Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-23 / 95. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP \ 1978. április 23. Az újkökor művészetének emlékei agyagszobrocska Szajolból Rákóczifalvi, ember alakú edények Az újkőkor (neolitikum) kezdete a Kárpát-medencében az időszámításunk előtti Vl.-V. évezred fordulójára tehető. Ekkor kezdődött el a növények termesztése, az állatok tömeges szelidétése (domesztikáció). A neolitikumot megelőző időszakhoz képest fejlettebb gazdálkodás ugyanazon területen sokkal több ember számára biztosította a megélhetés lehetőségét és a hosszabb ideig történő egyhelyben lakást. Megjelentek az első tartós települések, elkezdődött az agyagból készített, égetéssel tartóssá tett edények használata. A termelő gazdálkodás a közösségek számára bizonyos létbiztonságot teremtett, mert a tenyésztett állatok téli időben eleven hústartalékul szolgáltak. A neolitikum embere ily módon könnyebben tudta átvészelni a mostoha időjárási viszonyokat, némiképpen lazult a természettől való függése is. A környezethez fűződő, megváltozott, új tartalmat öltő viszony az újkőkor emlékanyagában sokrétűen nyilvánul meg. Ilyen szempontból rendkívül gazdag források a neolitikum művészeti emlékei. Általában e kor művészi jelenségei sohasem önálló, csupán esztétikai élményt nyújtó produktumok A neolitikum használati tárgyainak! külső megformálása, „művészi kivitele” nem Választható el annak gyakorlati funkciójától. Ebben az időben a praktikum és az esztétikum szorosan összefüggenek, éppen ezért vizsgálatuk is csak e bonyolult kapcsolatrendszeren belül lehetséges. Ritka emlékünk a Szajolból előkerült, női alakot megjelenítő agyagszobrocska (idol), amely sajátos megmintázásával szép példája az újkőkor művészetének. A do- rongszerűen megformált fej összeolvadt a testtel, az egyes anatómiai részletek plasztikusan vagy bekarcolással ábrázoltak. Az altest erőteljesen hangsúlyozott, mellyel a kor felfogásának megfelelően a termékenységet akarták kiemelni. A szobor pedig tulajdonképpen a termékenység elvont fogalmának emberi alakban való megjelenítése, kézzel fogható, anyagi kifejezője. A neolitikum hitvilágának jelentős része az újra és újra megújuló természet, a tenyésztett állatok szaporasá- ga, a közösség fennmaradását biztosító szertartások köré csoportosult. A földből kikelő hajtás, az anyaméhből sarjadó új élet jelenségeinek párhuzama eredményezhette, hogy az őskor embere számára megfoghatatlan, mitikus erőt a női termékenységgel, s magával a nővel hozta összefüggésbe. A nőnemű agyagszobor megformálásával tehát a természet „megújulási képességét” tették érzékelhetővé. A történelem e korai szakaszában gyakran találkozunk azzal a törekvéssel, hogy a közösséget körülvevő, soksok ismeretlen „természetfeletti” (valójában természeti) erőnek emberi vagy állati alakot adjanak. A agyagból készült kis figurák a primitív vallási szertartások eszközeivé váltak. A velük folytatott mágikus eljárásokkal vélték biztosítani többek között a termés beérését, a tenyésztett állatok megfelelő szaporulatát Az idolok ennek megfelelően nagy becsben álltak az újkőkori ember előtt, házaikban megkülönböztetett helyen, néha valóságos kis szentélyekben helyezték el őket. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségűek a Szajolból és Nagykörűből újabban előkerült edények, illetve ezek töredékei, melyeken többé- kevésbé stilizált emberi alakok reliefszerű képei láthatók. A karok speciális helyzetben kerültek ábrázolásra, az egyik könyökben behajlítva felemelt, míg a másik lefelé mutat. Az emberi testet az edény felületéből kiemelkedő bordák alkotják. Az egyik esetben a szemeket ék alakú beszúrásokkal jelezték, míg a nagykörűi töredéken a hangsúlyozott altestet két plasztikus háromszög jeleníti meg Éppen ez az utóbbi példány bizonyítja, hogy az idolokhoz hasonló ábrázolástípussal állunk szemben. Az emberi alak edényeken történő megjelenése szintén mélyebb, összetettebb tartalmat takar. Tény, hogy ezek az ábrázolások csak nagyméretű, tárolás célját szolgáló edényeken fordulnak elő, amelyekbe a vetőmagot vagy a hos®- szabb ideig megőrizni kívánt élelmet helyezték el. Fontos tényező az edényeken látható figurák kötött helyzetű kartartása. Elképzelhető, hogy az „őskori művész” ennek segítségével meghatározott jelképet akart ábrázolni, s ezzel a megjeleníteni kívánt alakot, illetve a vele kifejezett képi mondanivalót nyilvánvalóvá tenni az akkori ember számára. A tárolóedénybe helyezett élelmet, megóvni kívánt termést egy szakrális személy vagy istenség fenhatósága alá helyezhették azzal, hogy alakját az edény külsején megformálták. Élelemtároló edény oldalán megformált, stilizált emberalak i Ember formájú edény Rá- kóczifalváról A neolitikum művészi látásmódjának egyik nagyon szép megtestesítője a Rákó- czííaiván előkerült, emberi alakot utánzó edény. Peremén jól kivehető a szem és az orr, a karokat kis átfúrt bütykök jelölik, s az edény öblösödése a törzs formáját rajzolja meg. Egy függőleges bevágással a lábakat is imitálták Az edény alakja az emberi test anatómiai rendjével harmonikus egységet képez. Nyilvánvaló, hogy ez a különlegesen megformált edény nem szolgálhatott hétköznapi célokat. Ez annál is valószínűbb, mivel ebből a típusból csak néhány példány ismert az Alföldről, tehát igen ritka jelenségről van szó. Még meglepőbb, hogy az egyik ilyen 'idényből égett embercsontok kerültek elő, amelyek egykori emberáldozat maradványainak tarthatók. Megalapozottnak tűnik tehát a régészeti kutatás álláspontja, mely szerint az ember alakú (ant- ropomorf) edények is a neolitikum vallási szertartásaiban játszottak szerepet. Az újkőkor hitvilágának bonyolultsága, sokrétűsége a Szajolban folytatott ásatások eredményeként sok új bizonyítékkal bővült. így pl. több ép „oltárka” került elő. Az oltár tulajdonképpen három vagy négy lábon álló kis csésze. A felső tálrész néha állati formát utánzó talpazaton nyugszik, mely esetenként bekarcolással díszített. A kis oltárok csészéi feltehetően valamilyen mágikus folyadék tárolására szolgáltak, s a termékenységi kultuszban játszhattak szerepet. Ezt a feltevést az a körülmény is alátámasztja, hogy az idolok és oltárok sokszor együtt, azonos helyről kerülnek napvilágra a feltáró munka során. Az újkőkori tárgyak funkciójának tisztázásával, ásatási eredményeink közreadásával Szolnok megye és az egész Kárpát-medence őskori képét szeretnénk gazdagítani, s a fontosabb leletek bemutatásával a történelem- könyvek egyenlőre még homályos fejezeteit igyekszünk kézzelfoghatóvá tenni. Dr. Raczky Pál Nagyobb edény töredéke emberi alak relifjével Nagykörűből Női alakot mintázó szobrocska Szajolból „Katonák, rendőrök ne lőjjetek!” A 600 éves Mezőtúr történetéből „Az esti szürkület beálltakor elmentek a temető sarkához. A vasút mentén lévő búzatáblában elrejtett csomagot, mely a röpirato- kat tartalmazta, a temető sarkánál szétosztották, a szétosztással megbízott Juhász, Varga, Acs és Patkós a röpiratokat nyomban az 1930. április hó 27-től 28-ra virradó éjjel szétszórták. E röplapok „Katonák, rendőrök ne lőjjetek!” felirattal voltak ellátva és a katonákat, rendőröket a proletár diktatúra megva- lósitása érdekében megindítandó harcban való részvételre, illetve arra buzdították, hogy a munkásságra ne lőjjenek." A nagyméretű röpcédulaszórási akcióra immár negyedszer került sor a korábbi években „békés” Mezőtúron. A csendőrségi nyomozás kettőzött erővel folyt. A nyomozók figyelme egyre inkább a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége mezőtúri csoportja tevékenységének felderítésére irányult, majd amikor már elegendő bizonyítékot véltek összegyűjteni, 1930. június 17-én éjszaka 17 földmunkást tartóztattak le, név szerint Maki Józsefet, Csípés Ferencet, Csuka Lajost, Magda Árpádot, Takács Sándort, Juhász Imrét. Varga Mihályt, Ács Jánost, Patkós Istvánt, Takács Ferencet, Szendrei Istvánt, Rácz Mihályt, Boros Gábort, Boros Zsigmondot, Sólyom Lajost, Balázs Ottót és Kubinyi Menyhértet. Június 18-án a különböző nyomozó szervek további 26 földmunkást vettek őrizetbe, közülük tizenkettőt Szolnokon, ötöt Endrődön, hármat- hármat Kunszentmártonban és Cegléden, kettőt Szarvason, valamint Holler Mihályt Budapesten. A Szolnokon őrizetbe vettek között volt a földmunkásmozgalom egyik országosan ismert vezéralakja, Tisza Antal is. A letartóztatottakat néhány napos vallatás után átvitték Mezőtúrra, ugyanis nyilvánvalóvá váltak, hogy szoros kapcsolatban állottak egymással. A mezőtúri csendőrség az elfogottakat brutálisan bántalmazta. A fehérterror rémségeit idéző módszereik még a nyugati kapitalista országokban is visszhangot váltottak ki. fl szálak Tisza Antalhoz vezetnek De valójában mi is történt? Tisza Antal, aki korábbi, még a Magyarországi Szocialista Munkáspártban végzett tevékenységéért kiszabott börtönbüntetéséből 1928 májusában szabadult, rögtön kapcsolatot keresett a KMP Magyarországon dolgozó vezetőivel és folytatta korábbi szervező munkáját. A KMP megbízásából a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségében ellenzéki csoport — valójában kommunista sejtek — létrehozásán fáradozott. Tisza 1929 novemberében a szolnoki katonai lőtér építésénél dolgozott. Munka közben és pihenőidőben is rendszeres agitációt folytatott. Itt ismerkedett meg a mezőtúri Csuka Lajossal, aki Tiszával való kapcsolatáról a következőket mondotta: „Múlt év (1929) novemberében Szolnokon dolgoztam a katonai lőtér építésénél. Itt Tiszával ismerkedtem meg, akivel munkaszünetben és munka közben is igen gyakran beszéltem, s beszédének tárgya rendszerint a földmunkásság súlyos gazdasági helyzete volt. Megtárgyaltuk azt, hogy a földmunkások országos szövetségének vezetősége igen lanyhán kezeli a munkásság érdekeit, és arra a megállapodásra jutottunk, hogy feltétlenül olyan vezetőket kellene a mostaniak helyébe léptetni, akik a munkásság érdekeit a békebeli nívón képviselnék, ezt úgy képzeltük el, hogy a szövetség keretein belül ellenzéki csoportot kellene alakítani, amely kényszerítené aztán a vezetőséget kizárólag munkás érdekek képviseletére.” Csuka, Tisza Antal javaslatára, Mezőtúron kapcsolatba lépett Maki Józseffel és Takács Sándorral. Utóbbi a földmunkásszövetség mezőtúri csoportjának volt az elnöke. Ezután Tisza 1929 decemberében Mezőtúrra utazott. Maki József lakásán találkozott a házigazdával és Takács Sándorral, hogy ismertesse előttük a Kommunisták Magyarországi Pártja szervezési elveit. Tisza Antal, Maki József és Polányi Máté szervező munkájának eredményeképpen már 1929 decemberére kiépült a Szolnoki Területi Bizottság, amely a szolnoki, mezőtúri és endrődi kerületből állt. A Mezőtúri Kerületi Bizottság munkáját közvetlenül Maki József vezette. Mindhárom vezető 1930 februárjában illegálisan a Szovjetunióba utazott a KMP II. kongresszusára, ahonnan április első napjaiban érkeztek vissza. „Hazulról jövök” Amíg a vezetők a KMP II. kongresszusának munkájában vettek részt, addig is folyt a munka. Rendszeressé váltak a röpcédulaszórások, sőt a mezőtúriak az endrő- dieket és esetenként a szolnokiakat is ellátták röpcédulákkal. Csuka Lajos erről a következőket mondotta: „Március 5-én vagy 6-án Magda Árpád egy csomagott hozott a lakásomra és közölte velem, hogy abban kommunista irányú röpcédulák vannak, amiket nekem azonnal Endrédre kell átvinnem. Ezt megtettem, s ott... Polányi- nak kellett volna az utasítás szerint átadni. Polányi címét tudtam, ezt még Tisza mondotta meg nekem Szolnokon s így minden keresés nélkül rátaláltam. Polányit azonban nem találtam otthon, a csomagot a feleségének adtam át, ugyancsak a Tisza által mondott jelszóval „Hazulról jövök.” A KMP II. kongresszusán kapott instrukcióknak megfelelően 1930 áprilisában most már formálisan is megszerveződtek a kerületi bizottságok. A Mezőtúri Kerületi Bizottság vezetői a már említett Maki Józsefen kívül Magda Árpád, Csuka Lajos, Takács Sándor és Csípés Ferenc lettek. Kettőzött erővel folyt tovább az agitációs és szervező munka. Áprilisban Mezőtúron három alkalommal is olvashatta a lakosság a Kommunisták Magyarországi Pártja röplapjait. A pártszervezet élt és jelen volt a város életében. A KMP vezetőségének jóváhagyásával 1930 nyarán nagyméretű aratósztrájkokat készítettek elő, amikor az illegális munkában járatlan Mezőtúri Kerületi Bizottság lebukott, s vele együtt a szolnoki és az endrődi is. A csendőri és rendőri brutalitás és a kínzások sem tudták megtörni a kommunista földmunkásokat. A nyomozók a felsőbb kapcsolatoknak még az illegális neveit sem tudták meg. A Budapesti Büntetőtörvényszék, amelyik a kommunista „ügyekre” specializált bíróság volt, 1931 novemberében hirdetett ítéletet és első fokon Maki Józsefet egy évi, Csuka Lajost és Magda Árpádot 8 hónapi, Rácz Mihályt 4 hónapi, Juhász Imrét, Varga Mihályt, Ács Jánost, Szendrei Istvánt, Boros Gábort és Boros Zsigmondot 3— 3 hónapi börtönbüntetéssel sújtotta. Összeállította: dr. Selmeczi László
