, a folyosó díszei lesznek az eldobott műanyag- fiaskók;, üres dobozok. Ezt is a partizántáborban tanultam. Nincsen felesleges holmi, csak ötlettelenség. Nyughatatlan természet vagyok, nem érek rá megöregedni, percnyi pihenőm nincs. Furcsa sora az életemnek, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évében születtem, a Szovjetunióban lettem kommunista, s hazatérve látom mindazt megvalósulni, amiről egykoron Berzeviczy Gizella, Sziklai Sándor beszélt nekünk akiképzés óráiban. Elmenőben megmutatja kertjét. Hatszáz négyszögöl telkén 12 fajta paradicsomot, 14 fajta paprikát, folyton termő málnát, borsót, vietnami tököt, tüskés uborkát, több mint 30 fűszerfélét, összességében 295—300 féle novényritkaságot termel. Miért csinálja mindezt? — Megmutatni, mire képes az ember. Legyőzni az időjárást. átalakítani, szebbé tenni a világot, gazdagítani környezetünket. Az élet minden területén teljességre törekszem, nem szerettem és szeretem a félmunkát. Ezekből a növényi ritkaságokból tucatnyi botanikus szakkörét segítettem, és segítem a jövőben is, ha kérik. D. SZ. M. Mi volt a fórumládában? Honnan az ötlet? Szolnok megyébe Baranyából került, ahol a szükség szülte, a sajátos településszerkezet. Az egymáshoz közeli, aprócska falvak tanácsi irányítását, igazgatását már akkor egy helyre koncentrálta az ésszerűség, amikor még nem is igen hallottunk közös tanácsról, társközségekről. A valamennyi község gondját, baját, örömét ismemi akaró, s az emberek véleményére kíváncsi tanácsi vezetők életképesnek találták az ötletet, hogy az évenkénti közös találkozók, a falugyűlések előtt a tanácsházánál lezárt kis ládákat rakjanak ki, amelyekbe egy papírlapra írva mindenki bedobhatja véleményét, panaszát, kérését, köszönetét, bírálatát... A jó kezdeményezés. Szolnok megyei folytatása a két megyei tanács jó kapcsolatának, rendszeres tapasztalatcseréjének köszönhető. Egy évvel ezelőtt rtiár a megye jó néhány községében feltűntek ezek a kis ládák. Nem voltak telegyömö- szijlve, de néhány okos megjegyzést, jogos kérést találhattak a ládákba í a falugyűlések előtt a tanácselnökök. Az idén továbbterjedt a híre, és megszaporodtak a ládák a községekben. A termelőszövetkezet kapujában, az üzemek, a vállalatok, az üzletek, néhol még a presz- szók és az italboltok ajtajához is került belőlük. Volt, ahol valamennyi üres maradt. Például Szajolban és Abádszalókon. Olyan község is akadt, amelynek vezetői — például Pusztamonostoron — nem hittek a fórumláda véleménynyilvánításra ösztönző „szerepében”. De nem ez volt a jellemző. Senki sem esküszik rá (nem is kell), senki sem kiáltja ki a legjobb módszernek, elég ha csak alkalmazzák, mint a kontaklusterem- tésnek, az információgyűjtésnek, a közvélemény megismerésének egyik módját. Nem több mint lehetőség, amellyel a megye legtöbb falujának vezetői és lakói éltek is. Hogyan? Sok minden került azokba a ládákba. Előfordult, hogy a segélykérő telefont sürget tő, a lakarmányellátást, a külterületi vízellátást kifogásoló, a reggeli friss kiflit, kenyeret hiányoló, s a tőkehús-ellátásra panaszkodó megjegyzések között akadt néhány lottószelvény is. Volt. aki a fórumládát postaládának nézte, néhányan pedig a szemétlá.d,ával tévesztették össze, amelybe válogatás nélkül mindent bele lehet dobálni, papírra fir- kantott indulatos, vádaskodó sorokat is. Persze név nélkül! Ezek a névtelen írogatok nem tévesztendők össze a megalapozottan bírálókkal, akik nevük aláírásával vállalták is véleményüket. Akkor miért nem álltak fel és mondták el a falugyűlésen? Sok oka lehet. Lámpaláz, gátlások a nagy nyilvánosság előtt, s bármi más, ami akadályozta a személyes részvételt. A véleménynyilvánításnak — ha úgy tetszik — államéletünk demokratizmusának ettől a sajátos és ötletes módjától — legyen bármilyen tarka és ellentmondásos is a fórumládák tartalma — nem lehet elvitatni, hogy a tanács és a lakosság kapcsolatteremtésének újabb csatornáját jelenti. A fórumlá- ■d,ák papírlapjaira írottak egy-egy község lakóinak hangulatáról, közérzetéről keresztmetszetet adtak, a jogos és az irreális kérdések aránya pedig elárulta, menynyire tájékozottak, hogyan ismerik falujuk terveit, fejlődésének lehetőségeit. A fórumládák tartalma segített orientálódni, hogy miről kell többet és részletesebben beszélni. S a községek vezetői korrektül reagáltak. Egyetlen kérdés, kérés, vélemény sem maradt megválaszolatlanul. K. K. Egy biztos. Fórumláda Hajdú Endre őrnagy "'magyaráz a hallgatóknak
